Oldalak

2018. július 22., vasárnap

Kisebbségnek politizálni tilos! ... parancsolná a szerb miniszterelnök Washingtonból

<span class="entry-title-primary">Kisebbségnek politizálni tilos!</span> <span class="entry-subtitle">... parancsolná a szerb miniszterelnök Washingtonból </span>

Bokros nemzetközi teendői közepette is volt ideje Ana Brnabić miniszterelnöknek arra, hogy egyenesen Washingtonból üzenje meg a szerbiai kisebbségeknek, hogy pofa be! Milyen dolog az már, hogy a kisebbség belekotnyeleskedik őnagysága dolgába:
„… be kell tartaniuk államuk törvényeit, mindenekelőtt a nemzeti kisebbségi tanácsokra vonatkozó törvényt, amely tiltja a tanács tagjainak, hogy politikával foglalkozzanak.”
Először azt hittem, hogy a Szabad Magyar Szó eltúlozta a fogalmazást. De könnyű meggyőződni, hogy szó szerint ez a kijelentés szerepel a szerb kormány honlapján is.
Brnabićka zsebében azért nyílt ki a bicska, mert a Bosnyák Nemzeti Tanács meghívta Novi Pazarba Behgjet Pacollit, “aki magát a mi Koszovó és Metóhia autonóm tartományunk »külügyminiszterének« nevezi”. A szerb kormány mellesleg megtiltotta a koszovói külügyminiszter számára a határátlépést. Pacolli azon a fórumon vett volna részt, amelynek témája “A balkáni regionális stabilitás és együttműködés megvalósításának folyamata” – lett volna, ha az incidens miatt le nem mondják.
Pacolli megköszönte a meghívást, elállt az utazástól, és felhívta a figyelmet arra a körülményre, hogy a szerb miniszterelnök abból az országból üzent, amely elsőként ismerte el Koszovó függetlenségét.
De hagyjuk Pacollit és meghívóját, Sulejman Ugljanint, lássuk az eset szélesebb körű vonatkozásait!
Először is Brnabićka – nyilván dühében – akkora ostobaságot mondott, amit mégsem várunk el az Európai Unióba tartó miniszterelnöktől. Az általa hivatkozott törvény ugyanis sehol nem mondja ki, hogy a kisebbségi nemzeti tanácsok tagjai nem politizálhatnak!
Az lenne csak fából vaskarika – ami ugyan Szerbiában abszolút lehetséges, hiszen a miniszterelnök is azzal fejezte be tilalmi parancsát, hogy
“Szerbia példaképül szolgálhat a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak tiszteletben tartása terén” (No persze.)
Mégis hogy gondolja ez a miniszterelnök, hogy a törvény által felhatalmazott nemzeti tanácsok (ma már nem jogkörrel rendelkeznek, csak úgy mellékesen fel vannak erre-arra hatalmazva, ami egyszerű többséggel bármikor visszavonható) az oktatás, a kultúra, a tájékoztatás és az „egyenrangú” nyelvhasználat kérdéseivel foglalkozzanak – anélkül, hogy politizálnának?!
Másodszor, az immár harmadszor(!) – ráadásul a legnagyobb kisebbség koalíciós partneri kollaborálása mellett – megnyirbált felhatalmazások között is megtalálhatók olyan tevékenységek, amelyek mindenütt a világon politikai munkának számítanak.
Az egyetlen, amit a törvény kifejezetten tilt, az az, hogy a nemzeti tanács elnöke és végrehajtó bizottsági tagjai nem lehetnek sem pártvezetők, sem máshová választott vagy kinevezett politikai tisztségek betöltői – ami nem ugyanaz, mint a politizálás tilalma, sőt pontosan emiatt nem ellentétes vele.
Brnabićka továbbá arra figyelmeztet – ami szintén fából vaskarika (vagy a szerb politika természetes velejárója), hogy:
„a nemzeti tanácsok egy adott kisebbség minden egyes tagját képviselik, nem pedig az egyes pártokat és egyéni érdekeket, amelyek nevében nem léphetnek fel.”
Mint tudjuk, ennek homlokegyenest az ellenkezője valósul meg, legalábbis a Magyar Nemzeti Tanács esetében – amelynek egyeduralkodó többségi pártja a szerb kormány leghűségesebb koalíciós partnere. Ezért is szabad nekik akárhányszor fogadniuk az anyaország vezéreit és milliárdjait. (No meg az uniós felvétel megvétózásának megelőzése végett.)
Negyedszer, a nemzeti tanácsokról szóló törvény a választási listák (agyon)szabályozásában is kimondja, hogy annak a választási listának a nevében, amelyet kisebbségi politikai párt állít, a párt nevének meg kell jelennie a lista nevében is. Hogy majd a győzelem után meg ne politizáljanak, ugye… Közröhej.
Csakhogy mindez egyáltalán nem nevetséges, hanem szomorú – és felháborító. Mert az igazi üzenet az, hogy „Kisebbségek, pofa be! Vagy úgy politizáltok, ahogy mi diktáljuk, azt ünneplitek, amit mi akarunk, arra szavaztok, amit mi parancsolunk – vagy tilos politizálnotok.”
Még szerencse, hogy „Szerbia példaképül szolgálhat a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak tiszteletben tartása terén.”
Mi lenne, ha nem így lenne

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése