Emberi-
és nemzeti kisebbségjogi napló (100.)
Február
8.
„Minden feltételnek eleget kell tenni”!
Szerbiai látogatásának második napján Johannes Hahn,
az Európai Unió bővítési és szomszédságpolitikai biztosa részt vett a Nyugat-balkáni
Stratégia – Az uniós csatlakozás útjának megnyitása elnevezésű belgrádi
tanácskozáson, majd a későbbiekben több ellenzéki politikai párt képviselőjével
is találkozott.
Johannes Hahn
Hahn, az Európai Bizottság (EB) február 6-án
ismertetett bővítési stratégiájával kapcsolatban, amelyben a 2025-ös év
szerepel, amely akár belépési dátum is lehet egyik-másik tagjelölt ország
számára, amit Szerbiai hivatalos körökben „a csatlakozás rögzített időpontjának
és céldátumának”[1] is értelmeztek, így fogalmazott:
– A térség országainak azzal is érdemes tisztában lenniük, hogy nem
elég, ha reformokat foganatosítanak a joguralom területén, az alkalmazásuk sem
maradhat el. Nem elegendő, ha az országokban meghozzák a szükséges törvényeket.
A joguralom erősítése az országok érdemi átalakulását jelenti. A nyugat-balkáni
országok fontos útkereszteződéshez érkeztek el. Szerbia és a többi ország innen
akkor folytathatja útját, ha elkezdik megoldani sarkalatos problémáikat.
Elsősorban az intézmények erősítésére van szükség, több területen is.
Szerbiának tettekkel kell bizonyítania, hogy komolyan áll hozzá a reformokhoz,
az EU-nak pedig a terepen kell megbizonyosodnia arról, hogy a dolgok változnak.
Az EU akkor vesz fel köreibe újabb tagállamokat, ha azt minden egyes tagállama
támogatja.[2]
„A tagság
elnyeréséhez minden feltételnek eleget kell tenni, üzente Hahn.[3]
Egyértelmű: Szerbia csatlakozása nincsen
dátumhoz kötve, ki kell érdemelni, vagyis a reformokat alkalmazni kell a
gyakorlatban. Reméljük, hogy Hahn ez alatt a nemzeti kisebbségek helyzetének
rendezését is érti.
Február
9.
Összeköt vagy elválaszt?
A Vajdasági Szociáldemokrata
Liga (LSV/VSZL) óbecsei szervezete felszólította a Vajdasági Magyar
Szövetséget (VMSZ), hogy hagyja el a községet irányító koalíciót, mert egy
elveszített bírósági eljárás miatt összesen 60 millió dinárt kell majd
kifizetni.
Óbecse és Törökbecse községek kell, hogy kifizessék annak a 2010-ben
indult pernek a költségeit, amelynek az újvidéki Gazdasági Fellebbviteli
Bíróság vetett véget a Vajdaság Autonóm Tartomány javára meghozott ítéletével.
A németországi Wilshoffen község egy hidat adományozott, amely Óbecsét
kötötte volna össze Törökbecsével. Ennek szállítási és összeszerelési
költségeire hagyott jóvá kölcsönt a tartományi kormány. Ezt a pénzt nem
fizették vissza a szerződésben meghatározott módon, ami miatt bírósági eljárás
indult.
A VSZL szerint a VMSZ felelőtlenül és gőgösen viselkedik, hiszen akkor
is és most is a hatalomban volt.[4]
Az Adát Padéval összekötő Tisza-híd.
A híddal kapcsolatban szárnyra keltek olyan információk is, miszerint „azért nem Óbecsénél épült meg, mert utóbb kiderült, hogy a konstrukció rövidebb a kelleténél. Mások szerint Nagybecskerek és Nagykikinda torpedózta meg a hidat, mert mindkét város attól tartott, hogy Óbecse és Törökbecse előbb utóbb egyesül és lekörözi őket. Megint mások úgy tudják, hogy a két község egyesülésével megbomlott volna a nemzetiségi arány, aminek a veszélyét bizonyos politikai körök nem nézték jó szemmel.”[5]
A Bácskát és Bánátot összekötő, Ada és Padé közötti híd „2010
karácsonyára készült el és kétségkívül a
legimpozánsabb a folyó vajdasági szakaszán”.[6]
Elképzelhető, hogy a döntéshozók – a két Becse összekötésével – „a
nemzetiségi arány” megbomlásának veszélyétől is tartottak. Nem világos azonban,
hogy ez alatt pontosan mit is értettek. Talán attól féltek, hogy az arányok a
magyarok javára megváltoznak? Abban az
időben ugyanis a magyarok Óbecse lakosságának még
a 45,49%-át, a szerbek pedig 43,44%-át adták.[7] Törökbecsén ez az arány 61,36% és 26,63% volt
a szerbek javára.[8]
Ilyen szempontból a híd felépítési helyéről a döntés a (Miloševići) kilencvenes
évek politikának a folytatása (is) lehetett. 1992-ben ugyanis a szerb kormány
rendeletet hozott a közigazgatási körzetekről,[9]
amellyel a három magyar többségű községet (Adát, Zentát és Magyarkanizsát) –
kiragadva azokat az addigi természetes etnikai, gazdasági, valamint földrajzi
környezetből és nem utolsó sorban ökológiai egységből – a nagykikindai
körzethez csatolták.[10]
Ennek a politikai oka az volt, hogy megosszák az akkor még erős tömböt alkotó
magyarságot, amelyhez még Kishegyes, Szabadka és Topolya is tartozott.
A vitatott rendelet ma is nem csak, hogy megkeseríti az érintett
községek magyar, hanem a terület minden más nemzetiségű lakójának az életét, de
az egész terület fejlődését is akadályozza, mert nem teszi lehetővé, illetve
ellehetetleníti számukra, hogy a különböző fejlesztési pénzekre és európai
projektumokra pályázzanak.
Az utóbbi 25 évben a Vajdasági Magyar Szövetség gyakorlatilag mégsem nem
tett semmit az eredeti körzethatárok visszaállítása érdekében.
Február 9.
Vitás KMKF
zárónyilatkozat
Zárónyilatkozatot fogadott el a Kárpát-medencei
Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) plenáris ülése Budapesten.
A Fórum a Délvidék/Vajdaság vonatkozásában a következő konkrét álláspontokat
fogalmazta meg:
– A KMKF üdvözli,
hogy Szerbiának tizenkét csatlakozási tárgyalási fejezetet sikerült megnyitnia
és kettőt ideiglenesen lezárnia. Bízik abban, hogy az idén további fejezetek
nyílhatnak meg és felgyorsul a folyamat. Sürgeti a 23. csatlakozási tárgyalási
fejezethez kapcsolódó Kisebbségi Akcióterv megvalósítását. A Kisebbségi
Akcióterv megvalósításának folyamatában a Parlamentnek számos új törvényt kell
megalkotnia, a nemzeti kisebbségek jogainak védelme, helyzetük javítása
érdekében. Reményét fejezi ki, hogy a nemzeti tanácsokról szóló, valamint a
nemzeti kisebbségek jogairól és szabadságairól szóló törvények módosításai
hamarosan elfogadásra kerülnek.
– A KMKF támogatja a VMSZ küzdelmét az
anyanyelven megvalósuló oktatásért, különösen a kis létszámú osztályok
megmaradásának vonatkozásában. Meggyőződését fejezi ki, hogy e törekvés
biztosítja a jövőben is a magyar nyelven működő, önálló tagozatok megmaradását,
ami az asszimiláció leghatékonyabb ellenszere. Megelégedéssel nyugtázza, hogy
az Országos Oktatási Tanács elfogadta a szerb, mint nem anyanyelv oktatására
vonatkozó standardokat, amivel kezdetét vette a szerb, mint nem anyanyelv
oktatási módszertanának korszerűsítése, annak érdekében, hogy az anyanyelvű
oktatáshoz való jog érvényesülése mellett, a szerb nyelv hatékonyabb
elsajátításával, nagyobb eséllyel érvényesülhessenek a fiatalok a szülőföldön.
– A KMKF üdvözli, hogy a részarányos
foglalkoztatás elvének megvalósulásaként, a VMSZ több törvényjavaslatra
benyújtott, elfogadott módosítási indítványai biztosítják, hogy a
munkahely-létesítés folyamatában figyelembe kell venni a lakosság nemzeti
összetételét, a nemzeti kisebbségek megfelelő képviseletét, valamint a
hivatalos használatban levő nyelvek ismeretét, továbbá hogy Szerbiában törvény
rendelkezik arról, hogy amennyiben egy kisebbségi és egy többséghez tartozó
jelölt azonos képesítéssel rendelkezik, az előbbivel kell munkaviszonyt
létesíteni. Ugyanezt tartalmazza a tavalyi év végén elfogadott, a
közszolgálatokban foglalkoztatottakról szóló törvény, amely az iskolák,
egyetemek, egészségházak, kórházak, szociális intézmények foglalkoztatottjaira
vonatkozik. A jogszabály bizonyos munkahelyek esetében feltételként írja elő a
nyelvtudási kötelezettséget, részletesen szabályozza a pályáztatási eljárást. [11]
A dokumentum valójába semmi újat nem tartalmaz. Pontosabban a Vajdasági
Magyar Szövetség – már jól ismert – álláspontjait közli.
A Magyar Mozgalom (MM)Ügyvivő Testülete, a február 14-i állásfoglalásában részletes véleményt fogalmazott meg a KMKF dokumentumáról és felvázolta hogyan látja a délvidéki/vajdasági magyar nemzeti közösség valós helyzetét.[12]
Talán ízben történt meg, hogy egy külhoni szervezet bírálja a KMKF álláspontjait. Erre viszont szükség volt, mivel – a KMKF-től
eltérően – az MM úgy látja, hogy „a
Vajdaságban bajok vannak a közösség jogainak és politikai érdekeinek
érvényesítésével”.
A KMKF-nek az
itteni magyarokkal foglalkozó álláspontjain nem kell csodálkozni, hiszen abban Kovács Elvira, a VMSZ (3.) alelnöke, köztársasági
képviselő és Pásztor Bálint, a VMSZ Elnökségi
tagja, köztársasági képviselő vett részt és fogalmazott meg.[13]
Az MM megítélése
szerint „a KMKF ülésén nem valósult meg az az elvárás, hogy a zárónyilatkozat
szövege, megállapításai és üzenetei kiegyensúlyozottak és tárgyilagosak
legyenek, és hogy maga a KMKF olyan elkötelezettségeket vállaljon fel, amelyek
az elméleti elemzéseken túllépve valós nemzeti érdekektől vezérelt,
pártpolitikai és személyes érdekeken felülemelkedő cselekvési irányokat
fogalmaznak meg”.[14]
A kérdés most már csak az, hogy az MM „véleménye” eljut-e a KMKF irányítóihoz, és hogy ennek lesz-e valamilyen eredménye a Fórum
további munkáját illetően?
Február 11.
Eredményes
tiltakozás
Eredményes volt az őrszállási (stanišići) lakosok tiltakozása, újra
nyitva tart a zombori könyvtárhoz tartozó egyik fiókkönyvtár. Létszámleépítés
miatt kb. két évvel ezelőtt, a többi Zombor környéki település könyvtárával
együtt bezárták.
Az őrszállásiak már akkor tiltakoztak. Manapság
szokványosnak igazán nem nevezhető megmozdulásaikra a nyilvánosság is felfigyelt,
de akkor nem jártak eredménnyel. Idén újra gyülekezni kezdtek és tiltakozásuk
most sikerrel járt: február elején újra megnyílt a könyvtár.
Megmozdulásuk ismét bejárta a szerbiai sajtót, hiszen cseppet sem
szokványos manapság, hogy egy könyvtár miatt utcára vonuljon egy falu
apraja-nagyja – adta hírül a sajtó.[15]
Hetente kétszer várja az olvasókat az őrszállási könyvtár
Fotó: blic.rs
– Nem szóltunk semmit, mikor a faluban bezárták a bankot. Nem szóltunk
semmit, amikor a faluból elment az anyakönyvvezető – mondták az őrszállásiak,
és hozzátették: a könyvtár bezárásával az illetékesek átlépték azt a határt,
amely miatt elég volt a hallgatásból, és összefogtak az általuk megválasztott
hatalom döntése ellen.[16]
Az őrszállásiak kiharcolták jogukat a művelődésre, kultúrához való
hozzáférésre. Példát/utat mutattak ezzel a hogyan kell küzdeni az emberi és a
nemzeti kisebbségi jogokért, a jogsérelmek ellen.
BOZÓKI Antal
Újvidék, 2018. február 19.
[2] P. E.: Minden Szerbiától függ. Magyar Szó, 2018. február 9. 4., vagy https://www.magyarszo.rs/hu/3598/kozelet_politika/178392/Minden-Szerbi%C3%A1t%C3%B3l-f%C3%BCgg.htm,
2018. február 8. [19:18] >>
2018. február 8. [19:35]
[3] Hahn: Konkrét példák bizonyítják a sajtószabadság megsértését. Szabad Magyar Szó, https://szabadmagyarszo.com/2018/02/08/hahn-konkret-peldak-bizonyitjak-a-sajtoszabadsag-megserteset/, 2018. február 8. [21:18] |
[4] Liga:
A VMSZ távozzon az óbecsei hatalomból! Egy elveszített bírósági per miatt a községi
költségvetésből 40 millió dinárt kell kifizetni. Szabad Magyar Szó, 2018.
február 9. [20:20]
https://szabadmagyarszo.com/2018/02/09/liga-a-vmsz-hagyja-el-a-becsei-onkormanyzatot/
[5] Sokba kerül Óbecsének az adai híd. Magyar Szó,
2018. február 7. 6.
[6] Nagy Magdolna: A víznek ugye, nem kell
útlevél. Magyar Szó. https://www.magyarszo.rs/hu/2011_05_20/tarkavilag/38440/A-v%C3%ADznek-ugye-nem-kell-%C3%BAtlev%C3%A9l.htm,
2011. május 20. [19:52]
[9] Illetve „a minisztériumok és a különálló
szervezetek feladatainak a székhelyükön kívüli ellátásáról”. A rendelet Szerbia
Hivatalos Közlönyének 1992. évi 3. számában jelent meg, majd 1995-ig még
négyszer változtatták, csak éppen a körzethatárok maradtak.
[10] Diósi Árpád: Új alkotmány helyett politikai
akarat, Magyar Szó, 2010. április 29., 5. o.
A részarányos foglakoztatással kapcsolatban
lásd még A részarányos foglalkoztatás fonákja c. írást.
https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=7289,
2016. március 3.
[13] A KMKF plenáris ülése Budapesten. https://www.youtube.com/watch?v=lP1cu62HEj0 és
Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma. https://www.youtube.com/watch?v=UpwYfU-WExw
[14] Lásd a 12-es alatti állásfoglalást.
[15] Őrszállás: Eredményes volt a lakosok
tiltakozása, újra dolgozik a könyvtár.
[16] Tőke János: „Aki helyes úton jár”. Családi Kör, 2018. február 8. 3.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése