Közbiztonság Péterrévén:

A helyzet idillikus, csak tragikus

Péterréve az a falu, ahol minden hétre jut legalább egy lopás vagy betörés, és ahol mégis váltig azt állítják a hatalom emberei, hogy irigylésre méltóan jó a közbiztonság. Pedig raboltak ki már sarki élelmiszerboltot, forgalmas helyen lévő hentesüzletet, piactéri kávézót, csórtak el az éj leple alatt hízódisznót az istállóból, vertek meg hazafelé tartó magányos férfit, sőt újabban kisiskolásokat is, és akkor a határban garázdálkodókról még nem is szóltunk. Azokról, akik esténként sátrat vertek a krumpliföld valamelyik végén, hogy a termésnek legalább egy részét megőrizzék.

Többen megint az egyszervolt éjszakai őrjárat bevezetését emlegetik, hátha az hozna valamilyen megoldást, mert a helybeliek mostanra már belefáradtak az örökös szélmalomharcba és kezdenek beletörődni a sorsukba. A bajban teljesen magukra maradtak. Csak a vak nem látja: a tolvajok is, de a hivatásos bűnüldözők is úgy packáznak velük, ahogy akarnak. Ahogy úri kedvük tartja. Hallgatólagosan, cinkosan összekacsintanak a károsultak háta mögött, s hogy a kiszolgáltatottság még jobban fájjon, a helyi politikai érdekképviselet sem az ő pártjukon áll.

 Lebontott ház a Svetozar Marković utcában

AZ ÓBECSEI RENDŐRSÉG JÓL VÉGZI A MUNKÁJÁT!

A megélhetési tolvajlás témájával nemrégiben az Újvidéki Televízió is foglalkozott. A meglehetősen kényes ügyben a legerősebb láncszem szerepét játszó bűnüldözők voltak az egyetlenek, akik egyszerűen szóba sem álltak a közbiztonság iránt érdeklődő riporterrel. A műsor készítői ezt nem is rejtették véka alá, az adásban szóvá is tették: „Az óbecsei rendőrségen nem voltak hajlandóak fogadni a forgatócsoportot.” Az adásban megszólalók közül a leghangzatosabb (és egyben a legmegdöbbentőbb) kijelentést maga a község első embere, Dragan Tošić polgármester tette: „A rendőrség illetékeseinek beszámolója alapján mondhatom, hogy Óbecsén magas szintű a közbiztonság, mondhatni kiemelkedő más községekhez képest. Az óbecsei rendőrség jól végzi a munkáját.” Mindezt úgy mondta bele a kamerába, hogy a szeme sem rebbent.

Ha ez még nem volna elég, kiderül, hogy a péterrévei helyi közösség titkára, Pecze Magdolna is hasonlóképpen vélekedik az egyenruhások tolvajüldözéséről: „Az eredményeik alapján, amit felolvastak nekünk, nagyon sikeresek, tehát büszkék lehetünk rájuk.”

Az említetteken kívül van még valaki, aki hasonló, szépítő szemüvegen át szemléli a helyzetet, a községi mezőőrszolgálat vezetője, Tamara Cvejanov: „Péterrévén az egész határterületet hatékonyan tudjuk felügyelni.”

ÉN LEESTEM, ŐK MEG A TÁSKÁVAL ELSZALADTAK

Egy augusztusban történt eset máig nyugtalanítja a helybelieket. Nagy Erzsébet éppen a férje nyugdíját vette fel a postán, amit az ugyancsak ott sorakozó cigányok kifigyeltek, és a hazafelé kerékpározó asszonytól elvették a táskáját. 

– Már vártak az utcánkban, hárman álltak a járdán, a fal mellett, egy fiatal nő pedig az úton elém állt, rángatni kezdte a biciklimet meg a kormányra akasztott szatyrot. Én leestem, ők meg a táskával elszaladtak – mondja. – A vérző lábammal nem törődve, azonnal visszaindultam a rendőrségre, ott azonban lelakatolt ajtó fogadott. Onnan elmentem a lányomhoz, aki a cukrászdában dolgozik, ő 3-4 telefonszámot is felhívott, mire sikerült rendőrrel beszélnie, aki azt mondta, jöjjek haza, mert 20 perc múlva itt lesznek. Miután elmeséltem az esetet, azonnal tudták, hogy ki volt az elkövető, és azt is, hogy hol kell keresni. Meg is vigasztaltak: semmi jóra ne számítsak, a fiatal cigány nőt legfeljebb 3-4 hónapos feltételes szabadságvesztésre ítélhetik. Egy illetékes meg is jegyezte, hogy a szegény fiatalasszonyt meg lehet érteni, kell neki a pénz, mert a férje beteg. Két évvel ezelőtt én szó szerint haldokoltam, mert szívműtétem volt, a férjem mégsem állt ki az utcára járókelőket fosztogatni. Meg azt is szóvá tette, hogy miért hívtam azonnal újságírót, miért kellett elmesélnem a történteket. Az ügynek még nincs vége. Várom a bíróságról a papírokat…

Számtalan esetről tudnék mesélni. Pár héttel később a piactéren tizenéves cigánygyerekek lelöktek egy asszonyt a biciklijéről, és elvették a pénztárcáját. Egy másiknak a bolt előtt cibálták a táskáját, pedig az asszony már a földön feküdt. De olyanról is tudok, hogy valaki vitte az ebédet az édesapjának, aki az utca túloldalán lakik, és hirtelen kikapták a kezéből az edényt… Nekem ne mondja senki, hogy Péterrévén jó a közbiztonság! – pedig ezt már sokszor hallottam. Nekem is ezt felelték illetékes helyen.

MOST MIT LEHET TENNI?

Nemrég történt: harmadik osztályosok mentek hazafelé az iskolából kerékpárral, amikor három cigány gyerek az útjukat állta és pénzt követelt tőlük.

– Kitti lányomba kétszer belerúgtak, de aztán sikerült elmenekülnie, mert akkorra már odaértek az osztálytársai, és azokkal voltak elfoglalva  – mondja Kalapos Lívia.

Szloboda Xavérnak már nem volt ilyen szerencséje.

– Zokogva jött haza az iskolából – meséli az édesanyja, Gabriella. – Amíg az egyik ütötte a gyereket, a másik elvette a táskáját és beletúrt. A biciklijét magukkal akarták vinni, de végül a legidősebb támadó úgy döntött, hogy mégsem tulajdonítják el. A fiammal orvoshoz mentünk, ahol látlelet készült, és az esetet jelentettük a rendőrségen. Ezek a gyerekek már önállóan közlekedtek, de most félnek, ezért újra kísérjük őket az iskolába. Kinek jó ez?   

A legutóbbi eset pár nappal ezelőtt borzolta fel a kedélyeket, amikor is egy magányos idős asszonyhoz törtek be világos nappal. Az unokája a közösségi oldalon közzé is tette a hírt: felforgatták az egész lakást, a falat is megbontották menekülés közben. Értesítették az óbecsei rendőrséget, „ahol azt mondták, hogy este 9 órakor bírnak kijönni. Negyed 10-kor hívtuk őket, és a délutáni váltás nem is tudott semmiről. De nem voltak hajlandóak kijönni, mert nem bírnak velük semmi, pedig ismerjük, kik voltak. Az újvidéki rendőrség se volt hajlandó semmire. Kérdezem én, most mit lehet tenni?”

Na, mit?

Szabó Angéla

http://media.rtv.rs/sr_ci/napjaink/22960