Kedves
Barátaim!
A tegnapi híradásokból ismeretes,
hogy a bácskai magyarság kulcs-településén, Temerinben, 2015. július 1-től
megszűnt a rádió magyar nyelvű adása és küszöbön áll ugyanez az egykori magyar
városban, Szabadkán is. Mindkét településen egy negyedszázaddal ezelőtt a magyar
etnikum volt még többségben.
Vagyis megtörtént az, ami
elfogadhatatlan: a szerb állam a közmédiák privatizációja címén felszámolja -
mert elérkezettnek látja erre az időt - a kisebbségi rádiókat, ami - fokozatosan
csökkenő mértékben ugyan - de mégis a bácskai magyarok legfontosabb, anyanyelvű
információ-forrása volt.
Tehát ezért volt szükség a szerb és
magyar temeriniek döntő többségének megbecsülését élvező Ágoston Mária
főszerkesztő 2014. őszi leváltására, aki mindig is kényesen ügyelt az immár
többségi szerb lakosság és a mintegy 40%-os magyar kisebbség arányos és hiteles
tájékoztatására.
Temerinben járva, erről jómagam is
többször meggyőződtem.
Előre látható volt, hogy a jelentős
magyar kisebbség által lakott, bácskai települések bíróságainak összevonásával,
többnek a megszüntetésével, a törvény által biztosított, kisebbségi
nyelvhasználati jogok rendszeres, álságos érvekkel 'indokolt' csorbításával (
pl."nincs pénz képzett tolmács alkalmazására"), az állami szerepvállalás
kivonulásával, a szerb állam a privatizációra felajánlott médiumokban is szabad
utat nyitott a kisebbségi jogok további korlátozására. A magyar nyelvű rádiók
szerkesztőségének megszüntetése, a hírmédia privatizációja a sunyi eszközökkel
végrehajtott, lopakodó asszimiláció újabb, nyilvánvaló eszköze.
Azt üzeni a Szerbiában élő
magyaroknak, hogy az adójukat beszedő szerb államra ne számítsanak, ne
használják az anyanyelvüket, ne járassák a gyermekeiket magyar iskolákba, s -
ezentúl - ne hallgassanak magyar rádiót sem!
A magyar nyelvű rádióadások
megszüntetése olyan súlyú, kisebbségi jogkorlátozás, amely ellen minden helyi,
magyar érdekképviseletnek és a magyar államnak is tiltakoznia kéne. Azonban
mindeddig hiába keresem a sajtóban a szinte monopol-helyzetben lévő Vajdasági
Magyar Szövetség és az önmagát előszeretettel kulturális autonómia-szervezetnek
nevező Magyar Nemzeti Tanács erre vonatkozó, hivatalos közleményeit!
Kérdésem: meddig tűrhetjük, hogy
Magyarország rendszeres, baráti támogatása fejében a Szerb Kormány bármit
megtehessen a területén élő, de az elvándorlás és a kényszerű, bújtatott
asszimilációs nyomás és folyamatos megfélemlítés által sújtott, rohamosan
fogyatkozó létszámú, őshonos, anyanyelvének használatáról lemondani nem kívánó,
magyar kisebbséggel? Álláspontom szerint már elértük a tűrési határt, nincs hová
hátrálni, tehát minden, Szerbiában működő, magyar érdek-képviseleti szervezetnek
azonnal tiltakoznia kell! Ezt jómagam, a bácskai magyarokkal érdekközösséget
érző magyarként, ezúton megteszem.
Éhn József, okl.
építőmérnök
Budapest-Budaörs
2015. július 2. [10:01]
Papagáj a macska szájában
Ismerjük a viccet, melynek a csattanója: nem kell be… kiabálja a
papagáj a betanult szöveget a macska szájában. Az embernek ez az első
gondolata, amikor elolvassa a privatizáció alatt álló Szabadkai Rádió
kollektívájának a temerini rádió megszüntetésével kapcsolatos közleményét. A lényeg
azonban az, hogy a szabadkai újságírók, érintettségük okán is, emberi
gesztussal együttérzésükről és támogatásukról biztosították a temerini
kollégákat, akiknek ebben a pillanatban már nincs is státusuk a csaknem egy éve
„átszervezés” alatt álló temerini rádió magyar szerkesztőségében. Igen, ez az
újságírói szolidaritás maradandó szép példája.
Térjünk vissza a száraz valósághoz.
Miután hivatalos közleményt sem az alapító temerini községi képviselőtestület
sem a rádió vezetése nem adott ki, s csak egy-két egymásnak ellentmondó
megnyilatkozásra támaszkodhatunk, a nyilvánvaló tények a következők:
Annak ellenére, hogy a műsorszórás ügyeivel megbízott köztársasági
ügynökség erre a vezetőit felszólította a temerini rádió már második napja,
„átmeneti üzemmódban”, csak zenét közvetít.
Maga a rádió jogi értelemben nem szűnt meg, s jelzés sincs arra, hogy
az alapító, a temerini község mikor alakít ki hivatalos álláspontot a rádió
státusára vonatkozóan.
Az elmúlt kilenc hónap történései arra utalnak, hogy a temerini községi
hatalomban történt változásokat követően, az új, a köztársasági kormányra
támaszkodó politikai garnitúra, egyeduralomra törve, a helyi rádiót – vélhetően
az év végén esedékes helyhatósági választásokra figyelemmel – saját céljainak
megfelelően igyekszik átalakítani. Ebből jelenleg annyi látszik, hogy az elvben
közszolgálati rádió magyar adásait, ide értve a szerkesztőség jobbik felét is,
nem kívánja megtartani.
Vannak persze vadabb változatok is, de ezek – a szervezeti zűrzavar
okán – egyelőre csak körvonalazódnak. Az, hogy a temerini magyarság hiteles
tájékoztatás híján legfeljebb csak nyugtalankodhat, semmiképpen sem segíti a
helyzet rendezését. A baj az, hogy a magyar politikum, csakúgy, mint a többi
hasonló helyzetben levő kétnyelvű helyhatósági alapítású kétnyelvű rádió
esetében is, hideg távoltartást tanúsít. Az „elvi állásfoglalás” ma bizony már
nem elegendő. Az ilyen alapvetően simulékony magatartásban megnyilvánuló
érdekvédelmi funkció könnyen oda vezet, hogy egy pillanatban az esetleges
reagálás is megkésettnek bizonyul. Mire vár elsősorban a Vajdasági Magyar
Szövetség (VMSZ), s a többi magyar kispárt? Lépni kellene, míg nem késő. Amit
lehet, ahogy lehet. Mert a hallgatás csak rontja a helyzetet.
Ágoston András
Kisebbségi Fórum – Temerin
KIFO HÍRLEVÉL II. évf. 167.
szám
2015. július 2.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése