Bokros nemzetközi teendői közepette is volt ideje Ana Brnabić miniszterelnöknek arra, hogy egyenesen Washingtonból üzenje meg a szerbiai kisebbségeknek, hogy pofa be! Milyen dolog az már, hogy a kisebbség belekotnyeleskedik őnagysága dolgába:
„… be kell tartaniuk államuk törvényeit, mindenekelőtt a nemzeti kisebbségi tanácsokra vonatkozó törvényt, amely tiltja a tanács tagjainak, hogy politikával foglalkozzanak.”Először azt hittem, hogy a Szabad Magyar Szó eltúlozta a fogalmazást. De könnyű meggyőződni, hogy szó szerint ez a kijelentés szerepel a szerb kormány honlapján is.
Brnabićka zsebében azért nyílt ki a bicska, mert a Bosnyák Nemzeti Tanács meghívta Novi Pazarba Behgjet Pacollit, “aki magát a mi Koszovó és Metóhia autonóm tartományunk »külügyminiszterének« nevezi”. A szerb kormány mellesleg megtiltotta a koszovói külügyminiszter számára a határátlépést. Pacolli azon a fórumon vett volna részt, amelynek témája “A balkáni regionális stabilitás és együttműködés megvalósításának folyamata” – lett volna, ha az incidens miatt le nem mondják.
Pacolli megköszönte a meghívást, elállt az utazástól, és felhívta a figyelmet arra a körülményre, hogy a szerb miniszterelnök abból az országból üzent, amely elsőként ismerte el Koszovó függetlenségét.
De hagyjuk Pacollit és meghívóját, Sulejman Ugljanint, lássuk az eset szélesebb körű vonatkozásait!
Először is Brnabićka – nyilván dühében – akkora ostobaságot mondott, amit mégsem várunk el az Európai Unióba tartó miniszterelnöktől. Az általa hivatkozott törvény ugyanis sehol nem mondja ki, hogy a kisebbségi nemzeti tanácsok tagjai nem politizálhatnak!
Az lenne csak fából vaskarika – ami ugyan Szerbiában abszolút lehetséges, hiszen a miniszterelnök is azzal fejezte be tilalmi parancsát, hogy
“Szerbia példaképül szolgálhat a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak tiszteletben tartása terén” (No persze.)Mégis hogy gondolja ez a miniszterelnök, hogy a törvény által felhatalmazott nemzeti tanácsok (ma már nem jogkörrel rendelkeznek, csak úgy mellékesen fel vannak erre-arra hatalmazva, ami egyszerű többséggel bármikor visszavonható) az oktatás, a kultúra, a tájékoztatás és az „egyenrangú” nyelvhasználat kérdéseivel foglalkozzanak – anélkül, hogy politizálnának?!
Másodszor, az immár harmadszor(!) – ráadásul a legnagyobb kisebbség koalíciós partneri kollaborálása mellett – megnyirbált felhatalmazások között is megtalálhatók olyan tevékenységek, amelyek mindenütt a világon politikai munkának számítanak.
Az egyetlen, amit a törvény kifejezetten tilt, az az, hogy a nemzeti tanács elnöke és végrehajtó bizottsági tagjai nem lehetnek sem pártvezetők, sem máshová választott vagy kinevezett politikai tisztségek betöltői – ami nem ugyanaz, mint a politizálás tilalma, sőt pontosan emiatt nem ellentétes vele.
Brnabićka továbbá arra figyelmeztet – ami szintén fából vaskarika (vagy a szerb politika természetes velejárója), hogy:
„a nemzeti tanácsok egy adott kisebbség minden egyes tagját képviselik, nem pedig az egyes pártokat és egyéni érdekeket, amelyek nevében nem léphetnek fel.”Mint tudjuk, ennek homlokegyenest az ellenkezője valósul meg, legalábbis a Magyar Nemzeti Tanács esetében – amelynek egyeduralkodó többségi pártja a szerb kormány leghűségesebb koalíciós partnere. Ezért is szabad nekik akárhányszor fogadniuk az anyaország vezéreit és milliárdjait. (No meg az uniós felvétel megvétózásának megelőzése végett.)
Negyedszer, a nemzeti tanácsokról szóló törvény a választási listák (agyon)szabályozásában is kimondja, hogy annak a választási listának a nevében, amelyet kisebbségi politikai párt állít, a párt nevének meg kell jelennie a lista nevében is. Hogy majd a győzelem után meg ne politizáljanak, ugye… Közröhej.
Csakhogy mindez egyáltalán nem nevetséges, hanem szomorú – és felháborító. Mert az igazi üzenet az, hogy „Kisebbségek, pofa be! Vagy úgy politizáltok, ahogy mi diktáljuk, azt ünneplitek, amit mi akarunk, arra szavaztok, amit mi parancsolunk – vagy tilos politizálnotok.”
Még szerencse, hogy „Szerbia példaképül szolgálhat a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak tiszteletben tartása terén.”Mi lenne, ha nem így lenne
Purger Tibor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése