A kisebbségi létből eredeztethető többszörös alávetettség kitűnő
iskolapéldája lehetne mindaz, ami az elmúlt fél évben történt Topolya község
egyes peremterületein – oktatnunk sem lenne egetverő badarság, csak éppen sehol
nem tanítják. Hogy milyen is a saját kétkezi munkájából élő, agyonnyomorgatott
parasztember sorsa – aki az égvilágon semmi mást nem tud, csak kényszer szülte
rabszolga módjára dolgozni –, az kiválóan szemléltethető a történeteik által. A
tájékozatlanság, az információ hiánya, a több évtizedes megfélemlítésből
táplálkozó bénultság, a fásultsággal elegy borúlátó beletörődés, az esetükben
mind-mind tetten érhető és nyomon követhető.
Félreértés ne essék: e tekintetben Topolya egyáltalán nem számít a fehér
hollónál is ritkább kivételnek! Másutt (vagy pontosabban fogalmazva:
mindenütt), más magyarok lakta községünkben is hasonló állapotok uralkodnak.
Amelyek, mint a víz a napfényt, úgy tükrözik vissza a kisebbségi érdekvédelem
néven folytatott vajdasági magyar politizálást: az csak a jó magyar, akit a
langymeleg tudatlanságban lehet tartani, aki nem kételkedik, nem kérdez vissza
és nem is okoskodik, aki mindezek helyett akadálymentesen befolyásolható és távkapcsolóval
irányítható.
Amikor legutóbb Kavillón és Pobedán jártam, ért néhány kellemes meglepetés.
Csak kerekítettem a szemem, amikor az egyik vendéglátóm arról számolt be, hogy
a Topolyához tartozó 3 kicsinyke falunak 5.700.000 dinár az éves költségvetése,
azaz hozzávetőlegesen 50.000 euróból lehet(ne) gazdálkodniuk. Ekkora összegből
pedig ott, az Isten háta mögötti tanyavilágban kis Las Vegast lehetne
galabítani. Akaratlanul is az hasított belém, hogy az én több mint 6.000
lakosú falumnak meg (szégyenszemre!) még saját folyószámlája sincs (tehát
semmiféle önállósága nincs), mert a telhetetlen Szabadka minden pénzünket
besöpri a maga kasszájába. Majd a másik kísérőm mosolyogva hozzátette: „A mostani ingatlanárak mellett ennyi
pénzből a mi Kispestünket szőröstül-bőröstül és fele Kavillót is meg lehetne
vásárolni!” Hát ez az, ha mi valamit kiagyalunk, akkor a szabadkai
Városházán kell koncsorognunk egy kis megalázó alamizsnáért!
Pénz tehát van a topolyai kis falvakban (jut is, marad is), de más sincs.
Nincs békesség, nincs egyetértés, nincs közösségteremtési szándék, mert ezek
helyét elfoglalja a megosztottság, a széthúzás a tudatosan keltett
viszálykodás, az elemi feszültség kötelező szinten tartása.
A számomra kedves tanyavilágban előállt elégedetlenség kapcsán Plohl Edvin, a Községi Képviselő-Testület
elnöke is kifejtette a véleményét.
– Jártak a helyszínen. Milyen
megoldást látnak a helyzet rendezésére?
– A 15 topolyai helyi közösséget 23 település alkotja, amelyek elszórtan,
esetenként egymástól is igen nagy távolságra helyezkednek el a város peremén.
Hiába községi alapításúak a helyi közösségeink, a működésükbe vajmi keveset
szólhatunk bele. Az önkormányzatnak az az álláspontja, hogy törvényes módon
kell kiállnunk a község területén élő polgárok igaz(ság)a mellett.
Úgy tapasztaljuk, hogy nem megfelelő a kommunikáció a pobedai helyi
közösség vezetői és az ottani lakosság között, de az önkormányzat irányában
történő tájékoztatás, a velünk való kapcsolattartás sem nevezhető tökéletesnek.
Nyilvánvaló, hogy ezen változtatnunk kell. A pobedai tanácselnök ígéretet tett
arra, hogy még szeptember folyamán mindhárom településen (külön-külön)
falugyűlést tartanak, és ott helyben tisztázzák a vitás kérdéseket.
– Az emberek arról számoltak be,
hogy félelemben, rettegésben élik a mindennapjaikat. Nem hallgatták el azt sem,
hogy a helyi közösség első embere pisztollyal az oldalán jár-kel a falvakban. Esetében
egy olyan befolyásos emberről van szó – a szakmáját tekintve állatorvos –,
akinek nagy az ismeretsége, akinek messzire elér a keze, akinek boltja is,
hentesüzlete is van, képes befolyásolni az ottani lakosokat.
– A lakosságtól kapott információk szerint arról lehet szó, hogy az ottani
tanácselnök, Vikor László visszaél a helyzetével, a
hatalmával. Az általános elégedetlenség miatt indult is a kezdeményezés a
teljes vezetőség leváltására. A petíció aláíróit azonban több esetben
megpróbálták megfélemlíteni és rávenni arra, hogy vonják vissza az aláírásukat.
Voltak, aki ezt félelmükben meg is tették. Augusztus 30-ára tűztük ki a
rendkívüli választást, a megtartására azonban nem kaptuk meg az engedélyt. A
pobedai vezetőség bírósághoz fordult, és olyan ítélet született, hogy a
szavazati joggal rendelkező polgároknak kevesebb, mint az egynegyede követelte
a változást (az alapszabályzat szerint 25 százalék szükséges), holott a bíróság
nem is kérte tőlünk a választók névjegyzékét, ennek hiányában pedig nem is
állapíthatta meg, hogy az aláírók a szavazásra jogosultaknak hány százalékát
teszik ki.
– Mondvacsinált kifogással
ütötték el a kezdeményezést. Tettek-e további lépéseket az ügyben?
– Akkor nem élhettünk jogorvoslattal, de természetesen tájékozódunk, hogy
milyen lehetőségeink maradtak.
– A Pobeda helyi közösséghez
tartozó 3 faluban a magas vízdíjhátralék miatt is zúgolódnak az emberek.
– A falvakban akár egy évtizedes lemaradás is lehet a rendezetlen
közműtartozások miatt. Ebben az esetben nem a topolyai központi közművállalat
végzi a vízszolgáltatást és a díjbeszedést, hanem a pobedai helyi közösség. Az
új törvényes előírások értelmében ennek a gyakorlatnak egy éven belül meg kell
szűnnie, és közmű-szolgáltatást csak közművállalatnak lehet majd végeznie. Most
igyekszünk jogi segítséget nyújtani azoknak a károsultaknak, akik alaptalannak
tartják a vízdíjszámlázást. És persze várjuk azt is, hogy az előttünk álló 2
hétben a pobedai vezetőség lefolytatja a beígért lakossági fórumokat mind a 3
településen.
– Az ügy tehát még nem zárult le,
várjuk a folytatást.
Szabó Angéla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése