Ez lenne a cselekvési terv? – Ha nem kérünk, nem is kapunk semmit!
Hétfőn (június 22-én) tartották a szerbiai nemzeti kisebbségek kérdéseivel foglalkozó munkacsoport második ülését Belgrádban.[1] A következő ülésre „várhatóan a jövő héten” kerül sor, „amikor is meghatározzák, hogy mi is kerüljön be az akciótervbe”.[2]
Az Európai Parlament, a 2015. március 11-i állásfoglalásában, a Szerbiáról szóló 2014. évi eredményjelentésről, ösztönözte Szerbiát, hogy „a 23. fejezettel kapcsolatos cselekvési terv keretében vállaljon kötelezettséget egy, a nemzeti kisebbségek helyzetéről szóló külön cselekvési terv elkészítése iránt”.[3] Ezen az akcióterven „dolgozik” a munkacsoport.
A nyilvánosság azonban ebből a munkából jobbára ki van zárva. Arról is csak közvetve értesülhettünk, hogy az akciótervnek már a harmadik változata is elkészült, s – egyes források szerint – ezt (a májusi változatot) „a szerb hatóságok már el is küldték Brüsszelbe”.
Értehetetlen, hogy a Magyar Nemzeti Tanács (MNT), amelynek elnöke tagja a munkacsoportnak, eddig nem tűzte a testület napirendjére és nem foglalt állást ebben a kérdésben.
Sem a hatalmi koalícióban részes Vajdasági Magyar Szövetség (érthető, de el nem fogadható okokból), de a többi vajdasági magyar párt sem mutatott érdeklődést az cselekvési terv iránt, holott az huzamosabb időre meghatározhatja a nemzeti kisebbségek helyzetét.
A 23. fejezettel kapcsolatos (391 oldal terjedelmű májusi) akcióterv tervezetébe, amelybe alkalmam volt betekinteni, a 3.8.1. fejezetben (a 295-től a 316. terjedő oldalakon) foglalkozik a nemzeti kisebbségek helyzetével.[4] (Ebből is látható, hogy a szerb kormány milyen jelentőséget tulajdonít a nemzeti kisebbségeknek.)
A fejezetben 34 pontban van összefoglalva, hogy a szerb kormány mit szándékozik tenni „a nemzeti kisebbségek jelenlegi jogainak hatékony megvalósítása érdekében”.
Mit is tartalmaznak ezek a pontok?
1. Reszortközi munkacsoportot alakítása külön cselekvési program kidolgozására a nemzeti kisebbségek jogainak megvalósítására.
2. Külön cselekvési program elfogadása a nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozó normatív keret alkalmazására.
3. A nemzeti kisebbségi nyelvű sajtó fenntartásához elég és stabil pénzelésének biztosítása.
4. A közvélemény tudatának növelése a nemzeti kisebbségek jogairól és a művelődési valamint nyelvi különbségek tiszteletben tartása a média tartalmak előállításának támogatása által.
5. Új tankönyvtörvény elfogadása, amely lehetővé teszi a nemzeti kisebbségi nyelvű tankönyvekhez való hozzáférést.
6. Az új tankönyvtörvény teljes körű alkalmazása.
7. Kötelező érvényű utasítás kidolgozása a nemzeti kisebbségekhez tartozók megkülönböztetése és a faji elválasztása megakadályozása céljából az oktatási rendszerben.
8. Munkacsoport alakítása azoknak a tartalmaknak és témáknak az azonosítása, valamint a formális oktatásba való bevonása érdekében, amelyek a nemzeti kisebbségek jogaira vonatkozó tudást növelik.
9. Szakmai csoport alakítása a tankönyvek minőségének, a tantervek és programok, valamint egyéb tananyagok fejlesztése érdekében, az oktatás minden szintjén, amelyek megszüntetik a nemzeti kisebbségekre vonatkozó megkülönböztető tartalmakat.
10. A nemzeti kisebbségek általános- és középiskolai oktatása minőségének növelése, a nemzeti tanácsok tevékenységének, programjainak és terveinek pénzelésére, valamint társpénzelésére vonatkozó pályázatok kiírása által.
11. A nemzetek közötti incidensek hatékony vizsgálata és büntetése, különösen pedig a faji, nemzeti és vallási gyűlölet, valamint türelmetlenség bűncselekménye esetében.
12. Az ügyészségekben a helyzet vizsgálata azokon a területeken, ahol a nemzeti kisebbségek élnek, a nemzeti kisebbségek képviselete szempontjából.
13. Az ügyészségi tisztségre való jelölés és választás szabályzatának kidolgozása, annak érdekében, hogy ezek jelölése és választásakor vegyék figyelemben a lakosság nemzeti összetételét.
14. Közös munkacsoport létrehozása az Igazságügyi Nagy Tanáccsal, a nemzeti kisebbségeknek az igazságügyi rendszerhez való hozzáférésének felmérése céljából.
15. Közös munkaműhely megtartása a nemzeti kisebbségeknek a jogsegélyszolgálathoz való hozzáférésétől.
16. Kerekasztal megtartása az Igazságügyi Nagy Tanács és az Ügyészek Állami Tanácsa kapacitásának erősítésére vonatkozó projektumról, a nemzeti kisebbségeknek az igazságügyi rendszerhez való hozzáférésének javítása céljából is.
17. A bírák képzésének megvalósítása a nemzeti kisebbségek megkülönböztetése elleni védelemére vonatkozó nemzetközi dokumentumokról és standardokról, valamint az Európai Emberi Jogok Bírósága gyakorlatáról.
18. A nemzeti kisebbségek szervezeteinek társfinanszírozására vonatkozó multikulturális pályázatok kiírása.
19. Nemzetek közötti viszonyügyi bizottságok létrehozásának serkentése minden vegyes nemzeti környezetben.
20. Vajdaság Autonóm Tartomány költségvetésében külön eszközök biztosítása a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsai működésének biztosítására.
21. A személyi neveknek a nemzeti kisebbségi nyelveken az anyakönyvekbe való beírására vonatkozó utasítás kidolgozása és eljuttatása helyi önkormányzatokba.
22. A helyi önkormányzatok rendszeres ellenőrzése a személyi neveknek a nemzeti kisebbségi nyelveken való beírására vonatkozó jog megvalósítás szempontjából és kiigazító intézkedések megtétele.
23. Az anyakönyvvezetők és helyetteseik képzése a nemzeti kisebbségek személyi neveinek a nemzeti kisebbségi nyelven és írással az anyakönyvbe való bejegyzési módjára vonatkozó törvény és egyéb jogszabályok alkalmazásról.
24. A nemzeti kisebbségek képességeinek fejlesztése az állami hivatalokban való munkára, a szerbiai állami intézményekben töltött gyakornoki munkára vonatkozó projektum által.
25. Azoknak a közigazgatási szerveknek és szervezeteknek a nyilvántartásának létrehozása, amelyekben bevezetik a lehetőséget a foglalkoztatottak a nemzeti hovatartozásukra vonatkozó önkéntes nyilatkozására.
26. A nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsiról szóló törvény eddigi alkalmazásnak elemzése, a nemzetközi mércékkel való összehangolása érdekében, valamint a kultúrára, a tájékoztatásra és az oktatásra vonatkozó törvényekkel.
27. Kerekasztal szervezése a nemzeti tanácsok képviselőivel a vonatkozó törvénnyel kapcsolatos szakértői elemzésről.
28. Reszortközi munkacsoportot alakítása a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló új törvény kidolgozása céljából.
29. A nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló új törvény elfogadása, vagy a meglévő módosítása.
30. Az autonóm tartományokban (sic!!) és helyi önkormányzatokban dolgozókról szóló törvény elfogadása és alkalmazása, miszerint új munkaerő felvételekor, az egyéb kritériumok mellett, kötelezően figyelembe kell venni, hogy a nemzeti összetétel a lehető legnagyobb mértékben kifejezze a lakosság nemzeti összetételét.
31. Rendelet elfogadása és alkalmazása, amely rendezi a nemzeti kisebbségi nyelvek és írások ismeretét.
32. Pályázat kiírása költségvetési eszközöknek odaítélése céljából a dolgozók felkészítésére, azon helyi önkormányzatok számára, amelyekben hivatalos használatban vannak a nemzeti kisebbségi nyelvek és írások, az elektronikus közigazgatás fejlesztésére a többnyelvű környezetekben, valamint kétnyelvű helységnévtáblák felállítására és űrlapok, hivatalos lapok és más közérdekű nyomtatványok kiadására.
33. Támogatás biztosítása a nemzeti tanácsoknak, az illetékességeik megvalósításában.
34. A Nemzeti Kisebbségügyi Tanács munkájának felújítása, amibe minden nemzeti tanács képviselője be lesz kapcsolva, a nemzeti kisebbségek jogainak hatékonyabb megvalósítása céljából.
A „cselekvési program” minden pontjához társul a rovat, amely meghatározza, melyik szerv a tevékenység felelőse, milyen határidőben kell azt megvalósítani, milyen pénzügyi eszközök szükségesek hozzá, milyen eredmények lettek már elérve (pl. folyamatban van, vagy munkacsoport lett alakítva, stb.) és milyen szakaszba ért a megvalósítása.
A fentiekből is látszik, hogy „a nemzeti kisebbségek helyzetéről szóló külön cselekvési terv” semmi újat, illetve olyat nem tartalmaz, ami a szerb törvényekbe már nem lenne belefoglalva. A felsoroltak valójában már Szerbia sokéves, a különböző belső jogszabályokból, illetve nemzeti kisebbségvédelmi egyezményekből eredő, jobbára meg nem valósított kötelezettségeit képezik.
A „cselekvési program” készítői most – új határidők kitűzésével – idő akarnak nyerni az ország egyes kötelezettségeinek teljesítésére a nemzeti kisebbségi jogok területén. Így, például, a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló új törvény elfogadása, illetve a jelenlegi módosítása – aminek már meg kellett volna történnie – a cselekvési terv 29. pontjában 2017 első negyedévére van előlátva (sic!!). Ez – a szerbiai viszonyokat ismerve –, ha egyáltalán sor is kerül rá, 2020 előtt aligha történik meg.
Az Európai Parlament a 2015. március 11-i állásfoglalása viszont nem azt jelenti, hogy a már hatályos törvényekből és nemzetközi egyezményekből eredő kötelezettségek megvalósítására új határidőket tűzzön ki a szerb kormány, hanem, hogy olyan akciótervet dolgozzon, amely javítja és egyúttal összhangba hozza a nemzeti kisebbségek jogállását és helyzetét az európai normákkal. Vagy, ahogyan Tari István, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) képviselője fogalmazott az MNT 7. (június 10-i) ülésén, „amellyel ki kell kényszeríteni, hogy Szerbia az európai normák szerint viszonyuljon a magyar kisebbséghez”.[5]
Az MNT komoly késésben van annak megfogalmazásával, melyek azok a feladatok/követelések, amelyek a vajdasági magyarok helyzetének javítása érdekében bele kellene, hogy kerüljenek a cselekvési programba. Az MNT-nek erről állásfoglalása valójában nincs és sajnos a vezetőségének ilyen irányú szándéka/törekvése sem látszik.
Tari egyik sürgősségi indítványa az MNT említett ülésén az volt, hogy a testület hozzon „határozatot a vajdasági magyar közösség alapérdekeinek képviseletéről Szerbia Európai Uniós csatlakozási folyamata alatt”.[6] Ez valójában a (VMSZ-en kívüli) négy vajdasági magyar párt és 11 civil szervezet 2015. április 22-i javaslatának[7] a megvitatás kellett volna, hogy legyen, amely tartalmazza azokat a feladatokat, amelyeket a 23. fejezet megnyitása és annak lezárása előtt kell(ene) elvégezni.
Az indítványt a testület döntő többségét képező VMSZ-es képviselők „nem támogatták”.[8] Hajnal Jenő, a tanács elnöke szerint „a július 15-e előtti következő ülésen napirendre kerülhet az indítvány”.[9] Ekkor azonban már lehet, hogy késő lesz. A munkacsoport harmadik ülésre ugyanis „várhatóan a jövő héten” kerül sor, „amikor is meghatározzák, hogy mi is kerüljön be az akciótervbe”.[10]
Az MNT elnöke, egyébként, a cselekvési programról legutóbb erről a következőket nyilatkozta:
– Nagyon sok olyan szempont van, amelyből kettőt emelnék ki, egyrészt az oktatás területén a törvények összehangolásának a fontosságát. Azt, hogy néhány véleményező ismét a bilingvális oktatás lehetőségét bevezette, amely ellen mi tiltakoztunk. Ezt ezúttal is szóvá tettük. Másrészt, ami ennél is fontosabb, hogy a Magyar Nemzeti Tanácsokról szóló törvény egy olyan, a szaktörvények felett álló, alkotmányból eredő, kisebbségi dolgokat szavatoló biztosító törvényként tudjon működni, amely mint a most tapasztalható összehangolatlanságot ki tudná küszöbölni.”[11]
Egy másik nyilatkoztában
elmondta: „Ami kiemelten fontos ennek kapcsán, az a részarányos foglalkoztatás,
ami ha elfogadásra kerül, szempontunkból nagyon fontos mozzanat lesz.”[12]
Ez is azt mutatja, hogy
az elnök úrnak nincsen világos és átfogó elképzelése, mit is kellene
tartalmazni a cselekvési programnak a magyar érdekvédelem szempontjából, és
hogy nincsen tisztában a saját felelősségével.
Ifj. Korhecz Tamás, az MNT korábbi elnöke, aki 15 évnyi sikertelen politizálás után most a közéletbe való visszatéréssel próbálkozik, a minap elismerte, hogy a kisebbségi akciótervnek elsősorban arról kell szólnia, hogy „az ország hogyan tervezi hatékonyan biztosítani a nemzeti kisebbségek jogait”, majd hozzátette:
– Több oldalról is
hallhatunk egy olyan kommunikációt – akár Magyarországon, akár itthon, a
magyar–magyar belpolitikán belül –, amely csak azért hangozhat el, mert nem
mindenki ismeri azokat a dokumentumokat, amelyek alapján az EU (Európai Unió – B. A.) megfogalmazta saját
standardjait. Ezekben a dokumentumokban pontosan megtalálható, hogy az EU mit
vár el Szerbiától, azon felül viszont semmit. Azok, akik megpróbálnak olyan
témákat az asztalra tenni, amelyekre vonatkozólag az ET (Európai Tanács – B. A.) tanácsadói testületének nem volt kifogása,
azok gyakorlatilag egy ajtó nélküli falon próbálnak átjutni. Ezért kell
tisztában lenni azzal, hogy mely területeken lehet Szerbiától bármit is számon
kérni, és melyek azok a területek, amelyek vonatkozásában sem Magyarországnak,
sem a hazai magyar politikumnak nincsen mozgástere. Azzal is tisztában kell
lenni, hogy az ET tanácsadói testületének bizonyos észrevételei nem a mi
malmunkra hajtják a vizet. Például a kisebbségi autonómia vagy a nemzeti
tanácsok vonatkozásában az ET nemhogy nem kéri számon az eddigiekhez képest
nagyobb jogosítványok odaítélését, hanem retorikai szempontból a nemzeti
tanácsok nem kellőképpen ellenőrzött hatalmára mutat rá, és keményen bírálja a
domináns politikai pártok kirekesztő politizálását a nemzeti tanácsokban, legyen
szó akár nemzeti, akár országos politikai csoportosulásokról. Tehát a
kisebbségi autonómia bővítésének tekintetében nem tudunk erőteljes
követelésekkel előállni, sőt, készen kell állnunk bizonyos megjegyzések
kivédésére.”[13]
Az
exelnök álláspontja összecseng a VMSZ köztársasági parlamenti képviselőinek
védekezésével, miszerint a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló rossz törvénynél
(amelynek előkészítésében Korhecz is „igen tevékenyen részt vállalt”)[14]
„nem lehetett többet elérni”.[15]
Ha Korheczra hallgatunk, akkor bizony nekünk nem lesz nemzeti autonómiánk.
