Éhn József tiltakozó levele

Kedves Barátaim!

A tegnapi híradásokból ismeretes, hogy a bácskai magyarság kulcs-településén, Temerinben, 2015. július 1-től megszűnt a rádió magyar nyelvű adása és küszöbön áll ugyanez az egykori magyar városban, Szabadkán is. Mindkét településen egy negyedszázaddal ezelőtt a magyar etnikum volt még többségben.

Vagyis megtörtént az, ami elfogadhatatlan: a szerb állam a közmédiák privatizációja címén felszámolja - mert elérkezettnek látja erre az időt - a kisebbségi rádiókat, ami - fokozatosan csökkenő mértékben ugyan - de mégis a bácskai magyarok legfontosabb, anyanyelvű információ-forrása volt.

Tehát ezért volt szükség a szerb és magyar temeriniek döntő többségének megbecsülését élvező Ágoston Mária főszerkesztő 2014. őszi leváltására, aki mindig is kényesen ügyelt az immár többségi szerb lakosság és a mintegy 40%-os magyar kisebbség arányos és hiteles tájékoztatására.  

Temerinben járva, erről jómagam is többször meggyőződtem.

Előre látható volt, hogy a jelentős magyar kisebbség által lakott, bácskai települések bíróságainak összevonásával, többnek a megszüntetésével, a törvény által biztosított, kisebbségi nyelvhasználati jogok rendszeres, álságos érvekkel 'indokolt' csorbításával ( pl."nincs pénz képzett tolmács alkalmazására"), az állami szerepvállalás kivonulásával, a szerb állam a privatizációra felajánlott médiumokban is szabad utat nyitott a kisebbségi jogok további korlátozására. A magyar nyelvű rádiók szerkesztőségének megszüntetése, a hírmédia privatizációja a sunyi eszközökkel végrehajtott, lopakodó asszimiláció újabb, nyilvánvaló eszköze.

Azt üzeni a Szerbiában élő magyaroknak, hogy az adójukat beszedő szerb államra ne számítsanak, ne használják az anyanyelvüket, ne járassák a gyermekeiket magyar iskolákba, s - ezentúl - ne hallgassanak magyar rádiót sem!

A magyar nyelvű rádióadások megszüntetése olyan súlyú, kisebbségi jogkorlátozás, amely ellen minden helyi, magyar érdekképviseletnek és a magyar államnak is tiltakoznia kéne. Azonban mindeddig hiába keresem a sajtóban a szinte monopol-helyzetben lévő Vajdasági Magyar Szövetség és az önmagát előszeretettel kulturális autonómia-szervezetnek nevező Magyar Nemzeti Tanács erre vonatkozó, hivatalos közleményeit!

Kérdésem: meddig tűrhetjük, hogy Magyarország rendszeres, baráti támogatása fejében a Szerb Kormány bármit megtehessen a területén élő, de az elvándorlás és a kényszerű, bújtatott asszimilációs nyomás és folyamatos megfélemlítés által sújtott, rohamosan fogyatkozó létszámú, őshonos, anyanyelvének használatáról lemondani nem kívánó, magyar kisebbséggel? Álláspontom szerint már elértük a tűrési határt, nincs hová hátrálni, tehát minden, Szerbiában működő, magyar érdek-képviseleti szervezetnek azonnal tiltakoznia kell! Ezt jómagam, a bácskai magyarokkal érdekközösséget érző magyarként, ezúton megteszem.

Éhn József, okl. építőmérnök

Budapest-Budaörs

2015. július 2. [10:01]

Papagáj a macska szájában

  

Ismerjük a viccet, melynek a csattanója: nem kell be… kiabálja a papagáj a betanult szöveget a macska szájában. Az embernek ez az első gondolata, amikor elolvassa a privatizáció alatt álló Szabadkai Rádió kollektívájának a temerini rádió megszüntetésével kapcsolatos közleményét. A lényeg azonban az, hogy a szabadkai újságírók, érintettségük okán is, emberi gesztussal együttérzésükről és támogatásukról biztosították a temerini kollégákat, akiknek ebben a pillanatban már nincs is státusuk a csaknem egy éve „átszervezés” alatt álló temerini rádió magyar szerkesztőségében. Igen, ez az újságírói szolidaritás maradandó szép példája.

Térjünk vissza a száraz valósághoz.

Miután hivatalos közleményt sem az alapító temerini községi képviselőtestület sem a rádió vezetése nem adott ki, s csak egy-két egymásnak ellentmondó megnyilatkozásra támaszkodhatunk, a nyilvánvaló tények a következők:

Annak ellenére, hogy a műsorszórás ügyeivel megbízott köztársasági ügynökség erre a vezetőit felszólította a temerini rádió már második napja, „átmeneti üzemmódban”, csak zenét közvetít.

Maga a rádió jogi értelemben nem szűnt meg, s jelzés sincs arra, hogy az alapító, a temerini község mikor alakít ki hivatalos álláspontot a rádió státusára vonatkozóan.

Az elmúlt kilenc hónap történései arra utalnak, hogy a temerini községi hatalomban történt változásokat követően, az új, a köztársasági kormányra támaszkodó politikai garnitúra, egyeduralomra törve, a helyi rádiót – vélhetően az év végén esedékes helyhatósági választásokra figyelemmel – saját céljainak megfelelően igyekszik átalakítani. Ebből jelenleg annyi látszik, hogy az elvben közszolgálati rádió magyar adásait, ide értve a szerkesztőség jobbik felét is, nem kívánja megtartani.

Vannak persze vadabb változatok is, de ezek – a szervezeti zűrzavar okán – egyelőre csak körvonalazódnak. Az, hogy a temerini magyarság hiteles tájékoztatás híján legfeljebb csak nyugtalankodhat, semmiképpen sem segíti a helyzet rendezését. A baj az, hogy a magyar politikum, csakúgy, mint a többi hasonló helyzetben levő kétnyelvű helyhatósági alapítású kétnyelvű rádió esetében is, hideg távoltartást tanúsít. Az „elvi állásfoglalás” ma bizony már nem elegendő. Az ilyen alapvetően simulékony magatartásban megnyilvánuló érdekvédelmi funkció könnyen oda vezet, hogy egy pillanatban az esetleges reagálás is megkésettnek bizonyul. Mire vár elsősorban a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ), s a többi magyar kispárt? Lépni kellene, míg nem késő. Amit lehet, ahogy lehet. Mert a hallgatás csak rontja a helyzetet.

Ágoston András

Kisebbségi Fórum – Temerin

KIFO HÍRLEVÉL II. évf. 167. szám

2015. július 2.