A nagy kérdés: kire szavazzanak a délvidéki magyarok?

A választás sohasem volt egyszerre ilyen nehéz és ilyen könnyű.

Az egyik oldalon ott áll a Vajdasági Magyar Szövetség (és a két "kisöcsi": a Vajdasági Magyar Demokrata Párt és a Magyar Egység Párt), a másikon pedig a zömében volt VMSZ-esekből álló Magyar Mozgalom (és a "kisöcsi": a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége).

Ez lenne a választék. Igaz, az egyesek szerint "Vučić iskolájába nem hiába járó" VMSZ által (gyaníthatóan) megrendezett "pecsétbotrány" miatt a Magyar Mozgalom nem vehet részt a köztársásági választásokon. Amikor ezeket a sorokat írom, az MM jogi úton próbálja bizonyítani, hogy kelepcébe csalták a becstelenek, és kiharcolni az indulást, de ez aligha fog sikerülni.

Ha a magyar szavazópolgárok gyengíteni akarják a Szerb Haladó Párt és vele együtt a VMSZ pozícióját, (a választási matematika szerint) mindenképpen az urnák elé kell járulniuk, és olyan párta szavazniuk, amely biztosan bejut a parlamentbe. A haladókon kívül biztos befutók a Szerbiai Szocialista Párt, a Szerb Radikális Párt és a Demokrata Párt. Az első kettő érthetően nem jöhet számításba. A Demokrata Pártot is igencsak ellenszenves társaság alkotja, amely a múltban nem tett semmit a délvidéki magyarságért, de nagyon úgy fest, hogy ezúttal sajnos a legkisebb rosszat jelenti. Köztársasági szinten.

Lehet, hogy még egy vagy két párt bejut a parlamentbe, de azok sem lesznek szimpibbek.

Ami a tartományi, tehát a délvidéki választásokat illeti, ott két magyar lista közül lehet majd választani. A VMSZ mellett a Magyar Mozgalom által vezetett lista is versenybe száll. A mostani helyzetben talán a másodikra ésszerű szavazni, még ha ezt az ember nem is teszi nyugodt szívvel. Rendkívül komoly fenntartásaim vannak az MM-el kapcsolatban, de mivel még nem volt ideje semmi olyat elkövetni, ami az itteni magyarságnak ártana, azt hiszem, egyelőre kisebb rossznak tekinthető.

Ugyanez vonatkozik az önkormányzati választásokra is. Jobb híján a Magyar Mozgalomra szavazhatnak azok, akik a VMSZ gyengülésében látják a délvidéki magyarság felszabadulásának reményét.

Kivételt képez Szabadka, ahol a Magyar Mozgalom nem indul a választásokon, hanem sajnálatos módon Maglai Jenő ún. polgári (szedett-vedett) listáját támogatja. Azok a szabadkai magyar választók, akik az elmúlt időszakban elégedettek voltak (a haladókkal is együttműködő) Maglai polgármesterségével, szavazhatnak neki bizalmat, vagy inkább más olyan listára voksolhatnak, amely biztosan nem működne együtt a VMSZ-szel.

Talán valakiben felmerülhet a naiv kérdés: miért lenne célszerű mindenáron gyengíteni a VMSZ erejét, hiszen úgyszólván magyar pártról van szó?

A válasz egyszerű: azért mert kártékony politikájával megalakulása óta fokozatosan rombolta-rombolja a délvidéki magyar közösséget.

Eleinte technikai koalícióban állt a Milošević vezette Szerbiai Szocialista Párttal. A megboldogult Kasza idejében annyi horvátországi és boszniai szerb menekült érkezett Délvidékre, hogy jó néhány magyar település, köztük Szabadka nemzetiségi összetétele teljesen felborult a szerbek javára. Kaszaék nem tettek semmit, hogy ezt megakadályozzák.

A Milošević bukása utáni években a VMSZ majdnem mindegyik szerb párttal hosszabb-rövidebb ideig koalícióban állt, többek között a Demokrata Párttal, a Vajdasági Szociáldemokrata Ligával, a Szerbiai Demokrata Párttal és bárki mással, aki kellett neki a hatalom gyakorlásához, illetve megosztásához.                                          

Eközben folyamatosan zajlott az itteni magyarság elszegényedése, gazdasági, kulturális, szellemi leépülése, az utóbbi pár évben pedig megállás nélkül tart a magyarjaink tömeges elvándorlása.

A VMSZ közvetlenül tehet erről a katasztrófáról, hiszen egy olyan év sem volt, amikor ne simult volna hozzá a hatalmon levő bármelyik szerb párthoz. A hatalom részeként a saját (kiválasztott) tagjainak gazdagodásán kívül egyetlen valamire való eredményt sem mutatott fel. A délvidéki magyarok pedig évről évre egyre rosszabbul élnek és egyre gyorsabban fogynak.

Már most biztos, hogy ősztől számos magyar tanító és tanár munka nélkül marad, mert egyszerűen nem lesz (elég) diák.

Pásztor István, aki saját és pártja legnagyobb erényének a következetességét (?!) tartja, 2007 májusában Magyarkanizsán a következőt mondta:

- A párt erőteljesen törekedni fog arra, hogy a Magyar Nemzeti Tanács, mint a perszonális autonómia megvalósulási formája, jogköreiben megerősödjék, kiteljesedjék. A VMSZ fontosnak tartja a Vajdaság autonómiájának kiterjesztését, és azt akarja, hogy ha megértek rá a feltételek, napirendre kerüljön a nemzeti elvű területi autonómia kérdése is.

Az MNT jogkörei nemhogy bővültek volna, hanem teljesen összezsugorodtak. A legszimplább kulturális autonómia mércéit sem üti meg.

Ami pedig Délvidék autonómiáját illeti, annak siralmas foszlányai lógnak felettünk, de azokból sem marad semmi a haladó-VMSZ-es teljhatalom felállítása után.

Végezetül lássuk a harmadik ígéretet: "Ha megértek rá a feltételek, napirendre kerül a nemzeti elvű területi autonómia kérdése is".

A feltételek, mint tudjuk, teljes mértékben megértek, hiszen a koszovói szerbek megkapták a területi autonómiát, ráadásul az unió bendőjébe rohanó Szerbiának most lehetne ultimátumot szabni.

Az utolsó dolog, ami Pásztorékat foglalkoztatja, azonban pont a délvidéki magyarság szabadságát és haladását szavatoló területi autonómia.

Pedig a fenti három ígéret, amolyan eskütétel volt Pásztor részéről, miután Kaszától átvette az elnöki posztot.    

- A párt a továbbiakban is az eddigi lendülettel és odaadással kíván a délvidéki magyarság egyéni és kollektív megmaradásának élharcosa lenni - mondta kinevezése után Pásztor.

Talán ez volt az utolsó alkalom, hogy a Délvidék szót használta.  

A VMSZ mára erkölcsileg és politikailag önmagát is teljesen alulmúlta azzal, hogy paktumot kötött a kilencvenes években az itteni magyarok életét is veszélyeztető politikai erővel.

Szomorú, hogy mindehhez asszisztál neki a fideszes kormány, de ugyanakkor nem is olyan furcsa ez a támogatás, ha igaz az, amit egyesek feltételeznek: hogy a VMSZ tökéletes pénzmosoda a Fidesz számára. Rossz nyelvek szerint a valasztási kampány kellős közepén röpködő "gazdaságélénkítő" forintmilliók egy része százegynéhány (egyebként is dúgsgazdag) VMSZ-hez köthető vállalkozói családnál landol, a többi pedig...

Eközben a minden médiacsapból folyó pénzosztások pillanatai erőteljesen szolgálják a VMSZ-es propagandát.

A fenti tények tükrében egyértelmű, miért lenne jó, ha a VMSZ gyengülne és lassan eltűnne a politikai porondról.

Bárhogyan is alakulnak a dolgok a választások során, amelyeket a tisztességes magyarok esetében bizonyára pokoli időszak követi majd, semmiképpen sem fogadhatjuk el a délvidéki magyar liberális körök egyre gyakrabban hangoztatott véleményét, miszerint az itteni magyarságnak végleg befellegzett. Amíg egy magyar is él Délvidéken, mi ilyet nem mondunk. Ebben különbözünk.

Reméljük, magyarjaink egy része végre felfogta, hogy az Orbán-kormány a nemzetpolitika terén lesüllyedt Gyurcsányék szintjére. Ha a Jobbik megnyeri a következő anyaországi választásokat, a szerb kormány a soha véget nem érő "európai útján" biztosan szembesülni fog a délvidéki magyarság különleges státusára vonatkozó követeléssel.

Ugyanakkor meggyőződésem, hogy a délvidéki magyarságban még mindig maradt erő(forrás) ahhoz, hogy előbb-utóbb kitermeljen magából egy igazi, autentikus nemzeti szervezetet.

K. P.
Közzétette: Szerkesztő 2. 2016. április 19. kedd, 14:00

http://delhir.info/cimlap/friss-hireink/53490-2016-04-17-02-49-52