Oldalak

▼

2016. február 8., hétfő

Elfogadható kompromisszumok?

Amikor a semmi is siker


Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) képviselőjével,frakcióvezetőjével készített egész oldalas nyilatkozatot a Magyar Szó újságírója.[1] Érdemes visszatérni erre a nyilatkozatra, mivel jórészt rávilágít a pártnak nemzeti kisebbségi kérdésekhez, (érdek)képviselethez való huzamosabb viszonyulására is.
A (2007 óta folyamatosan) köztársasági képviselő nyilatkozata valójában alkalom arra, hogy – egyebek között – elmondja véleményét a VMSZ és a Szerb Haladó Párt (SHP) viszonyairól, arról, „hogyan befolyásolják a frakció munkájátVarga László „körüli történések”, és hogyan vesz rész a frakció az egyes „az egyes jogszabályok elfogadásában, vagy módosításában”.
Az ifj. Pásztor szerint „a tavalyi év azt is bizonyította, hogy működik az SZHP és a VMSZ közötti koalíciós szerződés”. Továbbra is kérdés azonban, hogy a radikálisokból lett haladókkal aláírt koalíciós szerződés mennyire fejezi ki a vajdasági magyarok érdekeit, illetve élvezi támogatásukat? Az elkövetkező választásokon vélhetően erre a kérdésre is válasz kapunk.
A nyilatkozat nagyobbik részét a Varga László képviselő (a párt időközben kizárt alelnökének – B. A.) álláspontjairól való monologizálás képezi. Ez azonban már nem ennek az írásnak a témája. Röviden: A két korábban szinte elválaszthatatlan fiatal „politikus” elmérgesedett viszonyát Pásztor Bálint így jellemezte: „Nem gondoltam volna, hogy odáig jutunk, hogy Varga László annyira sem méltatja a frakció öt tagját, hogy élő szóban közölje velünk, kilép a frakcióból. Ehelyett úgy értesültünk döntéséről, hogy magázódó, hozzám intézett levelét átadta a parlament iktatójában, majd azonnal eljuttatta a magyar és a szerb nyelvű sajtónak.”[2]
A VMSZ-nek „az egyes jogszabályok elfogadásában, vagy módosításában” való részvétele „a gyakorlatban azt jelenti, hogy amikor megérkezik egy törvényjavaslat, és amikor nekünk észrevételünk van, azt módosítási indítvány formájában megfogalmazzuk, ezt követően megkezdődnek a tárgyalások, és amíg nem állapodunk meg, addig ezek a törvényjavaslatok nem kerülnek elfogadásra, sőt, esetenként napirendre sem kerülnek. Ezt konkrét számok is alátámasztják: tavaly július óta tizenkét törvényjavaslatra nyújtottunk be módosítási indítványt. Ezekből egy törvényjavaslat még nem került napirendre, a maradék tizenegyből pedig tízre vonatkozóan elfogadták módosítási indítványainkat”[3] – magyarázta az ifj. Pásztor.
A kérdés csupán az, hogy a VMSZ-frakció „elfogadott módosítási indítványai” kinek az érdekeit tükrözik? A párt, vagy vajdasági magyarok érdekeit? Kivel tanácskozik, ha tanácskozik egyáltalán, a frakció, vagy a képviselő a törvényjavaslatokról? A módosítások száma és nem a minősége a fontos?
Rossz emléket ébreszt például a rehabilitálási és a vagyon-visszaszármaztatási törvény meghozatala. – A (2011 – B. A.) december 5-én elfogadott rehabilitálásról szóló törvény szövege az utolsó vesszőig megfelel annak, amit október 19-én Slobodan Homennel, az igazságügyi minisztérium államtitkárával leegyeztettünk – írta akkor Pásztor Bálint.[4]  
A törvényről aztán a gyakorlatban kiderült, hogy számos hátrányos rendelkezést tartalmaz a vajdasági magyarok vonatkozásában. Csakúgy, mint a vagyon-visszaszármaztatási törvény, a szerb kormány 2014. év október 30-i határozata Csúrog ás Mozsor község magyarjai kollektív bűnösségének úgynevezett eltörléséről, stb. 

Amikor még felhőtlen volt a barátság – Varga László és Pásztor Bálint a rehabilitációl szóló törvény megszavazása után (Ótos András felvétele)[5]

Újabban a VMSZ képviselői támogatták a földtörvény elfogadását is. VargaLászló a frakcióból való kilépését éppen ezzel a törvénnyel indokolta, hangoztatva, hogy a VMSZ „durván megsértette saját mezőgazdasági programját, a családi gazdaságok helyett az oligarchák oldalára állt, és ezzel hiteltelenné vált”.[6]
Pásztor Bálint nyilatkozatában most ezzel érvel: „Az SZHP-nek önállóan is többsége van a szerbiai parlamentben. Bármilyen törvényt elfogadhatnak, nemcsak a VMSZ, hanem az SZSZP nélkül is. De nem kerülték meg az észrevételeinket, hanem sikerült megtalálnunk az ésszerű kompromisszumokat. Ha az egyik oldalon felsorakoztatjuk az elfogadott módosítási indítványinkat, a másik oldalon pedig a tényt, hogy ezek nélkül, módosítatlanul is elfogadásra kerülhetett volna a beterjesztett törvényjavaslat, akkor azt hiszem, nincsen szégyellnivalónk. Persze könnyebb ellenzékinek lenni, kritizálni, és valamit nem megszavazni, mint napokon és éjszakákon át tárgyalni.” (Szegény képviselők. Talán még sajnálkoznunk is kellene, hogy milyen fáradságos munkát végeznek?)
Itt most az is kérdés, mit is takar „az elfogadható kompromisszum” kifejezés? Kinek/kiknek a számára „elfogadható”.
Pásztor Bálint fellépéseire egyébként jellemző „a kisebb ellenállás politikája”. A nyilatkozatai alapján, ez többnyire abban nyilvánul meg, hogy a hatalmi pártnak megvan a szükséges többsége, ergo, úgyis azt/olyan törvényt fogad el, amilyen neki tetszik és legyünk megelégedve, ha a VMSZ bármilyen javaslatát is elfogadja. A kisebbségi akciótervvel kapcsolatban is, például, aztalálta mondani,[7] hogy „a tervezet azért ilyen, mert nem csak a magyarokra vonatkozik”. (Egyébként ezt a kisebbségi törvényekkel/kérdésekkel kapcsolatban többször is hangoztatta.) Jó példája ez a nemzeti kisebbségi érdekképviselethez való egy teljesen téves viszonyulásról, ami a VMSZ politikájából következik, és aminek meg is lettek/vannak a (negatív) következményei.  
Az ifj. Pásztor – nem csak ebben a nyilatkozatban – pozitív példaként, úgymond a frakció eredményeként (királyi többes számban) említi: „Az elmúlt nagyjából egy évben több fronton kellett tevékenykednünk annak érdekében, hogy elkészüljön a külön kisebbségi akcióterv. Ez a részarányos foglalkoztatás szempontjából is külön jelentőséggel bír, hiszen ezekbe a fontos dokumentumokba kötelezettségként bekerült a nemzeti hovatartozás, valamint a tanulmányok nyelve szerinti nyilvántartás vezetésének a kötelezettsége, a teljes közszférára vonatkozóan. Később a közszféra működésére vonatkozó összes törvény meghozatalakor vagy módosításakor figyelembe kell venni a részarányos foglalkoztatásra vonatkozó kötelezettséget”.[8]
Ezeken az állításokon érdemes egy kissé elidőzni:
Először: A kisebbségi akcióterv elkészítésére a közigazgatási és helyi önkormányzati miniszter külön munkacsoportot hozott létre, amelynek Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnöke a tagja. Így nem világos, hogy az ifjú Pásztor, illetve a frakció, konkrétan mivel is járult hozzá annak az elkészítéséhez? (Külön téma, hogy Hajnalnak is el kell számolnia munkájával a magyar közösség előtt.)
A képviselő másik, ugyancsak vitaható állítása, az utóbbi időben gyakran emlegetett, a nemzeti kisebbségek „részarányos foglalkoztatásával” kapcsolatos.
Pásztor Bálint ugyanis erről a témáról úgy nyilatkozik, mint a VMSZ frakciójának fontos kisebbségjogi vívmányáról,[9] holott ebben e kérdésben már a múl század hetvenes nyolcvanas éveiben konkrét eredmények voltak. (Ezen a téren is aztán komoly visszalépés történt.) 
A végrehajtásról és a közjegyzőségről szóló új törvénnyel – a végrehajtók, a végrehajtók helyetteseinek, valamint a közjegyzők kinevezésével – kapcsolatban Pásztor Bálint is elismerte: „Az általunk javasolt megoldások évek óta szerepeltek a szóban forgó törvényekben, amelyeket most módosítottak”.[10]Szavaiból aztán kitűnik, hogy VMSZ frakciója módosítási indítványai arra vonatkoztak, hogy „a vonatkozó előírások ne változzanak a módosítással”.[11]
A rendőrségi törvénnyel kapcsolatban Pásztor Bálint a közösségi hálózaton adta hírül, hogy „a szerb kormány elfogadta a VMSZ módosítási indítványát, miszerint „a rendőrségi munkahelyek betöltésekor, mint közli, a teljes egyenrangúság megvalósulása érdekében, figyelembe kell venni a lakossági arányokat, a nemzeti kisebbségekhez tartozók megfelelő képviseletét és a hivatalos használatban levő nyelvek ismeretét is. Pásztor kiemeli: szerbiai rendőrségi törvényben most először szerepel a részarányos foglalkoztatás elve, s megelégedettséggel nyugtázza: meglehetősen precízen és részletesen szerepel”.[12]
Itt valójában arról lehet szó, hogy most – nemzetközi követelményként és nem a VMSZ találmányaként – a rendőrségi törvénybe is belefoglalták azokat a „részarányos foglakoztatásra” vonatkozó rendelkezéseket, amelyek egyébként más törvényekben és alacsonyabb rangú jogszabályokban már huzamosabb ideje szerepelnek, csak éppen a megvalósításuk, alkalmazásuk maradt el.
Például, a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak védelmére vonatkozó 2002. évi törvény 21. szakasza[13] a nemzeti kisebbségeknek a közszolgálatokban való foglalkoztatásáról a következő rendelkezést tartalmazza: „A közszolgálatokban, beleértve a rendőrséget is, való foglalkoztatáskor figyelembe veszik a lakosság nemzeti összetételét, a megfelelő részvételi arányt és a szerv vagy szolgálat területén beszélt nyelv ismeretét”.17 Egyébként a „figyelembe veszik/kell venni” megfogalmazás valójában nem kötelez senkit semmire. Ezt igazolja a kialakult gyakorlat is.
A szerb (Koštunica) kormány még 2006. május 11-én záradékot fogadott el a nemzeti kisebbségekhez tartozók részvételének növelésére vonatkozó intézkedésekről az államigazgatási szervekben,[14] de a gyakorlati eredmény ismét csak elmaradt.
A nemzetiségi arányok jegyzékének vezetését is – mégpedig önkéntes alapon – „csak 2016 szeptemberétől kezdenék, semmilyen garancia nélkül a részarányosság elve alapján szavatolt kisebbségi helyek feltöltésére, illetve nem lát elő büntető rendelkezéseket arra az esetre, ha a munkahelyek betöltésénél nem tartják be az «előnyjog» alkalmazását”.[15] 

A tartományi szervekben foglalkoztatottak nemzeti összetétele
2015. január 26-án[16]
Nemzeti hovatartozás

2014-ben
A foglalkozta-
tottak %-a
% VAT lakosságában

2012-ben

2013-ban
Szerb
796


749
774
Montenegrói
23


22
23
Jugoszláv
3


3
4
Bosnyák
1


1
2
Bunyevác
2


3
3
Magyar
77
6,38% (-)
13
75
77
Macedón
2


1
1
Hercegovinai
0


0
1
Muzulmán
1


1
1
Német
1


1
1
Roma
6


6
3
Román
13
1,08 (-)
1,31
13
13
Ruszin
12
0,99 (+)
0,72
10
10
Szlovák
15
1,24 (-)
2,6
15
16
Ukrán
4


4
4
Horvát
22
1,82 (-)
2,43
21
20
Cseh
1


1
1
Zsidó
0


0
1
Szerb-montenegrói
1


1
1
Vajdasági
4


4
4
Nem nyilatkozott
223
18,47 (+)
4,19
253
227
Összesen
1.207

1.184
1.187

Az adatokból kitűnik, hogy a magyar, a román, a szlovák és a horvát nemzeti kisebbséghez tartozók továbbra is alulképviseltek a tartományi szervekben, Vajdaság Autonóm Tartomány lakosságában való részvételi arányukhoz viszonyítva, miközben a szerb hivatalnokok száma tovább növekedett. Folytatódik, tehát, nem a „kisebbségek részarányos” foglalkoztatásának biztosítása, hanem további kiszorítása a közszférából.
A közszférában végrehajtandó ésszerűsítés keretében a szabadkai közintézmények és közvállalatok dolgozóink a maximális számát definiáló határozat volt a városi képviselő testület 2016. február 4-i ülésének központi témája.
Dévavári Zoltán, a Magyar mozgalom (MM) képviselője (ugyancsak a VMSZ-ből kizárt korábbi alelnök) „arra is rámutatott, hogy a szerbiai parlament tavaly júliusban hozott döntést a kvótákról, ez alkalommal pedig elutasították Varga László módosítási indítványát, amelynek értelmében a kisebbségeket kevéssé érintette volna a leépítés. A zárószavazásnál Vargán kívül az összes magyar képviselő megszavazta a fűnyíróelvet, amelynek most a gyakorlati alkalmazásnak vagyunk a tanúi, mondta, hozzátéve, így a magyar emberek százai kerülnek utcára. Mivel nincs szándék a nemzeti kisebbségi részarányok javítására, ez ismét hozzájárul az elvándorláshoz. Dévavári sérelmezte, hogy a művelődési intézmények esetében is alkalmazták a fűnyíróelvet, ennek értelmében a Kosztolányi Dezső szívházban is leépítés várható. Jelezte, emiatt nem fogja támogatni a javaslatot. [17]
Nem véletlen, hogy az Európai Parlament (EP) a legújabb (2016. február 4-ei) állásfoglalásában felhívta Szerbiát „fokozza erőfeszítéseit a kisebbségek védelméről szóló jogszabályok és a szerbiai nemzeti kisebbségekkel szembeni megkülönböztetés-mentes bánásmód egész Szerbia területén történő eredményes és következetes végrehajtása érdekében, többek között … a kisebbségi nyelvhasználattal, a közigazgatásban, illetve a helyi, regionális és nemzeti szintű képviseleti területeken való képviselettel … kapcsolatban is”. Továbbá, „felkérte a szerb kormányt, hogy hajtsa végre a kisebbségek jogaira vonatkozó összes nemzetközi és kétoldalú szerződést”. [18]   
Kinek, mire, miért és minek jó az, ha valaki a közvélemény előtt sikernek, valami újszerűnek állít be valamit, ami a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben Szerbiában (is) kialakult gyakorlat volt? Vagy már a semmi is siker?
„Aki politikával foglakozik, annak tudatában kell lennie, hogy egyszer minden mandátum lejár” – nyilatkozta Pásztor Bálint.[19] Merjük remélni, hogy ez rá is vonatkozik.

Újvidék, 2016. február 7.
BOZÓKI Antal
[1] Pesevszki Evelyn: Egyszer minden mandátum lejár.
[2] Uo. Lásd még: Pannon RTV.  Pásztor Bálint: Senki nem érzi meg annak a hátrányát, hogy Varga László nem tagja a VMSZ frakciójának. Phttp://www.vmsz.org.rs/hirek/tortenesek/pasztor-balint-senki-nem-erzi-meg-annak-hatranyat-hogy-varga-laszlo-nem-tagja-vmsz, 2015. december 30.
[3] Lásd az 1-es alatti írásban.
[5] Virág Árpád: A kisebbségi jogok napja. Magyar Szó, 2011. december 6. 5.http://www.magyarszo.com/hu/2011_12_06/kozelet/48503/A-kisebbs%C3%A9gi-jogok-napja.htm, 2011. december 6. [19:32]
[6] Lásd az 1-es alatti írásban.
[7] Az MNT által 2015. november 5-én szervezett „zártkörű értekezleten”.
[8] Lásd P. E.: Előrelépés a részarányos foglalkoztatás témájában. Magyar Szó, 2015. december 19. 5., vagyhttp://www.magyarszo.com/hu/2924/kozelet/137815/El%C5%91rel%C3%A9p%C3%A9s-a-r%C3%A9szar%C3%A1nyos-foglalkoztat%C3%A1s-t%C3%A9m%C3%A1j%C3%A1ban.htm, 2015. december 19., 13:21 >> 2015. december 19. [19:18]
[9] Azt írta ki a Facebookra, hogy a VMSZ módosítási javaslatainak elfogadása „a vajdasági magyar politika 25 éves szerepvállalásának egyik csúcspontja”.  Áttörés a részarányos foglalkoztatás ügyében. https://www.youtube.com/watch?v=3oHzb5UKG2Y&feature=youtu.b
[10] Lásd a 7-es alatti írásban.
[11] Uo. Bővebben az „Újdonság”, „előrelépés”? c. írásomban. DélHír portál:http://delhir.info/cimlap/friss-hireink/49555-2015-12-27-19-52-22, 2015. december 27. [20:44]
[12] Elfogadta a kormány a VMSZ indítványát.  Magyar Szó, január 22., 4.  2016. és Miklós Hajnalka: Kettős állampolgár is lehet rendőr. Magyar Szó, 2016. január 23, 5.http://www.magyarszo.com/hu/2953/kozelet/139790/Kett%C5%91s-%C3%A1llampolg%C3%A1r-is-lehet-rend%C5%91r.htm
[13] Zakon o zaštiti prava i sloboda nacionalnih manjina. Megjelent a JSZK Hivatalos Lapja [Sl. list SRJ]  2002 február 27-i 11. számban.
[14] „Zaključak o merama za povećanje učešća pripadnika nacionalnih manjina u organima uprave”. Službeni glasnik RS [az SZK Hivatalos Közlönye], 2006. május 12. 40. sz.
[15] Csonka Áron: Néhány szó a szerbiai részarányos foglakoztatásról.  http://us11.campaign-archive.com/?u=bc564c2b14d784b53071ebd00&id=45c3f2a155, 2015. december 30.
[16] Izveštaj Pokrajinskog zaštitnika građana – ombudsmana za  2014. godinu [A Tartományi Polgári Jogvédő – Ombudsman 2014. évi jelentése], 78. o. A jelentés a http://www.ombudsmanapv.org/riv/attachments/article/1552/Godisnji_izvestaj_PZG_2014.pdf oldalon tekinthető meg.
[19] Lásd az 1-es alatti írást.
dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése