A pobedaiak viszontagságai

A kisebbségi létből eredeztethető többszörös alávetettség kitűnő iskolapéldája lehetne mindaz, ami az elmúlt fél évben történt Topolya község egyes peremterületein – oktatnunk sem lenne egetverő badarság, csak éppen sehol nem tanítják. Hogy milyen is a saját kétkezi munkájából élő, agyonnyomorgatott parasztember sorsa – aki az égvilágon semmi mást nem tud, csak kényszer szülte rabszolga módjára dolgozni –, az kiválóan szemléltethető a történeteik által. A tájékozatlanság, az információ hiánya, a több évtizedes megfélemlítésből táplálkozó bénultság, a fásultsággal elegy borúlátó beletörődés, az esetükben mind-mind tetten érhető és nyomon követhető.

Félreértés ne essék: e tekintetben Topolya egyáltalán nem számít a fehér hollónál is ritkább kivételnek! Másutt (vagy pontosabban fogalmazva: mindenütt), más magyarok lakta községünkben is hasonló állapotok uralkodnak. Amelyek, mint a víz a napfényt, úgy tükrözik vissza a kisebbségi érdekvédelem néven folytatott vajdasági magyar politizálást: az csak a jó magyar, akit a langymeleg tudatlanságban lehet tartani, aki nem kételkedik, nem kérdez vissza és nem is okoskodik, aki mindezek helyett akadálymentesen befolyásolható és távkapcsolóval irányítható.       

Amikor legutóbb Kavillón és Pobedán jártam, ért néhány kellemes meglepetés. Csak kerekítettem a szemem, amikor az egyik vendéglátóm arról számolt be, hogy a Topolyához tartozó 3 kicsinyke falunak 5.700.000 dinár az éves költségvetése, azaz hozzávetőlegesen 50.000 euróból lehet(ne) gazdálkodniuk. Ekkora összegből pedig ott, az Isten háta mögötti tanyavilágban kis Las Vegast lehetne galabítani. Akaratlanul is az hasított belém, hogy az én több mint 6.000 lakosú falumnak meg (szégyenszemre!) még saját folyószámlája sincs (tehát semmiféle önállósága nincs), mert a telhetetlen Szabadka minden pénzünket besöpri a maga kasszájába. Majd a másik kísérőm mosolyogva hozzátette: „A mostani ingatlanárak mellett ennyi pénzből a mi Kispestünket szőröstül-bőröstül és fele Kavillót is meg lehetne vásárolni!” Hát ez az, ha mi valamit kiagyalunk, akkor a szabadkai Városházán kell koncsorognunk egy kis megalázó alamizsnáért!

Pénz tehát van a topolyai kis falvakban (jut is, marad is), de más sincs. Nincs békesség, nincs egyetértés, nincs közösségteremtési szándék, mert ezek helyét elfoglalja a megosztottság, a széthúzás a tudatosan keltett viszálykodás, az elemi feszültség kötelező szinten tartása.   

A számomra kedves tanyavilágban előállt elégedetlenség kapcsán Plohl Edvin, a Községi Képviselő-Testület elnöke is kifejtette a véleményét.

– Jártak a helyszínen. Milyen megoldást látnak a helyzet rendezésére?

– A 15 topolyai helyi közösséget 23 település alkotja, amelyek elszórtan, esetenként egymástól is igen nagy távolságra helyezkednek el a város peremén. Hiába községi alapításúak a helyi közösségeink, a működésükbe vajmi keveset szólhatunk bele. Az önkormányzatnak az az álláspontja, hogy törvényes módon kell kiállnunk a község területén élő polgárok igaz(ság)a mellett.

Úgy tapasztaljuk, hogy nem megfelelő a kommunikáció a pobedai helyi közösség vezetői és az ottani lakosság között, de az önkormányzat irányában történő tájékoztatás, a velünk való kapcsolattartás sem nevezhető tökéletesnek. Nyilvánvaló, hogy ezen változtatnunk kell. A pobedai tanácselnök ígéretet tett arra, hogy még szeptember folyamán mindhárom településen (külön-külön) falugyűlést tartanak, és ott helyben tisztázzák a vitás kérdéseket.

– Az emberek arról számoltak be, hogy félelemben, rettegésben élik a mindennapjaikat. Nem hallgatták el azt sem, hogy a helyi közösség első embere pisztollyal az oldalán jár-kel a falvakban. Esetében egy olyan befolyásos emberről van szó – a szakmáját tekintve állatorvos –, akinek nagy az ismeretsége, akinek messzire elér a keze, akinek boltja is, hentesüzlete is van, képes befolyásolni az ottani lakosokat.  

– A lakosságtól kapott információk szerint arról lehet szó, hogy az ottani tanácselnök, Vikor László visszaél a helyzetével, a hatalmával. Az általános elégedetlenség miatt indult is a kezdeményezés a teljes vezetőség leváltására. A petíció aláíróit azonban több esetben megpróbálták megfélemlíteni és rávenni arra, hogy vonják vissza az aláírásukat. Voltak, aki ezt félelmükben meg is tették. Augusztus 30-ára tűztük ki a rendkívüli választást, a megtartására azonban nem kaptuk meg az engedélyt. A pobedai vezetőség bírósághoz fordult, és olyan ítélet született, hogy a szavazati joggal rendelkező polgároknak kevesebb, mint az egynegyede követelte a változást (az alapszabályzat szerint 25 százalék szükséges), holott a bíróság nem is kérte tőlünk a választók névjegyzékét, ennek hiányában pedig nem is állapíthatta meg, hogy az aláírók a szavazásra jogosultaknak hány százalékát teszik ki.

– Mondvacsinált kifogással ütötték el a kezdeményezést. Tettek-e további lépéseket az ügyben?

– Akkor nem élhettünk jogorvoslattal, de természetesen tájékozódunk, hogy milyen lehetőségeink maradtak.

– A Pobeda helyi közösséghez tartozó 3 faluban a magas vízdíjhátralék miatt is zúgolódnak az emberek.

– A falvakban akár egy évtizedes lemaradás is lehet a rendezetlen közműtartozások miatt. Ebben az esetben nem a topolyai központi közművállalat végzi a vízszolgáltatást és a díjbeszedést, hanem a pobedai helyi közösség. Az új törvényes előírások értelmében ennek a gyakorlatnak egy éven belül meg kell szűnnie, és közmű-szolgáltatást csak közművállalatnak lehet majd végeznie. Most igyekszünk jogi segítséget nyújtani azoknak a károsultaknak, akik alaptalannak tartják a vízdíjszámlázást. És persze várjuk azt is, hogy az előttünk álló 2 hétben a pobedai vezetőség lefolytatja a beígért lakossági fórumokat mind a 3 településen.

– Az ügy tehát még nem zárult le, várjuk a folytatást.

Szabó Angéla