RÉSZARÁNYOS FOGLALKOZTATÁS?

Alulképviselt nemzeti kisebbségek

Vajdaságban a magyar nemzetiségűek a lakosság 13%-át teszik ki, viszont a tartományi szervekben csak alig több mint 6%-uk dolgozik (74 személy, 2013-ban és 2014-ben 77-en). Hasonló helyzetben vannak az itteni szlovákok is (2,6% az összarányuk, foglalkoztatásuk viszont 1,33%), valamint a horvátok és a románok is. Közben a szerbek száma 774-ről (2013) 806-ra (2015) növekedett.

A tartományi szervekben foglalkoztatottak nemzeti összetétele 2015-ben[1]

Nemzeti hovatartozás	2015-ben	A foglalkozta- tottak %-a	% VAT lakosságában	2013-ban	2014-ben
Szerb	806			774	796
Montenegrói	22			23	23
Jugoszláv	3			4	3
Bosnyák	1			2	1
Bunyevác	2			3	2
Magyar	74	6,14% (-)	13	77	77
Macedón	2			1	2
Hercegovinai	1			0	1
Muzulmán	1			1	0
Német	2			1	1
Roma	6			3	6
Román	13	1,08 (-)	1,31	13	13
Ruszin	12	0,99 (+)	0,72	10	12
Szlovák	16	1,33 (-)	2,6	16	15
Ukrán	4			4	4
Horvát	23	1,91 (-)	2,43	20	22
Cseh	1			1	1
Zsidó	0			1	0
Szerb-montenegrói	1			1	1
Vajdasági	4			4	4
Nem nyilatkozott	211	17,51 (+)	4,19	227	223
Összesen	1.205			1.187	1.207

            – Az adatok azt mutatják, hogy a magyar, a román, a szlovák és a horvát nemzeti kisebbség tagjai alul vannak képviselve a tartományi szervekben, a Vajdaság AT lakosságában való részvételükhöz viszonyítva. Érdekes azoknak a száma, akik nem nyilatkoznak a nemzeti hovatartozásukról (a tartományi szervekben 17,51%, míg Vajdaság AT lakosságában sokszor kevesebb százalékban vannak jelen – 4,91%) – olvasható a Tartományi Ombudsmannak a 2015-ös évre vonatkozó (2016. március 29-i) jelentésében.[2]

            A témakörhöz tartozik, hogy „az Ombudsman által megfigyelt 13 tartományi szerv közül általános aktussal csak ötben írták elő a nemzeti kisebbségi nyelvek tudását, mint meghatározott helyen való foglalkoztatási feltételt. Ahol ezt feltételként látták elő, az esetek nagy többségében, a nemzeti kisebbségi nyelvtudását az idegen nyelvismeret alternatív feltételeként szabták meg. Úgyszintén nincsen meghatározva a nemzeti kisebbségi nyelvismeret bizonyításának módja és, az esetek többségében, nincsen előírva a meghatározott munkahelyen szükséges nyelvtudás szintje. A nemzeti kisebbségi nyelvismeretnek, mint a meghatározott munkahely külön követelményének előírásakor, nem fordítottak kellő figyelmet arra, melyik munkahelyeken számít rendes munkának a polgárokkal való kommunikáció, illetve hogy a foglalkoztatottak, akik az eljárásokat folytatják – megfelelő számban – használják a hivatalos használatban lévő kisebbségi nyelveket.”

            Az Ombudsman a jelentésben javasolja „a nemzeti hovatartozásról való nyilatkozás lehetővé tételét”, majd hozzáteszi, hogy „az alkalmazás sikerességének ellenőrzése (a nemzeti kisebbségi foglalkoztatottak számának és összetételének követése) magába foglalja a foglalkoztatottak nemzeti hovatartozására vonatkozó nyilvántartás (káderlista) vezetését, olyan módon, hogy biztosítsa az adatok védelmét”.[3]

            A jelentés nyelvhasználattal kapcsolatos részének végén az ombudsman öt ajánlást fogalmazott meg a tartományi szervek számára, éspedig: a szervezeti és a munkahelyek besorolásáról szóló szabályzatban elemezzék és határozzák meg, melyik munkahelyeken számít rendes munkának a polgárokkal való  kommunikáció, illetve a foglalkoztatottak melyik  munkahelyen folytatnak közigazgatási eljárást; írják elő, melyik munkahelyen szükséges a hivatalos használatban lévő nemzeti kisebbségi nyelv tudása; határozzák meg, hogy a nemzeti kisebbségi nyelvtudás milyen szintje képez feltételt valamely munkahelyre való beosztáskor; rendezzék a kisebbségi nyelvtudás különösen pedig a szakterminológia ismerete bizonyításának módját, azokon a  munkahelyeken, amelyeken a foglalkoztatottak közigazgatási eljárását folytatnak, és végül, hogy munkaviszony létesítésekor fordítsanak külön figyelmet a nemzeti kisebbségek megfelelő részvételének biztosítására és azoknak a hivatalnokoknak a felvételét támogassák, akik a megfelelő nyelvek szakértői.

A tartományi szervekben évek óta nem hogy előrelépés nem történt, hanem folyamatosan fogy a nemzeti kisebbségekhez tartozók száma(ránya). Kivételt képeznek a ruszinok, akiknél a tartományi szervekben foglalkoztatottak számadata meghaladja részvételüket a lakosságban.

            A Tartományi Ombudsmannak a tavalyi évre vonatkozó jelentéséből is kiviláglik, hogy – a hatályos jogszabályok és az ajánlásai ellenére – a tartományi közigazgatásban tovább csökkent a magyarok száma. Egy egy-egy foglalkoztatottal növekedett a szlovákok és a horvátok száma, de még mindig elmarad a lakosságban való részvételüktől. A románok száma megmaradt a 2014. évi szinten, viszont továbbra is alulképviseltek.

            A sokéves lemaradás azt igazolja, hogy a tartományi vezetőségben nincsen meg a politikai akarat a többnyelvűség biztosítására a tartományi szervekben – annak ellenére, hogy a külföldi vendégek látogatásakor előszeretettel hivatkoznak a nyelvi egyenrangúságra. Ugyancsak nyilvánvaló, hogy a Tartományi Ombudsman nem tudja érvényesíteni még a saját ajánlásait sem a közigazgatási szervekben. Akkor meg minek?

            Most hogy Vajdaságban is hatalomra került a Szerb Haló Párt (SNS), nem remélhető, hogy ezen a téren is bármi javulás történjen.  

Újvidék, 2016. június 24.

BOZÓKI Antal

---

[1] Izveštaj Pokrajinskog zaštitnika građana – ombudsmana za  2015. godinu [A Tartományi Polgári Jogvédő – Ombudsman 2014. évi jelentése], 33. o. A jelentés a http://www.ombudsmanapv.org/riv/index.php/dokumenti/godisnji-izvestaj/1768-godisnji-izvestaj-2015.htmloldalon tekinthető meg.

[2] Uo.

[3] Uo. 34.