A mezőgazdasági támogatásból vonták le a vízdíjtartozást!

A Kavillóban élő Lality család hosszú időn át tejtermeléssel foglalkozott, de idén májusban kénytelenek voltak felhagyni a gazdálkodással. Az országba beözönlő, a hazai piacot elárasztó igencsak rossz minőségű külföldi tej és az aprópénzért megvásárolt tejpor birtokában eddig soha nem látott méreteket öltött az itthoni gazdák leckéztetése, a velük való packázás. Időről időre olyan termelési feltételeket szabtak és olyan kifogásokat emeltek, amelyekkel sikerült elvenniük a parasztemberek kedvét a tejtermeléstől. Akik eleinte még igyekeztek lépést tartani a követelményekkel, később azonban belátták, hogy bármit tesznek is, minden törekvésük hiábavaló, mert a leépítésük tervszerű és elkerülhetetlen. Akik régen tudtak jószágot nevelni (általában 5-6 fejőstehenet tartottak), és képesek voltak legalább 4 százalékos zsírtartalmú tejet előállítani, azoknak a tudásával és szorgalmával most sem lehet baj, aki viszont csak kötekedni akar, az mindig talál kifogásolnivalót a mások által elvégzett munkában. Azokat a tejes gazdákat, akik nem tegnap kezdték a szakmát, nem lehet hosszú távon bizonytalanságban tartani, mert gyorsan átlátnak a szitán. Tudják, mire megy ki a játék, ha a tej minőségével vacakolnak, vagy ha kéthetes időtartamra kizárják őket a felvásárlásból. Az leginkább azt jelzi, hogy „közel a vég” és hamarosan új bevételi forrás után kell nézniük. 

Lality Tímea

Lalityék is megjárták a maguk kálváriáját. Amikor a Zentai Tejgyár tönkrement, 2.000 euróval maradt adósuk. Nem fizette ki a felvásárolt tejet és az érte járó prémiumot sem kapták meg. Az esetből bírósági ügy lett, a pert formailag/papíron megnyerték, a pénzük azonban elúszott.

Nem ők voltak az egyetlenek, akik pórul jártak, a faluban akkor még 20-nál is több kis tejtermelőt tartottak nyilván. Mára alig maradt belőlük, legfeljebb csak mutatóban akad még néhány makacsul kitartó gazda, aki küzd és szemben úszik az árral.

A Pobedán/Kavillóban keletkezett vízdíjmizéria a Lality családot is érintette. Tőlük is több évre visszamenőleg követelték az elhasznált vezetékes víz árát. A számlájukon 28.371 dináros összeg szerepelt. Eleinte a postás akarta kézbesíteni a virtuális adósságot tartalmazó levelet, de Lalityék nem vették át. Aztán már kézbesítőt játszó egyenruhás rendőr vitte a házukhoz a borítékba zárt fölszólítást, de tőle sem fogadták el a küldeményt.

– Egy nap aztán végrehajtó jelent meg a házunk kapujában, rendőri kísérettel – mondja Lality Tímea. – Nem igazolta magát, be sem mutatkozott, csak határozott léptekkel nyomult befelé az udvarba, majd megkérdezte, hogy hol tudna leülni. Én nem invitáltam őket befelé, mindvégig kint maradtam az utcán, és mondtam neki, hogy itt nem fog leülni. Erre kioktatott, mondván, hogy milyen vendéglátó vagyok én, ha ilyen hangnemben fogadom a vendégeket. Mondtam neki, hogy ők nem a vendégeim, egyébként meg mindjárt itt lesz az ügyvédem és majd az ő jelenlétében fogunk tárgyalni. Elővett egy papírt, gondolom a kiszállásról kezdte készíteni a jegyzőkönyvet és mondta, hogy mennyi a vízdíjtartozásunk. Ekkor megkérdeztem tőle, hogy csak olyan papírja van, amelyiken az adósságunk szerepel, vagy olyan is, amellyel bizonyítani tudja, hogy azt a tartozást, amit mi soha el nem ismerünk, akaratunk ellenére már ki is fizettük? Merthogy levonták abból az összegből, amit mezőgazdasági támogatás címén kaptunk. A felét elvették. A végrehajtó úgy tett, mintha erről nem lenne tudomása, és kezdte összeszedni a holmiját. Akkor már én is vérszemet kaptam, és mondtam neki, hogy szeretném elolvasni meg aláírni a jegyzőkönyvet. Mire ő azt felelte, hogy erre nincsen szükség, felejtsem el, hogy ő itt járt, és ne is említsem az esetet senkinek. Felejtsem el? Hogy lehetne azt elfelejteni, amit velünk műveltek a kitalált vízpénz miatt? Meg azokat a fenyegetéseket, amiket azért kaptunk, mert volt bátorságunk aláírni a vezetőség leváltása ügyében indítványozott petíciót. Én is az aláírásgyűjtők között voltam, hallottam, amikor azt kiabálták, hogy: „Ti holnap reggel már a börtönben lesztek!” Akik aláírták az indítványt, azokat telefonon hívogatták és arra akarták őket rávenni, hogy vonják vissza az aláírásukat. Ijesztgették, riogatták az embereket mindenfélével. Sokan ezt félelmükben meg el is álltak a kezdeményezéstől és megmásították a szavukat. Mi, magyarok nagyon el vagyunk itt nyomva és meg vagyunk félemlítve. A szvetityevói szerbek vízdíjtartozását több esetben eltörölték, meg azokét a magyar emberekét is, akik a haladó párti vezetőségi tagok hatalmi vagy baráti körébe tartoznak. A szegény kisembereket pedig magukra hagyták, azoknak a bevételéből levonják a tartozást vagy pedig a nyakukra küldik a végrehajtót.

Szabó Angéla