Az autonómia leépítése és a vagyon-visszaszármaztatás hátráltatása

A Magyar Mozgalom (MM) három társelnöke – Garai Zsolt, Joó Hoti Lívia és Kókai Péter – terjedelmes (mintegy öt és fél oldalas) levéllel fordult a magyar kormányhoz.

Az Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek címzett, december 15-i keltezésű levél két fő témája „a magyar autonómia” és „a magyar közösség tagjaitól a második világháború után elvett vagyon” (restitúció) ügye.

Az MM honlapjára december 19-én felkerült levelet[1] teljesen agyonhallgatta a délvidéki magyar nyomtatott, de még az elektronikus sajtó is. (A VRTV csak egy kurta, hétsoros hírben számolt be a vajdasági magyarság e fontos eseményéről.[2]) Ez is azt igazolja, hogy az itteni sajtót – tisztelet a kivételnek – teljes egészében a Vajdasági Magyar Szövetség (MVSZ) irányítja.

Bevezetőjében a levélírók rámutatnak „a vajdasági magyar közösség kétségbeejtő állapotára”, ami a „drámai mértékű elvándorlásban” is kifejezésre jut. Ennek az alapvető okát abban látják, hogy „a vajdasági magyar közösségnek nincs közmegbecsülésnek örvendő politikai ereje és vezetője, akire felnézhetnének, akit tisztelhetnének, akiben megbízhatnának az itt élő magyar emberek”.

A Magyar Mozgalom helyzetértékelése szerint a nemzeti tanácsokról szóló törvénymódosítás tervezetéről „közzétett szöveg[3] látványos kudarca annak a megalkuvó kisebbségi politizálásnak, amelyet a Szerb Haladó Párt kormányra kerülése óta Pásztor István vezetésével folytat a Vajdasági Magyar Szövetség”.

A levélírók szerint „a napvilágot látott tervezet a délvidéki magyar közösségre nézve egyszersmind sértő és magalázó”,[4] a nemzeti tanácsokról szóló törvény tervezetének hatásköri rendelkezései pedig „súlyos visszalépést jelentenek”. Megszüntetné ugyanis a nemzeti tanácsi hatáskörök fogalmát, ami helyett a „jogosítvány/felhatalmazás fogalmát vezetné be. A látszólag terminológiainak tekinthető változás a nemzeti tanácsok, mint kisebbségi önkormányzatok lényegét érinti”. Ez azt jelenti, hogy a továbbiakba nem „kvázi állami szervként”, hanem csupán civil szervezetként működnének, ami a jelenlegi kulturális autonómia felszámolását is jelentené.

A társelnökök a levél második részében a magyar közösség tagjaitól a második világháború után elvett vagyon visszaszármaztatásának folyamatával kapcsolatos „aggasztó fejleményekről számolnak be”.

Emlékeztetnek, hogy 2011 őszén „olyan vagyon-visszaszármaztatási és rehabilitációs jogi keret lépett hatályba Szerbiában, amely a délvidéki magyarok érdekeit tiszteletben tartotta”.

A MM vezetőinek ez az álláspontja azonban vitás. A szerb kormány 2014. október 30-án hatályon kívül helyezte az 1945. január 22-i és az 1945. március 26-i, a csúrogi és a mozsori magyar és német lakósai háborús bűnösnek nyilvánításáról szóló két „határozatot”.[5] A kormány – jogi értelemben – formálisan eltörölte ugyan a háborús bűnösséget, de „csak a jövőre nézve”. Vagyis az ominózus döntések az 1945-2014 közötti időszak vonatkozásban nem szűntek meg!

A kormány ez mellett nem rendezte a háborús bűnösség eltörlésének sem az erkölcsi következményeit (az érintetteknek továbbra is személyesnek kellett lefolytatniuk a rehabilitálási eljárásokat), sem az anyagi oldalát (a károsultak – csupán a határozat alapján – nem kapták vissza az elvett vagyonukat, nem részesültek kárpótlásban.[6]

Pásztor Bálint, a VMSZ egyik parlamenti képviselője (a 2011. november 25-i) jegyzetében azt írta, hogy „kizárólag abban az esetben szavazzák meg (mármint a párt képviselői – B. A.) a (rehabilitálási) törvényt,[7] ha az utolsó vesszőig változatlanok maradnak azok a szakaszok, amelyeket október 19-én Slobodan Homennel, az Igazságügy-minisztérium (akkori) államtitkárával egyeztettek”.[8]

Mivel a törvényt változatlan formában megszavazták, a VMSZ képviselőire hárul a felelősség annak végső megszövegezéséért és az ezzel járó következményekért is. A délvidéki magyarokra nézve hátrányos végzés megfogalmazására sem kerülhetett sor a VMSZ rábólintása, vagy legalább tudomása nélkül. Ebből az következik, hogy – a MM vezetőinek állításával ellentétben – nem tartották tiszteletben délvidéki magyarok érdekeit.

A MM társelnökei joggal sérelmezik, hogy „a Vagyon-visszaszármaztatási Ügynökség, mint a szerb kormány alá rendelt közigazgatási szerv, sorra utasítja el a jogerős bírósági ítéletekkel rehabilitált magyar igénylők kérelmeit azokra a hét évtizeddel ezelőtti katonai közigazgatásban és államvédelmi dokumentumokra hivatkozva, amelyek alapján a második világháborút követően megállapították a kérelmezők felmenőinek bűnösségét. A Vagyon-visszaszármaztatási Ügynökség, tehát a visszaszármaztatási kérelmeket elbíráló közigazgatási eljárásokban sorra bírálja felül a jogerős rehabilitálási ítéleteket, a homlokegyenest ellentétes a jogállamiság alapelveivel, másrészről mélyen igazságtalan a magyar közösséggel szemben”. Továbbá, „mondvacsinált viszonossági dilemmák okán, halogatja a magyarországi illetőségű magyar állampolgárok kérelmeinek elbírálását”. Arra az „érdemben megalapozatlan” állításra hivatkozva, hogy „a szerb (azaz egykori jugoszláv) – állampolgárok annak idején nem fértek hozzá a magyarországi kárpótlási (vagyon-visszaszármaztatási) lehetőségekhez”.

Csonka Áron, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének (VMDK) elnöke úgy látja, hogy „a magyarok ismét vesztesei ennek az eljárásnak. Egyszer, amikor elkobozták a vagyonukat, másodszor amikor kihagyták őket a magánosításból és harmadszor a vagyon-visszaszármaztatás ellehetetlenítésével. Úgy egyének, úgy történelmi magyar egyházak szempontjából.”[9]

Vannak olyan vélemények is, miszerint „nincs meg a politikai akarat a restitúciós törvény teljes végrehajtásához”.[10]

Az MM társelnökei megalapozottan mutattak rá, hogy az autonómiával és a restitúcióval kapcsolatos fejlemények a „közösségi megaláztatásunk legújabb mintapéldái”, ezért a megoldásukkal kapcsolatban „a magyar kormány segítségét kérik”.
A problémákat lehet elhallgatni, „a szőnyeg alá söpörni”, csak attól nem oldódnak meg. Általában visszaütnek.

A következő hónapokban elválik, hogy Orbán Viktor kiáll-e a délvidéki magyarok érdekében.

BOZÓKI Antal

Újvidék, 2017. december 28.

[1] Magyar Mozgalom: A nemzeti tanácsokról és a vagyon-visszaszármaztatásról. http://www.magyarmozgalom.rs/hu/hirfolyam/a-nemzeti-tanacsokrol-es-a-vagyon-visszaszarmaztatasrol, 2017. december 19.

[2] Az MM Orbán Viktorhoz fordult a nemzeti tanácsokról szóló törvény miatt. http://www.rtv.rs/hu/politika/az-mm-orb%C3%A1n-viktorhoz-fordult-a-nemzeti-tan%C3%A1csokr%C3%B3l-sz%C3%B3l%C3%B3-t%C3%B6rv%C3%A9ny-miatt_879374.html, 2017. december 19. [20:42]

dokumenta-zakoni-javne-rasprave.php. A módosítási javaslatok „munkatervezete” itt le is tölthető.

[4] Lásd még a MM Megalázó és elfogadhatatlan c., 2017. december 8-i közleményét (http://www.magyarmozgalom.rs/hu/hirfolyam/megalazo-es-elfogadhatatlan) és Kókai Péter 2017. december 11-i, a Független Hírügynökségnek adott interjúját (http://www.magyarmozgalom.rs/hu/cimoldal/a-magyar-kormany-forintmilliardjai-a-szemfenyvesztes-szolgalataban).

[5] Rešenje Vlade Republike Srbije 3877 [A Szerb Köztársaság Kormányának 3877-es határozata]. Megjelent a Službeni glasnik RS [a SZK Hivatalos Közlönye] 2014. november 5-i 121. számában, a 3877-es szám alatt, 26-27.

Szerb nyelvű szöveg: http://www.vmsz.org.rs/sr/vesti/tortenesek/vlada-srbije-je-na-zahtev-svm-ukinula-odluke-iz-1945-godine-kojima-su-madari-iz

Magyar nyelvű szöveg: Vajdaság Ma: http://www.vajma.info/. Dokumentumok, vagy VMSZ: http://www.vmsz.org.rs/hirek/tortenesek/vmsz-kezdemenyezesere-szerb-kormany-hatalyon-kivul-helyezte-harom-falu-csurog

Lásd még a Megkésett, deklaratív határozat c. 2014. november 9-i írásom.

[6] Erről bővebben A háborús bűnösség terhe c. könyvemben írtam. Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944-45 Alapítvány, Budapest 2017. 23.

[7] A Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönye, 92/2011. szám.

[8] Pásztor Bálint: Lassú víz partot mos. http://www.pasztorbalint.rs/hu/blog/lassu-vz-partot-mos#.WkOAn7ggJqA