Az egyenjogúsági biztos szerint nemi diszkriminációt követtek el Zentán

Brankica Janković szerbiai egyenjogúsági biztos megállapította: a zentai községi képviselő-testület nemi diszkriminációt követett el a községi tanács elnökének, alelnökének és tagjainak megválasztásakor.

Ezt a következtetést a Demokrata Párt, a Magyar Mozgalom és a Magyar Polgári Szövetség képviselőcsoportjának panasza alapján vonta le.

A zentai KKP-t arra utasította, hogy ügyeljen a nemek egyenrangú képviseletére a végrehajtó hatalomban. Miután ez szerinte nem történt meg, szükségesnek tartotta erről értesíteni a nyilvánosságot a diszkrimináció elleni törvény értelmében.

Danas nyomán F. F.  

Közzétette: Szerkesztő 2.

http://delhir.info/delvidek/magyarsag-koezelet/61511-az-egyenjogusagi-biztos-szerint-nemi-diszkriminaciot-koevettek-el-zentan-
2017. január 31. kedd, 00:01

Várady Tibor továbbra is úgy véli, Szerbia nem felelős a srebrenicai népirtásért

Dr. Várady Tibor nemzetközi jogász véleménye szerint

csak a nagy jelentőségű új tények vezethetnének ahhoz, hogy a hágai törvényszék Bosznia-Hercegovina kezdeményezésére újratárgyalja Szerbia szerepét a srebrenicai népirtásban.

Mint ismeretes, a boszniai szerb csapatok 1995. július 11-én elfoglalták Srebrenicát, és a holland békefenntartók szeme láttára mintegy nyolcezer férfit és fiút hurcoltak el, akiket az azt követő napokban brutálisan lemészárolták. A történteket a II. világháború óta elkövetett legszörnyűbb mészárlásnak tartják Európában.

A vérengzést a hágai törvényszék 2007-ben népirtásnak minősítette, de ugyanakkor megállapította, hogy maga Szerbia nem felelős a genocídiumért (csak az egykori boszniai szerb vezetők), nem tervelte ki és nem is ihlette meg az öldöklést.

A szarajevói vezetőség azonban ezzel nem ért egyet, a per újratárgyalását követeli. Geoffrey Nice, a hágai törvényszék főügyésze azt állítja, új bizonyítékokkal rendelkezik, amelyek alátámasztják Szerbia felelősségét.

Várady Tibor valószínűnek tartja, hogy Bosznia-Hercegovina elnökségének egyhangú döntésére lenne szükség, ahhoz, hogy egyáltalán kezdeményezhessék az újratárgyalást (tehát szerinte a bosnyákokon és a horvátokon kívül a szerbek szavazatai is kellenének).

A Szerbia érdekeit védő magyar jogász hozzáfűzte, hogy a perújratárgyalás követelésére elvileg az ítélettől számított tíz év után van lehetőség (tehát ez év február 27-én), de nem hiszi, hogy a revízióra sor kerül.

Aki nem tudná, Várady Szerbia jogi képviselője volt a hágai nemzetközi bíróság előtt, ahol még 1999-ben Horvátország keresetet nyújtott be az akkori Jugoszláv Szövetségi Köztársaság ellen a területén elkövetett népirtás vádjával.

Akadnak, akik úgy vélik, Várady talán jobban tette volna, ha szerb érdekek helyett a jogfosztott délvidéki magyarokat képviseli különböző bíróságok előtt.

Politika nyomán K. P.

http://delhir.info/cimlap/kiemelt-hirek/61465-varady-tibor-tovabbra-is-ugy-veli-szerbia-nem-felels-a-srebrenicai-nepirtasert-

Közzétette: Szerkesztő 2. 2017. január 30. hétfő, 12:00

 

Danas, 2017. február 28. 2. 

Veszélyes eszmék visszakísértése

Ismét sokat emlegetik, hogy minden szerbnek egy államban kell élnie

A regényíró egy japán szájába adta: „Ha a haza üdvét hallom emlegetni, mindjárt az kérdem: most ezzel ki tölti meg a pénztárcáját”. Azért japán szájába, mert a japánoknak van legtöbb joguk ezt szóvá tenni: azok akik tucatszámra a halálba küldték a kamikázékat utána még sokáig éltek. Mi ehhez annyit tehetnénk hozzá: lehet hogy nem mindig közvetlenül a pénztárcáról van szó, lehet hogy csak felfedezték, hogy a hazafias, „nemzetvédő” duma a legbiztosabb módja és eszköze a hatalom megszerzésének vagy megtartásának. (Ami nem zárja ki, hogy közvetve azért mégis csak a pénztárcáról van szó, hisz a korrupció a fejlett demokrácia országaiban is lábra kapott, a rendszerváltás országaiban pedig sok politikus úgy gondolkodik: mi haverjainkból multimilliárdosokat csináltunk, ideje, hogy az állam nekem is adjon valamit. És éppen napjainkban történt, hogy a tolvaj politikusok megbuktatták a brazil köztársasági elnököt, mert az felelősségre akarta őket vonni.)
A fenti tény azért lett ma időszerűvé, mert Európában ismét túl sokan és túl nagy eréllyel élesztgetik azt a nemzetállamot, amely mindössze negyed század alatt kétszer szörnyű  világháborúba vitte Európát. A „nemzeti érdekeket”  olyan fennhangon hirdető, Brüsszel ellen olyan lármásan ágáló politikusok nemcsak azt felejtik el, hogy az Európai Unió nem egyszerűen az államok szövetsége, hanem olyan közösség, amely ezen a világháborús, történelme során mindig háborúzó földrészen 70 évre békét teremtett. Ezen felül megfeledkeznek arról is, hogy a nemzeti érdekek túlzott hangsúlyozása gyorsan meghozza ezeknek az érdekeknek az ütközését más nemzeti érdekekkel. És akkor már szinte havi pontossággal ki lehet számítani, hogy ebből az ütközésből mikor lesz háború, annak eldöntésére, hogy az ellentétes érdekek közül melyik érvényesül.

Nagy Szerbia álma

És ennek a háborús földrésznek a legérzékenyebb pontja a Balkán. Mert a kontinensnek ez a része a népek legbonyolultabb keveréke. Még hozzá olyan keveréke, amely nagyon könnyen kiváltja, hogy ezek a népek egymás torkának ugranak. Nemcsak az első világháború bevezetőjeként ezek a népek mindjárt felszabadulásuknak, az első balkáni háborúban  történt kivívása után a zsákmány elosztásáért egymás torkának ugrottak a második balkáni háborúban. Nemcsak egymást irtották a második világháború idején. Mindezen felül az etnikai tisztogatás borzalmával  véres háborút folytattak egymás ellen a titói Jugoszlávia felbomlásakor. Méghozzá  e háborúk közül egyik sem az egyik fél győzelmével, a másik vereségével zárult, hanem egyrészt annak nemzetközi megakadályozásával, hogy Szerbia már a krajinai menekültek visszatelepítése érdekében is háborút kezdjen Horvátország ellen, másrészt nemzetközi akarat kényszerítette ki a békét Boszniában. És nemcsak a béke nemzetközi nyomás terméke, hanem a béke utáni állapotot is a nemzetközi erő tartja fenn. Vagy  közvetlenül a KFOR, SFOR, EUFOR segítségével,   vagy pedig az érdekeltre gyakorolt állandó nyomással.
Ezzel a külön érdekeltséggel magyarázható, hogy amíg Európában  még csak peregni kezdtek a harci dobok, még csak a „nemzeti érdekek” hangsúlyozásánál, a Brüsszel elleni lármánál tartanak, a kontinensnek ezen a részén Tomislav Nikolic, Szerbia elnöke már azt emlegeti, hogy katonaságot küldünk Koszovóra, Szerbia és Horvátország már fegyverkezési versenybe kezdett, (Horvátországban már a költségvetést is a katonai kiadások növelésével készítették el), Boszniában Milorad Dodik, a Szerb Köztársaság (nem győzőm emlegetni, hogy milyen hibát követünk el mi, fordítók, amikor Szerbia nevét -  a magyar szokás szerint - Szerb Köztársaságnak fordítottuk, ami akkor derült ki, amikor tényleg lett egy Szerb Köztársaság) elnöke már játszik a tűzzel.
Ennek a veszélyes taktikának a következménye, hogy a hatalmon lévő szerb politikusok közül  napjainkban elsőnek Dodik vetette fel a Nagy Szerbia gondolatát. Kijelentve, hogy a boszniai szerbek legszívesebben egy olyan Szerbiában élnének amelyhez Koszovó is tartozik, és amelyhez később Montenegró is csatlakozna. Nyilatkozatára még a Komerszant c. orosz lap is felfigyelt, hangsúlyozva, hogy Dodik „szenzációs nyilatkozatában” először fogalmazta meg „ilyen nyíltan Nagy Szerbia gondolatát”. Ezt a dodiki kifakadást még kézlegyintéssel el lehetne intézni. (Az egész dodiki jelenséget el is intézte a Danas hasábjain Dragan Bursač banjalukai politikai elemző. Imigyen: Dodik „fiatal szocialista volt, majd reformista, utána önálló jelölt, majd szociáldemokrata, most pedig ultranacionalista a szociáldemokrácia leple alatt. Szemmel látható, hogy egyiknek és másiknak a célja az volt, hogy megőrizze a szerzett vagyont, hogy a börtön ajtónak innenső oldalán maradjon, és ennek érdekében semmitől sem riad vissza”.)
Az elgondolkodtató és aggasztó azonban az, hogy a háborús hangulat természetes következménye, hogy ismét nagyon sokat emlegetik: minden szerbnek egy államban kellene élni és a szerbek tragikus helyzetben vannak, mert nem élhetnek mindannyian egy államban. Nem szabad ugyanis elfelejtenünk, hogy a titói Jugoszlávia szétesése azért torkollott véres testvérháborúkba, mert Milošević kijelentette: a horvátok és a bosnyákok mehetnek, de nem vihetik magukkal a szerbeket és rögtön megkezdődött a szerb többségű területek kiszakítása (azzal, hogy majd később egyesülnek Szerbiával), majd következett a kiszakított részek fegyveres védelme, miközben – többek között a srebrenicai vérengzéssel - folyt ezeknek a területeknek a „megtisztítása” más népek tagjaitól. (Csak zárójelben: a felmérhetetlenül fontosabb Szovjetunió szétesése azért lehetett békés, mert Jelcin nem mondta ugyanezt és így 25  millió orosz háború nélkül kisebbségbe került, a problémák csak a mai kiélezettebb korszakban hatalmasodtak el.)
Szerencsére a helyzet még nem annyira kiélezett, hogy ennek hangsúlyozása jobban rányomja bélyegét a közéletre, hogy ennek az irányzatnak a képviselői  Szerbia „hivatalos”  képviselői lennének és ezek a visszakísértő eszmék képviselői  nagyobb figyelmet kapnának. A fenti jelenségnek a jele az is, hogy milyen lassan követik egymás az ilyen hangokkal kapcsolatos események. Borisav Jović  A szerbek hogyan veszítették el a századot címen megjelent könyvéből a belgrádi Politika által készített kivonat 2016. október 21-ike és november 2-ika között jelent meg. Az első reagálást  csak december 8-án közölte a Politika, a választ rá december 20-án,, a következő reagálás pedig 2017 januárjának végén jelent meg és a sorok írásáig nem jött rá válasz. Az első érdembeli hozzászólások (egy támogató és kettő az abból levonható következtetéssel) is csak januárban jelentek meg. Ennek ellenére jobban oda kellene figyelni ezekre a hangokra, mert átkos szellemet idéznek, veszélyes eszméket melegítenek fel és a különben is puskaporos légkörben csak a robbanó anyagot halmozzák. És soha sem lehet tudni, hogy ezek a robbanó anyagok mikor robbannak fel. Jobban oda kellene figyelni arra, hogy a „minden szerbnek egy államban kellene élnie” elv nagyon is elevenen tartja magát.
Ez tükröződik abban, hogy Dodik nyilatkozatáról  nagyjából hallgatnak, de azért megjelenek olyan elismerő sorok is, mint amilyeneket a Politika január 13-i számában közölt Željko Cvijanović tollából: „Az érdekek hangsúlyos megfogalmazásával és azok védelmével a Szerb Köztársaság és Dodik szakított az immár két évtizedes szerb hallgatással és visszakozással nemcsak a nyugati hatalmak előtt, hanem a regionális vetélytársak előtt is”. De a legmeggyőzőbb megnyilvánulása e gondolat életerejének Borisav Jović fent már említett könyve. Annak vezérgondolata ugyanis az, hogy a szerbek azzal lettek a XX. század vesztesei mert nem sikerült nekik egy államban élniük.  A továbbiakban elsősorban ezt a vezérgondolatot próbálnánk megvilágítani.

Sem a királyi sem a titói Jugoszlávia nem volt jó

Látszólag ellentmondás, hogy a szerbek két államban is együtt voltak, vagyis a királyi és a titói Jugoszlávia olyan állam volt, amelyben a szerző és társai által emlegetett szerbek egy közös államban éltek, mégis e szerzők mind a két államot keményen bírálják, mint a szerb álom tagadását. Mint látni fogjuk ez a látszólagos ellentmondás feloldódik azzal, hogy nem azt akarják, hogy a szerbek egyszerűen fizikailag egy államban legyenek, hanem hogy az egész területen ők legyenek az urak. Vagyis a nacionalizmus alapvető jellemvonása, az egyeduralom vágya rejlik az egész gondolat mögött. (A magyarok is sajnálták a Trianonban elveszített területet, de a nacionalizmus vágya az volt: „Legyen úgy mint régen vót, Süvegelje meg a magyart az oláh meg a tót”.
Az eddig megjelent írások szerzői már azt is hangsúlyozták, hogy már a királyi Jugoszlávia sem érvényesítette a szerbeknek ezt a vágyát. Borisav Jović ezt írja: „Elsősorban megmutatkozott, hogy nagy hiba volt 1918-ban közös államot teremteni a horvátokkal és szlovénekkel... Az állam igazgatását átvették azok, akik szét akarták zúzni, a horvátok és szlovének.” Ezért van az, hogy a horvátok alig várták, hogy „Hitler megszálló csapatait felszabadítóként üdvözöljék”. Az egyik hozzászóló (Vladimir Prvulović a Politika január 23-i számában) még kategorikusabban fogalmaz: „Ma már egészen világos, hogy  a szerbek tartósan tévhitben voltak a közös  délszláv állam megteremtése és őrzése tekintetében... Mi megbocsáthatatlan engedményeket tettünk a szerbek helyzetének rovására a Szerbek, Horvátok és Szlovének Királyságában... A helyett, hogy őriztük volna a szerb nemzeti identitást  mi azt felcseréltük a széles körben elfogadott jugoszláv identitással, amelyet Jugoszlávia többi népe ténylegesen soha nem fogadott el.”
Jović legtöbbet azzal foglalkozott , hogy titói Jugoszlávia még kevésbé felelt meg a szerbek nagy céljának. Nem győzi emlegetni, hogy abban az országban nem a szerbek voltak az urak, hanem a mindig „a horvát Titoként” emlegetett Tito meg a szlovén Kardelj. Ráadásul  kommunisták voltak. Márpedig a kommunisták negyedik kongresszusukon kimondták, hogy a nagyszerb hegemóniát úgy kell letörni, hogy minden délszláv népnek meg kell adni a maga államát, a többségben  albánok és magyarok lakta területet pedig anyaországukhoz kell csatolni. (Jović igen, a magyar nacionalizmus nem figyelt fel arra, hogy a jugoszláv kommunisták már a hitleri osztozkodás előtt korrigálni akarták Trianont.).
Jović bírálja már a titói Jugoszlávia megteremtésének módját. Szerinte már az AVNOJ második ülésszakán elfogadták azt az  elképzelést, amely szerint Jugoszláviát „nemzeti államokra kell feldarabolni és marginalizálni kell a szerb népet, hogy többé ne dönthessen mint egész nemzet a jogairól ...és többé soha sem volt képes egész nemzetként fellépni”. Utána pedig „Jugoszlávia alkotmányának minden módosítása – több ilyen volt – növelte a köztársaságok hatalmát”.Ezekkel a köztársaságokkal kapcsolatban pedig azt tartja  legnagyobb bűnnek, hogy azok szerb többségű területeket kaptak, vagyis azt, hogy ezek nem kerültek Szerbiához, hogy a szerb nemzet egy államban éljen.
Innen már csak egy lépés a miloševići háborúk igazolása, hisz azok végre meg akarták teremteni az egységes szerb nemzet államát. Ahogyan Jović írja: „Az újonnan előállott helyzet (már mint a köztársaságok kiszakadása) abszolút alkalmas volt a horvátok iránti állami viszony meghatározására, és hogy nemzeti célként megfogalmazódjon nemcsak a szerb nép megvédése a genocídiumtól, hanem annak a területnek a megvédése is amelyen századokon át élt . A háborús kibontakozásnak ki kellett javítania az 1918-ban elkövetett hibát, hogy a horvát betolakodót kiűzze a szerb államból”
A szerb sajtóban, így a Jović könyvéből 12 folytatásban kivonatot közlő Politikában nem találtam olyan cikket, amely arra emlékeztette volna Jovićot, hogy a szerb nép tragédiája nem az, hogy nem élt egy államban, hanem az, hogy ennek az álomnak az érdekében háborút kezdett és abban a háborúban természetes vereséget szenvedett. Még arra sem hívta fel a figyelmét senki, hogy milyen öldöklés lenne Európában  abból ha minden nemzet egy államban akarna élni. Mint ahogyan Szerbiában is az albánoknak, magyaroknak, horvátoknak stb. joga lenne arra, hogy egy államban akarjanak élni. A Tito elleni kirohanása volt az egyetlen, ami reagálást váltott ki. A Politika két ilyen reagálást is közölt. Az egyiket a Kolegij Avnojevskog foruma „Josip Broz Tito” írta, (december 8-án jelent meg), a másikat pedig Jovan Radovanović újságíró, történész (január közepén jelent meg).
A hosszú nevű, eddig ismeretlen Kolegij azt hangsúlyozza, hogy két kemény, megcáfolhatatlan érv hozható fel Jović tételei ellen. Idézzük: „Először, a titoi Jugoszlávia létezése idején valamennyi népe, először a történelemben nem volt  az európai és a világtörténelem fogyasztható anyaga és 45 évig békében éltek, másodszor, ebben a Jugoszláviában valamennyi szerb, de a többi délszláv nép is, egy államban élt”. Ennek alapján a Kolegij leszögezi: „Nem elég csak tagadni a szerzőt, hanem nyilvánosan el is kell ítélni”.
A már említett Jovan Radovanović nem Jović alaptételére reagál, hanem tévedéseit mutatja ki. 1. Tito nem dolgozott Jugoszlávia felbomlasztásán, hanem ki tudja hányszor mondta, hogy Jugoszlávia népeinek őrizniük kell közös államukat. 2. Nem igaz, hogy Tito a szerbek nélkül indította harcát, hisz az antifasiszta felkelés Szerbiában tört ki és Tito a szerb partizánok élére állt, mert „Tito értékelése és a hagyomány szerint is a szerbek képezik a legharciasabb szabadságszerető népet”. 3. Jović elfelejti, hogy nem csak a horvátok teremtették meg a maguk quisling államát, volt egy Nedić féle Szerbia is. 4. Nem igaz, sőt éppen az ellenkezője igaz annak a jovići állításnak, hogy Tito szakadatlanul Szerbia és a szerbek ellen dolgozott.

Veszélyben az autonómia

A jovići és dodiki eszmék önmagukban is veszélyesek. Napjainkban ugyanis egész Európában  erősödik a nacionalizmus. Mert mind lármásabbak a hatalomra vagy a hatalom megőrzésére törekvő hordószónokok, akik elfeledkeznek két alapvető tényről, amelyet már említettünk, de itt a fejtegetésünk végén jogosnak tartjuk megismételni.  Az egyik az, hogy az Európai Unió nem egyszerűen egy gazdasági szervezet, hanem olyan közösség, amely 70 évet békét teremtett azon a földrészen, amely negyed század alatt két szörnyű háborút zúdított a a világra és saját népeire. A másik pedig az, hogy a „nemzeti érdekek” túlzott hangsúlyozása az integrációs törekvésekkel szemben  gyorsan ezeknek az érdekeknek az ütközéséhez vezet és innen már csak egy lépés addig, hogy háborúval próbálják eldönteni: az ellentétes érdekek közül melyik érvényesül.
És abban a légkörben amikor egész Európában  járványként ismét feltör a nacionalizmus, mert sokak szerint jobb ha a népek nem gondolnak a bajokra, nem törődnek a „nemzeti” kormányok tehetetlenségével, mert sokkal egyszerűbb mindenért Brüsszelt hibáztatni és a figyelmet „mások” – régebben a zsidók, cigányok, lengyelek, magyarok stb. most a migránsok - elleni lármával lekötni. És a bizonytalanság, a feszültség napjaiban a Balkán a kontinens legérzékenyebb része, hisz mire Európa eltüsszenti magát addig a Balkán népei már lázban vannak. Már tényleg ott tartunk, (mint mondtuk) hogy Szerbia és Horvátország fegyverkezési versenybe kezdett, Tomislav Nikolić már hadsereget akar Koszovóra küldeni, Dodik már puskaporos légkört teremtett Boszniában. Ebben a helyzetben semmi sem veszélyesebb mint azoknak az eszméknek a felmelegítése, amelyek szörnyű, az „etnikai tisztogatásokkal” még borzalmasabbá tett háborúkba vitték a délszláv népeket.
Itt azonban van még annyi reményünk, hogy a nemzetközi közösségben lesz erő a nacionalista kiskakasok megfékezésre, annak megakadályozására, hogy a délszláv népek ismét egymás torkának ugorjanak. Talán Trump és Putyin megállapodása is hozzájárul a háborús feszültség lecsillapodásához és egy olyan világrend kialakulásához, amelyben a nacionalista hordószónokok nem uszíthatnak egymás ellen. Az autonómia leépítését azonban közvetlen veszélynek kell éreznünk és fel kell készülni Vajdaság autonómiájának a  megvédésére.  Szerbiában ugyanis mind többet emlegetik, hogy módosítani kell az alkotmányt. Nem nagyon mondják ki, de gondolnak rá: törölni kell az alkotmányból azt, hogy Koszovó Szerbia része. Nemcsak azért – ami a módosítás szükségességének mindinkább elismert indítéka – mert hogyan lehetne az Európai Unió tagja egy ország, amely nem tudja hol van a határa, hány lakosa van stb. Nem emlegetik, (még a „Vajdaság Köztársaságért” harcoló Vajdasági Konvenció sem merte szóvá tenni), hogy Szerbiában minden választás törvényességét meg lehet kérdőjelezni, mert a koszovói szavazatokat beszámítják, de Koszovó lakosai nincsenek a választási névjegyzéken. Még a most érvényes alkotmányt is úgy fogadták el, hogy a választótestület fele plusz egy szavazat többséget úgy kapták meg, hogy a koszovói szavazatokat beszámítódtak, a koszovói  albánok viszont nem voltak benne a választótestületben.
Ezzel a módosítással pedig az a helyzet, hogy a Jović tételei mellett nem igen szólalt meg senki. (A Politika egyetlen ilyen cikket közölt, amelyben Vladimir Prvulović külföldön tanító egyetemi tanár a jovići tételek vonalán sürgeti annak a „rágalomnak” a visszautasítását, hogy a „Jugoszlávia Királyság a szerb nép imperializmusának a terméke” és megemlíti, hogy a titoi Jugoszláviában a szerb népre kényszerített szörnyűség volt az is, hogy szerbhorvát nyelvet csináltak.) Az autonómiával kapcsolatos tétele azonban két cikkben is visszhangzott az alkotmánymódosítással kapcsolatban. Jović ugyanis Koszovó és Vajdaság autonómiáját is a szerb népre kényszerített szörnyűségnek, a szerbek egységes állama megakadályozásának tekinti. Azt írja ugyanis: „Szerbiát elhallgattatták és politikai sarokba szorították. Rákényszerítették annak elfogadására, hogy a Köztársaságot három részre osztják és a tartományok gyámkodjanak felette, a szeparatizmus állandó serkentése mellett”.
Ebben a szellemben az alkotmánymódosításról írva az egyik szerző elég burkoltan ír arról, hogy miért kell módosítani az alkotmányt, de már céloz arra, hogy ezt fel lehet használni az autonómia felszámolására, mert azt csak Koszovó kedvéért fogadták el, tehát ha Koszovó nincs akkor az autonómiára sincs szükség. Čedomir Antić a Politikában megjelent cikkében azonban már köntörfalazás nélkül kimondja: „Amikor az alkotmányról van szó, számunkra elegendő ha felszámoljuk az autonómiát, amely nem létezett 1946 előtt”. 

BÁLINT István

 

Danas, 2017, január 29. 9.

Elkezdődött a kényszerbehajtás a gazdáknál a járuléktartozások miatt

A járulékok és a kötelező társadalombiztosítás esetében felhalmozódott adósság miatt, amely elérte a 90,8 millió dinárt, elkezdték elkobozni a szántóföldeket a gazdáktól.
Ebbe az összegbe nem számolták bele a kamatokat. Az adóhivatalnokok 2016-ban 31, kényszerbehajtásról szóló végzést hoztak meg az adó megfizettetésére vonatkozóan, de a lefoglalások is elkezdődtek.
Az Adóhivatal adatai szerint 2016-ban 34 556 mezőgazdasági termelő fizette rendszeresen a kötelező társadalombiztosítási járulékokat, s ezen a téren nincsenek adósságok. Mégis, mint mondják, az adóügyi eljárásokról és az adóadminisztrációról szóló törvénnyel összhangban az Adóhivatal minden adókötelesnek, köztük a gazdáknak is, akik teljes egészében vagy részben nem törlesztették törvényi kötelezettségüket, figyelmeztetést küld.
A gazdák elkeseredettek és nem szívesen beszélnek erről a problémáról.
A mezőgazdasági minisztériumban azt mondták, a munkaügyi minisztérium illetékeseivel együtt dolgoznak a megoldáson, amelyet majd javasolnak a pénzügyi tárca dolgozóinak. Ezzel rendszerbelileg oldanák meg a mezőgazdasági termelők problémáját. (Novosti)

http://www.vajma.info/cikk/szerbia/24490/Elkezdodott-a-kenyszerbehajtas-a-gazdaknal-a-jarulektartozasok-miatt.html, 2017. január 27. [13:27]

Az alkotni azt jelenti, hogy ellenállni, az ellenállás azt jelenti, hogy alkotni.

Stéphane Frédéric Hessel (Berlin, 1917. október 20 – Párizs, 2013. február 27), a francia ellenállási mozgalom tagja, a titkosszolgálat tagja, diplomata, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának egyik szerzője

Jobb gazdagnak és egészségesnek lenni, mert ha szegény vagy, hiába vagy beteg.

Bob Rock, az Alan Ford rajzregény egyik hőse

A világkörülményeket értékelve, senki sem tehet ellenünk semmit!

Vitomir Teofilović

Aki alszik, nincs ébren.

Alan Ford, az ugyanilyen nevű rajzregény hőse

Mit ér, hogy Ő megváltozott. Minden más maradt a régi.

Dušan Rankov Lončar

A délvidéki templomok összedőlnek, de a haladó-VMSZ-es tartományi kormány görögországi kolostorokra költ milliókat

A Vajdasági Parlament tartományi kormányfője, Igor Mirović hétfőn hivatalában fogadta Milivoj Ranđićot, a Hilandar kolostor alapítványának igazgatóját, akinek átnyújtotta a határozatot, amely elrendeli, hogy a tartományi költségvetés 7 millió dinárt csoportosítson át a délvidéki adófizetők pénzéből a görögországi szerb kolostor felújítására.

A kolostort az 1166 és 1196 között uralkodó Nemanja István hozta létre, aki egyben a Nemanjić-dinasztia és Szerbia alapítója is. Ő III. Béla magyar királlyal szövetségben tudta levetnie magáról a bizánci vazallusi címet és független államot teremteni.

A görögországi Athosz-hegyi Köztársaságban található a Hilandar kolostor,amely évszázadokon át a szerb irodalom és a nemzeti egyház központja volt. Ma a köztársaság az ortodox vallás egyik fő központja, ahol 20 kolostorban élnek ortodox szerzetesek a legősibb bizánci hagyományokat őrizve.

 

Hilindar (b) - Módos, Bácsordas (j)

 

Újvidék nagyjából 850 kilométernyi távolságra helyezkedik el az ősi ortodox Hilandar kolostortól. Ennél valamivel közelebb, a tartományi székvárostól 87 kilométerre fekszik a temes-parti Módos nagyközség, amelynek az egykor csodálatos neogótikus Nagyboldogasszony-temploma ma válságos állapotban van. Bár hivatalosan műemlék védelmet élvez az épület, azonban jelenleg közvetlen élet veszély fenyegeti azt, aki a felszentelt épületbe belép, így sorsa a jelen állapotok szerint a lassú és teljes pusztulással azonos. De nem ez az egyetlen siralmas körülmények között álló délvidéki templom, ahogy arról beszámoltunk a nagybecskereki püspökség szenátusa korábban Isten több háza ellen is bontást rendelt el, amelyet végül csak a Magyar Patrióták Közösségének hathatós közbenjárása akadályozott meg. De nem csak a Bánságban nagy a baj, a dél- és nyugat-bácskai szórványban sem fényesebb a helyzet. Elég csak, ha a korábban a portálunkon is bemutatott bácsordasi templomról szóló írásunkat felütik és láthatják, hogy az összedőlés előtt álló kegyhelyeink nem csak romos állapotban vannak, de azokat sok esetben meggyalázzák, nyilvános WC-ként vagy szemétlerakóként használják. Vagy megemlíthetnénk akár Szabadka szecessziós zsinagógáját is, amely a világon is az egyik legnagyobb izraelita templom, amely a Hilandar kolostorral ellentétben csak a magyar kormány félmilliárd forintos támogatásának köszönhetően újulhatott meg. 

 

Ennek ellenére a Tartományi Kormány, (melynek parlamentjének elnöke a VMSZ vezetője Pásztor István) mégis úgy ítéli meg, hogy a helyi kritikus állapotban lévő romtemplomok helyreállítása helyett a délvidéki emberek pénzét félszáz görögországi szerb remeteszerzetesnek és a kolostoruknak szánja.

 

R. P.

http://delhir.info/cimlap/friss-hireink/61359-a-delvideki-templomok-oesszedlnek-de-a-halado-vmsz-es-tartomanyi-kormany-goeroegorszagi-kolostorokra-koelt-milliokat

Közzétette: Szerkesztő 2017. január 24. [18:55]

Bácsgyulafalva helyi közösségére kitűzték a gyászlobogót a nemzeti gyásznap alkalmából

Délvidéken sajnos csak igen kevés magyar önkormányzat és szervezet vállalta fel, hogy a gyász idején is kiálljon a saját nemzete mellett. 

 

A budapesti Szinyei Merse Pál Gimnázium harminchat diákja mellett volt tanulók, három tanár, valamint egyikük családja utazott azon a magyar buszon, amely balesetet szenvedett péntek éjjel Olaszországban, Verona közelében. A nemzetünket megrendítő borzasztó buszbalesetben elhunyt áldozatok emlékére január 23-át nemzeti gyásznappá nyilvánították. 

 

Szolidaritását kifejezve a bácsgyulafalvi Helyi Közösség Tanácsa elrendelte, hogy a gyásznap alkalmával a nyugat-bácskai település községházának épületére is kihelyezzék a gyászlobogót. Amely előtt az áldozatok emlékére főt hajtottak a helyi tanácsnokok, illetve több helyi lakos is. 

 

"A helyi közösség úgy érezte, hogy osztozni kíván az Anyaországot ért tragédiában és gyászban a nemzetünk egészével. Hiszen a tragédiák idején is részének kell, hogy érezzük magunkat a nemzetünkkel." - mondta el Elvegyi Ákos a bácsgyulafalvi HK tanácsnoka.

 

A bácskai szórványfalu példaértékű kezdeményezése azonban sajnos nem volt jellemző a délvidéki magyar önkormányzatokra. Pedig a határon túli magyarság a Kárpát-medence számos pontján gyűlt össze, hogy osztozzon a nemzet gyászában. Így például, több mint százan gyűltek össze Székelyudvarhely központjában, a Vasszékely szobornál és gyújtottak mécseseket nemzettársaink emlékére. Felvidéken is több önkormányzat együttérzését fejezte ki és több helyen is kitűzték a fekete lobogót a középületekre, így például Izsa községben is, míg Dunaszerdahelyen a Szent György római katolikus templom keresztjénél szerveztek gyertyagyújtást a helyi magyarok. 

 

Azonban Délvidéken, ahol a magyar állam a nemzettársaink pénzéből a legnagyobb gazdaságserkentő támogatásokat foganatosítja, amely országban dicshimnuszokat zengenek a szerb-magyar viszonyról, itt sajnos valamiért nem volt egyértelmű, hogy osztozzunk a közös fájdalomban. 

 

Talán nem csak a fociakadémiákra szánt milliárdok, a niši miniszterelnöki összeborulások és szalagátvágások idején kell ott lennie a délvidéki magyar vezetőknek az első sorban, hanem akkor is, amikor nemzetünk együtt gyászol.

 

R. P.

http://delhir.info/cimlap/friss-hireink/61338-bacsgyulafalva-helyi-koezoessegere-kitztek-a-gyaszlobogot-a-nemzeti-gyasznap-alkalmabol

Közzétette: Szerkesztő 2017. január 23. [23:02]

A Magyar Szó is lehozta, hogy Pásztor Bálint szerint a Magyar Szó rémhíreket terjeszt – Páter, DélHír

Elég volt a háborús uszítókból!

A Magyar Mozgalom közleménye Tomislav Nikolić államfő kijelentéseivel kapcsolatban 

 

„A szocialistákat is mi tanítottuk meg a haza szeretetére. Mi mentünk elsőnek, ők csak követtek bennünket a háborúba”, jelentette ki Tomislav Nikolić. „Harcolni fogunk az albánok ellen. Ők azt mondják, készen állnak erre. Nekünk is készen kell állnunk a háborúra. Édesanyám már nincs, én is menni fogok. Nem hívok senkit, de én megyek“, mondta még Nikolić. „Megyek a háborúba a fiaimmal. Ha kell, a hadsereget is elküldjük Koszovóba”, tette hozzá Szerbia elnöke.

Akik figyelemmel kísérik az elmúlt napok belpolitikai, „vonatos” eseményeit, azokat már nyilván nem lepik meg ezek a kijelentések. Ők képben vannak. És mégsem.
A fenti idézetekben ugyanis van egy kis csalás. Jelentős időbeli különbség van köztük. Az első idézett mondat 1995-ből való. A másodikat 2011-ben tette Nikolić. A harmadikat pedig 2017 januárjában jelentette ki Szerbia elnöke.
Ennek alapján akár azt is mondhatnánk: legalább következetes. És valóban az. Következetesen háborút akar. Mindegy is, hogy épp milyen tisztségben van, most épp Szerbia elnökeként szeretne háborúzni, és mindenkit hadba hívni.
Az egész ország felemelte szavát Nikolić hátborzongató kijelentésére reagálva. Nem csak a pártok, hanem civil szervezetek, értelmiségiek, újságírók, átlagemberek utasították el egy újabb háborúnak még a gondolatát is.
Pontosabban mégsem mindenki. Van egy párt, amelyik úgy gondolja, jó irányban „haladunk”, és semmi szükség arra, hogy felemelje a szavát ez ügyben (sem).  Az a párt ez, amelyik programjában diktatúrának minősíti az 1994 és 2000 közötti időszakot (egyébként: kik is voltak akkor hatalmon?). Az a párt ez, amelynek elnöke szerint „a vajdasági magyarok számára Nikolić jó elnöke Szerbiának.” Ennélfogva – mi sem természetesebb – ez a párt támogatni is fogja, ha épp úgy alakul, hogy Nikolić lesz a (jó irányban) haladók elnökjelöltje.
Jó elnöke? Mármint, hogy: jó elnöke?
Természetesen egy szervezet csak a saját maga és a saját tagsága nevében nyilatkozhat meg alapjáratban. Ennek szellemében pedig nyugodt magabiztossággal ki is jelenthetjük: nem, a Magyar Mozgalom tagjai és szimpatizánsai elsöprő többsége számára Tomislav Nikolić nem jó elnök. De úgy érezzük, ez az a helyzet, amikor ugyanilyen nyugodt magabiztossággal kijelenthetjük: nem, Tomislav Nikolić nem jó elnök a VMSZ tagjai és szimpatizánsai elsöprő többsége számára sem. Mint ahogy nem az a vajdasági magyarok számára sem, és egyáltalán, az ebben az országban élő, bármilyen nemzetiségű ember számára sem. Mert aki háborút akar, az nem akar jót a saját országának. Elég volt! Elég volt a háborúkból, a háborús uszítókból és az őket támogatókból!

2017. január 20.

http://www.magyarmozgalom.rs/hu/cimoldal/eleg-volt-a-haborus-uszitokbol

Ekkora adósságot képtelenség kifizetni!

Nem kérünk a megalázó földműves-nyugdíjból – mondja a bajmoki Palásti házaspár

Adótartozás miatt 2014 májusában 6 hold földjüket letáblázták. A tavalyi (július 11-én készült) kimutatás szerint csaknem másfél millió dináros adósságot halmoztak fel. Ebből valamivel több, mint 600 ezer dinár a földművesekre kirótt nyugdíjbiztosítási járulék és majd 860 ezer dinár a tartozásra felszámított kamat.

A Bajmokon élő Palástiékat bár megviselte a különféle hivatalokkal való több éves eredménytelen csatározás, mégsem váltak megkeseredett, reményvesztett emberekké. Terézia és Ferenc egy német család által hátrahagyott, szabadgangos parasztházban éli az életét – a kemény munkához szokott emberpár derűs, tele van mesélnivalóval.   

Palásti Terézia és Palásti Ferenc

Mióta nem fizetik a nyugdíjbiztosítást?

 – Csak az első néhány évben fizettük, amikor még nem választották külön ezt a járulékot az egészségügyi biztosítástól, és amikor még egy reális összeget szabtak meg évente. Aztán már csak az egészségügyi biztosítást fizettük, de már jó ideje azt sem – kezdi panaszáradatát a házigazda.  

Látom, még őrizgetik a régifajta barna színű egészségügyi könyvecskéjüket. Mikori benne a legutolsó hitelesítés?

– A bélyegzés dátuma 2005. december 12. Azóta nincs egészségügyi biztosításunk. Ha megbetegszünk, kénytelenek vagyunk valamelyik magánrendelőbe menni. 

Milyen az a termőföld, amit lefoglaltak? Művelhetik továbbra is?

– Tizenkilenc holdon gazdálkodunk a feleségemmel. Ő 62 éves, én 66. Ha kimegyek a határba, ő is jön velem, a másik traktorral, és önállóan dolgozik, úgy, mint én. Nő létére volt olyan, hogy 4 pótkocsit vontatott. A földjeink 10 kilométerre vannak a falutól. Az általuk kimutatott adósságot 2 és fél holdnak a reális, piaci árából is fedezhették volna, de 6 holdnak az árát számították. Az a parcella a legjobb termőföldünk. Betonút vezet odáig. Kétszáz méterrel távolabb van az említett 2 és fél hold, de nem azt jelölték ki. Amit lefoglaltak, ugyanúgy használjuk, mint a többit, nem hagytuk parlagon. Amikor 2 társával kijött a végrehajtó, én nem akartam aláírni a felvett jegyzőkönyvet, de ő azzal fenyegetőzött, hogy ha nem adom a beleegyezésem, akkor még aznap kifüggesztik a szabadkai városházán az árverésről szóló hirdetést. Azóta 2 és fél év elmúlt, és nem történt semmi. Illetve csak annyi, hogy 2015 augusztusában szedtünk össze egy kis pénzt, és akkor naiv módon befizettünk 150 ezer dinárt. Azt hittük, hogy az alaptartozásból levonják, de nem így történt, a teljes adósságot csökkentették vele. Így viszont már semmi reményünk nincs arra, hogy legalább a nyugdíjjárulék összegét apránként tisztázzuk. (A végrehajtónak kifizettük a 6600 dinárt, amit kért és csak az egészségügyi biztosításunk l65 ezer dinár.)

– Említsd meg azt is, hogy időközben egyik napról a másikra átírtak egy hold földet az én nevemre, önkényesen, senkit sem kérdeztek! – veszi át a szót Terézia. – Nálunk minden parcellának a férjem a tulajdonosa, most meg hirtelen nekem is lett földem papíron. Nyilván azért, hogy engem is rávegyenek a járulékfizetésre. Ezzel mindjárt adósságot is kaptam a nyakamba: majd 300 ezer dinár a tartozásom a nyugdíjbiztosítás miatt, meg 400 ezer dináron felül van rá a kamat.

A lecsapolási illetéket fizetik-e?

– Egyszer nagyon felhalmozódott a tartozás, akkor befizettünk egy összegben 100 ezer dinárt. Meg tavaly is a követelt 70 ezer dinárt. Nem hagynak bennünket élni! Ha mindent kifizetünk, nekünk semmi sem marad. Minket már számtalan esetben megkárosítottak. Amikor bejegyeztettük a gazdaságunkat, éppen a tartozás miatt 7-8 évig nem részesülhettünk a termelőknek járó támogatásban. Igaz, amit mostanában adnak, az inkább megalázás, mint támogatás. Szégyen, hogy így ösztönzik, így segítik a gazdákat – azokat, akik még egyáltalán akarnak dolgozni.

Mi lesz ennek a sok mondvacsinált adósságnak a sorsa, miben reménykednek?

– Sok hivatalban megfordultunk (ügyvédnél is, a községi ombudsmannál is, Fremond Árpád képviselő úrnál is, a paraszt egyesületben is, és minden olyan összejövetelen, amelynek a földművesek nyugdíjaztatása volt a témája), és mindenütt hangoztattuk, hogy mi nem akarjuk fizetni a kötelezőnek mondott biztosítást, és nem kérjük az ezzel járó nyugdíjat sem. Mi már úgysem fogjuk élvezni, a sógorunk is, mikor mikorra megkapta, meghalt. A legtöbb helyen azt a választ kaptuk, hogy erről nem lehet lemondani, fizetni kell, ha tetszik, ha nem. Ráadásul a családban nemcsak nekünk van tartozásunk, hanem a megboldogult apósomnak is. Őt továbbra is létező személyként kezeli az adóhivatal, pedig már 23 éve eltemettük. Hiába mutattuk fel a halotti anyakönyvi kivonatát, még tavaly is küldték a részére a felszólítást, hogy fizesse a biztosítást. Az ő számlájára több mint 70 ezer dinárt tartozást gyártottak a semmiből. Fölfoghatatlan, hogy a 23 év alatt nem volt idejük arra, hogy az elhunytat töröljék a nyilvántartásból. Ha már minden dinárnyi tartozást olyan kínos pontossággal vezetnek, hogy lehetséges az, hogy az adósok listáján több évtizede elhunyt személyek is szerepelnek?

Valamikor nem sanyargatták a mezőgazdaságból élőket úgy, mint mostanában. Én innen a madarasi tanyavilágból származom, és emlékszem rá, hogy annak idején a szüleim behoztak a faluba egy nagy kosár tojást, az udvaron megfogtak mellé egy pár baromfit, eladták és az árából kifizették az évi adót, most meg több hold föld terméséből sem futja rá.

Pontos kimutatásunk július óta nincs az adósságról, de úgy számítjuk, hogy talán már a 14 ezer eurót is eléri. Nem tudjuk, mi lesz ennek a vége, hogy döntenek, mit akarnak, elengedik-e legalább a kamatot, de az biztos, hogy ha valamin nem változtatnak, ekkora adósságot képtelenség kifizetni, hiába erőlködik az ember. Ezért dolgoztunk ennyi éven keresztül, hogy most öregségünkre megnyomorítanak bennünket egy ekkora adóssággal? Sokszor éjjel nem jön álom a szememre, és azon gondolkodom, hogy amikor mi már nem leszünk, a lányoméknak gyűlik meg a baja az adóhivatallal, mert ha a termőföldet megörökölik, megkapják vele a rátáblázott kéretlen adósságot is. Mit tehetnénk? Egy életén át mást sem csináltunk, csak dolgoztunk, és most arra kényszerítenek bennünket, hogy adjuk el a földet és aztán üljünk ki az utcasarokra koldulni? Most, öreg napjainkra tartsuk a markunkat a szociális segélyért?

Szabó Angéla

Miért kapott 3 milliárdot Orbán Viktortól a szerb harmadosztályú Topolya?

Jávor Bence követés

Kedden a vajdasági Szabad Magyar Szó cikke alapján mi is írtunk a szerb harmadosztályú csapatnak juttatott 3 milliárd forintos magyar állami támogatásról, egy alapítandó futballakadémiára. A cikkben beszámoltunk arról a felfedezésünkről is, hogy a vajdasági csapat partnerségi kapcsolatban áll a felcsúti Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémiával. A Szabad Magyar Szó csütörtökön újabb részleteket közölt a történetről, bemutatva, hogyan alakult ki a kapcsolat a topolyai csapat és Orbán Viktor között, arról a meglepő helyzetről, hogy a Vajdaságban jelenleg már működik egy Nyers István Akadémia nevű intézmény, ami a Ferencvárossal áll kapcsolatban, ám őket valamiért teljesen kihagyták a támogatásból, és az is kiderült, hányan beszélnek magyarul a TSC felnőtt csapatában.

 

Szerb harmadosztályú csapatnak adtunk 3 milliárdot egy még nem létező akadémiára

Topolyán 14,5 ezren laknak, a csapat a Puskás Akadémia partnere.

 

Honnan a kapcsolat?

A klub és Orbán Viktor kapcsolata Árok Ferencnek köszönhető, a vajdasági születésű, Ausztráliában nagy hírnevet szerző edző nagyon jó kapcsolatba került Orbán Viktorral, annyira, hogy Szerbiában járva még a lakására is ellátogatott a miniszterelnök. Sőt, ahogy ebből a hírből kiderül, még a futballügyi tanácsadója is lett. Árok rendszeres találkozóik egyikén, Budapesten mutatta be Orbán Viktornak a topolyai – és a bajsai – csapat tulajdonosát, a helyi sportélet mecénását, Zsemberi Jánost. A szlovák–magyar származású milliárdos vállalkozó csapata és a Puskás Akadémia 2015 novemberében szerződést kötött, majd alig egy évre rá a magyar költségvetésben el is különítettek 3 milliárd forint állami támogatást a TSC-nek.

Árok Ferenc

Fotó: Barakonyi Szabolcs

 

Van egy akadémia, ami már működik

Eközben Tóthfalun, alig 30 kilométerre Topolyától már öt éve üzemel a Nyers István Akadémia, ahol az akadémiai képzésben négy korosztályban 60 gyerekkel foglalkoznak, a focisuli (U8-11) és az ovifoci (U7) játékosai mellett. Ők azonban kimaradtak a támogatásból.
Hogy miért húznak fel inkább a közelben a semmiből egy akadémiát, ahelyett, hogy a meglévőt fejlesztenék?
A Szabad Magyar Szó szerint ebben egyrészt szerepet játszhat, hogy a tóthfalusiaknak már komoly kapcsolatuk van a Ferencvárossal. Az akadémia lelke Volford Tibor edző, valamint Bontovics István koordinátor, utóbbi szakember a magyarkanizsai önkormányzatban a hatalmon levő VMSZ-szel szembehelyezkedő UKROK – Községi Összefogás képviselőcsoport tagja. A topolyai csapat tulajdonosa viszont a VMSZ színeiben önkormányzati képviselő, és – ezt már mi tesszük hozzá – Orbán Viktor is a VMSZ kampányát támogatta személyesen 2016 tavaszán.
Topolya mellett szólhatott az is, hogy a Vajdaságban Zentán, Topolyán és Magyarkanizsán van csak magyar polgármester, ezek tekinthetők magyar önkormányzatoknak. Jelenleg a Topolya szerepel a legmagasabb szinten, a harmadosztályban, a zentai csapat korábban szintén ott játszott, ám a főtámogató csökkentette a pénzt, így idén már csak az ötödik ligában szerepel. A nevezett városokban üzemelő többi csapat mind negyed- vagy ötödosztályú.

Schmitt Pál felesége, Makray Katalin látogatása a Nyers István Akadémián 2011. szeptember 14-én.

Fotó: nyersakademia.rs

A jelek szerint a tóthfalusiak nem kerültek ki teljesen a pikszisből, az akadémia októberi ünnepségén legalábbis jelen volt Schmitt Pálné Makray Katalin, olimpiai ezüstérmes tornász, illetve Pirityiné Szabó Judit, a nemzetpolitikai államtitkárság főosztályvezetője is. Pénzt viszont egy fillért sem kaptak a december 20-i kormányhatározatban, így csak a Ferencváros támogatására számíthatnak, ami persze eggyel közvetettebb formában, de szintén magyar közpénz bevonását jelenti. Hogy mást ne mondjunk, a Ferencvárosi Labdarúgó Club (sic!) egy ugyanaznap születő kormányhatározatban kapott 700 millió forintot „sportcélú támogatás” címén. Az persze nagy kérdés, hosszabb távon mennyi értelme van két akadémiát üzemeltetni, ennyire közel egymáshoz.

 

Lesz stadion is

Topolyán nagy terveket szőnek, sőt, már bele is vágtak. Új, helyi szinten ismert edzőt szerződtettek, akivel a csapat vezeti a harmadosztályt, emellett az utánpótlás is eséllyel pályázik a feljutásra, sőt, Zsemberi másik csapata, a negyedik ligás Bajsa is feljutásra áll jelenleg. A Szabad Magyar Szó számai alapján, ha Zsemberi összes csapata feljutna, a bajnoki szereplésük minimum évi 210 ezer euró költséget jelentene a tulajdonosnak jövőre. Ez kényelmesen kifér a 10 millió euróból, sőt, ha azt a 2-3 milliót is levonjuk, amennyi Zsemberi szerint az akadémia építéséhez kell, a maradékból még bőven el lehet kezdeni építeni a stadiont.
Mert természetesen lesz stadion, méghozzá vélhetően nem is csak a távoli jövőben, amire az is utal, hogy  Zsemberi János és Palágyi Szabolcs, a TSC sportigazgatója nemrég meglátogatták a dunaszerdahelyi DAC stadion tervezőjét.

 

Magyar kérdés

További érdekesség, hogy hiába közel a 60 százalék a magyarok aránya Topolyán, a TSC felnőtt csapatában egyetlen magyarul beszélő játékos van, és összesen két magyar vezetéknevű, ám egyikük a szerbet tekinti anyanyelvének.
A vajdasági magyarok számának csökkenése miatt nehéz elképzelni, hogy a létesülő akadémia csak magyar gyerekekre alapozza működését, a Puskás Akadémiával való partnerség pedig azzal járhat, hogy a legtehetségesebb gyerekek Felcsúton kötnek ki, ezáltal gyengítve a helyi közösséget, és tovább erősítve azt a képet, hogy a sikerhez el kell hagyni a Vajdaságot. Ez annyira reális felvetés, hogy januárban a Puskás Akadémia három fiatal, csíkszeredai játékost is tesztelt, akik a részben általa működtetett Székelyföldi Labdarúgó Akadémiáról érkeztek.

http://index.hu/sport/futball/2017/01/19/topolya_fociakademia_puskas_akademia_kapcsolat/

2017.01.19. 12:42 Módosítva: 2017-01-19 16:11:26

Ott, ahol, az ostobaság első osztályon utazik, a bölcsesség mellékvágányon van.

Slaviša Radovanović CAR

A politikai nyelvet arra találták ki, hogy a hazugságot igaznak tüntesse fel, a gyilkosságot tiszteletre méltónak, és még a szélnek is szilárd megjelenést kölcsönözzön.

Orwell, George  (eredeti neve: Eric Arthur Blair) (Motihari, India, 1903. június 25. – London, 1950. január 21.) angol író, kritikus, újságíró.

Magyar milliárdosok a Délvidéken

Tudja, ki az „mindenes” Csákány, hallott már az „kábeltévés” Zsemberiről, a „bringás” Brindzáról? Most megismerheti őket.

 

Jó politikai kapcsolatok nélkül a szomszédban sem terem gyorsan a gazdasági siker. A bukaresti, a pozsonyi, vagy akár a kijevi parlament környéke a határon túli magyar milliárdosok legbiztosabb lelőhelye. A HVG hetilap négy szomszédos országban térképezte fel, hogy kiből lesz a magyar milliárdos, mi kell az induláshoz és mi kell a csúcson maradáshoz. Sorozatunk utolsó két állomása a Délvidék és Kárpátalja.

Vajdaság - rejtőzködő gazdagok
Mint a tüzet, úgy kerüli a nyilvánosságot a leggazdagabbnak tartott vajdasági magyar üzletember, a szabadkai Csákány Lajos. A nagy titkolózás miatt az üzletember vagyonának nagyságát a kívülállók még csak felbecsülni sem tudják, az viszont biztos, hogy Csákány neve nem szerepel a száz leggazdagabb szerbiai üzletember listáján. Az igazán gazdag magyarok hiánya nem a véletlen műve: helyi források szerint a szerb politikai és üzleti elit nem engedi meg, hogy a kisebbségekhez tartozók bekerüljenek a legjövedelmezőbb üzletágakba, például az olajkereskedelembe, illetve a mezőgazdasági áruk nagykereskedelmébe.

Csákány Lajos
Az üzletember birodalmához egyebek mellett a szabadkai Boss étterem és pizzéria tartozik, de jelentős szeletet hasított ki a szerbiai sportszer- ruha- és cipőforgalmazásból, s kiterjedt ingatlan érdekeltségei is vannak. Folyamatosan jó kapcsolatokat ápolt a vajdasági magyar pártok vezetőivel, korábban Kasza Józseffel, a tavaly meghalt volt szabadkai polgármesterrel, most pedig a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) hivatalban lévő vezetőivel. Ennek is köszönhető, hogy 2015-ben neve felkerült arra a titkosnak szánt listára, amelyen azok a vajdasági magyar üzletemberek szerepeltek, akik részesülhettek a magyar kormány 11 milliárd forintos üzleti fejlesztési programjából. A 38 milliós programból 5 millió euró jutott a Csákány által finanszírozott, Zvonko Bogdan vezetése alatt álló egyik palicsi borászatnak, a Vinarija Zvonko Bogdannak, a pénzből gyümölcsfeldolgozót terveztek építeni.

© Facebook / Zvonko Bogdan Winery

Míg a szabadkaiak egy része szerint Csákány szabályos eszközökkel szerezte vagyonát, ellenfelei azzal vádolják, hogy néhány vállalkozó társával együtt több alkalommal is kihasználta a szabadkai önkormányzathoz való közelségét: olcsón vásárolt telkeket a vajdasági város külterületén, majd az önkormányzat drágán, néha tízszeres áron vette meg a földterületeket, ahol újabb lakóövezeteket alakított ki. A vásárlók állítólag nem sokat kockáztattak, tudták ugyanis, hol tervez fejlesztéseket a városvezetés.
Csákány neve előkerült 2011-ben is, amikor olyan hírek láttak napvilágot, hogy az önkormányzat jelentősen át akarja alakítani a belvároshoz közeli egyik negyedet, s itt Csákány volt az, aki felújította az egyik utca épületeit. A titokzatos üzletember nem ad interjúkat, egyik ritka megszólalása 2012-ben annak volt köszönhető, hogy azzal vádolták, drága órákat ajándékozott egy kétes hírű szerbiai üzletembernek. Csákány akkor tagadta a vádakat, s az ügy elég hamar el is ült. Míg Csákányt a kimagaslóan leggazdagabb vajdasági magyarként tartják számon, a további helyezettek nagyjából egy szinten vannak.

Zsemberi János

© TSC

Az üzletember a Sat Trakt internetes és kábeltévés cég tulajdonosa, aki vállalatával nem csak szülővárosát, Topolyát szolgálja ki, hanem a Tisza menti vajdasági magyar településeket is. "Falusi konzervatív és szorgalmas szlovák-magyar családból származom, Sokat dolgoztam édesapámmal, paprikát kapáltunk és közben nézegettem a jó kocsikat, és arra gondoltam, hogy vajon mikor lehet ilyenem" - vallotta egyik interjújában az üzletember. Bár Újvidéken és Gödöllőn mezőgazdasági tanulmányokat folytatott, a Belgrád elleni ENSZ-szankciók eltörlése után telekommunikációs eszközöket és műholdvevőket kezdett forgalmazni. Boszniában, Macedóniában és Montenegróban is vannak cégei, ott is kábeltévé-hálózatok fejlesztésével foglalkozik. A 400 embernek munkát adó Zsemberi Topolyán tagja a helyi önkormányzatnak, s ő az elnöke a topolyai és a bajsai labdarúgó klubnak is.

Brindza Lajos
Ugyancsak topolyai a kerékpár-gyártással, borászattal és vendéglátással foglalkozó Brindza-család feje, Brindza Lajos, aki a Capriolo Kft-n keresztül irányítja cégbirodalmát. A Capriolo 2008-ban részese volt a magyarországi postásbicikli botránynak: a vizsgálatok szerint csalárd módon diadalmaskodott győri Cronopont Kft szlovéniai partnere számára a topolyai cég gyártotta a kerékpárokat. A támogatási titkos listán Brindza Lajos neve is szerepelt, igaz ő csupán 100 ezer eurót kapott szeszes italok gyártására.

http://hvg.hu/kkv/20170112_magyar_milliardosok_karpatmedenceben_delvidek_karpatalja

Nem minket, hanem a havat kell eltakarítani. 
Pardavi Márta, a Helsinki Bizottság társelnöke a HírTV-ben.

Szerbia és az EU alul teljesítettek az emberi jogok védelme területén

A Human Rights Watch (HRW) éves jelentése*

 

            – Szerbia a 2016-os évben korlátozott haladást ért el az emberi jogok védelme területén – közölte a HWR nemzetközi szervezet 2017. január 13-án New Yorkban, hozzátéve, hogy „az emberi jogok kulcsfontosságúak a balkáni országok számára az Európai Unióhoz vezető úton”.  

 

 

            A jelentés kiemeli, hogy „az újságírók elleni támadások továbbra is problémát jelentenek”. A háborús bűnösök elleni eljárások „továbbra is lassúk”, miközben „az emberi jogvédők elleni támadások és a háborgatásuk folytatódik”.  

– A Nyugat-Balkán országainak fel kell újítaniuk ez emberi jogok erősítésre és az olyan környezet kialakítására tett erőfeszítéseiket, amelyben mindenki jogait tiszteletben tartják – olvasható a HWR jelentésében.

A jelentés hangsúlyozza, hogy a háborús bűnösök elleni eljárások 2016-ban Szerbiában lassúak voltak, „a politikai támogatás, az erőforrások vagy a háborús bűnökkel foglalkozó iroda személyzetének hiánya és a tanúk nem megfelelő védelme miatt”. Kiemeli, hogy Serge Brammertz, a hágai Nemzetközi Törvényszék főügyésze aggodalmát fejezte ki, mivel Szerbia csaknem egy év alatt nem nevezte ki a háborús bűnökkel foglalkozó ügyészség vezetőjét, és hogy Carmel Agius, a Törvényszék elnöke azt mondta: „Szerbiai nem működik együtt teljes mértékben a Törvényszékkel, mivel nem adta ki a Szerb Radikális párt (SRS) három tagját, akiket a Törvényszék megsértésével vádolnak”.

__________

* A.R.: Srbija i EU podbacile u zaštiti ljudskih prava [Szerbia és az EU alul teljesítettek az emberi jogok védelme területén]. Danas. 2017. január 16. 6., vagy  http://www.euractiv.rs/ljudska-prava/10896-hrw-i-srbija-i-eu-podbacile-u-zatiti-ljudskih-prava

A kívánságaink vonata megállt a lehetőségeink határánál.

Vladimir Teofilović

A szerelem tüzes feledése minden másnak.

Hugo, Victor (Victor-Marie Hugo, Besançon, 1802. február 26. – Párizs, 1885. május 22.),  francia romantikus költő, regény- és drámaíró, politikus és akadémikus.