Az
ilyen viszonyulás egyszerűen elfogadhatatlan. Az EU-nak, ugyanis, nincsenek
külön a szerbiai kisebbségekkel kapcsolatos „saját standardjai”, ahogyan
Korhecz állítja, hanem általánosan megfogalmazottak, amelyek minden tagországra
egyformán érvényesek. Ezeket kell
Szerbiának teljesíteni, ha tagja kíván lenni az EU-nak. A követeléseket, tehát,
magunknak kell megfogalmazni ahhoz, hogy az EU számon kérhesse azokat
Szerbiától. Persze, ha olyan képviselőink vannak, akik erre nem képesek, akkor
nem várhatjuk el a számonkérést sem.
Csak
olyan jogaink lesznek, amelyek megvalósítását követeljük. Ha nem kérünk, nem is
kapunk semmit!
Idejében
szóltam!
Újvidék, 2015. június 25.
BOZÓKI
Antal
[1] Hétfőn tartották a szerbiai
nemzeti kisebbségek kérdéseivel foglalkozó munkacsoport ülését Belgrádban.
Kisebbségi Fórum – Temerin, KIFO HÍRLEVÉL, II. évf. 158. szám, 2015. június 23.
[2] Tómó Margaréta: Lehet agónia, lehet
megoldási lehetőség is. Magyar Szó, 2015. június
23., 1. és 11. o., vagy http://www.magyarszo.com/hu/2745/vajdasag_szabadka/129043/Lehet-ag%C3%B3nia-lehet-megold%C3%A1si-lehet%C5%91s%C3%A9g-is.htm, 2015. június 23. [10:11]
[3] 2014/2949(RSP) http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?type=TA&reference=P8-TA-2015-0065&language=HU&ring=B8-2015-0213
[4] Akcioni plan za poglavlje 23. Nacrt. Maj 2015.
[A 23. fejezetre vonatkozó cselekvési terv. Tervezet. 2015. május.]
[5] Basity Gréta: Megválasztották
a VB két új tagját az MNT szerdai ülésén. http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/18703/Megvalasztottak-a-VB-ket-uj-tagjat-az-MNT-szerdai-ulesen.html,
2015. június 10. [20:48]
[6] Sürgősségi indítványok. http://www.vmdk.org.rs/?start=14, 2015. június
8.
[8] Lásd az 5-ös alatti írást.
[9] Uo.
[11] Lásd az 1-es alatti írást.
[12] Tomó Margaréta: Lehet, agónia, lehet megoldási
lehetőség is. Magyar Szó, 2015. június 23., 1. és 11. o., vagy http://www.magyarszo.com/hu/2745/vajdasag_szabadka/129043/Lehet-ag%C3%B3nia-lehet-megold%C3%A1si-lehet%C5%91s%C3%A9g-is.htm,
2015. június 23. [10:11]
[13] Pesevszki Evelyn: A lehetőség súlya. Magyar
Szó, 2015. június 17., 6. o.
[14] Ifj. Korhecz Tamás: Otthonteremtőben a
szülőföldön. Forum Könyvkiadó. Második, bővített kiadás, 13. o.
[15] Ágoston András: Ennyit tudtunk elérni.
Vajdasági Magyar Demokrata Párt. Hírlevél. IX. évfolyam. 70. szám, 2011. március
27., vagy http://www.kapu.biz/php/main.php?tart=cikkek&primary_id=4136
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése