VESZÉLYBEN A FALU!

Hogyan „tájékoztat” a Tordai Újság?

A Tordai Újság legújabb, 2017. évi 3. (86.) számában leginkább három írás felkeltette fel a figyelmem. Az egyik a Dobai Jánossal, a helyi közösség elnökével készült interjú (?) (6-7. oldal), a másik Gyarmati Józseffel, a Tordai Újság első szerkesztőjével készült, „Míg lesznek tordaiak, addig lesz Tordai Újság is…” c. „beszélgetés” (10-11. oldal), a harmadik pedig Dobai János „helyi közösségünk életéből” című írása (9. oldal).

Ennek az írásnak az apropója a „tájékoztatás”, vagyis az, hogyan tájékoztat ez a „kis újság”, amelyiknek az első száma 19 évvel ezelőtt, pontosabban 1998. október 17-én jelent meg.

 

A DélHír portál illusztrációja

Gyarmati József – elmondása szerint – egyik írásában azt írta, hogy „ez az újság életben maradt, mert nem akar politizálni, nem akar senkivel sem vitába szállni, nem akar igazságot tenni és ítéletet mondani. Egyetlen dolgot akar: tájékoztatni. Ez mellett ma is kiállok” – mondja a volt főszerkesztő.

Ezen az idézeten el lehet gondolkozni. Mi egy újságnak az alapvető szerepe? Az, mint ahogy Gyarmati is fogalmazott, hogy tájékoztasson. Nem is ezzel van nekem gondom, hanem inkább azzal, hogy kinek mit is jelent a „tájékoztatás”, hogyan, milyen elvek alapján történik. Azt jelenti-e, hogy „nem kell vitába szállni senkivel”, „nem akar igazságot tenni és ítéletet mondani”?

Nekünk olyan tájékoztatásra, a jelen esetben tájékoztatási eszközre, újságra van szükségünk, amelyik nem csak „tájékoztatni” akar, hanem a szakma szabályai szerint működik, független, pártatlan, szabad, problémafelvető, oknyomozó, elemző, (a hatalmat is és a magyar pártokat is) górcső alá veszi, a közösség jogaiért, problémáinak rendezéséért is kiáll. Ez persze nem könnyű feladat, de vállalni kell(ene), a közösség érdekében.[1]

A Tordai Újsággal huzamosabb ideje éppen az a gondom, hogyan „tájékoztat”. Annak ellenére, hogy „nem akar politizálni”, mégis politizál. Mégpedig nagyon egyoldalúan, mivel nem „tájékoztat” a falu és az ottani magyarok valós, egyre rosszabbodó helyzetéről. (A „nem politizálás” is sajnos politizálás.)  Ugyan úgy ír, mint 19 évvel ezelőtt, mintha misem változott volna, mintha a falu felett megállt volna az idő. Pedig dehogy![2]

Érkeznek a számlák, csak nincs, aki átvegye azokat.

A negyedéveként megjelenő (24 oldalas) újság legújabb száma három oldalon ír a Szent István-nap ünnepléséről. A 4. oldalon arról olvashatunk, hogy a tordai Aracs hagyományápoló Társaság emléknapot tartott a Pusztatemplomnál. A 6-7. oldalon közli a Dobai Jánossal készült (már említett) interjút, valamint írást arról, hogy Torda küldöttsége részt vett a romániai Aranyostorda városnapi programján. A 8. oldalon a tanévkezdésről és Csíkos Dániel strasbourgi élményeiről olvashatunk. A 9. oldalon (ismét) Dobai János jelentkezik a Helyi közösségünk életéből című írással. A 10-11. oldalon van az idézett beszélgetés Gyarmati Józseffel és a Tanyaszínház tordai előadásról készült írás. A 12-13 oldalon Gallusz Lászlótól közöl írást az lap a nagyméretű aszályról a falu határában. A 14-15 oldalon beszámoló olvasható Erdélyi Gáspár harmadik helyezéséről a Požegán megtartott mezőgazdasági gépszerelők köztársasági versenyén, valamint arról, hogy felújították a MAT-PILE d. o. o. (!) „tordai részlegét”. A 16-24 oldalon irodalmi írásokat, hirdetéseket és Csorba István, a falu ismert publicistájának hagyatékából egy novellát találunk.

A Dobai Jánossal készült interjúból és az általa jegyzett írásból megtudjuk, hogy Dobai „folyamatosan immár 16 éve a falunk elnöke”, és hogy „most újabb 4 évre kapott megbízatást”.  (Arról azonban nem tesz említést, hogy a – „a hozzávetőlegesen 40 százalékos részvétellel”[3] megtartott” – szavazáson hány tordai vett részt és – egyedüli jelöltként – hány szavazatot kapott, illetve hány falubelinek élvezi a bizalmát.)

Rendjén van-e az, hogy valaki két évtizedig, mintegy „örökös elnökként” (csak úgy mellékállásban) vezesse a falut? Ez ellen talán senkinek kifogása nem lenne, ha a falu állandóan fejlődne, gyarapodna, lakóinak az életszínvonala növekedne. De vajon így van-e?

Dobai szavaiból megtudjuk, amit a falu lakói nap-mint nap tapasztalnak, hogy Tordán bizony bajok vannak, méghozzá nem is kicsik: „sajnos még mindig folyamatban van az elvándorlás, így egyre kevesebb lakosa van a falunak”; „egyre kevesebb a diák”; „nem akadtak beruházók”; „személy szerint hiányolom a közösség támogatását, melyet semmilyen szinten nem lehet igényelni”; a gyógyvíz kiaknázásával „sajnos mindig zátonyra futottunk”; „nem lehet munkahelyet találni, aki pedig dolgozik, az is csak minimálbért kap, mely nagyon szűkösen elegendő a létfenntartáshoz” – ismeri be Dobai, majd hozzáteszi, „abban azért bízom, hogy Torda tíz év múlva nem lesz tanyavilág”. „Mindentől eltekintve büszkének kell lennünk magunkra” – mondja Dobai.

A falu helyzete, sajnos, sokkal súlyosabb, mint ahogy Dobai (be)vallja: Nincs fejlődés, munka, fizetés. A kisgazdák a földművelésből nem tudnak megélni. A fél falu hosszúságú Žarko Zrenjanin (korábban Nagy) utcában, a paplaktól a temetőig, 19 üres házat számoltam meg és csak 16-ot amelyikben (még) laknak. Az utcának azon az oldalán egyetlen kisgyermekről van tudomásom. Olyan adatot is hallottam, hogy négy év múlva nem lesz első osztályos tanuló a falu iskolájában. Ki fogja használni akkor „az egy-két éven belül felépülő tornatermet”? (Egyébként az alapkövét több alkalommal is elhelyezték, sőt meg is szentelték. A tanárok közül is csak kettő tordai, a többi vidéki. Ez az jelenti, hogy még a tanárok utánpótlását sem biztosították.) Az utcában a járdán már nem lehet végigmenni, az elhagyott házak előtt elburjánzott gaz és kóró miatt. A járdákat sem javították az óta, hogy több évtizeddel ezelőtt betonnal megöntötték!

A lapnak ebből a számából megtudjuk azt is, hogy a csirkefarm a szerbittabéi MAT-PILE d. o. o. tulajdonába került. Hol volt a Prosperitati Alapítvány, vagy a magyarországi befektetők, amikor eladásra került? Olyan híreket is hallani, hogy már a mezőgazdasági szövetkezet se nincs a tordaiak tulajdonában…

– Ez a bánsági magyar falu 72 nyertes pályázattal büszkélkedhet, 46,5 millió dinár támogatás érkezett ebbe a magyar községbe – mondta Juhász Bálint a Prosperitati Alapítvány ügyvezetője.[4]  Azt viszont már nem mondta, hogy a pályázóknak a saját zsebükből legalább még ekkora összeget kellett hozzátenni, hogy (többnyire használt) traktorokat és kapcsolható eszközöket tudjanak vásárolni, hogy ez a pénz a magyarországi adófizetők pénzéből származik, hogy ezáltal még nem nyílt egyetlen új munkahely sem, hogy a segély megkésett, hogy…

A régi posta épülete. Így őrizzük a „történelmi múltat”…

Közölni kellene, hogy a falu mennyivel járul hozzá Begaszentgyörgy község költségvetéséhez, adó és egyéb járulékok útján, és mekkora összeg jut ebből vissza a faluba? Hogyan valósulnak a nemzeti kisebbségi jogok a községben és a helyi irodában? Miért nem lehet magyar nyelvű anyakönyvi kivonatot kapni, amikor a községben – az Alapszabály 5. cikke szerint – hivatalos használatban van a magyar nyelv és írásmód is? Hogyan lehetséges az, hogy a postahivatal néhány négyzetméteres helyiségét évek óta nem meszelték, holott itt történnek a be- és kifizetések, a teljes pénz- és postaforgalom? …

Tordának egyébként elég gazdag művelődési élete (Művelődési Napok, Kukorica Fesztivál, stb.) és testvér-települési kapcsolata van. Ebből azonban, sajnos, nem lehet megélni. A magyarországi (három), és romániai (kettő) kapcsolatok mellet, Dobai most „Szlovákiában szeretne találni egy olyan kis falut, amelynek a lakossága velünk hasonló sorsú és ezáltal testvér-települési kapcsolatban léphetnénk”. Ezeknek a kapcsolatoknak viszont csak akkor van értelme, ha valamilyen gazdasági kapcsolatokat is eredményeznek. Ilyenek – ismereteim szerint – nem alakultak ki. Vagy az a fontos, hogy a „polgármester” és a köre minél többet és minél messzebb utazzon?  

A Tordai Újság továbbra is csak „tájékoztatni” fog. Ennek biztosítéka a jelenlegi összetételű „szerkesztőbizottság”, amelynek tagjai a Dobai János és Lázár Jenő is. Mindketten a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) tisztségviselői. (Dobai a párt elnökségének is tagja,[5] Begaszentgyörgy községi szervezetének az elnöke,[6] Lázár jelenleg Begaszentgyörgy községi-képviselő testületének az alelnöke, a VMSZ tordai helyi szervezetének elnöke és a helyi közösség egyik alelnöke is.[7] Kettejüknek az újság legutóbbi számban hét oldal szöveg jutott. Különben a nyolctagú szerkesztőségben még két Lázár van.) Vagy a Tordai Újság a helyi vezetőség hivatalos lapja, esetleg pártújság, családi Kft.?

A lokális újság szabad eladásban 200 dinárba került. Pedig bőven van támogatás (és akadnak egyéni támogatók is). A szeptemberi számból arról értesülhet az olvasó, hogy 2017. június 15-én az MNT pályázatán „75 ezer dinár vissza nem térintendő összeget nyert”. Az előző (2/85) számban (a 24. oldalon) az láthatjuk, hogy az újság a Tartományi Kulturális és Tájékoztatási Titkárság pályázatán „100 ezer dinár vissza nem térítendő összegre jogosult”, a Bethlen Gábor Alapítvány és a Szekeres László Alapítvány közös pályázatán pedig „250 ezer forint vissza nem térítendő támogatást ítéltek meg” a lapnak. A Tordaiak Klubjának tagdíjából is befolyik egy összeg. Miért kerül akkor ilyen sokba az újság? (A 64 oldalon – ismereteim szerint – anyagi támogatás nélkül megjelenő Családi Kör ára 100 dinár.)

 

Valamikor itt is laktak…Hány romos ház van még a faluban?

Torda, sajnos, a megmaradással/megmaradásért küzd. Lehet-e sikeres ebben a küzdelemben az, aki 16 év alatt sem tudott komolyabb eredményt felmutatni. Még az általános iskola önállósulása sem valósult meg, pedig erről a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) határozatos is hozott[8] (az iskolaigazgató pedig még ennek a testületnek is a tagja). A „gyógyfürdő” ügye jottányit sem haladt előre. Ismereteim szerint még a víz elemzése sem készült el, pedig Dobai ezt (is) többször (meg)ígérte. Vagy pedig, ha netán elkészült, nem lett az elvárásoknak megfelelő? Miért nem lehet azt közölni?

A falutanács (amelynek a tagjait Dobai nevezte ki)[9] most „létrehozott egy új bizottságot, a Kommunális bizottságot”. Ennek a feladata „első sorban konkrét javaslattétel a település kommunális gondjainak megoldására, faluszépítési akciók megszervezése”.

Úgy látom azonban, hogy ez a bizottság inkább kozmetikázással és nem a legfontosabb problémákkal fog foglalkozni, mint amilyenek az elköltözés és a munkahelyteremtés. Olyan testületet kellene felállítani, amelyiknek az első feladata a falu demográfiai, gazdasági és foglalkoztatási helyzetének feltérképezése kellene, hogy legyen. Ez után a falutanácsnak, a telecskai javaslathoz hasonlóan,[10] sürgősen egy konkrét, határidős tervvel/programmal kellene a polgárok elé állni, hogy mit lehetne/kellene tenni a veszélybe került falu megmentéséért. (Lányi Géza szülőházának a helyén, akinek a Szülőfalum Torda c. versét a lap a 16. oldalon közli, az idén kukorica volt vetve!)

Egy lapnak csak akkor van/lesz értelme, ha önálló hangon szólal meg, még ha az nem is tetszik a falu vezetésének! Ennek első feltétele viszont a hivatásos politikusoknak a szerkesztőségből való lecserélése. Ha erre egyáltalán lenne erő.  

„Tájékoztatni” lehet a Tordai Újság módján is, de kinek jó ez?

BOZÓKI Antal

Újvidék, 2017. szeptember 25.

---

[1] Erről részletesebben az Átalakul-e a Családi kör (III.) című, 2017. szeptember 3-i írásomban írtam. https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=10299, 2017. szeptember 3.;  http://hu.autonomija.info/bozoki-antal-atalakul-e-a-csaladi-kor-3/, 2017. szeptember 3. és http://delhir.info/2017/09/06/bozoki-antal-atalakul-e-csaladi-kor-iii-resz/, 2017 szeptember 6.

[2] A Tordai Újsággal kapcsolatos észrevételeimet először a Múlt és ábránd és valóság c. írásomban közöltem a szerkesztőséggel. Tordai Újság 5 (35) 2005. november 19. 10-11. oldal.  Lásd még az Öröm (vagy üröm)? (http://www.vajdasagma.info/universal.php?rovat=cikk&ar=tukor&id=287,

2005. augusztus 5.); a „Tordai gondok” (Magyarok a Vajdaságban. Árgus – Vajdasági Magyar Kisebbségjogi Civil Egyesület. Verzál. Újvidék 2007. 148-151.); a TORDA – A NÉPSZÁMLÁLÁS UTÁN (http://bozokiantal.blogspot.rs/2011/12/torda-nepszamlalas-utan.html, 2011. december 24.);

a „MEGŐRIZZÜK TORDÁT”?

(http://bozokiantal.blogspot.rs/2015/08/megorizzuk-tordat.html, 2015. augusztus 12.) és az ÖNMAGUNKNAK HAZUDUNK! c. 2017. május 22-i írásom (http://delhir.info/2017/05/25/onmagunknak-hazudunk-mennyi-lakosa-van-tordanak/, 2017. május 25.)

[3] K. I.: Jól szerepelt a VMSZ. Magyar Szó, 2017. június 20. 5.

[4] K. I.: Kukoricafesztivál volt Tordán. Magyar Szó, 2017. szeptember 18.

[5] Elnökség. Vajdasági Magyar Szövetség. http://www.vmsz.org.rs/rolunk/elnokseg

[6] Begaszentgyörgyi községi szervezet. http://www.vmsz.org.rs/szervezet/begaszentgyorgyi-kozsegi-szervezet

[7] Uo. és Megalakult a Helyi közösség Tanácsa. Tordai Újság, 3. (86)/2017 17.

[8] A 16/2011 számú (2011. április 5-i) MNT határozat – A BANATSKO KARAĐORĐEVO-I NIKOLA TESLA ÁLTALÁNOS ISKOLA TORDAI KIHELYEZETT RÉSZLEGÉNEK ÖNÁLLÓSULÁSÁRA TETT JAVASLATÁRÓL SZÓLÓ HATÁROZATA. http://archiv.mnt.org.rs/389-16-2011-szamu-MNT-hatarozat-A-BANATSKO-KARADjORDjEVO-I-NIKOLA-TESLA-ALTALANOS-ISKOLA-TORDAI-KIHELYEZETT-RESZLEGENEK-ONALLoSULASARA-TETT-JAVASLATARoL-SZoLo-HATAROZATA

[9] Megalakult a Helyi közösség Tanácsa, az 5-ös jegyzetben.

[10] Tóth László: „Szeretem Telecskát”. Magyar Szó, 2017. augusztus 12. 20.