Oldalak

▼

2018. december 7., péntek

Figyelmeztetés Szerbiának


Az Európai Parlament állásfoglalása: „A nemzeti kisebbségek jogainak garantálása terén elért előrehaladás nem kielégítő”

Az Európai Parlament (EP) november 29-én megszavazta az Európai Bizottság (EB) Szerbiára vonatkozó 2018. évi jelentését és az ezzel kapcsolatos (34 pontból álló) határozatott.[1]
A David McAllister jelentéstevő által összeállított dokumentum „hat módosítással lett elfogadva, amelyek megbontják a hatalmi garnitúra euró-integrációs elképezését, Vučić elnökkel ez élén”.[2]   
A kommentátorok ezt azzal magyarázzák, hogy ezek a változások „rámutatnak az egyedi esetekre, mint amilyen a savamalai rombolás és a srebrenicai népirtás tagadása, amelyek az alapjait képezik a szerb kormány viszonyulásának a joguralom és a kilencvenes évek háborúihoz”.[3]  
A határozat „üdvözli Szerbia folyamatos erőfeszítéseit az Európai Unióba való integráció útján”, az országnak „a működőképes piacgazdaság megvalósítása, a gazdasági növekedés biztosítása és a makrogazdasági és monetáris stabilitás megőrzése terén tett előrelépését”, valamint, hogy „továbbra is szerepet vállal a Koszovóval való viszony rendezésében”.
Az EP felhívja Szerbiát, hogy „nagyobb mértékben igazodjon az Unió kül- és biztonságpolitikájához” és „aggasztónak tartja, hogy Szerbia folytatja az Oroszországgal és a Belarusszal (Fehéroroszországgal – B. A.) való katonai együttműködést”. Ugyanakkor elismerését fejezi ki „a migrációs és menekültválság hatásai kezelésében mutatott konstruktív megközelítéséért, a szállás és humanitárius ellátás biztosítása érdekében tett jelentős erőfeszítéseiért”.
A határozat „sürgeti Szerbiát, hogy fokozza reformtörekvéseit a jogállamiság területén, különös tekintettel az igazságszolgáltatás függetlenségének és általános hatékonyságának biztosítására”, valamint felszólítja „az Emberi Jogok Európai Bírósága valamennyi ítéletének végrehajtására”.
Az EP „sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy egyes szerb hatóságok több ízben tagadták a srebrenicai népirtást” – vélhetően Ana Brnabić a Deutsche Wellenek adott nem régi interjújával összefüggésben[4] – és „hangsúlyozza, hogy a srebrenicai népirtás elismerése alapvető lépés Szerbia uniós csatlakozásának folyamatában”.
A Demokrácia és szociális párbeszéd c. részben hangsúlyozza, hogy „a szerb parlament még mindig nem gyakorol valódi ellenőrzést a végrehajtó hatalom felett”. Kimondja, hogy „a véleménynyilvánítás szabadságának és a média függetlenségének helyzete továbbra is különösen komoly problémát jelent, amelynek határozott és hatékony megoldását kiemelt feladatként kell kezelni”.

Az EP határozatnak rendkívül fontos emberi- és kisebbségjogi kitételei is vannak. Egyrészt hangsúlyozza, hogy „az emberi jogok védelmét szolgáló jogalkotási és intézményi keret biztosított”, másrészt viszont, hogy annak „az egész országra kiterjedő következetes és hatékony végrehajtásra van szükség”.
A kisebbségek tiszteletben tartása és védelme c. részben „üdvözli a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítésére vonatkozó cselekvési terv és a nemzeti kisebbségeket támogató alap létrehozásáról szóló rendelet elfogadását; felkéri a szerb kormányt, hogy maradéktalanul hajtsa végre a kisebbségek jogaira vonatkozó összes nemzetközi szerződést; hangsúlyozza, hogy a nemzeti kisebbségek jogainak garantálása terén elért előrehaladás nem kielégítő, és szorgalmazza a cselekvési terv teljes körű végrehajtását és az érdekelt felekkel való fokozott egyeztetést, illetve azok nagyobb mértékű bevonását”.
Az EP határozata továbbá „üdvözli a kisebbségi jogok keretéről szóló döntő fontosságú jogszabályok elfogadását; megismétli a Szerbiához intézett azon felhívását, hogy biztosítsa a kisebbségek védelméről szóló jogszabályok következetes végrehajtását, többek között az oktatással és a kultúrával, a kisebbségi nyelvek használatával, a közigazgatásban és az igazságszolgáltatásban való képviselettel, a média és az egyházi szolgáltatások kisebbségi nyelveken való folyamatos hozzáférhetőségével kapcsolatban is”, […] valamint „szorgalmazza az olyan szakpolitikák elfogadását, amelyek garantálják e kisebbségeknek a szerb nemzetgyűlésben való igazságos politikai képviseletét”.

A határozat talán legfontosabb kisebbségjogi állásfoglalása, amellyel „felkéri a szerb kormányt, hogy maradéktalanul hajtsa végre a kisebbségek jogaira vonatkozó összes nemzetközi szerződést”.
Ez a felkérés valójában Szerbiának a nemzetközi jog pacta sunt servanda (a szerződések megtartandók – lat.), vagyis a szerződési hűség elvére való emlékeztetése, arra az elvi követelményre, hogy valamilyen szerződésben vállalt kötelezettséget teljesíteni kell. Szerbiának pedig számos ilyen kötelezettsége van.
Ha a határozat a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatban több álláspontot nem is tartalmazna, már ez is elegendő Szerbiának a nemzeti kisebbségi jogok érvényesítésével kapcsolatos kötelezettségeinek a számonkérésére. Ezzel összefüggésben pedig az EP „hangsúlyozta, hogy a nemzeti kisebbségek jogainak garantálása terén elért előrehaladás nem kielégítő”. Ez pedig azt jelenti, hogy Szerbia nem teljesíti a kisebbségek iránti nemzetközi kötelezettségeit.  
Fontos kiemelni még – és ezt sem Deli Andor fideszes/véemeszes EP-képviselőnek köszönhetjük[5] –, hogy az EP „szorgalmazza a kisebbségeknek a szerb nemzetgyűlésben való igazságos politikai képviseletének garantálását”! Hozzá kell azonban ehhez tenni, hogy a kisebbségek nem az „igazságos”, hanem a döntéshozatali folyamatokban minden szinten való részarányos képviseletet követelnek.  Jó lenne viszont tudni, hogy az EP mit ért az „igazságos politikai képviselet" fogalma alatt.
A határozat e része végezetül kimondja, hogy „az emberi jogok – ezen belül a nemzeti kisebbségek jogainak – előmozdítása és védelme az uniós csatlakozás előfeltétele”. Vagyis, hogy ennek a feltételnek a teljesítése nélkül Szerbia nem számíthat az uniós csatlakozásra!

Annak ellenére, hogy EP határozata „nem kötelező” érvényű, az országnak a csatlakozás előtt teljesítenie kell a határozatba foglalt minden ajánlást.
A Magyar Nemzeti Tanácsban (MNT) – az újonnan választottban is – sajnos többségében olyan személyek ülnek, akiknek nem sok fogalmuk lehet arról, hogyan kellene ezt a fontos határozatot az itteni magyar közösség javára fordítani.
Az EP-nek a további országjelentések készítésekor éppen arra kellene összpontosítani, hogy a Szerbiával kapcsolatos állásfoglalások hogyan, milyen mértékben valósulnak meg, kerülnek, illetve nem kerülnek alkalmazásba a gyakorlatban.

BOZÓKI Antal
Újvidék, 2018. december 7.


[2] Priznati genocid u Srebrenici i odgovornost za Savamalu [Elismerni a srebrenicai népirtásért és a felelősséget a savamalai rombolásért]. Danas, 2018. december 1. 2.

[3] Uo.

[4] „Ne, ne mislim da je strašni masakr u Srebrenici bio genocid” [„Nem, nem gondolom, hogy a srebrenicai mészárlás népirtás lett volna]. „Još nismo spremni za EU“ [Még nem vagyunk felkészülve az EU-ra]. https://www.dw.com/sr/jo%C5%A1-nismo-spremni-za-eu/a-46290937



[5] Szeptember 27-én  Deli Andor közleményéről értesültünk részletesebben, hogy „14 módosító indítványt adott át a szerbiai uniós országjelentésre”. Ezekkel kapcsolatban lásd a Deli Andor és Hajnal Jenő elégedett. És mi? (http://delhir.info/2018/10/02/deli-andor-es-hajnal-jeno-elegedett-nah-de-mi-van-velunk-delvideki-magyarokkal/, 2018. október 2. és https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=11372, 2018. október 3.), a Deli & Bocskor 14 módosító indítványa (http://delhir.info/2018/10/04/deli-andor-es-hajnal-jeno-elegedett-es-mi-ii-resz/, 2018. október 4. és https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=11374, 2018. október 5.) és a  Deli & Bocskor módosításai nem javítják a nemzeti kisebbségek helyzetét c. írásaimat (https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=11375, 2018. szeptember 5.).
dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése