BOLDOG HÚSVÉTI ÜNNEPEKET!

http://delhir.info/

 

Danas, 2018. március 29. 11. 

Plágium?

 Koppintották a szabadkai Mátyás szobrot

 

Szabadkán Orbán Viktor és Aleksandar Vučić látogatására időzítve állították fel Mátyás király teljes alakos szobrát, amit aztán a politikusok is megcsodáltak.

 

Jobban szemügyre véve az alkotást az valahonnan igen ismerősnek tűnt, ami nem is véletlen hiszen Szabadka Corvin Mátyása, ha nem is egy az egyben szoborkoppintás, de igen erősen inspirált másolat, és akkor finoman fogalmaztunk. Amelyhez feltételezhetően az osztrák-magyar határ mellett fekvő Kőszeg település Mátyás szobrát plagizálták el, amely szinte teljes egészében megegyezik a szabadkai szobor formájával. 

A szobor felállítása, jobban mondva annak körülményei számos kérdést vetettek fel már korábban is.

Fontos leszögezni senki sem vitatja, hogy a szoborra ne lett volna szükség. Sőt! Azt egy hatalmas talapzatra kellett volna tenni, egy park, vagy tér közepére, hogy mindenki jól láthassa és nem egy egyesek szerint kétes hátterű vállalkozó kocsmájának a hátsó bejáratához beállítani. 

A Mátyás szobor története egy nagyon jó lenyomata a Vajdasági Magyar Szövetség politikájának, annak teszetoszaságának, félmegoldó, érdek vezérelt langymelegségének.

Volt egy remek ötletük, amiért minden magyar hálás lehet, hiszen a szobor remekül szolgálja a délvidéki magyar önazonosság megerősödését. Aztán igen költséges módon rendkívüli gyűlést hívnak össze, pár nappal a VKT rendes tanácskozása után. Ahol sebtiben megszavazzák, hogy a Prosperitáti pénzeken kitömött, mutyilistás oligarcha önköltségéből elkészíttetik a szobrot, amit aztán a tulajdonában lévő vállalkozás hátsó bejáratához helyeznek ki. Aztán pedig nyíltan politikai ügyet kreáltak a szoborállításból, hogy a nagyvezérek, Vučić és Orbán érkezésére, a magyar választási kampány idejére mindenképp álljon a helyén. Pedig megsúgjuk, 2018-ban egész évben Mátyás emlék év van és nem csak április 8-ig, a magyar választásokig. És minden bizony vannak méltóbb közterek is Szabadkán, mint egy kocsma kerítése.

Egy jó ötlet, politikát szolgáló kivitelezés, és egy teljes dilettantizmusra valló elhelyezés, és erre jön még a plágium is. Ha az ember rossz májú lenne, akkor hirtelen azt hihetné, hogy a VMSZ és a politikai partnerei valójában csak az aljas politikai játszmáik eszközeként használták fel Mátyás királyunkat.

Mondjuk láttunk már ilyet Szabadkán, hiszen most már lehet mondani, hogy hagyománya van, hogy a választások előtt Orbán megnéz egy új szobrot a városban. Hiszen mint arra emlékezhetünk 2014-ben a kampányban a Kárpát-medence legrondább Kosztolányi szobrát sikerült felavatnia Orbánnak, nagyon bölcs módon közvetlen egy Kosztolányi mellszobor szomszédságában (mi ez a görcsös ragaszkodás az alkalmatlan helyekhez?! – a szerk). Megint csak tök jó, hogy a város kapott egy új Kosztolányi szobrot, csak az jobban hasonlít egy kínai gyerekre, sőt még a szobrot alkotó művészre is, mint a szabadkai költőre.

A VMSZ-es városvezetés saját bevallása szerint már eleve meghunyászkodásból választotta Mátyást, eredetileg ugyanis édesapja, Hunyadi János is szóba került, ám mivel ő hódítónak ítélték, ezért nem vállalták be. Mondjuk az senkit sem zavart a másik oldalról, amikor a ledöntött szabadkai turul szobor helyére beállították Fekete Jován rablóvezérből vált cár lovagszobrát. Arról nem is beszélve, hogy a szobrot megalkotó művész nemrég arról mesélt, hogy egy Titóról készült teljes alakos szobra volt az, amely annyira elnyerte Csákány Lajos tetszését, hogy felkérték a Mátyás szobor megalkotásához is.

Összegezve:

van egy nagyszerű és minden kétséget kizáróan igen impozáns új szobra Szabadkának, ami viszont egy szűk utca kocsmájának bejáratát őrzi, de semmi vész, mert ha szeretnénk látni a szobrot egy téren egy rendes talapzaton, akkor csak el kell mennünk Kőszegre, ahonnan a szobor formáját pofátlanul lemásolták.

http://delhir.info/2018/03/29/plagium-koppintottak-szabadkai-matyas-szobrot/

Részarányos képviseletet!

Szerződésteljesítési kötelezettség

Tomislav Žigmanov, a Vajdasági Horvátok Demokratikus Szövetségének (DSHV) elnöke (a felvételen) a párt március 18-i szabadkai évi közgyűlésén kijelentette, hogy a szervezet „továbbra is kitart a horvát nemzeti kisebbség számára a képviselői hely biztosítása mellett a szerb képviselőházban”.[1]

Ana Brnabić szerb kormányfő kijelentésével kapcsolatban, aki a Horvát Televíziónak adott interjúban azt mondta, „nem gondolja, hogy a horvátoknak biztosított helyük kell, hogy legyen a szerb parlamentben”, Žigmanov azt üzente, „nem fog elállni a biztosított mandátum megszerzésének követelésétől, az a modell szerint, amilyen a szerb kisebbség számára létezik Horvátországban”.

Azt mondta, „csodálkozik” Brnabić ezen álláspontján, mivel a szerb kisebbség a képviseletnek ezt az eszközét használja Montenegróban, Macedóniában, Romániában, Horvátországban és Koszovón.

– A horvátok számára biztosított mandátum Szerbiában nem a hatalom képviselőinek véleménytől függ, hanem ez Szerbia kötelezettsége, amely a Horvátországgal aláírt egyezmény 9. szakaszából ered – hangoztatta Žigmanov.

A VHDSZ elnöke által említett kétoldalú egyezmény megkötésére 2004. november 15-én Belgrádban került sor, a szerb fél általi becikkelyezésére pedig 2005. május 20-án.

Az egyezmény 9. cikkének teljes szövege a következő: 

„A Szerződő Felek lehetővé teszik a nemzeti kisebbségek szabad szerveződését és társulását.

A Szerződő Felek lehetővé teszik a nemzeti kisebbségek részvételét a jogaikról és helyzetükről szóló döntéshozatalban, helyi, tartományi és köztársasági szinten, valamint Szerbia és Montenegró államközössége szintjén, illetve Horvátországban a helyi, regionális és állami szinten, lehetővé téve politikai pártok alapítását és a képviseleti, valamint a végrehajtó testületekben való részvételt, oly módon, hogy törvényhozásukkal biztosítják:

– a nemzeti kisebbségek képviseletét helyi szinten a képviseleti, valamint a végrehajtó testületekben,

– a nemzeti kisebbségek képviseletét tartományi és köztársasági szinten, valamint Szerbia és Montenegró államközössége szintjén, illetve Horvátországban regionális és állami szinten.

A Szerződő Felek biztosítják az anyagi és egyéb feltételeket a nemzeti kisebbségi választáshoz és a megválasztott képviselők munkájához.

A Szerződő Felek a területi és/vagy közigazgatási egységek meghatározásakor tartózkodnak a nemzeti kisebbségek kedvezőtlenebb helyzetbe hozásától.[2] 

– A nemzeti kisebbségek politikai képviselete Horvátországban minden szinten a nemzeti kisebbségek jogairól szóló alkotmánytörvény által történik, a képviseleti és végrehajtó testületekben biztosított (a szerb, illetve bármely más nemzeti kisebbségnek a népességben való százalékban kifejezett részvételével összhangban) – olvasható az újvidéki Regionalizmusért Központnak (CR) az egyezmény megvalósításáról szóló elemzésében.[3]

Ez a gyakorlat egyébként követi az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet  (EBESZ) ajánlásait a nemzeti kisebbségek hatékony részvételéről a közéletben (Lund, 1999. szeptember 1.).[4]

A horvát kisebbségnek – a szerb-horvát egyezmény idézett cikkével összhangban – Szerbiában is biztosítani kellett volna a részarányos képviseletet. Ezt az elvet, természetesen, a többi szerbiai nemzeti kisebbség esetében is alkalmazni kellene.

A szerb törvényhozás „nem ismeri a garantált helyeket a nemzeti kisebbségek politikai képviseltében a döntéshozatal három szintjének egyikében sem, mivel a ’természetes küszöb’ elképzelése mellett döntött”.[5] A magas választási cenzus viszont lehetetlené teszi a legtöbb kisebbségi politikai pártnak, hogy parlamenti helyhez jusson. Bizonyos számú képviselői hely biztosítása a nemzeti kisebbségi választási külön lista alapján viszont „biztosítja a kisebbségek képviseletét, még abban az esetben is, ha a kisebbségi pártok nem szereznek elegendő számú szavazatot a parlamentbe jutáshoz”.[6]

Az egyezmény után (2006-ban) meghozott szerb alkotmány 77 szakasza, ezzel kapcsolatban, ezt a rendelkezést tartalmazza:

„A nemzeti kisebbségek tagjainak a többi polgárral azonos feltételekkel joguk van a közügyek irányításában való részvételre és a közéleti tisztségek betöltésére.

Az állami szervekben, közszolgálatokban, az autonóm tartomány és a helyi önkormányzatok szerveiben történő foglalkoztatás alkalmával szem előtt kell tartani a lakosság nemzeti összetételét és a nemzeti kisebbségek tagjainak megfelelő képviseletét.”[7]

Ebből a szakaszból hiányzik a nemzeti kisebbségek joga a részarányos képviseletre a hatalmi szervekben, és Szerbiában még a foglalkoztatásban való arányos részvételük sem számít gyakorlatnak.[8]  A nemzeti kisebbségek politikai képviseletnek biztosításhoz az ország minden szintjén, tehát, szükséges lesz az alkotmány megváltoztatása is.

Szerbia most számon kéri Koszovótól, hogy a brüsszeli egyezmény[9] aláírása óta, vagyis öt év alatt sem alakították meg a 10 szerb többségű község közösségét. A horvátoknak viszont 13 alatt nem biztosította a garantált képviselői helyeket…

Pacta sunt servanda! [A nemzetközi jog elve: A szerződéseket be kell tartani/a vállalt kötelezettségeket teljesíteni kell!] És ez mindenkire, tehát Szerbiára is egyaránt vonatkozik!

BOZÓKI Antal

Újvidék, 2018. március 29.

---

[1] MIM: DSHV ne odustaje od garantovanog mandata za Hrvate u Skupštini Srbije [A VHDSZ nem áll el a horvátok számára biztosított mandátumoktól Szerbia képviselőházában]

http://www.novimagazin.rs/vesti/dshv-ne-odustaje-od-garantovanog-mandata-za-hrvate-u-skupstini-srbije, 2018. március 18., és http://www.autonomija.info/dshv-ne-odustaje-od-garantovanog-mandata-za-hrvate-u-skupstini-srbije.html, 2018. március 18.

[2] Sporazum između Srbije i Crne Gore i Republike Hrvatske o zaštiti prava srpske i crnogorske manjine u Republici Hrvatskoj i hrvatske manjine u Srbiji i Crnoj Gori [Egyezmény Szerbia és Montenegró valamint Horvátország között a szerb és montenegrói kisebbségnek a Horvát Köztársaságban és a horvát kisebbség védelméről Szerbia és Montenegróban]. http://www.ljudskaprava.gov.rs/sh/node/20005

[3] Analiza sprovođenja bilateralnih sporazuma o zaštiti prava nacionalnih manjina Srbije sa Hrvatskom,

  Mađarskom, Rumunijom i Makedonijom [Szerbia Horvátországgal, Magyarországgal, Romániával és

  Macedónival kötött kétoldalú kisebbségvédelmi egyezmény megvalósításának elemzése]. Centar za regionalizam

  [Regionalizmusért Központ], 2016 14.

[4] Az ajánlások magyar nyelvű szövegét lásd a https://www.osce.org/hu/hcnm/30333 honlapon.

[5] Lásd a 3-as alatti elemzésben, 14.

[6] Uo. 14.

[7] A Szerb Köztársaság alkotmánya. A SZK Hivatalos Közlönye, 98/2006. szám. http://www.mnt.org.rs/175-Torvenyek-es-egyeb-jogi-dokumentumok-magyar-nyelven

[8] Lásd például A részarányos foglalkoztatás fonákja c. írást. https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=7289

[9] Ovo je tekst sporazuma [Ez az egyezmény szövege] http://www.telegraf.rs/vesti/politika/658026-ovo-je-tekst-sporazuma-procitajte-sta-su-se-dogovorile-srpska-i-albanska-strana-u-briselu, 2013. április 19. [20:31] vagy Tekst briselskog sporazuma [A brüsszeli egyezmény szövege]. https://www.blic.rs/vesti/tema-dana/tekst-briselskog-sporazuma/8911sr2, 2013. április 19. [21:06]

Szávay István facebook bejegyzése

Tisztelt délvidéki magyarok!

Egész Európának példaértékű Szerbia kisebbségvédelmi modellje! Legalábbis Orbán Viktor szerint, aki tegnap Szabadkán Alekszandar Vučić szerb elnökkel, és Pásztor Istvánnal, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnökével közösen felavatta a felújított zsinagógát, és közben nem fukarkodott a szerb kormány dicséretével. A magyar miniszterelnök hangsúlyozta azt is, hogy Szerbia mindig számíthat Magyarországra, ha az uniós csatlakozásról van szó.

Ha Önök, délvidéki magyar választók is egyetértenek ezzel a kijelentéssel, ha Önök szerint is annyira irigyelni való nemzeti közösségük sorsa, ha Önök is úgy érzik, hogy egy kisebbségeit megbecsülő és támogató európai mintaállam egyenrangú polgáraiként élhetik mindennapjaikat, akkor szavazzanak csak nyugodtan a magyar választásokon Orbán Viktorra és a Fideszre!

Mi, jobbikosok azonban azt látjuk, annyira példaértékű ez a szerb kisebbségvédelmi modell, hogy a legutóbbi hírek szerint többé nem kapnak állami támogatást azok az általános iskolások, akik Magyarországra szeretnének látogatni (például megnézni a Feszty-körképet, vagy megtekinteni a magyar főváros nevezetességeit), mert a szerb oktatási minisztérium szerint a diákoknak először Szerbiát kell megismerniük. Nemrég az is kiderült, hogy a Vajdasági Tartományi Kormány arra terjesztett be javaslatot, hogy november 25-e legyen a „Vajdaság Napja”, egyfajta ünnepnap tehát. 1918-ban ugyanis ekkor mondta ki az újvidéki szerb nemzetgyűlés hazánk délvidéki területeinek Szerb Királysághoz csatolását. A Fidesz helyi fiókszervezeteként működő VMSZ pedig asszisztál mindehhez.

És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a délvidéki magyar autonómia letéteményesének tekintett Magyar Nemzeti Tanácsnak folyamatosan szűkülnek a jogkörei. Nem bővülnek, hanem szűkülnek! Nem mellesleg pedig kevesebb pénzt kapnak működésükhöz a szerb államtól, mint amennyi a Magyarországról érkező gazdaságfejlesztési támogatás adójaként bekerül a belgrádi költségvetésbe. És persze még hosszasan sorolhatnánk, milyen további tennivalói lennének e téren még Szerbiának.

Ami szerintünk viszont valóban példaértékű, az a koszovói szerbség számára Belgrád által kiharcolt, valóban elképesztően széleskörű autonómia. Csakhogy ezt Szerbia nem akarja biztosítani a délvidéki magyarságnak. Ez persze nem csoda, hiszen az Orbán Viktor szerint szárnyaló szerb-magyar kapcsolatok közepette erre nincs is szükség, a magyar kormány és helyi szövetségese, a VMSZ még csak fel sem vetik a valódi területi autonómia igényét. Orbán Viktor számára – fokozódó külpolitikai elszigetelődése okán is – sokkal fontosabb a szerb elnök és kormányának barátsága, így nem először áldozza fel nemzeti ügyeinket saját (párt)érdekei oltárán. Ugyanezt tette egyébként a felvidéki magyarság és Fico volt szlovák kormányfő esetében is.

Egy Jobbik-kormány viszont világos, a délvidéki magyar közösség érdekében megfogalmazott feltételeket szabna a szerb EU-s csatlakozás támogatásához, mindezt programunkban is világosan megfogalmaztuk: „Csak akkor támogatjuk Szerbia és Ukrajna euroatlanti integrációját, ha az ott élő magyar nemzeti közösségek számára biztosítják a lehető legszélesebb körű autonómiát. Szerbia esetében elvárjuk az 1944-től történt magyarellenes atrocitások (ideértve a délszláv háború időszakát is) teljes körű kivizsgálását. Követeljük a központi források diszkriminációmentes elosztásával a magyarlakta települések arányos támogatását, továbbá erőteljes hatósági fellépést várunk minden magyarellenes cselekménnyel szemben. Az uniós csatlakozás feltételének tekintjük a nemzeti tanácsok jogköreinek bővítését, valamint a koszovói szerbek számára biztosított önrendelkezési elemek alkotmányos szintű garantálását a délvidéki magyarság számára is.”

Emlékezzünk erre, amikor majd szavazunk!
https://www.facebook.com/szavayistvan/photos/a.137108329788199.30753.137090003123365/960906707408353/?type=3&theater

„Mit kíván a délvidéki magyar nemzet”?

Emberi- és nemzeti kisebbségjogi napló (108.)

Március 14.

Nem elég csak a tisztelet!

Pásztor István és Zoran Đorđević (Fotó: naslovi.net/Beta)

– Zoran Đorđević munkaügyi, foglalkoztatási és szociálpolitikai miniszter Pásztor Istvánnal, a Vajdasági Magyar Szövetség és a Tartományi Képviselőház elnökével találkozott Belgrádban. A felek elsősorban a magyar nemzeti közösség helyzetéről tárgyaltak. Đorđević értékelése szerint Szerbia viszonyulása a magyarsághoz kitűnő, ugyanakkor a szerb kormány továbbra is azon dolgozik, hogy a magyarság helyzete minél jobb legyen. Ennek jegyében a szerb kormány elkötelezetten építi a jószomszédi viszonyokat a térség országaival. A Magyarország és a Szerbia közötti együttműködés kiváló, a felek mindent megtesznek a Szerbiában élő magyarok, illetve a Magyarországon élő szerbek helyzetének jobbá tételének érdekében, emelte ki Đorđević, aláhúzván, hogy a kormány célja az, hogy az ország minden egyes polgára – függetlenül nemzeti hovatartozásától – biztonságban érezze magát szülőföldjén.

A munkaügyi, foglalkoztatási és szociálpolitikai minisztérium sajtóközleménye szerint Pásztor hálájának adott hangot, amiért a miniszter fogadta. Szavai szerint a szerb kormány politikájának köszönhetően a magyarok megbecsült tagjai a szerbiai társadalomnak és maradéktalanul biztonságban érezhetik magukat hazájukban. Ezeket a viszonyokat csakis folyamatos munkával lehet fenntartani, szögezte le Pásztor –  olvasható „A magyarokat tisztelik Szerbiában” című, „A magyarság helyzetének jobbá tételéről tárgyalt Pásztor István és Zoran Đorđević” alcímmel ellátott (teljes szövegű) közleményből.[1]

Mit lehet ennek az írásnak az alapján megállapítani? Mi volt a két tisztségviselő találkozójának a célja, az apropója? Mit állapíthatunk meg a közleményből?

A találkozón kölcsönösen hangoztatott közhelyeken kívül, miszerint „szerint Szerbia viszonyulása a magyarsághoz kitűnő”, hogy „a magyarok megbecsült tagjai a szerbiai társadalomnak és maradéktalanul biztonságban érezhetik magukat hazájukban”, a közlemény semmi konkrétumot nem tartalmaz. Főleg azt nem, hogy a találkozó után hogyan és mivel lesz jobb a helyzetünk? Szóba hozta-e Pásztor a „részarányos foglalkoztatást” és a szociális problémákat – amiben a miniszter valójában illetékes (lenne)?   Sőt,  a szövegből még az sem derül ki, hogy ki is tiszteli Szerbiában a magyarokat!

Tegyük hozzá: Csak a megbecsülés és a tisztelet nem elegendő! Szerbiának biztosítania kell, hogy a magyar közösség tagjai egyenrangú polgárai legyenek a többségi nemzethez tartozókkal, az élet minden területén. Erről viszont a Đorđević-Pásztor találkozón – a közlemény szerint – szó nem esett!

Március 15.

„Mit kíván a délvidéki magyar nemzet”?

Március 15., az 1848/49-es forradalom és szabadságharc kezdete alkalmából több magyar helységben megjelent a Magyar Mozgalom plakátja (is).

A plakát 12 pontban – akárcsak 1848-ban – tartalmazza „a délvidéki magyar nemzet” mostani kívánságait:

Legyen béke, szabadság és egyetértés.

1. Kívánjuk a' sajtó szabadságát, censura eltörlését.
2. Felelős politikusok felelősségre vonását.
3. Évenkénti nyilvános elszámolást a közpénzekkel.
4. Egyenlőséget politikai tekintetben.
5. Nemzeti minimumot.
6. Közös döntéshozatalt közös ügyeinkben.
7. Úrbéri viszonyok megszüntetését
8. Zsarnokság megszüntetését
9. Pártlapú foglalkoztatás eltörlését.
10. Perbeszéd helyett a párbeszédet
11. A' politikai okokból kirúgottak visszahelyezését.
12. Tenni, és nem menni!

Egyenlőség, szabadság, testvériség!

A Magyar Mozgalom plakátja (Rontó Judit felvétele)

„Bácskossuthfalván ismeretlen tettesek a plakátokat nagyon gyorsan megsemmisítették”, Magyarkanizsán pedig valakik „a duma nem számít, ne felejtsétek: ez a Soros pártja nálunk” felirattal ellátott papírcsíkokat ragasztották az MM plakátjaira”.

A plakátrongálásokkal kapcsolatban az a szervezet a következő szöveget jelentette meg:

„A plakátokat letéphetik, de a szabadságvágyat eltiporni nem tudják!
170 évvel a magyar forradalom és szabadságharc után BÁCSKOSSUTHFALVÁN nincs helye a délvidéki magyar 12 pontnak! Ki és miért nem ért egyet a 12 pontba foglalt délvidéki magyar nemzeti kívánsággal? Ki és miért nem szeretné, hogy a bácskossuthfalviak elolvassák, mit kíván a délvidéki magyar nemzet? Ki és miért semmisítette meg a Magyar Mozgalom 12 pontot tartalmazó plakátjait? Ki kapta és ki adta ki a plakátmegsemmisítési parancsot? És miért?

Azért, hogy a szabad gondolkodás minden formája megsemmisüljön! 

1848-nak nem ez az üzenete! Éljen a szabadság![2]

Magyarkanizsán az MM Bencsik Andrásnak, a Demokrata újság főszerkesztőjének, a Békemenet egyik főszervezőjének a kijelentésével üzent az elkövetőknek:

„Azt hiszem, hogy abba kéne hagyni ezt az elemi iskolai szintű sorosozást például, Stop Soros, meg egyebek. Ezek jópofák, de a magyar társadalom ennél intelligensebb” – majd odaírták a végére, hogy: Magyarkanizsán is.[3]

Az MM 12 pontja tartalmazza mindazt, ami a délvidéki/vajdasági helyzetére napjainkban jellemző, ami közösségünket nyomja. Ezt pontosabban, jobban talán meg se lehetett volna fogalmazni.

Észrevétel az lehet, hogy a plakát (és a tartalma) nem kapott nagyobb teret a sajtóban, és kevés helyre jutott el. Még az MM honlapjára sem került fel. Ez viszont már mulasztás.  És magyar autonómia is, valamilyen okból, lemaradt a plakátról!

Lehetne ez a 12 pont a MM programja is a közelgő Magyar Nemzet Tanácsi és a következő hatósági választásokra.

BOZÓKI Antal

Újvidék, 2018. március 27.

---

[1] P.E.: „A magyarokat tisztelik Szerbiában. Magyar Szó, 2018. március 15. 4., vagy https://www.magyarszo.rs/hu/3627/kozelet_politika/180071/%E2%80%9EA-magyarokat-tisztelik-Szerbi%C3%A1ban%E2%80%9D.htm, 2018. március 14. [14:53] >> 2018. március 14. [21:38]

[2] A Békemenet főszervezőjének szavaival válaszolt a Magyar Mozgalom a sorosozó plakátrongálóknak. Szabad Magyar Szó, https://szabadmagyarszo.com/2018/03/20/a-bekemenet-foszervezojenek-szavaival-valaszolt-a-magyar-mozgalom-a-sorosozo-plakatrongaloknak/, 2018. március 20. [20:32]

[3] Uo.

ADTAK, JÖTTEK, AVATTAK

Megnyitották a szabadkai zsinagógát. Európa második legnagyobb zsinagógáját. A magyar szecesszió egyik legszebb emlékét. A zsinagóga tervét Komor Marcell és Jakab Dezső eredetileg Szegedre készítette, a szegediek azonban túl különlegesnek találták. Így lett Szabadkának zsinagógája 1903-ban. Kívülről szerb, belülről magyar támogatásokból újult meg az épület. A zsinagóga nemcsak a zsidó hitközség tagjainak jelent nagy örömet, hanem turisztikai, kulturális szempontból a városnak, a lakosoknak is. Szabadkán alig lehetett ma közlekedni. Az épület előtt szívecskék várták az elnökünket. A már bent lévő majdnem ezer meghívott felállva, tapssal köszöntötte a bevonuló elöljáróságokat. A díszvendégeket, Aleksandar Vučić szerb államfőt és Orbán Viktor magyar kormányfőt. Igaz, nem olyan nagy tapssal. Az első sorban foglaltak helyet. Fényképészek, sajtósok, tévések keresték a minél jobb helyet, hogy megörökítsék e pillanatot. Majd szépen elvonultak előlük. Orbán Viktor kalapban, Vučić szemüvegben, Pásztor István pedig fején kis kipával jelent meg. A kipa vagy kapedli szó szerint kupolát jelent. A kis kerek fejfedő héber neve.

 

A vendégeket szerb és magyar nyelven üdvözölték. Nógrádi Gergely a budai Frankel Leó utcai Zsinagóga kántora. 2015-ben Európa kántorhangjává választották, 2016-ban pedig amerikai koncertturnéja során megkapta a Zsidó Pavarotti kitüntetést. A világhírű főkántor a 121. zsoltár eléneklésével tette ünnepélyesebbé a nagy napot. A himnuszok következtek. Többen énekelték a magyar himnuszt, mint a szerbet. Egy dokumentumfilmet is levetítettek a szabadkai zsinagóga újjászületéséről. Isak Asiel, a szerbiai zsidó hitközség főrabbija a régi időkre emlékezett, arra, amikor 23 évvel ezelőtt belépett az elhagyatott, üres épületbe. Úgy érezte, megállt az idő. A szabadkai kis közösség most még közelebb hozta egymáshoz a szabadkaiakat, a magyarországiakat, a Szerbiában élőket, fejezte ki örömét a főrabbi. Mindkét ország kormányának köszönetet mondott, hogy újra megnyithatja kapuit a zsinagóga, hogy találkozások színhelye lesz, hogy Tórát olvashatnak. Benjámín Netanjáhú, Izrael miniszterelnöke sajnos nem tudott jelen lenni az átadó ünnepségen, de levelet küldött a szerb elnöknek, melyben örömét fejezte ki, köszönetet mondott. Félperces vastapssal köszöntötték a szóra kért magyar miniszterelnököt. Négy évvel ezelőtt ígérte meg, hogy segít a felújításban. A magyar kormány az épület felújítására több mint kétmillió eurót biztosított. Nekik köszönhető, hogy a zsinagóga belső terei, berendezései ismét teljes pompában láthatóak. Orbán visszaidézte az egyetemista éveit. Elárulta, hogy az egyik kedvenc dala volt a Szól a kakas. Több változat él, hogy honnan ered a dal, az egyik szerint a nagykállói csodarabbi kedvenc dala volt. Nekik, a 80-as évek egyetemistáinak nem a dal eredete volt fontos, hanem hogy egy szabad világ virradjon fel. És íme, szabad világban élünk. Összefogtak szerbek, zsidók, magyarok egy jó cél érdekben. Visszaadták a zsinagógának, a gyülekezés házának a régi fényét. Az épületet magyar népművészeti motívumok díszítik, hosszú évszázadok csiszolták össze az itt élőket. Üzenet ez a világnak, ilyen ez az Európa, melyben élni akarunk, ebben a környezetben tudjuk elképzelni a jövőnket. Ha Európa kulturális altalaját kicserélnék, akkor lehet, hogy egy ilyen eseményre nem kerülhetne sor. Magyarország sürgeti Szerbia EU-tagságát, mert már régóta ott lenne a helye. Ehhez kívánt Vučić barátjának sok sikert. Taps.

Fél méterrel feljebb emelték a mikrofont. Szerbia elnöke érkezett. Csodálattal nézett körül. Majd számomra meglepően rövid ideig beszélt. Röpke 9 percig. Tízszer megköszönte barátjának a segítséget. Kiemelte, hogy sosem voltak még ilyen jók az egymás közötti kapcsolatok. Kérte a magyar miniszterelnököt, hogy még többet segítsen az itteni magyaroknak, mert ezzel a szerbeknek is jót tesz. Orbán sosem hibáztatta Szerbiát, még csak meg sem dorgálta, ha vétett valamiben. Ezt is megköszönte. Taps. Ölelkezés. Taps.

Az ünnepség a Szól a kakas eléneklésével fejeződött be. A zsidók zsoltáros virrasztások, egyéb vallási ünnepek alkalmával éneklik. A sajtótájékoztatót már nem vártam meg. Nem akartam meghallgatni az ömlengéseket, hogy milyen jól élünk. Nem akarom széttrollkodni ezt a jelentős alkalmat. Elég volt hallgatni, ahogy az ünnepségen fényezte egymást a két főnök. A két excellenciás. Igazság Istene, hallgasd meg most szavunkat! Isten áldd meg a magyart! Megbűnhődtük már a múltat és a jövendőt is…

Egri Emma

http://egriemma.blogspot.rs/2018/03/adtak-jottek-avattak.html#comment-form

Még mindig nem határozták meg a kárpótlási szorzókat

A szerbiai Pénzügyminisztérium még mindig nem határozta meg a kártalanítás kiszámításához szükséges szorzókat azon polgárok esetében, akiknek vagyonát a második világháború után kobozták el. Az államkötvények útján történő vagyon-visszaszármaztatás kifizetését idén decemberben kellene kezdeni, erre a költségvetésben 2 milliárd eurót irányoztak elő.
„Folyamatban van a Vagyon-visszaszármaztatási Ügynökség által a Pénzügyminisztériumba megküldött adatok elemzése, ez pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy a szorzókat a reális értékek mentén állapítsuk meg” – közölte a minisztérium.
A vagyon-visszaszármaztatási törvény – azok esetében, akiknél nincs mód természetben kárpótolni – 2 milliárd euróban korlátozta a kibocsátható állampapírok összértékét. A kérelmezők 12 éves futamidejű állampapírokat kapnak, azaz 2030-ig lesznek kárpótolva, és éves szinten kettő százalék kamatra is számíthatnak. Egy tulajdonos legfeljebb 500.000 eurót kaphat, függetlenül az ingatlan piaci értékétől.

Mile Antić, a Vagyon-visszaszármaztatási Háló koordinátora a Beta hírügynökségnek azt mondta, hogy az állami költségvetésben nincs elegendő pénz, mert csak az idei évben 160 millió eurót kellett erre a célra elkülöníteni, de csak 16 milliót, azaz mintegy 2 milliárd dinárt irányoztak elő.
„A Vagyon-visszaszármaztatási Alapban sincs túl sok pénz. Tavaly decemberben az Államkincstár adatai szerint az alap számlájára a privatizációból 550 millió dinár, az építési telkek konverziójából pedig 565 millió folyt be, míg a devizaszámlán 95 millió euró és körülbelül 15 millió dollár volt” – ismertette Antić és hozzátette: a Vagyon-visszaszármaztatási Háló kifejezetten ellenzi azt, hogy a költségvetési pénzekből kárpótolják a polgárokat, miközben az állam elegendő ingatlannal rendelkezik, hogy a kérelmezőket természetben kárpótolják.
„Semmi kétség sincs afelől, hogy természetbeni vagyon-visszaszármaztatást kell alkalmazni, és abban az esetben, ha az elvett ingatlant nem lehet visszaadni, akkor helyette egy másik, azonos értékűt kell, hiszen ingatlanból van bőven, ráadásul azokkal egyébként is rosszul gazdálkodnak” – mondta Antić.
A Háló koordinátora szerint igazából nem arra várunk, hogy meghatározzák a szorzót, hanem, hogy a vagyon-visszaszármaztatási törvényt megváltoztassák, hogy az lehetővé tegye a természetbeni kárpótlást. „Erre még eggyel több okot ad az, hogy most pontatlan kataszteri adatok alapján próbálják meghatározni az ingatlanok értékét, így maga a szorzó is pontatlan lesz” – hangsúlyozta.
A Vagyon-visszaszármaztatási Ügynökség becslése szerint a tulajdonosok által visszaigényelt vagyon összértéke meghaladja a 13 és fél milliárd eurót. Az ingatlan visszaszármaztatására és az értékpapírban történő kárpótlásra 86 ezer kérelmet nyújtottak be, de a kárpótlás kifizetéséről eddig csak ezer határozat született.
Szabad Magyar Szó, 2018. március 25. [19:05]
https://szabadmagyarszo.com/2018/03/25/meg-mindig-nem-hataroztak-meg-a-karpotlasi-szorzokat/
Nyitókép: N1

Istenek és emberek

OLVASÓI LEVÉL

Mint egy görög eposzban, Magyarország népe kettészakadt magukat istenségeknek képzelőkre és egyszerű emberekre. A hetvenes évek elején egy pszichológiai kísérlet tette hírhedtté a Stanford Egyetem alagsorát. Önkéntes diákok “foglyok” és “őrök” szerepét játszották el. A kísérletet hat nap után meg kellett szakítani, mert a minden hatalmat és befolyást magukénak képzelő őrök szadista és megalázó módon kezdtek bánni az egyre beletörődőbb “foglyokkal”. Aki az elmúlt években nem ismerte meg testközelből a magyar valóságot, vagy csak a sikerpropagandává züllesztett médiából tájékozódik, talán még nem vette észre, hogy egy hasonló kísérlet zajlik Magyarországon, csak társadalmi méretekben. Adná Isten, hogy a folyamatot végre megszakíthassuk.

Mint egy görög eposzban, az ország népe kettészakadt magukat istenségeknek képzelőkre és egyszerű emberekre. Az istenségek a NER (Nemzeti Együttműködés Rendszere) érdemtelen, de a Párthoz végtelenül lojális szerencselovagjai. Ők azok, akik összeharácsolhatják az ország vagyonának jelentős részét. Ők azok, akik lépten-nyomon éreztetik, hogy a nemzet érdekeivel szemben a józan észt is felülírhatják. A halandók meghallgatását pedig csak a látszat kedvéért játsszák el. Aki nem hallgat, az könnyen megütheti a bokáját, szabad préda lehet belőle.

Egy másik pszichológiai kísérletben azt vizsgálták, hogy egy vezető utasítására, magasabb érdekre hivatkozva hajlandóak-e a résztvevők akár halálos áramütést is mérni egy másik emberre. A résztvevők kétharmada hajlandó volt. A Fidesz pedig arctalan, pusztítandó szörnyetegnek állít be minden magyart, aki felemeli a szavát az országot legyengítő, elszigetelő és erkölcsi válságba sodró korrupció és abszurditások ellen. Lassan a tizenöt millió nemzetáruló nemzete leszünk.

A cikk olvasói levél. Szerzőjének a véleménye nem feltétlenül egyezik meg a szerkesztőség véleményével.

A magyar fiatalok jelentős része inkább elvándorol. Tapasztalatból tudom, hogy a kivándorlás vezető oka a reménytelenség, amit a mérhetetlen megalázottság táplál: a néhány tízezernyi NER-lovagnak minden sikerül, ők fényűző életet élhetnek, és lépten-nyomon azt látjuk, hogy rájuk nem vonatkoznak a törvények, büntetlenül lophatnak és csalhatnak. Aki “csak” tehetséges és szorgalmasan dolgozik, az ritkán jut egyről a kettőre, sőt, az arrogáns hatóságok bármikor tönkretehetik a munkája gyümölcsét. Különösen, ha azt egy NER-lovag úgy kívánja. Míg a többi V4 ország és Románia népességfogyása lelassult, magyarországon ez gyorsulni látszik.

A legalizált korrupció ugyanis válságba taszította az országot, amit törvényszerűen egy lassú gazdasági leszakadás is követ. Szlovákia és Szlovénia már jóval magasabb életszínvonalat biztosít polgárainak, és a fizetések vásárlóerejében Románia is lehagyta hazánkat, legutóbb az orvosok bérét emelték négyszeresére. Az egy főre jutó GDP terén a V4-es sort már mi zárjuk (Lengyelország az Orbán-rezsim alatt előzött meg minket). Nyolc éve Kelet-Magyarország fejlettebb volt a Partiumnál. Mostanra fordult a kocka. Míg a román vagy lengyel termelékenységi mutató - az életszínvonalat meghatározó legfontosabb paraméter - jelentősen javul, a magyar a harsogó propaganda ellenére stagnál.

A cikkem elején említett kísérletben hat nap elegendő volt, hogy a túlzott hatalmat kapott őrök kiforduljanak önmagukból. Ki csodálkozik hát a Fidesz vezetőinek és lojális sleppjüknek évek óta tartó, egyre elvetemültebb flancolásán és az országot tönkretevő eszement döntésein és harácsolásain? Vagy az egyszerű emberek megfáradt beletörődésén? Megtörténhetne mindez Erdélyben, ahol a sajtó nem egyetlen érdekcsoport kezében van, és ahol lépten-nyomon tartóztatják le a korrupt politikusokat? A számos visszataszító példa közül, melyek jól mutatják, hogy egy ideológiamentes rablóbandával állunk szemben, csak keveset tudok itt felsorolni. De ha valaki igényli, mindegyikhez bőséges háttérdokumentációval szolgálhatok.

Farkas Flórián milliárdokat elsíboló, a Fidesz képviselőjeként a Parlamentben ülő roma politikus, aki érettségijét is gyanús körülmények közt szerezte. A munkahely-teremtési pályázatokból tízmilliókra vett luxusautókat, haverjai között több pénzt osztott szét egy év során, mint amennyi tucatnyi tanár átlagfizetése egy évtized alatt. Neki már Göncz Árpád is megkegyelmezett amikor lopás miatt le akarták csukni. És őt Orbán Viktor is megvédi, akármilyen orcátlanul is semmizi ki azokat, akiket képviselnie kellene: szavazatokat hoz, ugye... Amikor ezt fölemlegettem a köztársasági elnöknek, cinikusan csak annyit mondott: “mindez csak egy gyanú”.

Mészáros Lőrinc, a gázszerelőből lett milliárdos (magyarán: az ország lerablásából szerzett vagyon egy részének strómanja), pénzt oszt, mint egy földesúr: a lassan szitokszóvá váló Felcsút faluban élő fiatal házaspárok otthonteremtését segíti 100 millió forinttal. Ez nagyon szép, de amíg az országot tömegével hagyják el a fiatal orvosok, inkább őket kellene segíteni állami pénzekből.

A drága szivarokat rágó, az ország arcába röhögő producer, Andy Vajna Orbán egyik bizalmasa, és mint ilyen, a legtöbb kaszinó üzemeltetési jogát ő kapta meg. Ezzel az ország egyik leggazdagabb emberévé vált, újabban még a turizmushoz és a gyémántokhoz is ért (utóbbiak kis helyen elférnek, és jól lehet őket hozni-vinni). Évente több milliárd forintnyi közpénzt tesz zsebre. Vajon mennyit keres egy gyerekorvos? Fiatal felesége két kézzel szórja a pénzt: hetvenmilliót (egy tanár húszévnyi fizetése!) érő luxusautóval száguldozik Budapest belvárosában, ajándékba kapott milliós ékszereivel henceg közösségi oldalakon.

A helikopterezés a közpénzen megtollasodott, újgazdag NER-elit egyik státusszimbólumává vált. Miközben a Mentőszolgálat a működőképesség határán van, a luxusmárkákkal villogó Rogán miniszter helikopterrel jár szórakozni, letagadja, aztán beismeri. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, akinek nemzetpolitikai kérdésekben mutatott inkompetenciájáról személyesen is meggyőződhettem, helikopterrel szállíttatja a külföldön elejtett háziállatait, és azzal védekezik, hogy nem ő helikopterezett, hanem a szarvas. Az érdemtelenül (a lojalitás és a kontrollálhatóság következtében) milliárdossá lett Mészáros Lőrinc helikopterrel közelíti meg Békés megyei vadászkastélyát, mert körülötte rosszak az utak. És magánrepülővel utazik focicsapatának meccseire.

A foci és a stadionépítések őrülete egyre jobban megcsapolja az ország erőforrásait. 2016 végén újabb (!) 37 milliárd forintot költött a kormány stadionépítésekre és focira. Ez az agyrém a határon túli magyarságot érintő támogatásokra is kihat. A döntéshozók józan eszének elvesztését mi sem mutatja jobban, mint az, hogy 8 milliárd forint jutott határon túli fociakadémiák támogatására. Erdélybe legalább másfél milliárd került: ez az összeg a Sapientia Egyetem éves költségvetésének nagyságrendjébe tartozik. A foci, mert az a Vezér hobbija, fontosabb lett mint a felsőoktatás.

A felsőoktatás, mint az életszínvonalat hosszú távon alapvetően meghatározó másik terület, Magyarországon is mostohagyereknek számít. A 2017/18-as tanévben az összes képzésben összesen 283.000 hallgató vesz részt, ami több ezerrel kevesebb, mint az előzőben. Utoljára az 1998/99-es tanévben jártak ilyen kevesen felsőfokú szakképzésre, főiskolára, egyetemre vagy doktori képzésre. Bár nyilvánvaló hogy magas életszínvonal csak a jól képzett munkaerővel valósítható meg, a Fidesz egyik alelnöke, egy birkózó egyenesen kirohanást intézett a felsőoktatás ellen. Hogy a közoktatás milyen tragikomikus bábokra volt bízva és hova züllött, annak mindenki könnyen utánanézhet.

Nemrég bizalmas vonalon 37 milliárd forint érkezett Erdélybe. Nemes gesztus és számos égető problémát orvosló, sőt az anyaországi vállalatok piacait is bővítő lépés lenne mindez, ha értelmesen költenék el. De sajnos Székelyföld továbbra is Románia egyik legszegényebb, a kivándorlás és az elnéptelenedés által leginkább sújtott régiója. Az illetékes magyar kormányzati és a székelyföldi döntéshozóknak, gazdasági vezetőknek pedig a leghalványabb fogalmuk nincs úgy összességében a székelyföldi gazdaságról, vagy akár a fontosabb iparágakról. Mindez akkor derült ki számomra, amikor civil kezdeményezésként próbáltunk megszervezni egy székely gazdaságfejlesztési szervezetet.

Rengeteg pénz érkezett Magyarországra a “gonosz” EU-ból, csakhogy a pénzek sok esetben el lettek herdálva, hiszen útjukat korrupció övezte. Az aktuális oligarcháknak mindent szabad. Így eshetett meg, hogy Orbán vejének cége rossz minőségű közvilágítást sózott rá, súlyos százmilliókért, több vidéki városra. A panaszokat Zalaegerszegen már nem lehetett a szőnyeg alá söpörni. Korrupt, olykor már a szervezett bűnözés gyanúját fölvető közbeszerzések miatt az országnak tízmilliárdos büntetéseket kell fizetnie.

Kányádi Sándor szavaival élve “Lopni erény. Az boldogul, ki hazudik. A becsület lassan némává szótlanul”. Egyik ismerősöm magáncége részére közbeszerzést kellett szervezzen. Meg is jött az állami illetékes, és diszkréten megkérdezte hogy a közbeszerzést kinek kell megnyernie. Hát annak, aki a legjobb. Jó, jó, de mégis kinek? Uram, hát nem érti? A cég az enyém, nekem tényleg a legjobb ajánlattevő kell! Az állami tisztviselő szerint ez volt pályafutása egyetlen tisztességes közbeszerzése.

A határon túli magyarság jogaiért való kiállás, Kárpátalját leszámítva, inkább szimbolikus, mint hatékony. Tavaly Szijjártó Péter magyar külügyminiszter is jelen volt a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem tanévnyitóján, és „Románia legnagyobb és legjobb egyeteméről" szónokolt. Miközben ott vannak az általam közel tizenkét éve kiszegezett, és az azonnal levert magyar feliratok nyomai a "multikulturális" egyetem falain. A Ceausescu által megszüntetett Bolyai Egyetem újraindítása lekerült a realitások napirendjéről, akárcsak a Székelyföld autonómiájának kérdése.

Miközben milliárdok folynak el értelmetlenül olyan látszattevékenységet folytató intézményekre, mint a Szász Jenő által vezetett Nemzetstratégiai Kutatóintézet vagy a Csóti György által irányított Kisebbségi Jogvédő Intézet. Szász Kövér László haverjaként, Csóti meg egy macska kilenc életét lepipáló túlélőként állami finanszírozású intézmények vezetői lettek, és ostobaságokra meg a nemzetstratégiával köszönő viszonyban sem levő, ötletszerűen válogatott helyi érdekű rendezvényekre szórják a pénzt.

Mindeközben a magyarságukért meghurcolt helyi vezetőket senki nem támogatja, a határon túli magyarság érdekében tett lépések pedig nincsenek összehangolva. Sőt, amit tesznek, az gyakran meggondolatlan, a Felvidék esetében például súlyos következményekkel, megosztottsággal járt. És ami a legfurcsább: a határon túli magyarságot érő jogsértések nincsenek dokumentálva, rendszerezve és lefordítva. A nemzetközi sajtót nem tájékoztatják ezekről, gyakran még kérésre sem. Talán nem véletlenül. Európa semmit nem tud a gondjainkról. Teljesen szétverték azt a hálózatot, amely a civil diplomácia eszközeivel tudta volna tájékoztatni és befolyásolni a világ közvéleményét és döntéshozóit, és amely nagyságrendekkel több cikket helyezett el a világsajtóban a magyarság érdekében, mint a milliárdokkal kistafírozott, de tehetségtelen “haverek”, Csóti és Szász által vezetett intézmények.

A kormány a magyarság nemzeti értékeit is fura módon kezeli. Ennek elrettentő példája a hungarikum bizottság, amely a magyarság csúcsteljesítményének tekint egy kozmetikumcsaládot (!) vagy egy adatmentési módszert. De nem tekinti hungarikumnak sem a Rubik kockát, sem a C-vitamint. A döntéseket sok esetben a hungarikum státussal járó pénzforrások mozgatják. Értékeink nemzetközi megjelenítése katasztrofális, elég ha a kürtőskalács körüli hercehurcára utalok.

Ha egy Fidesz-vezetőnek vagy NER-lovagnak valami megtetszik, azt büntetlenül elorozhatja. És tönkre is teheti. És meg is ideologizálhatja, hogy akitől elvették az rossz, az ellenség, az “Vogelfrei”! És mit érhet el egy halandó egy képzelt istenséggel szemben? Így járt a budapesti Székely Fesztivál megálmodója és szervezője, a (nemcsak Erdélyben) köztiszteletnek örvendő Lukács Csaba haditudósító, aki a Magyar Nemzetnél dolgozik, tehát Simicska, tehát ellenséges tárgy, amely áramütéssel sújtható. Így járt a Welt2000 szoftvercég is, amelyik nagy pénzügyi műveleteket bonyolító programokat készített. A cég egyik tulajdonosa aznap halt meg, amikor aláíratták vele a céget a kormánynak átadó szerződést.

A teljes gátlástalanság az élet minden dimenziójában teret hódít. Kerényi Imre egykori színrendező ámokfutását a kormány tízmilliókkal támogatja. Ennek egy groteszk megnyilvánulása egy ízléstelen és vulgáris bértollnok, Bayer Zsolt műveinek a magyar irodalom nagyjai melletti kiadása. A rendszer egy másik üdvöskéje egy 1956-os szabadságharcos nevét cserélte ki az óriásplakátokon.

Minden visszaélésből és abszurditásból nem robban, nem robbanhat ki botrány. Pedig sajnos az ország vezetői csak ebből értenek. Ha egyszerű, szegény emberek tesznek panaszt, annak a legritkábban van hatása. A felelős, gondolkodó tisztségviselők helyett megfélemlített bólogatójánosokat kedvelő államigazgatás tragikomikus húzásai bőven szolgáltatnák a muníciót ezer botrányhoz, hiszen a korrupció és a felelőtlenség tekintetében lassan gyurcsányi magasságokban leszünk. A vizes VB-re sokszorosan túlárazva építettek egy csermelyen átívelő hidat. Egy másik szomorú példa a trafikmutyi: a két világháború között tényleg csak a rászoruló árvák és rokkantak kaptak trafikjogot. Most meg, ahogy egy bennfentes elmondta nekem, “a helyi embereink mind rávetették magukat”.

A kétharmadot nyert Fidesznek történelmi lehetősége lett volna kinevelni egy felelősen gondolkodó magyar államigazgatást, kiirthatta volna a korrupciót, és nekiállhatott volna egy, a saját sorsát aktívan és bölcsen irányító magyar nemzet kineveléséhez. Ennek homlokegyenest az ellenkezője történt és történik. A kevésbé tájékozott népességet aljas szándékkal félrevezetik. Orbán rájött arra is, hogy Magyarországnak nincs szüksége minőségi médiára, mert az veszélyezteti a hatalmát. Csak népmesékre, amit a bulvár jól kiszolgál. Ezért is fél a Nyugat-Európában dolgozó, világot látott honfitársainktól. A nem kellően tájékozott határon túli magyarságot, a felvidékiek kivételével, fillérekért megveszik Fidesz-szavazónak, akárcsak a roma lakosságot. Sajnos sokan csak azt látják, hogy jön néhány stadionnyi pénz, és Orbán szépen beszél. Annak perspektívája, hogy közben Magyarország lassan leszakad és kiürül, fel sem merül.

Fideszes véleményvezéreknek van képük azt mondani, hogy a korrupció jó dolog, mert kialakul egy nemzeti tőkés réteg. Amikor fölvetettem, hogy torz piaci viszonyok között felhízott vállalatok pillanatok alatt tönkremennek, ha éles helyzetbe kerülnek, továbbá a rossz, például pusztán politikai kapcsolatokra építő menedzsment életveszélyes, a pénzt pedig a mérnöki képzés megerősítésére és a nagy hozzáadott értéket termelő vállalatok megerősítésére kellene fordítani, sértetten faképnél hagytak. Azt meg sem hallgatták, hogy a NER-oligarchák által felhalmozott, százmilliárd forintot is meghaladó rossz hitelállomány az egész magyar bankrendszert is a padlóra küldheti.

Soros a mumus, mint Lázár Ervin meséiben a pomogácsok. De Soros érveit a bevándorlás fokozására évekkel az inkriminált cikke előtt is hallottam, egy vezető svájci gazdasági szakembertől. Akit semmi más nem érdekelt, csak a biznisz, a munkaerőhiány enyhítése, és a helyi vásárlóerő növelése. Az évezredes európai kultúra várható pusztulása nem zavarta. Ha valakinek fontos a magyarság fennmaradása, csak helyeselheti a tömegesen beáramló migránsok távol tartását. Egyébként épp az Orbán kormány volt az, amelyik sokkal több migránst fogadott be az előírtnál. Orbán maga pár éve még világkvótákat szorgalmazott, az iszlámot méltatta, és a bankároknak a Sariával példálózott a magas kamatok miatt. És ne feledjük azt sem, hogy Magyarországot nem a kerítés, hanem relatív szegénysége védi meg a migránsoktól. Akárcsak az egész kelet-európai régiót. Romániában sincsenek migránsok.

“Féltem - azért harcoltam a haddal a jog s a szabadság ellen Irun falain. S így is elért a halál”. Ez a József Attila idézet jutott eszembe, amikor egy állami tisztségviselőt arra kértem, segítsen nekem egy közérdekű erdélyi ügyben a józan ész pártját fogni, és nemet mondott, mondván hogy fél: el kell tartsa a családját és félti az állását. Rá pár napra dobták az illetőt, mint egy használt papírzsebkendőt. Lám, néha a lojalitás sem véd meg mindentől, de a kisebb-nagyobb fideszesek pénzéhségének és bosszújának már kisemberek is áldozatul esnek. A NER-lovagok nevetve mondják, hogy ha a nagyoknak szabad, nekik miért lenne tilos? Hiszen ők is istenségek. Hogy közben az ország morális alapjai megrendülnek, az őket nem érdekli.

Tragikomikus, hogy nem egyszer helyzetben levő kormánypártiak mesélik szabadkozva, hogy mennyi ostobaságot sikerült megakadályozniuk. Az már kevésbé vicces, hogy néhány NER-es ember arcán olyan páni, gyöngyöző félelmet látok, ha velem találkozik, mint amit Kolozsváron tapasztaltam sokakon, miután kiszegeztem a magyar feliratokat. Az sem, hogy volt olyan újságíró, aki miattam került bajba. Elküldtem neki egy cikket egy visszaélésről, lehozta. Ő a magyarság érdekében a bőrét sokszor vásárra vivő, a nemzeti sajtó által hősként kezelt, és a külhoni magyar állampolgárságot kérő okmányokat elsőként benyújtó fiatal tudósként tartott számon.

Sokan kérdik, hogy ki lehet az alternatíva. A válaszom az, hogy leszerepelt politikusoknak semmiképpen ne szavazzunk bizalmat. Számomra érthetetlen, hogy egy olyan #gazállat, mint Gyurcsány, egyáltalán politizálhat még. Az is szomorú, hogy a tájékozatlan emberek nem veszik észre, hogy a fideszes #gazállatok narcisztikus, arrogáns és egyre nagyobb károkat okozó ámokfutása csak erősödni fog. De ha az államigazgatást nem fejezik le főosztályvezetői szintig minden egyes kormányváltás alkalmával, az országot bármelyik, parlamenti szerepre esélyes, keletről és nyugatról is zsarolhatatlan 21. századi párt sokkal jobban elvezetné.

Fontos nekem, hogy miként fog az ország kikecmeregni jelenlegi helyzetéből, mert a helyzet csak romlani fog. Ezrével állnak sorba azok, akik NER-szerencselovagokká akarnak válni. És azok, akik már megszedték magukat, de az emberi természet jellegéből fakadóan csak még többet akarnak majd lenyúlni. És az olyanok, mint Gyurcsány, akik szerencsére kiestek a pikszisből, de az ország immunrendszere nem elég erős ahhoz hogy a politikától végleg távol tartsa őket.

Ne feledjük, hogy a kettős állampolgárságot sem a Fidesz kezdeményezte, hanem az MDF. A határon túli magyarságot megillető kisebbségi jogok mellett az összes tisztességes 21. századi párt kiállt. Az ellenzék demokratikus pártjainak felelőssége annak tisztázása, hogy miként fognak össze annak a mérhetetlen gazdasági és morális csapdahelyzetnek a felszámolása végett, amibe az ország és a nemzet került. Első lépésként csatlakozni kell az Európai Ügyészséghez, amelytől a korrupt kormánypárt úgy fél, mint az ördög a tömjénfüsttől. Azt a kérdést is föl kell tenni, hogy miért nem volt képes ellenállni az ország sem Gyurcsány, sem Orbán manipulációjának. És annak garantálása, hogy háttéralkuk helyett mindenkit felelősségre vonnak azok közül, akik az elmúlt huszonegynéhány évben visszaéltek a nemzet bizalmával.

Ha a most folyó harácsolás még gátlástalanabbá válik, a döntések még inkább nélkülözik majd a szakmaiságot, akkor Magyarország még inkább leszakad, kivándorló országgá válik, és lemarad az EU-tag szomszédaihoz képest. Ezt előbb-utóbb az erdélyi magyarság is megsínyli. Fontos lesz tehát megmutatni, hogy az erdélyi magyarság nem áll egységesen a jelenlegi korrupt és önkényeskedő rezsim mellett, és remélem elkerülhető, hogy az előbb-utóbb bekövetkező fordulat esetén Orbán utolsó csatlósaként álljanak rajtunk bosszút.

Hantz Péter
http://reply.transindex.ro/?cikk=518
utolsó frissítés: 2018-03-23 13:11:00

--------------------
A szerző biofizikus kutató. 2003 és 2010 között az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) vezetőségi tagja, a 2012-es parlamenti választásokon az EMNP szenátorjelöltje. A Bolyai Egyetem újraindításáért szerveződött mozgalom vezetője, 2006 novemberében magyar feliratokat szegezett ki a Babes-Bolyai Egyetem falaira, amely után egyetemi oktatói állásából elbocsátották. Azóta rangos külföldi kutatóintézetek és egyetemek munkatársa. Több delegációt is vezetett, melyek nemzetközi szervezeteknél a magyar kisebbségek jogainak érvényesítése mellett szálltak síkra. A magyar nemzeti értékek nemzetközi megismertetésével, és Székelyföld gazdasági fejlesztésével kapcsolatos tevékenységeket is irányít. - a

Transindex.ro portálról