Töprengve néztem újra és újra az MNT minapi ülésének azt a részét,
amely a Zombor környéki falusi könyvtárakkal kapcsolatos
állásfoglalással foglalkozott. Megrökönyödtem azon a képmutató
magatartáson, amit az MNT elnöke tanúsított a témakör kapcsán. Először
megszavaztatta a beterjesztett napirendi pont sürgősségét (ELŐTERJESZTÉS
- Állásfoglalás a zombori Bieliczky Károly Városi Könyvtárban történt
felmondások és a Zombor Városához tartozó falvakban eddig működő
fiókkönyvtárak leépítése ügyébe) , majd újabb szavazás következett,
és a szavazógépezete elvetette a sürgősségi napirendi pont napirendre
tűzését és megvitatását! Ezzel a (Hajnal) csavarral az elnök úr
precedenst teremtett. A képviselőtestületek, parlamentek gyakorlatában
emlékeim szerint ilyen nem fordult még elő (ja, most jut eszembe, végül
is az MNT csak egy civil szervezet (?), és csak mi nevezzük időnként
naivan a délvidéki magyar közösség parlamentjének)!
Elképedve hallgattam az elnök úr eszmefuttatását és indoklását,
hogy miért is nem kell, a sürgősség elfogadása ellenére sem, napirendre
tűzni a témát és a javasolt határozatot, esetleg valamilyen ajánlást
elfogadni a történtekkel kapcsolatban. Újra végigolvastam a
beterjesztett javaslatot és mindazokat a sajtóban megjelent
megnyilvánulásokat a VMDK részéről, amelyek a témával foglalkoztak.
Sehol sem akadtam olyan elemekre, amelyekre az elnök úr hivatkozott,
konkrétan hogy a felmondásokat, leépítéseket kizárólag magyar ellenes
akcióként próbálnánk beállítani. Sajnálattal hallottam tőle ugyanazokat a
mondatokat, amelyekkel a Zombori Városi Könyvtár igazgatója is
(teljesen elferdítve mindazt, amit kimondtunk, leírtunk, magyarán
csúsztatva) megpróbálja magyarázni és védeni az előállt helyzetet. Mi
azt mondtuk, hogy a történtek a falvak elsorvasztásához, valamint a
kultúránk, az amatőr művelődési életünk ellehetetlenítéséhez vezetnek.
Elmondtuk azt is, hogy a tíz elbocsátott könyvtáros közül öten magyarok!
Ez csak a valós tények megállapítása volt! A magyar közösség
érdekvédelmét felvállaló szervezetként ezt nem kellett volna, nem lett
volna szabad hangoztatnunk, kimondanunk? Szerintünk meg igenis ki
kellett mondanunk, különös tekintettel az állam által felvállalt
részarányos foglalkoztatással kapcsolatos kötelezettségek tükrében!
A tények agyonhallgatása, a téma szőnyeg alá való söprése, a
meghunyászkodás az előállt helyzetben célravezetőbb? Az MNT elnöke és
hatalmi többsége szerint: igen!
Szerintünk meg nem!
Emlékeztetni szeretném az elnök urat, hogy a sürgősségi beadványt
az ügyrenddel összhangban 72 órával, vagyis 3 nappal az ülés kezdete
előtt átadtuk. Amennyiben a beterjesztés sürgősségével egyetértett, és
csak a beadványban javasolt határozattal kapcsolatban voltak aggályai,
illetve elfogadhatatlanok voltak az ön számára, akkor ön az MNT
elnökeként, vagy az MNT Végrehajtó Bizottsága (akinek a hatáskörébe
tartozik a beadványok véleményezése is) miért nem javasoltak az MNT-nek a
téma kapcsán elfogadásra másik határozat vagy állásfoglalás javaslatot?
Az ügyrend szerint erre való a 72 óra, amely a rendelkezésükre állt. De
hát értem én elnök úr ódzkodását a téma boncolgatásától, hiszen a vitában
sok mindenre fény derülhetett volna, és abban az esetben
elkerülhetetlen lett volna a számonkérés, hisz a VMSZ Haladó hatalmi
koalíció döntése áll mindaz mögött, ami a Zombor környéki falusi
könyvtárakkal – könyvtárosokkal történt és történik. A történetben pedig
a VMSZ helyi politikusain kívül érintett a VMSZ tartományi képviselője
is, aki a Könyvtár Igazgató Bizottságának a tagja, és nem mellékéssen a
VMSZ Tanácsának és Elnökségének a tagja is. (P. Ilona)
Nevetségesnek és képmutatónak tartom azt az okfejtést (is), hogy
így, az MNT által elfogadott tiltakozó határozat nélkül, könnyebben tud
majd az elnök úr egyezkedni (?) a zombori hatalmi szervekkel a
könyvtárak, elbocsátott könyvtárosok ügyében. Sajnos pont ez a
meghunyászkodó magatartás juttatta a történetet ehhez a végkifejlethez
ez év áprilisa és szeptembere között. Egy MNT által támogatott tiltakozó
határozat, és a követeléseinket világosan megfogalmazó MNT döntés tenné
igazán legitimmé és hatékonnyá az elnök úr esetleges jövőbeni lépéseit.
Mint tudjuk, a zombori Bielitzky Károly Városi Könyvtár az MNT kiemelt
fontosságú intézményeinek listáján szerepel. Nem meghunyászkodva kell a
polgármesteri hivatal ajtaján kopogtatni (és nem nyerni bebocsáttatást),
hanem testületi döntésekkel a kezében, amelyekre az MNT
Alapszabálya teljes körű felhatalmazást, jogot és lehetőséget is ad.
Elnök úr ezt ön elmulasztotta, sőt meggátolta! Minden más csak
képmutatás, és az MNT elnökének meghunyászkodása és mellébeszélése csak
fokozza a VMSZ által elkövetett bűnben az egész MNT többségnek, de főként
elnökének cinkosságát.
A meghunyászkodásban nem lehetünk partnereik, és ha Ön(ök) szerint
erről szól a Magyar Összefogás , akkor a helyzet reménytelen! Szerintünk
nem könyöradományokra és nagylelkű gesztusokra van szükségünk, hanem
jogaink elismerésére és nemzeti önazonosságunk tiszteletben tartására a
mindenkori hatalom részéről!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése