Pénz és lapítás vagy érdekvédelem? Délvidéki helyzetkép
Nem gondoljátok, hogy talán végső ideje volna feltenni a kérdést: pénz és lapítás vagy érdekérvényesítés?
A
VMDK Hírmondó előző számában már érintettük a délvidéki magyarság
nyelvhasználati jogainak korlátozását. Felsoroltuk mi történt a Vajdaság
Autonóm Tartomány képviselőházában ahol a magyar pártban politizáló
oktatási és nemzeti közösségi titkár - aki többet foglalkozik a haladó belharcokkal mint a munkájával- azt javasolta ezentúl ne fordítsák le teljes terjedelmében a tartományi hivatalos lapot a nemzeti közösségek nyelvére, valamint a hatalomba beágyazódott magyar párt nem szavazta meg a VMDK képviselőjének javaslatát a teljes és egyenrangú nyelvhasználatra. Elnökük, aki egyben a tartományi képviselőház elnöke is, nehézen hihető magyarázkodásba fogott miért is nem lehet ezt támogatni. Erre most külön nem pazarolnánk a szót, akit érdekel az rákattintva a linkekre utána olvashat, vagy meghallgathatja a VMDK sajtótájékoztatóját ahol elmondtuk mi is a véleményünk a mondvacsinált kifogásokról.
Sajnos most ismét további jogcsorbításokról kell hangot adnunk. Történetesen az Újvidéki Felebviteli bíróság visszarendelte elsőfokra a Vajdasági Magyar Diákszövetség keresetét
az Újvidéki Jogi Egyetemmel szemben, aki nem engedélyezte a magyar
nyelvű felvételit, holott ez törvényes kötelezettsége volna.
Indoklásában a bíróság formai követelményekre hivatkozott és nem
érintette a kereset lényegét, ami további időhúzáshoz fog vezetni. Mert
azt már borítékolni lehet, hogy akármilyen döntés születik első fokon,
arra fellebbezés fog érkezni. Vagy az egyik, vagy a másik féltől. Félő,
hogy időközben újabb nemzedékek lesznek megfosztva törvényes joguktól és
az esélyegyenlőségi hézag tovább tágul.
Hogy
a baj nem jár egyedül, azt a Nyugat-bácskai események is bizonyítják.
Egy év telt el azóta, hogy Zombor város területén (magyarországi
olvasóink miatt: Szerbiában a község több települést jelent és a
magyarországi járásnak felel meg) és a környező 15 településen
karcsúsítás történt a kultúra területén. Felmondtak 15 falusi
könyvtárosnak, ennek zöme magyar. Ha tudjuk egy-egy könyvtár szerepét a
helyi kulturális élet szervezésében, főleg a magyar falvakban, akkor
tudjuk azt is milyen hatalmas érvágást jelent ez a kis közösségek
számára. Erről Csonka Áron a VMDK tartományi képviselője, képviselői kérdés formájában beszélt
a képviselőházban, kérdőre vonva a tartományi kormányt, azon belül is a
tartományi kulturális titkárságot, amire csak az volt a felelet nem az ő
hatáskörük. Érdekes módon ez a kérdés már nem jutott el a köztársasági
képviselőházig, ahol magyar-albán frakció működik és oktatási
államtitkárral is rendelkeznek. Ami talán érthető is, hiszen a
Nyugat-bácskai körzetvezetőjük, tartományi parlament
frakcióvezető-helyettese, a városi könyvtár igazgató bizottságának
tagja, valamint a városi hatalomba beépülő magyar párti községi tanács
tagja, illetve a városi képviselő-testület tagjai is megszavazták a
falusi könyvtárosok elbocsájtását.
Egy év távlatából elmondható, hogy ennek meg is lett a következménye. A könyvtárakból könyvraktárak lettek, amit néha napján kiszellőztetnek. A falusi magyar kulturális élet pedig sok helyen szétcsúszott.
Ha
ehhez hozzáadjuk a Dunatáj, a Nyugat-bácskai magyarság közkedvelt
hetilapjának “forráshiány” miatti beszüntetését, ami mögött valójában az
állt, hogy nem akartak az egypárt szócsöve lenni, valamint azt a merényletet amit a városházán okoztak a magyar nyelvű fordítói munkahely beszüntetésével,
ahol szintén csak a VMDK-ás Szladek László tiltakozott, módosító
indítványt adott be a káros határozatra, akkor valóban azt lehet
mondani kiválóan gyümölcsözik a haladók és a magyar koalíciós partnerük
közötti együttműködés. Olyan jól megy a soruk, hogy a haladók már
majdnem minden városi és Zombor környéki magyar településen átvették a
hatalmat. Egyedül még a VMDK-ás többségű bácsgyulafalvi helyi közösség
állja a sarat.
Ott még szóvá teszik a városi vezetőségnek mindezen gondokat,
míg a hatalomba beépült magyarok csak lapítanak. Egyedül akkor
hencegnek ha magyarországi prosperáló pénzek érkeznek. Csakhogy hiába
érkezett kb.400.000 euró értékű forintocska Doroszlóra meg amannyi tartományi támogatás, amikor a magyar többségű településen a Helyi Közösségi választásokat a Szerb Haladó Párt nyerte meg.
Persze, minderről még vitát sem lehet indítani a Magyar Nemzeti Tanács
ülésein, pedig a VMDK képviselője Tari István szorgalmasan beadja a
jogsérelmekre vonatkozó indítványokat. A kisebbségi akcióterv, Szerbia
EU-s jelentésénél sem jelentek meg ezek a témák, ahogyan az sem, hogy Szerbiában önkormányzati szinteken nem működnek a nemzeti viszonügyi tanácsok,
helyette elmagyarázzuk a lázas semmitevést, mért hát Szerbiát minél
előbb az EU-ba kell “lökni”. Ez a fő érdek. Csakhogy kinek is ez az
érdeke? Tegyük fel ezt a kérdést. Meg még egy párat. Például miért nem
lehet hallani semmit sem az új Szerbiai kisebbségi kerettörvényről?
Miért hallgatnak a nemzeti tanácsokról szóló törvény módosításáról?
Nem gondoljátok, hogy talán végső ideje volna feltenni a kérdést: pénz és lapítás vagy érdekérvényesítés?
2017. szeptember 25. [13:10]
Dokumentumok:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése