Alulképviselt nemzeti kisebbségek
Vajdaságban
a magyar nemzetiségűek a lakosság 13%-át teszik ki, viszont a tartományi
szervekben csak alig több mint 6%-uk dolgozik (74 személy, 2013-ban és 2014-ben
77-en). Hasonló helyzetben vannak az itteni szlovákok is (2,6% az összarányuk,
foglalkoztatásuk viszont 1,33%), valamint a horvátok és a románok is. Közben a szerbek száma 774-ről (2013)
806-ra (2015) növekedett.
A tartományi szervekben
foglalkoztatottak nemzeti összetétele 2015-ben[1]
|
Nemzeti hovatartozás
|
2015-ben
|
A foglalkozta-
tottak %-a
|
% VAT lakosságában
|
2013-ban
|
2014-ben
|
|
Szerb
|
806
|
|
|
774
|
796
|
|
Montenegrói
|
22
|
|
|
23
|
23
|
|
Jugoszláv
|
3
|
|
|
4
|
3
|
|
Bosnyák
|
1
|
|
|
2
|
1
|
|
Bunyevác
|
2
|
|
|
3
|
2
|
|
Magyar
|
74
|
6,14% (-)
|
13
|
77
|
77
|
|
Macedón
|
2
|
|
|
1
|
2
|
|
Hercegovinai
|
1
|
|
|
0
|
1
|
|
Muzulmán
|
1
|
|
|
1
|
0
|
|
Német
|
2
|
|
|
1
|
1
|
|
Roma
|
6
|
|
|
3
|
6
|
|
Román
|
13
|
1,08 (-)
|
1,31
|
13
|
13
|
|
Ruszin
|
12
|
0,99 (+)
|
0,72
|
10
|
12
|
|
Szlovák
|
16
|
1,33 (-)
|
2,6
|
16
|
15
|
|
Ukrán
|
4
|
|
|
4
|
4
|
|
Horvát
|
23
|
1,91 (-)
|
2,43
|
20
|
22
|
|
Cseh
|
1
|
|
|
1
|
1
|
|
Zsidó
|
0
|
|
|
1
|
0
|
|
Szerb-montenegrói
|
1
|
|
|
1
|
1
|
|
Vajdasági
|
4
|
|
|
4
|
4
|
|
Nem nyilatkozott
|
211
|
17,51 (+)
|
4,19
|
227
|
223
|
|
Összesen
|
1.205
|
|
|
1.187
|
1.207
|
– Az adatok azt mutatják, hogy a
magyar, a román, a szlovák és a horvát nemzeti kisebbség tagjai alul vannak
képviselve a tartományi szervekben, a Vajdaság AT lakosságában való
részvételükhöz viszonyítva. Érdekes azoknak a száma, akik nem nyilatkoznak a nemzeti hovatartozásukról (a tartományi
szervekben 17,51%, míg Vajdaság AT lakosságában sokszor kevesebb százalékban
vannak jelen – 4,91%) – olvasható a Tartományi Ombudsmannak a 2015-ös évre
vonatkozó (2016. március 29-i) jelentésében.[2]
A témakörhöz tartozik, hogy „az
Ombudsman által megfigyelt 13 tartományi szerv közül általános aktussal csak
ötben írták elő a nemzeti kisebbségi nyelvek tudását, mint meghatározott helyen
való foglalkoztatási feltételt. Ahol ezt feltételként látták elő, az esetek
nagy többségében, a nemzeti kisebbségi nyelvtudását az idegen nyelvismeret
alternatív feltételeként szabták meg. Úgyszintén nincsen meghatározva a nemzeti
kisebbségi nyelvismeret bizonyításának módja és, az esetek többségében, nincsen
előírva a meghatározott munkahelyen szükséges nyelvtudás szintje. A nemzeti
kisebbségi nyelvismeretnek, mint a meghatározott munkahely külön
követelményének előírásakor, nem fordítottak kellő figyelmet arra, melyik
munkahelyeken számít rendes munkának a polgárokkal való kommunikáció, illetve
hogy a foglalkoztatottak, akik az eljárásokat folytatják – megfelelő számban – használják
a hivatalos használatban lévő kisebbségi nyelveket.”
Az Ombudsman a jelentésben javasolja
„a nemzeti hovatartozásról való nyilatkozás lehetővé tételét”, majd hozzáteszi,
hogy „az alkalmazás sikerességének ellenőrzése (a nemzeti kisebbségi
foglalkoztatottak számának és összetételének követése) magába foglalja a foglalkoztatottak
nemzeti hovatartozására vonatkozó nyilvántartás (káderlista) vezetését, olyan
módon, hogy biztosítsa az adatok védelmét”.[3]
A jelentés nyelvhasználattal
kapcsolatos részének végén az ombudsman öt ajánlást fogalmazott meg a
tartományi szervek számára, éspedig: a szervezeti és a munkahelyek
besorolásáról szóló szabályzatban elemezzék és határozzák meg, melyik
munkahelyeken számít rendes munkának a polgárokkal való kommunikáció, illetve a foglalkoztatottak
melyik munkahelyen folytatnak közigazgatási
eljárást; írják elő, melyik munkahelyen szükséges a hivatalos használatban lévő
nemzeti kisebbségi nyelv tudása; határozzák meg, hogy a nemzeti kisebbségi
nyelvtudás milyen szintje képez feltételt valamely munkahelyre való
beosztáskor; rendezzék a kisebbségi nyelvtudás különösen pedig a
szakterminológia ismerete bizonyításának módját, azokon a munkahelyeken, amelyeken a foglalkoztatottak
közigazgatási eljárását folytatnak, és végül, hogy munkaviszony létesítésekor fordítsanak
külön figyelmet a nemzeti kisebbségek megfelelő részvételének biztosítására és
azoknak a hivatalnokoknak a felvételét támogassák, akik a megfelelő nyelvek szakértői.
A tartományi
szervekben évek óta nem hogy előrelépés nem történt, hanem folyamatosan fogy a
nemzeti kisebbségekhez tartozók száma(ránya). Kivételt képeznek a ruszinok,
akiknél a tartományi szervekben foglalkoztatottak számadata meghaladja
részvételüket a lakosságban.
A Tartományi Ombudsmannak a tavalyi
évre vonatkozó jelentéséből is kiviláglik, hogy – a hatályos jogszabályok és az
ajánlásai ellenére – a tartományi közigazgatásban tovább csökkent a magyarok
száma. Egy egy-egy foglalkoztatottal növekedett a szlovákok és a horvátok száma,
de még mindig elmarad a lakosságban való részvételüktől. A románok száma
megmaradt a 2014. évi szinten, viszont továbbra is alulképviseltek.
A sokéves lemaradás azt igazolja,
hogy a tartományi vezetőségben nincsen meg a politikai akarat a többnyelvűség
biztosítására a tartományi szervekben – annak ellenére, hogy a külföldi vendégek
látogatásakor előszeretettel hivatkoznak a nyelvi egyenrangúságra. Ugyancsak nyilvánvaló,
hogy a Tartományi Ombudsman nem tudja érvényesíteni még a saját ajánlásait sem
a közigazgatási szervekben. Akkor meg minek?
Most hogy Vajdaságban is hatalomra
került a Szerb Haló Párt (SNS), nem remélhető, hogy ezen a téren is bármi
javulás történjen.
Újvidék, 2016. június 24.
BOZÓKI
Antal
[1] Izveštaj Pokrajinskog zaštitnika građana –
ombudsmana za 2015. godinu [A Tartományi
Polgári Jogvédő – Ombudsman 2014. évi jelentése], 33. o. A jelentés a
http://www.ombudsmanapv.org/riv/index.php/dokumenti/godisnji-izvestaj/1768-godisnji-izvestaj-2015.htmloldalon
tekinthető meg.
[2] Uo.
[3] Uo. 34.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése