Az
Európai Parlament állásfoglalása: „A nemzeti kisebbségek jogainak garantálása
terén elért előrehaladás nem kielégítő”
Az
Európai Parlament (EP) november 29-én megszavazta az Európai Bizottság (EB) Szerbiára
vonatkozó 2018. évi jelentését és az ezzel kapcsolatos (34 pontból álló)
határozatott.[1]
A
David McAllister jelentéstevő által
összeállított dokumentum „hat módosítással lett elfogadva, amelyek megbontják a
hatalmi garnitúra euró-integrációs elképezését, Vučić elnökkel ez élén”.[2]
A
kommentátorok ezt azzal magyarázzák, hogy ezek a változások „rámutatnak az
egyedi esetekre, mint amilyen a savamalai rombolás és a srebrenicai népirtás
tagadása, amelyek az alapjait képezik a szerb kormány viszonyulásának a
joguralom és a kilencvenes évek háborúihoz”.[3]
A
határozat „üdvözli Szerbia folyamatos erőfeszítéseit az Európai Unióba való
integráció útján”, az országnak „a működőképes piacgazdaság megvalósítása, a
gazdasági növekedés biztosítása és a makrogazdasági és monetáris stabilitás
megőrzése terén tett előrelépését”, valamint, hogy „továbbra is szerepet vállal
a Koszovóval való viszony rendezésében”.
Az
EP felhívja Szerbiát, hogy „nagyobb mértékben igazodjon az Unió kül- és
biztonságpolitikájához” és „aggasztónak tartja, hogy Szerbia folytatja az
Oroszországgal és a Belarusszal (Fehéroroszországgal – B. A.) való katonai
együttműködést”. Ugyanakkor elismerését fejezi ki „a migrációs és
menekültválság hatásai kezelésében mutatott konstruktív megközelítéséért, a
szállás és humanitárius ellátás biztosítása érdekében tett jelentős
erőfeszítéseiért”.
A
határozat „sürgeti Szerbiát, hogy fokozza reformtörekvéseit a jogállamiság
területén, különös tekintettel az igazságszolgáltatás függetlenségének és
általános hatékonyságának biztosítására”, valamint felszólítja „az Emberi Jogok
Európai Bírósága valamennyi ítéletének végrehajtására”.
Az
EP „sajnálatát
fejezi ki amiatt, hogy egyes szerb hatóságok több ízben tagadták a srebrenicai
népirtást” – vélhetően Ana Brnabić a Deutsche Wellenek adott nem régi interjújával
összefüggésben[4]
– és
„hangsúlyozza, hogy a srebrenicai népirtás elismerése alapvető lépés Szerbia
uniós csatlakozásának folyamatában”.
A Demokrácia és szociális párbeszéd c. részben hangsúlyozza,
hogy „a szerb parlament még mindig nem gyakorol valódi ellenőrzést a végrehajtó
hatalom felett”. Kimondja, hogy „a véleménynyilvánítás szabadságának és a média
függetlenségének helyzete továbbra is különösen komoly problémát jelent,
amelynek határozott és hatékony megoldását kiemelt feladatként kell kezelni”.
Az
EP határozatnak rendkívül fontos emberi- és kisebbségjogi kitételei is vannak. Egyrészt
hangsúlyozza, hogy „az emberi jogok védelmét szolgáló jogalkotási és intézményi
keret biztosított”, másrészt viszont, hogy annak „az egész országra kiterjedő
következetes és hatékony végrehajtásra van szükség”.
A kisebbségek
tiszteletben tartása és védelme c. részben „üdvözli a
nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítésére vonatkozó cselekvési terv és a
nemzeti kisebbségeket támogató alap létrehozásáról szóló rendelet elfogadását;
felkéri a szerb kormányt, hogy maradéktalanul hajtsa végre a kisebbségek
jogaira vonatkozó összes nemzetközi szerződést; hangsúlyozza, hogy a nemzeti kisebbségek
jogainak garantálása terén elért előrehaladás nem kielégítő, és szorgalmazza a
cselekvési terv teljes körű végrehajtását és az érdekelt felekkel való fokozott
egyeztetést, illetve azok nagyobb mértékű bevonását”.
Az
EP határozata továbbá „üdvözli a kisebbségi jogok keretéről szóló döntő
fontosságú jogszabályok elfogadását; megismétli a Szerbiához intézett azon
felhívását, hogy biztosítsa a kisebbségek védelméről szóló jogszabályok
következetes végrehajtását, többek között az oktatással és a kultúrával, a
kisebbségi nyelvek használatával, a közigazgatásban és az igazságszolgáltatásban
való képviselettel, a média és az egyházi szolgáltatások kisebbségi nyelveken
való folyamatos hozzáférhetőségével kapcsolatban is”, […] valamint „szorgalmazza
az olyan szakpolitikák elfogadását, amelyek garantálják e kisebbségeknek a
szerb nemzetgyűlésben való igazságos politikai képviseletét”.
A
határozat talán legfontosabb kisebbségjogi állásfoglalása, amellyel „felkéri a
szerb kormányt, hogy maradéktalanul hajtsa végre a kisebbségek jogaira vonatkozó
összes nemzetközi szerződést”.
Ez
a felkérés valójában Szerbiának a nemzetközi jog pacta sunt servanda (a szerződések megtartandók – lat.), vagyis a
szerződési hűség elvére való emlékeztetése, arra az elvi követelményre, hogy
valamilyen szerződésben vállalt kötelezettséget teljesíteni kell. Szerbiának
pedig számos ilyen kötelezettsége van.
Ha
a határozat a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatban több álláspontot nem is
tartalmazna, már ez is elegendő Szerbiának a nemzeti kisebbségi jogok
érvényesítésével kapcsolatos kötelezettségeinek a számonkérésére. Ezzel összefüggésben
pedig az EP „hangsúlyozta, hogy a nemzeti kisebbségek jogainak garantálása
terén elért előrehaladás nem kielégítő”. Ez pedig azt jelenti, hogy Szerbia nem
teljesíti a kisebbségek iránti nemzetközi kötelezettségeit.
Fontos
kiemelni még – és ezt sem Deli Andor
fideszes/véemeszes EP-képviselőnek köszönhetjük[5] –,
hogy az EP „szorgalmazza a kisebbségeknek a szerb nemzetgyűlésben való igazságos
politikai képviseletének garantálását”! Hozzá kell azonban ehhez tenni, hogy a kisebbségek
nem az „igazságos”, hanem a döntéshozatali folyamatokban minden szinten való részarányos
képviseletet követelnek. Jó lenne viszont tudni, hogy az EP mit ért az „igazságos politikai képviselet" fogalma alatt.
A
határozat e része végezetül kimondja, hogy „az emberi jogok – ezen belül a
nemzeti kisebbségek jogainak – előmozdítása és védelme az uniós csatlakozás
előfeltétele”. Vagyis, hogy ennek a feltételnek a teljesítése nélkül Szerbia
nem számíthat az uniós csatlakozásra!
Annak
ellenére, hogy EP határozata „nem kötelező” érvényű, az országnak a csatlakozás
előtt teljesítenie kell a határozatba foglalt minden ajánlást.
A
Magyar Nemzeti Tanácsban (MNT) – az újonnan választottban is – sajnos többségében
olyan személyek ülnek, akiknek nem sok fogalmuk lehet arról, hogyan kellene ezt a
fontos határozatot az itteni magyar közösség javára fordítani.
Az
EP-nek a további országjelentések készítésekor éppen arra kellene
összpontosítani, hogy a Szerbiával kapcsolatos állásfoglalások hogyan, milyen
mértékben valósulnak meg, kerülnek, illetve nem kerülnek alkalmazásba a
gyakorlatban.
BOZÓKI Antal
Újvidék, 2018. december 7.
[1]
Az Európai
Parlament 2018. november 29-i állásfoglalása a Bizottság Szerbiáról szóló,
2018. évi jelentéséről (2018/2146(INI)). http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//TEXT+TA+P8-TA-2018-0478+0+DOC+XML+V0//HU
[2] Priznati genocid u Srebrenici i
odgovornost za Savamalu [Elismerni a srebrenicai népirtásért és a felelősséget
a savamalai rombolásért]. Danas, 2018. december 1. 2.
[3] Uo.
[4] „Ne, ne mislim da je strašni masakr u Srebrenici bio genocid” [„Nem, nem gondolom, hogy a srebrenicai mészárlás népirtás lett volna]. „Još nismo spremni za EU“ [Még nem vagyunk felkészülve az EU-ra]. https://www.dw.com/sr/jo%C5%A1-nismo-spremni-za-eu/a-46290937
[5]
Szeptember 27-én Deli Andor közleményéről értesültünk részletesebben,
hogy „14 módosító indítványt adott át a szerbiai uniós országjelentésre”.
Ezekkel kapcsolatban lásd a Deli Andor és Hajnal Jenő elégedett. És mi? (http://delhir.info/2018/10/02/deli-andor-es-hajnal-jeno-elegedett-nah-de-mi-van-velunk-delvideki-magyarokkal/,
2018. október 2. és https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=11372,
2018. október 3.), a Deli & Bocskor 14 módosító indítványa (http://delhir.info/2018/10/04/deli-andor-es-hajnal-jeno-elegedett-es-mi-ii-resz/,
2018. október 4. és https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=11374,
2018. október 5.) és a Deli &
Bocskor módosításai nem javítják a nemzeti kisebbségek helyzetét c. írásaimat (https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=11375,
2018. szeptember 5.).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése