Az egyik oldalon ott áll a Vajdasági
Magyar Szövetség (és a két "kisöcsi": a Vajdasági Magyar Demokrata Párt
és a Magyar Egység Párt), a másikon pedig a zömében volt VMSZ-esekből
álló Magyar Mozgalom (és a "kisöcsi": a Vajdasági Magyarok Demokratikus
Közössége).
Ez lenne a választék. Igaz, az egyesek
szerint "Vučić iskolájába nem hiába járó" VMSZ által (gyaníthatóan)
megrendezett "pecsétbotrány" miatt a Magyar Mozgalom nem vehet részt a
köztársásági választásokon. Amikor ezeket a sorokat írom, az MM jogi
úton próbálja bizonyítani, hogy kelepcébe csalták a becstelenek, és
kiharcolni az indulást, de ez aligha fog sikerülni.
Ha a magyar szavazópolgárok gyengíteni
akarják a Szerb Haladó Párt és vele együtt a VMSZ pozícióját, (a
választási matematika szerint) mindenképpen az urnák elé kell járulniuk,
és olyan párta szavazniuk, amely biztosan bejut a parlamentbe. A
haladókon kívül biztos befutók a Szerbiai Szocialista Párt, a Szerb
Radikális Párt és a Demokrata Párt. Az első kettő érthetően nem jöhet
számításba. A Demokrata Pártot is igencsak ellenszenves társaság
alkotja, amely a múltban nem tett semmit a délvidéki magyarságért, de
nagyon úgy fest, hogy ezúttal sajnos a legkisebb rosszat jelenti.
Köztársasági szinten.
Lehet, hogy még egy vagy két párt bejut a parlamentbe, de azok sem lesznek szimpibbek.
Ami a tartományi, tehát a délvidéki
választásokat illeti, ott két magyar lista közül lehet majd választani. A
VMSZ mellett a Magyar Mozgalom által vezetett lista is versenybe száll.
A mostani helyzetben talán a másodikra ésszerű szavazni, még ha ezt az
ember nem is teszi nyugodt szívvel. Rendkívül komoly fenntartásaim
vannak az MM-el kapcsolatban, de mivel még nem volt ideje semmi olyat
elkövetni, ami az itteni magyarságnak ártana, azt hiszem, egyelőre
kisebb rossznak tekinthető.
Ugyanez vonatkozik az önkormányzati
választásokra is. Jobb híján a Magyar Mozgalomra szavazhatnak azok, akik
a VMSZ gyengülésében látják a délvidéki magyarság felszabadulásának
reményét.
Kivételt képez Szabadka, ahol a Magyar
Mozgalom nem indul a választásokon, hanem sajnálatos módon Maglai Jenő
ún. polgári (szedett-vedett) listáját támogatja. Azok a szabadkai magyar
választók, akik az elmúlt időszakban elégedettek voltak (a haladókkal
is együttműködő) Maglai polgármesterségével, szavazhatnak neki bizalmat,
vagy inkább más olyan listára voksolhatnak, amely biztosan nem működne
együtt a VMSZ-szel.
Talán valakiben felmerülhet a naiv
kérdés: miért lenne célszerű mindenáron gyengíteni a VMSZ erejét, hiszen
úgyszólván magyar pártról van szó?
A válasz egyszerű: azért mert kártékony
politikájával megalakulása óta fokozatosan rombolta-rombolja a délvidéki
magyar közösséget.
Eleinte technikai koalícióban állt a
Milošević vezette Szerbiai Szocialista Párttal. A megboldogult Kasza
idejében annyi horvátországi és boszniai szerb menekült érkezett
Délvidékre, hogy jó néhány magyar település, köztük Szabadka nemzetiségi
összetétele teljesen felborult a szerbek javára. Kaszaék nem tettek
semmit, hogy ezt megakadályozzák.
A Milošević bukása utáni években a VMSZ
majdnem mindegyik szerb párttal hosszabb-rövidebb ideig koalícióban
állt, többek között a Demokrata Párttal, a Vajdasági Szociáldemokrata
Ligával, a Szerbiai Demokrata Párttal és bárki mással, aki kellett neki a
hatalom gyakorlásához, illetve megosztásához.
Eközben folyamatosan zajlott az itteni
magyarság elszegényedése, gazdasági, kulturális, szellemi leépülése, az
utóbbi pár évben pedig megállás nélkül tart a magyarjaink tömeges
elvándorlása.
A VMSZ közvetlenül tehet erről a
katasztrófáról, hiszen egy olyan év sem volt, amikor ne simult volna
hozzá a hatalmon levő bármelyik szerb párthoz. A hatalom részeként a
saját (kiválasztott) tagjainak gazdagodásán kívül egyetlen valamire való
eredményt sem mutatott fel. A délvidéki magyarok pedig évről évre egyre
rosszabbul élnek és egyre gyorsabban fogynak.
Már most biztos, hogy ősztől számos magyar tanító és tanár munka nélkül marad, mert egyszerűen nem lesz (elég) diák.
Pásztor István, aki saját és pártja
legnagyobb erényének a következetességét (?!) tartja, 2007 májusában
Magyarkanizsán a következőt mondta:
- A párt erőteljesen törekedni fog arra,
hogy a Magyar Nemzeti Tanács, mint a perszonális autonómia
megvalósulási formája, jogköreiben megerősödjék, kiteljesedjék. A VMSZ
fontosnak tartja a Vajdaság autonómiájának kiterjesztését, és azt
akarja, hogy ha megértek rá a feltételek, napirendre kerüljön a nemzeti
elvű területi autonómia kérdése is.
Az MNT jogkörei nemhogy bővültek volna,
hanem teljesen összezsugorodtak. A legszimplább kulturális autonómia
mércéit sem üti meg.
Ami pedig Délvidék autonómiáját illeti,
annak siralmas foszlányai lógnak felettünk, de azokból sem marad semmi a
haladó-VMSZ-es teljhatalom felállítása után.
Végezetül lássuk a harmadik ígéretet:
"Ha megértek rá a feltételek, napirendre kerül a nemzeti elvű területi
autonómia kérdése is".
A feltételek, mint tudjuk, teljes
mértékben megértek, hiszen a koszovói szerbek megkapták a területi
autonómiát, ráadásul az unió bendőjébe rohanó Szerbiának most lehetne
ultimátumot szabni.
Az utolsó dolog, ami Pásztorékat
foglalkoztatja, azonban pont a délvidéki magyarság szabadságát és
haladását szavatoló területi autonómia.
Pedig a fenti három ígéret, amolyan eskütétel volt Pásztor részéről, miután Kaszától átvette az elnöki posztot.
- A párt a továbbiakban is az eddigi
lendülettel és odaadással kíván a délvidéki magyarság egyéni és
kollektív megmaradásának élharcosa lenni - mondta kinevezése után
Pásztor.
Talán ez volt az utolsó alkalom, hogy a Délvidék szót használta.
A VMSZ mára erkölcsileg és politikailag
önmagát is teljesen alulmúlta azzal, hogy paktumot kötött a kilencvenes
években az itteni magyarok életét is veszélyeztető politikai erővel.
Szomorú, hogy mindehhez asszisztál neki a
fideszes kormány, de ugyanakkor nem is olyan furcsa ez a támogatás, ha
igaz az, amit egyesek feltételeznek: hogy a VMSZ tökéletes pénzmosoda a
Fidesz számára. Rossz nyelvek szerint a valasztási kampány kellős
közepén röpködő "gazdaságélénkítő" forintmilliók egy része százegynéhány
(egyebként is dúgsgazdag) VMSZ-hez köthető vállalkozói családnál
landol, a többi pedig...
Eközben a minden médiacsapból folyó pénzosztások pillanatai erőteljesen szolgálják a VMSZ-es propagandát.
A fenti tények tükrében egyértelmű, miért lenne jó, ha a VMSZ gyengülne és lassan eltűnne a politikai porondról.
Bárhogyan is alakulnak a dolgok a
választások során, amelyeket a tisztességes magyarok esetében bizonyára
pokoli időszak követi majd, semmiképpen sem fogadhatjuk el a délvidéki
magyar liberális körök egyre gyakrabban hangoztatott véleményét,
miszerint az itteni magyarságnak végleg befellegzett. Amíg egy magyar is
él Délvidéken, mi ilyet nem mondunk. Ebben különbözünk.
Reméljük, magyarjaink egy része végre
felfogta, hogy az Orbán-kormány a nemzetpolitika terén lesüllyedt
Gyurcsányék szintjére. Ha a Jobbik megnyeri a következő anyaországi
választásokat, a szerb kormány a soha véget nem érő "európai útján"
biztosan szembesülni fog a délvidéki magyarság különleges státusára
vonatkozó követeléssel.
Ugyanakkor meggyőződésem, hogy a
délvidéki magyarságban még mindig maradt erő(forrás) ahhoz, hogy
előbb-utóbb kitermeljen magából egy igazi, autentikus nemzeti
szervezetet.
K. P.
Közzétette: Szerkesztő 2. 2016. április 19. kedd, 14:00
Közzétette: Szerkesztő 2. 2016. április 19. kedd, 14:00
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése