A
Helsinki Emberi Jogok Szerbiai Bizottsága a nemzeti kisebbségekről
Szerbia példaképül szolgálhat a nemzeti
kisebbségek jogainak és szabadságjogainak tiszteletben tartása terén.
Ana Brnabić
szerb kormányfő (Washington, 2018. július 21.)[1]
A magyar közösség helyzetét bemutató tanulmányok,
elemzések, kiadványok hiányában, fontos ismereteket, adatokat, megállapításokat és következtetéseket
tartalmaznak az emberi jogok állásával és a nemzeti kisebbségek státusával
foglalkozó szerb kutatók vizsgálatai. (Ha már mi nem törődünk a saját helyzetünk
bemutatásával, mégis akadnak, akik ezzel is foglalkoznak.)
Így, például, a nemzeti kisebbségek hatékony
részvételét kutatták Szerbia társadalmi és politikai életében a belgrádi Etnikai Kutatóközpont (Centar za
istrаživanje etniciteta – CIE)[2]
munkatársai. Kutatásaik eredményét külön publikációban jelentették meg,[3]
amit június 29-én Szabadkán mutattak be, a Magyar Nemzeti Tanács székházában
tartott konferencián.[4]
A szakértők egyik legfontosabb megállapítása:
„Szerbia becikkelyezett minden nemzetközi aktust, amellyel a nemzeti
kisebbségeknek szavatolják a közéletben való hatékony részvételt. Szerbia
alkotmánya és a mérvadó törvények előírják a nemzeti alapon való
megkülönböztetés tilalmát a közéletben való részvétellel kapcsolatban, a
köztisztségekhez és a közhatalmi munkahelyekhez való hozzáféréskor. Ez mellett,
határozottan kimondják, hogy a közhatalomban való munkaviszony létesítéskor
figyelmet fordítanak a nemzeti kisebbségek megfelelő képviseletére. A
gyakorlatban jelen lévő nemzeti kisebbségek alulképviseltsége a közigazgatásban
azonban rámutat, hogy az alkotmányos és törvényes elvek alkalmazása valahogy
nem működik.”[5]
A Helsinki Emberi
Jogok Szerbiai Bizottsága (Helsinški odbor za ljudska prava u Srbiji)[6] is,
az éves jelentéseiben, rendszerint foglalkozik a nemzeti kisebbségek
helyzetének alakulásával.
A legutóbbi, a 2017-es évre vonatkozó, Szerbiai
reális korlátozottsága a saját jövőjének választásában [Realna ograničenja
Srbije u izboru sopstvene budućnosti] c. kiadvány[7] A
politikai akarat és a rendszer hiánya a kisebbségek társadalmi integrációjában
[Manjak političke volje i sistema u društvenoj integraciji manjina] külön
fejezetben (75-90. oldal) foglalkozik a kisebbségek helyzetének
időszerű problémáival.
A
Helsinki Emberi Jogok Szerbiai Bizottságának jele
A kiadvány szerzői megállapítják, hogy „a jogi
keret, amely magába foglalja az európai kisebbségi mércéket és normákat,
jelentősen jobb a kisebbségek valós helyzeténél. Szerbia – Jugoszlávia szétesése után – etnikai-nemzeti
alapú homogén államot teremt, ami kizárja a kompromisszumot a kisebbségekkel. A
nemzeti kisebbségekkel való egyensúly szükséges a kulturális és etnikai
különbözőségek támogatásához, de a szeparatista mozgalmak megakadályozásához
is. Tevékeny azonban Belgrád politikája, amely az észak-koszovói és a boszniai
szeparatizmuson dolgozik. Szerbia, az ilyen politika miatt, amikor a nemzeti
kisebbségekről van szó, szembetalálja magát a szomszédos országok követeléseivel.
A legmagasabb mércéket igénylik, amelyeket Szerbia nem tart tiszteletben, azt
állítva, hogy az „egyelten többnemzetiségű ország a régióban”. A nemzeti
kisebbségek lényegi tiszteletben nem tartása miatt Szerbiának komoly problémái
lesznek az egyes fejezetekből eredő kötelezettségek teljesítésével az Európai
Unióval folytatott csatlakozási tárgyalások során.”[8]
A szerzők általános benyomása, hogy „vannak
pozitív fejlemények a nemzeti kisebbségek jogainak megvalósítása jogi keretének
a fejlesztésében, szükséges viszont, hogy az elfogadott törvényeket és
stratégiai dokumentumokat következetesen alkalmazzák a gyakorlatban”.[9]
A nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozó, „már
létező törvényhozás következetes alkalmazásának szükségére évek óta rámutatnak a civil
szervezetek, az Európai Bizottság és más nemzetközi szervezetek, hogy a gyakorlatban
csökkenjen a legérzékenyebb csoportok elterjedt megkülönböztetése a
társadalomban és hozzájáruljon a kisebbségek társadalmi integrálódásához”[10] –
emlékeztetnek a kutatók.
A kiadvány megállapítja, hogy a nemzeti
kisebbségek integrálódása, „az ezen a területen elért bizonyos sikerek ellenére,
Szerbiában még mindig nem valósult meg. A nemzeti kisebbségek teljes integrálásához
szükséges a szisztematikus hozzáállás és a nemzeti kisebbségek védelmére
vonatkozó törvényhozás következetes alkalmazása.”[11]
A nemzeti kisebbségek védelmének szempontjából
„nagyon fontos Szerbia integrálódása az Európai Unióba, mivel ennek a
folyamatnak a keretében a szomszédos EU-tagságú államokkal kétoldalúan
megoldhatók a nemzeti kisebbségek kérdései is. Amennyiben Szerbia nem tartja
tiszteletben a nemzeti kisebbségekre vonatkozó kétoldalú egyezményeket, a
szomszédos EU-tagállamok megállíthatják Szerbia haladását az EU integrációban,
amíg ezeket a kötelezettségeket nem teljesíti. Az oktatás területén történt éppen egy
ilyen eset, amikor a horvát nyelvű tankönyvek kérdése miatt Horvátország
blokkolta az oktatásra, a kultúrára és a fiatalokra vonatkozó a 26. tárgyalási
fejezet megnyitását. A fejezetet utólag nyitották meg, miután aláírásra került a
nemzeti kisebbségi tankönyvkiadásról szóló együttműködési memorandum függeléke.
Nagyon fontos azonban a nemzeti kisebbségek problémáihoz, de nem csak, mint az
EU integráció egyik feltételéhez való szisztematikus hozzáállás, mert a
kisebbségekhez való viszonyulás egy állam demokratikusságának a mércéje.[12]
Sonja
Biserko, a Helsinki Emberi Jogi Bizottság szerbiai elnöke
A Helsinki Bizottság kutatói szerint, „a nemzeti
kisebbségeknek a közösségi életbe való integrációjának egyik fokmérője a
kisebbségek politikai részvétele. Szerbiában 108 regisztrált politikai párt
létezik, amelyek közül 63 a
nemzeti kisebbségek pártja, ami a nyilvántartásba vett politikai pártok mintegy
60 százaléka. A nemzeti kisebbségek nyilvántartott pártjainak többsége
egy nemzeti kisebbség érdekeit képviseli, ami a nemzeti kisebbségek választott
képviselői közötti politikai együttműködés fejlesztésének szükségességére utal.
Ilyen összefüggésben hangsúlyozni kell,
hogy egy pártnak, amelyik a nemzeti kisebbség érdekeit képviseli, 1000
aláírásra van szüksége a nyilvántartásba vételhez (a többi párttól eltérően,
amelyeknek 10 ezer aláírás szükséges), de ahhoz, hogy jelöltlistát állítson a
köztársasági parlamenti választásokon, 10 ezer aláírást szükséges mellékelnie.
Az ilyen helyzet egyenlőtlen helyzetbe hozza különösen a kisebb létszámú nemzeti
kisebbségek képviselőit.”[13]
A kisebbségek helyzetével foglalkozó fejezet végén
a szerzők megállapítják, hogy „az elfogadott stratégiai dokumentumok és a
törvényhozás a nemzeti kisebbségek integrálódásához a legjobban akkor járulnak
hozzá, ha azokat következetesen alkalmazzák. Ezért nagyon fontos, hogy a
társadalmi csoportoknak, amelyeket sikeresen integrálni kell a közösségbe,
aktív szerepe legyen ezeknek a dokumentumoknak a megalkotásában. Ugyan ilyen
fontosságú, hogy a párbeszédbe bekapcsolódjanak a civil társadalom szervezetei
és a nemzeti kisebbségekkel folytatott munkában sokéves tapasztalattal rendelkező
szakértők, mivel fejleszthetik a törvényhozás minőségét és elősegíthetik az állam
stratégiai dokumentumaiban előlátott tevékenységeket. A nemzeti kisebbségek helyzetének
fejlesztése megköveteli a nemzeti kisebbségek és a hatalom állandó párbeszédét,
valamint az elfogadott stratégiai dokumentumok, törvények és egyéb mérvadó
előírások alkalmazását. Szerbiában azonban nagy probléma éppen a törvények
alkalmazása.”[14]
A Helsinki Bizottság szakértői a kiadványban az
alábbi záradékokat és ajánlásokat fogalmazták meg:
1. A civil társadalmi szervezetek évek óta
rámutatnak a törvények és más jogszabályok alkalmazásának szükségességére.
Nagyon fontos, hogy az elfogadott törvények ne maradjanak ’holt betű a
papíron’, és hogy a nemzeti kisebbségek helyzetére vonatkozó tevékenységeket a
gyakorlatban valóban alkalmazzák.
2. A
nemzeti kisebbségek képviselőinek és a szakértői nyilvánosság bekapcsolása a
jogszabályok előkészítésébe és alkalmazásába hozzájárul a jogi dokumentumok
minőségéhez és azok hatékony, valamint következetes alkalmazásához. Ilyen
értelemben a nemzeti kisebbségek védelme területén szükséges a társadalom
összes mérvadó csoportjának állandó párbeszéde.
3. A közigazgatási intézményekben a nemzeti
kisebbségnek még mindig nincsen elég képviselője, ami kedvezőtlenül hat a
nemzeti kisebbségeknek az állami rendszerbe való integrálódására. Szükséges
biztosítani a nemzeti kisebbségi közösségek tevékenyebb részvételét az állami
szervek munkájában.
4. A veszélyeztetett csoportok még mindig
elterjed megkülönböztetése miatt szükséges folytatni a polgárok képzését és
tájékoztatását a megkülönböztetés fogalmáról és annak létezéséről a mindennapi
életben, valamint növelni a tolerancia jelentőségének tudatát a társadalomban.
Külön aggodalomra ad okot a diszkriminációs álláspontok elterjedtsége a tanuló
ifjúság körében, ezért szükséges, hogy a formális oktatási rendszer be legyen
kapcsolva az ilyen jellegű tevékenységbe.
5. Általános ajánlás az összes szerbiai kisebbségi
csoport helyzetének javítására a kisebbségek társadalmi integrációja átfogó
rendszerének alkalmazása, a nemzeti kisebbségek védelme kérdésének
szisztematikus megoldása érdekében.
***
A Helsinki Bizottság említett kiadványának a
kisebbségekkel foglalkozó részének legalább három hiányossága is van.
Az egyik az, hogy a nemzeti kisebbségeket egy
kalap alá veszi a „szociális erőszaknak kitett csoportokkal”,[15]
az „LGBT populációval”[16]
és az „idősebb személyek védelmével”,[17]
ami mégsem ugyan az. Talán azért, mivel az utóbbi időben az Európai Unióban is sok
esetben hasonló csoportosítást alkalmaznak.
A másik hiánynak, hogy a kiadvány csak „a
kisebbségek társadalmi integrációjáról” értekezik, miközben – legalábbis a
nemzeti kisebbségek esetében – elhallgatja a nemzeti kisebbségek identitásának
/ önazonossága megőrzésének kérdéseit. Pedig az – a nemzeti kisebbségek számára
– legalább éppen olyan fontos, mint az integrálódás.
Kalmár Ferenc, a
magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium miniszteri biztosa (aki egyébként a
magyar-szerb/szerb-magyar kisebbségjogi államközi vegyes bizottság magyar elnöke is),
az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek (EBESZ) az úgynevezett
bolzanói ajánlások[18]
10. évfordulója alkalmából 2018. július 16-án Budapesten tartott konferencián hangsúlyozta:
„A nemzeti kisebbségek többségi társadalomba integrálása a kollektív jogok
megadása nélkül csak asszimilációhoz vezethet. Hozzátette, a kisebbségek
megmaradásának előfeltétele, hogy csak közösségként szabad integrálódniuk,
hiszen csak a közösség képes megőrizni anyanyelvét, kultúráját, identitását.”[19]
A harmadik hibának pedig azt tartom, hogy a kisebbségre vonatkozó
fejezet szinte egyetlen adatot sem tartalmaz, amivel illusztrálná az –
egyébként helyes – megállapítást, miszerint Szerbiában „a jogi keret, amely
magába foglalja az európai kisebbségi mércéket és normákat, jelentősen jobb a
kisebbségek valós helyzeténél”.[20]
A két belgrádi szervezet – az Etnikai Kutatóközpont és a Helsinki
Emberi Jogok Szerbiai Bizottsága – szakértőinek véleménye nem támasztja alá a
szerb kormányfő állítást, miszerint „Szerbia példaképül szolgálhat a nemzeti
kisebbségek jogainak és szabadságjogainak tiszteletben tartása terén”. Mit ér a jogi keret, ha a gyakorlat mást mutat?
BOZÓKI Antal
Torda, 2018. augusztus 16.
[3] Ljubica Đorđević –
Jelena Lončar – Nataša Miljković – Goran Bašić: Učešće nacionalnih manjina u
društvenom i političkom životu Srbije. Centar za istraživanje etniciteta,
Beograd [Etnikai Kutatási Központ, Belgrád] 2018, 178 p.
A kiadványról bővebben lásd Az alkotmányos és
törvényes elvek alkalmazása nem működik c. írásom: https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=11286,
2018. augusztus 7.
[4] P. E.: Ötről
tizenháromra. Magyar Szó, 2018. június 30. 1. és 5.
[5] Lásd a 3-as alatti
kiadvány 140. oldalát.
[6] Helsinški odbor za
ljudska prava u Srbiji, vagy http://www.helsinki.org.rs/serbian/index_s.html
[7] Helsinški odbor.
Beograd/Belgrád, 2017. 151 p. https://www.helsinki.org.rs/serbian/publikacije.html
[8] Uo. 75.
[9] Uo.
[10] Uo. 76.
[11] Uo. 84.
[12] Uo. 86-87.
[13] Uo. 87.
[14] Uo. 88.
[15] Uo. 79.
[16] Uo. 80.
[17] Uo. 84.
[18] Bolzánói ajánlások a
nemzeti kisebbségekről az államközi kapcsolatokban.
[19] MTI. Budapest a nemzeti
kisebbségek kollektív jogainak erősítését szorgalmazza. https://kronika.ro/kulfold/budapest-a-nemzeti-kisebbsegek-kollektiv-jogainak-erositeset-szorgalmazza,
2018. július 17. [14:11. utolsó
módosítás: 2018. július 17. [14:12]
[20] Lásd a 7-es alatti
kiadvány 75. oldalát
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése