Vargabetű

Amikor a mindig póker arcú Varga László nemrégiben a 19-re újabb lapot húzott, majd a háromszög alakú családi pártasztalra kiterítette a maga kártyáit, azon gondolkodtam, hogy ez mire lesz majd elég. Merthogy nekünk, kibicelőknek, a kártya azt mutatta: ennek a pillanatnyi parti-győztesnek esze ágában sincs fölállni a kártyaasztaltól, ez ugyan nem fog kongó léptekkel távozni a játékteremből. Hiába a kedvező lapjárás, hiába a kezében a sok ütőkártya. Ahogy korábban nem tette meg Korhecz Tamás, úgy most Varga sem fogja ráborítani a kártyaspílerekre a zsugaasztalt. Ehelyett megvárja, hogy ítélkezzenek felette az eddigi kártyacimborák.

Hogy messziről nézve, miért lett volna példaértékű Varga László határozott és magabiztos kivonulása a játékbarlangból, az pofonegyszerű: ajtót mutatott volna. Megmutatta volna, hogy hol rejtőzik az a titkos ajtó. Bebizonyíthatta volna a rebellis génekkel is rendelkező tagság számára, hogy nyílik ebből a pártból kifelé is ajtó, nem csak befelé. Hogy a bejárat egyben a kijárat is. Ha a saját szemükkel lát(hat)ták volna, hogy még a birkatürelmű Vargának is végképp elege lett, nála is betelt a pohár, s ezért otthagyott csapot-papot, akkor talán mások is fölébredtek volna. Megkockáztatom: az ajtócsapódás olyan bátorító hatású lehetett volna a tagságnak, mint a humorista szerinti kisnyúlnak a jófajta whisky. (Miután megissza, még a medvének is nekimegy.) No de, minthogy a politikus úr ezt elmulasztotta, most azt mondja a csak magában fortyogó renitenskedő, hogy ha még Varga is megmaradt a pártban, akkor miért lépjek ki én. Ha neki megfelel, megfelel nekem is. (Ha jó az Égnek, jó lesz a Földnek is.) Így továbbra is a VMSZ-es bűnbarlangban bezárva, izoláltan marad a vargaság vírusa, amely nem tud terjedni, nem képes fertőzni.

A nem várt kórokozó fölbukkanása mégis rapidriadalmat keltett: a magyarság vezérpártja egy szempillantás alatt vargát rántott. De ugyanilyen gyorsan össze is kapták magukat: üzembe helyezték a forró párát kibocsájtó hatalmas pártvasalót, amivel egykettőre kisimították a glancolt felszínen keletkezett gyűrődéseket.

A masszív (magyar) pénzcölöpökre épített VMSZ tehát nem omlott össze kártyavárként. Azonban nem kell azt gondolni, hogy az ördög bibliájának ily mesteri forgatása teljességgel hiábavaló volt. Ugyanis az elmúlt hetek fékezett habzású vajdasági magyar viharai a felszínre dobtak néhány kiértékelésre érdemes dolgot.

Igaz, hogy csak az egyik szemünkkel, de legalább megsadelhatjuk, miként szuperálnak a beltéri riasztókészülékek meg a káder-mérőműszerek. A kulisszák mögött most javában zajlik a kárösszegzés meg a káder-értékbecslés, és hamarosan ki fog derülni, Varga László mennyit is nyom a latban. Mennyire taksálja őt a pártvezetés, mennyit ér egy politikus pőre bőre. A párttöbbséget alkotó, gyáván lapuló nyuszi sereg meg majd okuljon a történtekből! Utána lehet összehasonlítást végezni: mennyire taksálnak egy olyan, magas beosztásban trónolót, aki köztársasági parlamenti képviselőségig vitte, és ennek függvényében, mire számíthat a sok kis szürke muharegér, akinek soha semmilyen funkció nem jut, épp csak a tömeget duzzasztja a pártban – osztani nem oszt, szorozni nem szoroz. Bebizonyosodik-e megint az, hogy a tiszta ruhát bekoszolni cseppet sem számít elmarasztalónak, de a szennyest jól látható helyre kiakasztani, közszemlére tenni, már bűn? Hogy az omnipotens pártvezetők vizelete mit mutat az ügyben, hogy bocsánatos lesz-e Varga László vargabetűje, vagy ezzel a (politikusoktól szokatlan) kitérőjével végleg kiírta magát a VMSZ történetéből, hamarosan megtudjuk.

Besokallt és kipakolt. A szigorúan vett, kötelező együttlépést megtagadta, így viszont a beígért esti rétesre sem számíthat. Közönséges munkakerülés vádjával fegyelmi bizottság elé idézik. Mi meg legfeljebb csak találgathatjuk, hogy mekkora lehet a támogatottsága, népszerűsége a pártban. Mit gondolnak a történtekről a hasonszőrűek, a vele egy húron pendülők? Ők mikor fognak megszólalni? Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?

A perdöntő nyilvánvalóan az lesz, hogy a továbbiakban milyen jövőt szánnak neki a háromszög alakú kártyaasztalnál ülők. Szükség lesz-e még rá a kis vajdasági magyar kártyabandában? Vagy neki már több lapot nem osztanak…

Szabó Angéla