Egri Emma igazsága
Egri Emma az utóbbi időben három írással is felhívta magára
a délvidéki/vajdasági magyar közvélemény figyelmét.
Az Ígérgettél című írásban
Egri a saját sorsának alakulásán keresztül mutatja be a
kényszerhelyzetben/kiszolgáltatottságban lévő itteni magyarság sanyarú
helyzetét, amit a folyamatos „ígérgetések”, „átverések” és „elárulások” is jellemeznek.
Leírja, hogy milyen állapotok uralkodnak az oktatásban, az igazságügyben, a
sajtóban, az anyanyelvhasználat területén. (Egy korábbi írásában
az egészségügyben uralkodó állapotokat is boncolgatta.)
Felteszi a kérdést, hogy – habár már „negyven éve tolja a szekerét” –
cserébe mit kapott? – A fizetésem csak arra elég, hogy neked (Szerbiának – B. A.)
fizessek. Villanyáramot, telefont, vizet, adót, járulékokat, mindennapi
szükségleteket. Másra nem jut. Kultúrára, könyvvásárlásra, nyaralásra már nem”
– írja Egri.
A mostoha körülményeket a biztonságérzet hiánya csak növeli: – Az
utakon részeg sofőrök száguldoznak, az utcákon bűnözők lövöldöznek, a szociális
központokban elégedetlen apák gyilkolnak. A középiskolák környékén drogot
árulnak. Beszélhetünk magyarul, jogunk van használni az anyanyelvünket. Csak a
postán, kórházban, a rendőrségen, a bíróságokon az ott dolgozók nem értenek
bennünket. Magyar településeken sem” – illusztrálja írásában Egri a szerbiai társadalmi
állapotokat.
Írása végén a szerző azt sem hallgatja el, hogy mindezért mi magunk is
felelősek vagyunk, mert „ha lehetőségünk van a változtatásra, mégsem
változtatunk. Vagy nem megyünk el szavazni, vagy rájuk szavazunk, vagy nem
elegen szavazunk ellenük”, és hogy a „hangunk sem ér el” az illetékesekhez.
Egri a második és a harmadik – (köz)figyelmet felkeltő – írását egyenesen
Orbán Viktor magyar
miniszterelnöknek címezte.
A Tisztel honfitársam! című,
2016. november 20-i írása
válasz Orbánnak a tavaly október 2-án a menekültkérdés ügyében tartott
népszavazással kapcsolatban írt levelére, amelynek az volt tétje, hogy „a fejünk felett senki sem hozhat
döntést, hogy kivel akarunk együtt élni, kivel nem”.
– Előttem a levele. Benne a szöveg, hogy soha nem látott bevándorlási
válsággal állunk szemben. Itt a Vajdaságban meg soha nem látott szegénységgel.
A mi világunkat nem Brüsszel rossz politikája idézte elő, hanem az ember,
akivel most éppen (tavaly Nišben – B. A.) vacsorázik. Igaza van, elhibázott
politikai döntések miatt emberek hagyják el szülőföldjüket, és veszik az irányt
Európa felé. Nem csak Szíriából, Pakisztánból, hanem az Ön magyarsága is a
Vajdaságból, Magyarországról. Azért mennek, mert vezetőink felelőtlen ígéreteket
tesznek. Olyasmit ígérnek, amit lehet, hogy nem is szabad betartani. Ezzel
becsapnak bennünket: vezetőink elhibázott politikája kockára teszi kultúránk
jövőjét, mindennapjaink biztonságát, hazánk gazdaságát. Hazáink gazdaságát. Köszönet,
hogy magyar állampolgárságot adott, így lehetőségünk van elmenni.
...
Azt kérte tőlem, hogy mondjak nemet a kényszerbetelepítésre. Én arra
kérem Önt, mondjon nemet a hamis ígéretekre, a valóságtól elrugaszkodott
politikára, mert ezzel tönkretehetjük a magyar nemzet, gyermekeink jelenét és
jövőjét. Igaza van, ez így nem mehet tovább. Mi vajdasági magyarok nagyon jól
tudjuk mi a tét. Tudjuk, milyen az, amikor megváltozik falvaink, városaink
etnikai, kulturális és vallási összetétele. Tudjuk, milyen az, amikor
betelepítenek hozzánk koszovói szerbeket – írja Egri, majd felteszi a kérdést
Orbánnak: „A vajdasági magyarok számíthatnak Önre?”
A Tisztel honfitársam! (második
felvonás) című legújabb, a DélHír portál
egyik „legolvasottabb” írásának
apropója, hogy a magyar miniszterelnök a minap (keltezés nélküli) ismét levelet
intézett a kettős állampolgárságú, a környező országokban élő magyarokhoz.
Orbán – egyebek között –, azt írja, hogy „a következő években sorsfordító
döntéseket kell meghozni, amelyek az egész Kárpát-medence magyarságára
kihatással lesznek. A tét az, hogy tudjuk-e tovább javítani az életkörülményeinket,
meg tudjuk-e védeni kultúránkat, és meg tudjuk-e erősíteni biztonságunkat. Erről
szól a jövő évi országgyűlési választás”. A levél egyben felszólítás is a
külhoni magyaroknak, hogy „regisztráljanak”, mivel „a szavazásokon való
részvétel a kettős állampolgárok esetében regisztrációhoz kötött”.
Van a levélnek olyan értelmezési is, miszerint Orbán arra emlékezteti
a honfitársait, hogy „eljött ismét a hálaadás ideje”, vagyis „az 50 plusz
milliárdokért vissza is kell fizetni valamit”. Ezzel valójában „arra buzdítja a
határon túliakat, hogy szavazzanak 2018-ban”
az orbáni politikára.
Egri felrója Orbánnak, hogy ő a mi sorsunkat „már alakította, azzal a
cselekedetével, hogy (Aleksandar) Vučić
mellé állt (idén – B. A.) áprilisban a szerbiai elnökválasztásokon”. – Tudom én,
hogy a délvidéki magyarok miatt puszizkodnak. Ez a mi érdekünkben történik,
hogy ne bántsanak bennünket, hogy nekünk jó legyen. Hogy megőrizzük a
belpolitikai stabilitásunkat. Hogy a magyar közösség érvényesítse érdekeit.
Blablabla – írja Egri.
Ez után emlékezteti Orbánt Vučić korábbi politikai tevékenységére, hogy
a „mocskos kampányban” Orbán és Szijjártó
Péter külügyminiszter is részt vett, de arra is, hogy „a Szerb Radikális
Párt, amelyben Vučić politizált, magyarellenes volt”. „A róka csak a szőrét
változtatja, de nem a természetét” – figyelmeztet Egri.
A levél végén megköszöni, hogy „Magyarország miniszterelnöke
megtisztelte a bizalmával”, majd így folytatja: „Felnőtt vagyok, tudok dönteni.
Megkérhetném, hogy nekem a jövőben ne küldjön levelet? Az adófizetők pénzét
hasznosabb dogokra is fordíthatja.”
Egri írásaival nemigen lehet polemizálni, hiszen a saját meglátásait,
véleményét és nem utolsó sorban élettapasztalatait írja le. Ezek viszont sok
itteni magyar véleményét és álláspontját is kifejezik – ha tetszik ez
valakinek, ha nem. „Az igazság olykor fáj – lerombolja az ember illúzióit.”
Igazmondás nélkül viszont szembenézhetünk-e egymással?
Ágoston Andrásnak, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt, a
„történelmi VMDK” egykori elnökének pedig Egri „irományai”
nem tetszenek. Tegyük hozzá: Ágostonnak ez szíve joga. A probléma nem is ezzel
van, hanem azzal, ahogyan ezt tálalja. (A VMDP, amióta – 2016. március 8-án – koalíciós
szerződést kötött a Vajdasági Magyar Szövetséggel, szinte nincs is jelen a
közéletben. Olyan híreket is hallani, hogy megszűnik, vagy beolvad a VMSZ-be.)
A volt pártelnök – az általa szinte napi szinten terjesztett, Fideszes beállítottságú KIFO Hírlevelében
– közölt írása elején diszkreditálni igyekszik Egrit, akit „a vajdasági
tőrőlmetszett kicsit dühös átlag balliberális mintapéldányának” minősít. Mégpedig
azért, mert „valamiféle nyílt levél formájában összegzi a hasonszőrű (sic!)
kettős állampolgárok észrevételeit, jelezve, hogy a továbbiakban meglesz
levelezés nélkül is”.
Ágoston nem az Egri Emma által megírt tényeket és bizonyítékokat
cáfolja, hanem a szerzőt próbálja az olvasó előtt befeketíteni. Olyasmit is a
szerző rovására ír, amit az meg sem említ, például, hogy „nem fűlik a foga a nemzeti
integrációhoz sem”. Pedig Egri nem akart semmi mást, csak elmondani Orbánnak,
hogyan látja a helyzetet és kifejteni a levelével kapcsolatos véleményét. Erre pedig
joga van.
Napjainkban már nem lehetséges egyetlen társadalmi kérdésről sem önálló
véleményt mondani. Eluralkodott sajnos az a törekvés, hogy aki nem Orbánt, Pásztort
és Vučićot támogatja, az minimum „rossz magyar”, „nemzetáruló”, jobb esetben „balliberális”,
vagy a „Soros bérenc/maffiához tartozó”.
„Az eszmei zűrzavarban terjengő
téveszmék minél sikeresebb demokratikus (még szerencse – B. A.) kigyomlálása a
vajdasági nemzeti gondolkodású magyar pártok részére kulcsfontosságú
kampányfeladat” – Ágoston szerint. Még szerencse, hogy vannak, akik
felvilágosítanak bennünket a „téveszmé(in)kről”! Ez lenne a „politikai
véleményalkotás demokratikus formáinak serkentése”?
Beindult az orbáni propaganda gépezet/hallózat, mivel a 2018-as
választásokon minden áron meg kell újra szerezni a kétharmados többséget, mert jaj,
mi lesz – bekövetkezik a világ vége, ha erre nem kerül sor!
Az ilyen propaganda még az önálló gondolkodás, gondolakifejtés
csírájának is az elfojtására irányul. A propagandisták azzal viszont már nem
törődnek, hogy ezzel nemcsak a nemzetnek, a délvidéki magyaroknak, de még Orbán
Viktornak is ártanak.
Igaza van Egri Emmának: „Felnőttek vagyunk, tudunk dönteni. Az
adófizetők pénzét hasznosabb dolgokra is fordíthatja” Orbán, mint a velük való
levelezésre.
Újvidék, 2017. július 25.
BOZÓKI
Antal
Ágoston András:
egriemma.blogspot.rs
Jó, hogy van nekünk egy vajdasági szerzőnk,
aki egriemma.blogspot.rs címmel ad hírt a főleg politikai nézeteiről. Ő a
vajdasági tőrőlmetszett kicsit dühös átlag-balliberális mintapéldánya. Főleg a
nemzeti oldal magyar politikusainak érdemes ezekben a napokban odafigyelni a
hölgy irományaira. A napokban közzétett bejegyzésében Tisztelt a magyar
miniszterelnöknek felel a választásokkal kapcsolatos levelére. Valamiféle nyílt
levél formájában összegezi a hasonszőrű kettős állampolgárok észrevételeit,
jelezve, hogy a továbbiakban meglesz levelezés nélkül is.
A vajdasági balliberálisok óriási többsége az
önigazgatású szocializmusban szocializálódott, vagy ilyen felmenőkkel
rendelkező kettős állampolgár. Aki a Tito-adta piros világútlevél birtokában,
ha anyagiak híján nem is tudott nagyon utazgatni külföldön, amolyan „lumpen
öntudattal” itthon rögtön szerbre fordította a szót, ha többségi csapódott oda
a társasághoz. (Többen ezt ma is megteszik.)
Ebből az attitűdből egyenesen következik előbb
a lesajnáló viszonyulás mindahhoz, ami magyar, majd miután látniuk kell a
Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli integrációja szárba
szökkenését, meg a sosemvolt előnyök elenyészését, az irigységgel vegyes
harag.
Érthető, hogy ez az
internacionalista gondolkodású réteg – az arányokra vonatkozóan nincs mértékadó
kutatás – szégyelli a nemzeti oldalhoz való őszinte igazodást, s nem fűlik a
foga a nemzeti integrációhoz sem. Különösen nem, ha az nyílt feladatvállalással
jár. Mivel a 90-es években az hagyta cserben, a szerb nacionalista irányzathoz
sem közelít. Kapcsolódik tehát oda, ahova befogadják: a szerb balliberálisok
fegyverhordozóihoz. S zengi az új eszmék dicséretét. Magasröptű bírálatokba
foglalva a magyarországi populizmust, a jelenlegi szerb hatalom elleni vádakat
és a migránssimogatás ideológiáját.
Engedje meg a tisztelt olvasó, hogy ne idézzem
a bloggerünk szavait, s ne érveljek nézetei ellen. Ennek két oka van. Az egyik,
hogy a balliberálisok Európában, Magyarországon és a Vajdaságban is ugyanazt a
lemezt nyüstölik. A velük folytatott küzdelem a 2018. évi választási kampány jó
alkalom lehetne arra is, hogy gyengítsük a muszlimokkal kevert társadalmak
szószólóinak erejét. A második, hogy Egri Emma nem emeli fel tekintetét a
belgrádi hatalom és az ellenzék vitáiról, s csak arra figyel, nehogy eltérjen a
politikai kánontól. Eleve nem fogadja el a magyar miniszterelnök felvetését,
hogy „közösen alakíthassuk a sorsunkat”: „Ön – így a blogger – már alakította
az enyém azzal a cselekedetével, hogy Vučić mellé állt áprilisban a
szerbiai elnökválasztáson. Tudom én, hogy a délvidéki magyarok miatt
pusziszkodnak. Ez a mi érdekünkben történik, hogy ne bántsanak bennünket, hogy
nekünk jó legyen. Hogy megőrizzük a belpolitikai stabilitásunkat. Hogy a magyar
közösség érvényesítse érdekeit. Blablabla”.
A blabla a lényeg. Emma asszony
nem érti, vagy nem akarja megérteni, hogy aki nem szeretne migránsoktól
tarkálló társadalmat, annak értelmes célt kell követnie. Az adott helyzetben a
legfontosabb az, hogy az inváziót akár magyar-szerb összefogás árán, meg kell akadályozni.
Szomorú tény, hogy itt csak az
alapos felvilágosító munka a szemléltető oktatás segíthet. Az eszmei
zűrzavarban terjengő téveszmék minél sikeresebb demokratikus kigyomlálása a
vajdasági nemzeti gondolkodású magyar pártok részére kulcsfontosságú kampányfeladat.
S egyben próbatétel is.
Nehogy a magyarországi
parlamenti választások idején itt a Vajdaságban, zabba menjenek a lovak.
Kisebbségi
Fórum – Temerin
KIFO
HÍRLEVÉL IV. évf. 191. szám
2017.
július 22.
Olvassunk blogot: