Amikor a mindig póker arcú Varga László nemrégiben a 19-re újabb lapot
húzott, majd a háromszög alakú családi pártasztalra kiterítette a maga
kártyáit, azon gondolkodtam, hogy ez mire
lesz majd elég. Merthogy nekünk, kibicelőknek, a kártya azt mutatta: ennek
a pillanatnyi parti-győztesnek esze ágában sincs fölállni a kártyaasztaltól, ez
ugyan nem fog kongó léptekkel távozni a játékteremből. Hiába a kedvező
lapjárás, hiába a kezében a sok ütőkártya. Ahogy korábban nem tette meg Korhecz
Tamás, úgy most Varga sem fogja ráborítani a kártyaspílerekre a zsugaasztalt. Ehelyett
megvárja, hogy ítélkezzenek felette az eddigi kártyacimborák.
Hogy messziről nézve, miért lett volna példaértékű Varga László határozott
és magabiztos kivonulása a játékbarlangból, az pofonegyszerű: ajtót mutatott volna. Megmutatta volna,
hogy hol rejtőzik az a titkos ajtó. Bebizonyíthatta volna a rebellis génekkel
is rendelkező tagság számára, hogy nyílik ebből a pártból kifelé is ajtó, nem
csak befelé. Hogy a bejárat egyben a kijárat is. Ha a saját szemükkel lát(hat)ták
volna, hogy még a birkatürelmű Vargának is végképp elege lett, nála is betelt a
pohár, s ezért otthagyott csapot-papot, akkor talán mások is fölébredtek volna.
Megkockáztatom: az ajtócsapódás olyan bátorító hatású lehetett volna a
tagságnak, mint a humorista szerinti kisnyúlnak a jófajta whisky. (Miután
megissza, még a medvének is nekimegy.) No de, minthogy a politikus úr ezt
elmulasztotta, most azt mondja a csak magában fortyogó renitenskedő, hogy ha még Varga is megmaradt a pártban, akkor miért lépjek ki én. Ha
neki megfelel, megfelel nekem is. (Ha jó az Égnek, jó lesz a Földnek is.) Így
továbbra is a VMSZ-es bűnbarlangban bezárva, izoláltan marad a vargaság vírusa,
amely nem tud terjedni, nem képes fertőzni.
A nem várt kórokozó fölbukkanása mégis rapidriadalmat keltett: a magyarság
vezérpártja egy szempillantás alatt vargát rántott. De ugyanilyen gyorsan össze
is kapták magukat: üzembe helyezték a forró párát kibocsájtó hatalmas pártvasalót,
amivel egykettőre kisimították a glancolt felszínen keletkezett gyűrődéseket.
A masszív (magyar) pénzcölöpökre épített VMSZ tehát nem omlott össze
kártyavárként. Azonban nem kell azt gondolni, hogy az ördög bibliájának ily
mesteri forgatása teljességgel hiábavaló volt. Ugyanis az elmúlt hetek fékezett
habzású vajdasági magyar viharai a felszínre dobtak néhány kiértékelésre
érdemes dolgot.
Igaz, hogy csak az egyik szemünkkel, de legalább megsadelhatjuk, miként
szuperálnak a beltéri riasztókészülékek meg a káder-mérőműszerek. A kulisszák
mögött most javában zajlik a kárösszegzés meg a káder-értékbecslés, és hamarosan ki fog derülni, Varga László
mennyit is nyom a latban. Mennyire
taksálja őt a pártvezetés, mennyit ér egy politikus pőre bőre. A párttöbbséget
alkotó, gyáván lapuló nyuszi sereg meg majd okuljon a történtekből! Utána lehet
összehasonlítást végezni: mennyire taksálnak egy olyan, magas beosztásban
trónolót, aki köztársasági parlamenti képviselőségig vitte, és ennek
függvényében, mire számíthat a sok kis szürke muharegér, akinek soha semmilyen
funkció nem jut, épp csak a tömeget duzzasztja a pártban – osztani nem oszt,
szorozni nem szoroz. Bebizonyosodik-e megint az, hogy a tiszta ruhát bekoszolni
cseppet sem számít elmarasztalónak, de a szennyest jól látható helyre kiakasztani,
közszemlére tenni, már bűn? Hogy az omnipotens pártvezetők vizelete mit mutat
az ügyben, hogy bocsánatos lesz-e Varga László vargabetűje, vagy ezzel a
(politikusoktól szokatlan) kitérőjével végleg kiírta magát a VMSZ történetéből,
hamarosan megtudjuk.
Besokallt és kipakolt. A szigorúan vett, kötelező együttlépést megtagadta,
így viszont a beígért esti rétesre sem számíthat. Közönséges munkakerülés
vádjával fegyelmi bizottság elé idézik. Mi meg legfeljebb csak találgathatjuk,
hogy mekkora lehet a támogatottsága, népszerűsége a pártban. Mit gondolnak a
történtekről a hasonszőrűek, a vele egy húron pendülők? Ők mikor fognak
megszólalni? Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll
mellette?
A perdöntő nyilvánvalóan az lesz, hogy a továbbiakban milyen jövőt szánnak
neki a háromszög alakú kártyaasztalnál ülők. Szükség lesz-e még rá a kis
vajdasági magyar kártyabandában? Vagy neki már több lapot nem osztanak…
Szabó Angéla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése