A helyzet idillikus, csak tragikus
Péterréve az a falu, ahol minden hétre jut legalább egy lopás vagy betörés,
és ahol mégis váltig azt állítják a hatalom emberei, hogy irigylésre méltóan jó a közbiztonság. Pedig raboltak ki már sarki
élelmiszerboltot, forgalmas helyen lévő hentesüzletet, piactéri kávézót,
csórtak el az éj leple alatt hízódisznót az istállóból, vertek meg hazafelé
tartó magányos férfit, sőt újabban kisiskolásokat is, és akkor a határban
garázdálkodókról még nem is szóltunk. Azokról, akik esténként sátrat vertek a
krumpliföld valamelyik végén, hogy a termésnek legalább egy részét megőrizzék.
Többen megint az egyszervolt éjszakai őrjárat bevezetését emlegetik, hátha
az hozna valamilyen megoldást, mert a helybeliek mostanra már belefáradtak az
örökös szélmalomharcba és kezdenek beletörődni a sorsukba. A bajban teljesen
magukra maradtak. Csak a vak nem látja: a tolvajok is, de a hivatásos
bűnüldözők is úgy packáznak velük, ahogy akarnak. Ahogy úri kedvük tartja.
Hallgatólagosan, cinkosan összekacsintanak a károsultak háta mögött, s hogy a
kiszolgáltatottság még jobban fájjon, a helyi politikai érdekképviselet sem az
ő pártjukon áll.
Lebontott ház a Svetozar Marković utcában
AZ ÓBECSEI RENDŐRSÉG JÓL VÉGZI A MUNKÁJÁT!
A megélhetési tolvajlás témájával nemrégiben az Újvidéki Televízió is
foglalkozott. A meglehetősen kényes ügyben a legerősebb láncszem szerepét
játszó bűnüldözők voltak az egyetlenek, akik egyszerűen szóba sem álltak a
közbiztonság iránt érdeklődő riporterrel. A műsor készítői ezt nem is rejtették
véka alá, az adásban szóvá is tették: „Az
óbecsei rendőrségen nem voltak hajlandóak
fogadni a forgatócsoportot.” Az adásban megszólalók közül a leghangzatosabb
(és egyben a legmegdöbbentőbb) kijelentést maga a község első embere, Dragan Tošić polgármester tette: „A rendőrség illetékeseinek beszámolója
alapján mondhatom, hogy Óbecsén magas szintű a közbiztonság, mondhatni
kiemelkedő más községekhez képest. Az óbecsei rendőrség jól végzi a munkáját.” Mindezt úgy mondta bele a
kamerába, hogy a szeme sem rebbent.
Ha ez még nem volna elég, kiderül, hogy a péterrévei helyi közösség titkára,
Pecze Magdolna is hasonlóképpen
vélekedik az egyenruhások tolvajüldözéséről: „Az eredményeik alapján, amit felolvastak nekünk, nagyon sikeresek,
tehát büszkék lehetünk rájuk.”
Az említetteken kívül van még valaki, aki hasonló, szépítő szemüvegen át
szemléli a helyzetet, a községi mezőőrszolgálat vezetője, Tamara Cvejanov: „Péterrévén az egész határterületet hatékonyan tudjuk
felügyelni.”
ÉN LEESTEM, ŐK MEG A TÁSKÁVAL ELSZALADTAK
Egy augusztusban történt eset máig nyugtalanítja a helybelieket. Nagy Erzsébet éppen a férje nyugdíját
vette fel a postán, amit az ugyancsak ott sorakozó cigányok kifigyeltek, és a
hazafelé kerékpározó asszonytól elvették a táskáját.
– Már vártak az utcánkban, hárman álltak a járdán, a fal mellett, egy
fiatal nő pedig az úton elém állt, rángatni kezdte a biciklimet meg a kormányra
akasztott szatyrot. Én leestem, ők meg
a táskával elszaladtak – mondja. – A vérző lábammal nem törődve, azonnal visszaindultam
a rendőrségre, ott azonban lelakatolt ajtó fogadott. Onnan elmentem a
lányomhoz, aki a cukrászdában dolgozik, ő 3-4 telefonszámot is felhívott, mire
sikerült rendőrrel beszélnie, aki azt mondta, jöjjek haza, mert 20 perc múlva
itt lesznek. Miután elmeséltem az esetet, azonnal tudták, hogy ki volt az
elkövető, és azt is, hogy hol kell keresni. Meg is vigasztaltak: semmi jóra ne
számítsak, a fiatal cigány nőt legfeljebb 3-4 hónapos feltételes
szabadságvesztésre ítélhetik. Egy illetékes meg is jegyezte, hogy a szegény
fiatalasszonyt meg lehet érteni, kell neki a pénz, mert a férje beteg. Két
évvel ezelőtt én szó szerint haldokoltam, mert szívműtétem volt, a férjem
mégsem állt ki az utcára járókelőket fosztogatni. Meg azt is szóvá tette, hogy
miért hívtam azonnal újságírót, miért kellett elmesélnem a történteket. Az
ügynek még nincs vége. Várom a bíróságról a papírokat…
Számtalan esetről tudnék mesélni. Pár héttel később a piactéren tizenéves
cigánygyerekek lelöktek egy asszonyt a biciklijéről, és elvették a
pénztárcáját. Egy másiknak a bolt előtt cibálták a táskáját, pedig az asszony
már a földön feküdt. De olyanról is tudok, hogy valaki vitte az ebédet az
édesapjának, aki az utca túloldalán lakik, és hirtelen kikapták a kezéből az
edényt… Nekem ne mondja senki, hogy Péterrévén jó a közbiztonság! – pedig ezt
már sokszor hallottam. Nekem is ezt felelték illetékes helyen.
MOST MIT LEHET TENNI?
Nemrég történt: harmadik osztályosok mentek hazafelé az iskolából
kerékpárral, amikor három cigány gyerek az útjukat állta és pénzt követelt
tőlük.
– Kitti lányomba kétszer belerúgtak, de aztán sikerült elmenekülnie, mert
akkorra már odaértek az osztálytársai, és azokkal voltak elfoglalva – mondja Kalapos
Lívia.
Szloboda Xavérnak már nem volt ilyen
szerencséje.
– Zokogva jött haza az iskolából – meséli az édesanyja, Gabriella. – Amíg
az egyik ütötte a gyereket, a másik elvette a táskáját és beletúrt. A
biciklijét magukkal akarták vinni, de végül a legidősebb támadó úgy döntött,
hogy mégsem tulajdonítják el. A fiammal orvoshoz mentünk, ahol látlelet készült,
és az esetet jelentettük a rendőrségen. Ezek a gyerekek már önállóan
közlekedtek, de most félnek, ezért újra kísérjük őket az iskolába. Kinek jó ez?
A legutóbbi eset pár nappal ezelőtt borzolta fel a kedélyeket, amikor is
egy magányos idős asszonyhoz törtek be világos nappal. Az unokája a közösségi
oldalon közzé is tette a hírt: felforgatták az egész lakást, a falat is
megbontották menekülés közben. Értesítették az óbecsei rendőrséget, „ahol azt
mondták, hogy este 9 órakor bírnak kijönni. Negyed 10-kor hívtuk őket, és a
délutáni váltás nem is tudott semmiről. De nem voltak hajlandóak kijönni, mert
nem bírnak velük semmi, pedig ismerjük, kik voltak. Az újvidéki rendőrség se
volt hajlandó semmire. Kérdezem én, most mit lehet tenni?”
Na, mit?
Szabó Angéla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése