Akik mertek nyilatkozni…

A topolyai tanyavilágban élő polgárok egy bátor, mindenre elszánt kis csoportja felvállalta a nyilvánosság előtti megszólalást. Akkor is, ha tudják, hogy nem fognak dicséretet kapni érte. A pobedai helyi közösség vezetőinek részéről megnyilvánuló riogatás és fenyegetés alól ők sem képeznek kivételt, mégis fontosnak tartották az igazságtalanság kimondását. Noha azon a tájon szinte mindenki ismeri egymást – gyerekkora óta – voltak, akik kérték, hogy a nevüket ne említsem. 

A kavillói templomkert Krisztusa

Le akarták foglalni a kocsiját

A neve elhallgatását kérte az a kavilló illetőségű károsult, akinek az esetében 6 évre visszamenőleg majd 60.000 dináros vízdíjtartozást állapítottak meg. Az adóssága egészen pontosan: 58.500 dinár. Mivel indokolatlannak tartja a számlázást, és nem fizette be a követelt összeget, feljelentést tettek ellene a bíróságon, majd nemsokára megjelentek a kapujában a kényszerfoglalók is. Erről így mesélt tegnap, amikor a helyszínen jártam.

– A kiküldött végrehajtó két rendőr társaságában érkezett, és azt követelte tőlem, hogy ismerjem el ezt a majd 60.000 ezer dináros tartozást. Mondtam neki, hogy semmiféle papírt nem írok alá, mert én ennyi vizet nem fogyasztottam el. Erre kijelentette, hogy akkor lefoglalja az autómat. Megijedtem, hogy mi lesz, ha a kitalált tartozás fejében tényleg elkobozzák a kocsinkat, ekkor ő azzal állt elő, hogy havi részletekben is befizethetem a kért összeget, 2280 dinárt minden hónapban két éven át. Addig győzködött, hogy a végén rávett. Mit mondjak még? Bánt a nagyon a dolog. El vagyok keseredve. A tartozásból eddig még egy parát nem fizettem be, mert a 6.000 dináros ügyvédi, meg a 3880 dináros bírósági költséget is éppen elég volt kinyögnöm. Miként lesz tovább, fogalmam sincs, bele sem merek gondolni!

„Megint jön a végrehajtó…”

Ilánkovics Károly jó egy évvel ezelőtt az udvarában kutat fúratott, a vezetékes vizet pedig elzárta. Azt azóta sem használja. Ennek ellenére szép kis vízdíjtartozást akarnak a nyakába varrni.

– Ember legyen a talpán, aki el tud igazodni a kiküldött számlákon! – panaszolja. – Nem egészen másfél évnyi fogyasztásért 5.775 dinárt kellene befizetnem, az utána következő fél évre pedig már 20.850 dinárt. Ez egyszerűen fölfoghatatlan és megmagyarázhatatlan. A kiküldött számlákat korábban mindig befizettük, de az ilyen kitalált összegeket nem vagyunk hajlandóak. Két rendőr kíséretében járt nálunk a végrehajtó is. Mindenáron alá akartak velem íratni egy papírost (gondolom azt állhatott benne, hogy elismerem a tartozásomat), de én ezt megtagadtam. Kérdeztem tőle, rendjén van-e az, hogy a másik felet nem is akarják meghallgatni, amire azt válaszolta, hogy őt az nem érdekli, nem azért jött, hogy velem egyezkedjen. Azóta már újabb értesítést kaptam a topolyai bíróságról, szeptember 17-én reggel fél 9-kor – két rendőr kíséretében – megint jön a végrehajtó.

Alig marad a nyugdíjából

Az özvegy/kisnyugdíjas Sípos Ilona tartozása 15.000 dinárnál kezdődött, majd hetente 10.000 dinárral emelkedett.

 – Ahányszor bement a fiam a helyi közösség irodájába érdeklődni, reklamálni, annyiszor növekedett az összeg. A 25.000 dinárból 35.000, a végén pedig már 50.000 dinár lett – mondja az asszony, teljesen kikelve magából. – Soha nem tartoztunk senkinek, se én, se a fiam, a víz árát is rendszeresen befizettük, de az ilyen kitalált adósságot nem vagyunk hajlandóak. Se egy összegben, se rátánként. Ezt meg is mondtuk. Erre mi történik? A tudtom és az akaratom ellenére levonják az amúgy is szégyenletes özvegyi járandóságomból. Már a harmadik havi nyugdíjamat veszik el, vagyis a hatodik részletet, és ami a legfölháborítóbb, alig hagynak pénzt a számlámon. Jó, ha 2-3 ezer dinárom marad. Olyan vízóraállást jegyeztek be, hogy az elmondhatatlan. Pedig a vízóránk nem is működik. Jelentettük, hogy cseréljék le, de ez a mai napig nem történt meg. Így, ilyen zavaros helyzetben annyit számláznak, amennyit akarnak. Aki meg nem fizet, azt börtönbüntetéssel fenyegetik.

Az elhasznált víz költségét azokkal is megfizettetik, akik már huzamosabb ideje szociális juttatásokból élnek, holott a Pobedai Helyi Közösségben eddig az volt a gyakorlat, hogy az anyagi támogatásban részesülők ilyen kötelezettségét a község magára vállalta. Most mégis 25 rászoruló családtól követelik a vízszámlák fizetését.

Egy nevét nem vállaló fiatalasszony esetében 9.000 dinárt meghaladó összeget kértek. Ez többévi, 2-3 évi tartozás. Hosszas utánajárást, kérelemírást, ügyintézést követően 6.000 dinárt eltöröltek az adósságból, a többi viszont megmaradt. Senki sem tudja, mi lesz vele.

Szabó Angéla