A VMSZ elnöke még néhány nappal ezelőtt, a Magyar Szónak adott interjújában értékelte az elmúlt évet. Az idei Duna-díjas Pásztor a tőle megszokott sajátos szemszögből tekint a délvidéki magyarság helyzetére, illetve a Szerbiában uralkodó politikai viszonyokra. Erről tanúskodnak nyilatkozatai is.
„A döntések a legritkább
esetben optimálisak, gyakran kevésbé jók, vagy még gyakrabban kevésbé
rosszak, sőt még rosszabbak között kell választani. Folyamatosan szem
előtt kell tartani, hogy mi visz előre, mi az, ami megtart bennünket,
még ha két milliméterre is, de előre mozdítja az ügyünket” – mondta Pásztor. Aki a helyi magyarság számára a legrosszabb opciót választotta, a haladókkal való összeborulást.
„Olyan koalíciós
megállapodást kötöttünk a Szerb Haladó Párttal, ami tartalmazta
mindazokat a politikai célkitűzéseket, amelyeket stratégiai és operatív
szempontból fontosnak tartunk. Ez a politikai helyzet és az a fajta
politikai megbecsültség, amit a koalíción belül élveztünk, politikailag
teljesen irracionális lett volna, akár politikai öngyilkosságnak is
minősíthettük volna, ha nem olyan döntést hozunk, amit meghoztunk.”
Pásztor tehát maga is beismeri, hogy
politikai karrierjét nem volt hajlandó feláldozni a magyarság érdekében.
Az által emlegetett stratégiai és operatív szempontok ugyanis csakis és
kizárólag a pártja és saját személye számára voltak fontosak, ez
tagadhatatlan. A tények legalábbis ezt igazolják: a magyaroknak nincs
autonómiája, tömegesen vándorolnak el, a munkáltatás terén hátrányos
helyzetben vannak, semmivel sem élveznek nagyobb megbecsülést, mint
korábban. Legfeljebb a Vučić-féle propaganda egyes szegmenseiben, habár
az utóbbi időben még itt is kritikus hangvételt alkalmaznak (pl. az
utóbbi időben kirobbant, migránsokkal való bánásmód, melynek kapcsán a
szerb sajtó egy része erősen kritizálja a magyar hatóságokat).
Pásztor állítása szerint
„a vajdasági magyar szavazópolgárok túlnyomó többsége elfogadta a VMSZ stratégiáját, attól függetlenül, hogy volt bennünk fenntartás, mégis felülkerekedett az észszerűség”.
Ez egy újabb bizonyíték arra, hogy
Pásztor jó tanítványa a szerb haladók elnökének, és szeret a nép nevében
beszélni. Mi kétségbe vonjuk, hogy a magyarok többsége a VMSZ
stratégiáját tartja megfelelőnek. Hiszen akkor talán nem hagynák el
tömegesen szülőföldjüket…
„Emberemlékezet óta a vajdasági magyar közösség olyan értékű elfogadottságnak és megbecsülésnek nem örvendhetett, mint most” – ez egy olyan kijelentés, amihez felesleges bármilyen kommentárt hozzáfűzni. A délvidéki magyar polgár vajon ugyanezt érzi?
„Látni kell, hogy a
vajdasági magyar emberek örök időktől fogva magyarként definiálták
magukat, vajdasági magyarként. Ennek minden egyes elemével, az
előnyeikkel, a hátrányaikkal, a rátermettségünkkel, a kishitűségünkkel, a
szuflánkkal, a megvívott csatáinkkal és az elkövetett mulasztásainkkal.
Mi, vajdasági magyarok a trikót majicának nevezzük, az üdítőt pedig
szoknak. Ezek vagyunk, és mindig úgy definiáljuk magunkat, mint a magyar
közösség része.”
A délvidéki magyarság egy része tehát
saját anyanyelvét is elfeledte, ezt a magyarság „képviselője”, a szerb
rezsim hódolója is beismeri. És úgy fest, szerinte ez rendben is van…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése