ALKOTMÁNYOS JOGAIK HATÉKONY ÉRVÉNYESÍTÉSÉÉRT

Restitúció Polgárok Egyesülete alakult Temerinben – Beszélgetés Szögi István elnökkel

Őseik, eleik iránti erkölcsi kötelességérzet késztette az egykori földtulajdonosok leszármazottait, hogy tömörülve, egységesen álljanak ki jogaik érvényesítéséért. Ezért döntöttek úgy: létrehozzák a Restitúció Polgárok Egyesülete (RPE) civil szervezetüket, amelyet Pünkösd vasárnapján, június 9-én tartottak meg Temerinben.  

Jóllehet Szerbia Képviselőháza még 2011. szeptember 26-án elfogadta a restitúciós, vagyis vagyon-visszaszármaztatási törvényt, mégsem történt jelentős előrelépés ez ügyben. Főleg a gazdák érzik úgy, hogy labirintusba kerültek, illetve, hogy szélmalomküzdelmet folytatnak a földjeik visszaszármaztatása vagy kárpótlása ügyében.

A törvény szerint, ahol nem lehetséges a természetbeni visszaszármaztatás, az egykori tulajdonosokat, azok leszármazottait pénzben és kötvényekben kárpótolja az állam – az egykori vagyon mai piaci értéke szerint. A vagyon visszaszármaztatását, kárpótlását minden olyan esetben rendezni kell, amit 1945. március 9-e után hajtottak végre Szerbia egész területén – tehát Vajdaságban is – az agrárreform, a nacionalizálás, a kisajátítás szerint az állami hatóságok, vagyis fizikai és jogi személyek részéről.

A RPE célkitűzései –  Alapszabályuk 2. szakasza szerint: Az emberi jogok védelme és fejlesztése a vagyonjog területén; A polgárok tájékoztatása a rehabilitációval  és restitúcióval, valamint az elkobzott vagyon kárpótlásával kapcsolatos törvényes rendelkezésekről; A vélemény- és adatcsere serkentése, úgyszintén a törvényes keretek fejlesztéséért való  nyilvános kiállásé a rehabilitációs, a restitúciós, valamint a kárpótlási folyamatokban; A polgárok edukációja/továbbképzése a felsorolt eljárásokban; Jogi segélynyújtás biztosítása az Egyesület tagságának, a rehabilitálásra és restitúcióra vonatkozó alkotmányos és törvényes jogaik megvalósítása érdekében.

Szögi István, diplomázott állatorvossal, szenttamási gazdával, az Egyesület alapító tagjával, első elnökével az előzményekről beszélgettem:

Mi késztette Önöket, hogy szervezetté tömörüljenek, és hogy egységesen lépjenek föl a vagyonuk, a földjeik visszaszármaztatása, kárpótlása érdekében?

– Először is üdvözölni szeretném a honlap látogatóit, tagságunkat, a leendőket és mindazokat, akik elolvassák majd e sorokat. Onnan kezdeném, hogy a világégések sorozata, de főleg az első és a második óriási tragédiát, szenvedést hozott magyar nemzetünkre. A témánál, a második világháború után elkobzott földjeinknél maradva, még a fellelhető telekkönyvek is minket igazolnak, vagyis, hogy mi vagyunk a jogos tulajdonosai a földnek, amiről most szó van, és amihez mi nem tudunk hozzájutni.

Tehát, majdnem egy évszázadra visszamenőleg van betekintésük az egész vajdasági helyzetbe?

– Igen. Visszaszármaztatási kérelmünkben kötelesek voltunk a földnek a származását bizonyítani, jórészt ez sikerült is. A felkutatott telekkönyvekben kizárólag magyarul voltak beírva a tulajdonosok, majd az örökösök is. Ezeket a dokumentumokat fénymásoltattuk hivatalosan mi valamennyien örökösök, hozzátartozók, akik jogosultak vagyunk a föld visszakapására, a kárpótlásra. Csakhogy mindeddig kevés eredménnyel. Ebből kifolyólag nagyon sokan jelentkeztek már eddig is, támogatva az Egyesületünk megalakulását. Az alakuló közgyűlésünkön a szándéknyilatkozatot 57-en írták alá, de azóta már többen érdeklődtek telefonon, e-mailben a betagosodás módjáról. Beiratkozott tagjaink visszaigénylési földterülete 2200 hold eddig. De nagyon sok még az „alvó” sorstársunk, aki még nem csatlakozott hozzánk. Mi, akik most létrehoztuk a szervezetünket, előtte sokat gondolkodtunk: mit tehetnénk, azért, hogy hozzájuthassunk a jogtalanul elvett, most már a törvény is szavatolta jogos vagyonunk, földjeink visszaszármaztatása érdekében. Bátorított bennünket a közös cél és, hogy „egyedül nem megy”. Megpróbáljuk az érdekeinket a jövőben közösen érvényesíteni. E, gondolom figyelemre méltó szándékunk szülte ezt a csoportosulást.

Ha Vajdaság térképét nézzük, mely településekről jöttek a tagjaik az alakuló közgyűlésükre?

– Szabadkáról, Zombor környékéről, Temerinből, Szentamásról, Zsablyáról, Csúrogról, Kupuszináról/Bácskertesről, Orompartról, Becséről, Zentáról, Moholról, Oromhegyesről, Dolineről/Völgyesről, Adáról, Topolya, Feketicsről/Bácsfeketehegyről, Kishegyesről, Bácsföldvárról, Pecesorról, Pirosról, Utrineről/Törökfaluból, Vajszkáról, Csantavérről, Doroszlóról, Gunarasról és Bajsáról. Azt hiszem minden települést felsoroltam.

Egyesületük létrehozása előtt fordultak-e és mely intézményekhez, kértek-e segítséget itt Szerbiában, Vajdaságban és Magyarországon?

– Számos beszélgetést folytattunk. Úgymond „sokszínű” érdekeltségbe tartozó egyénekkel, személyekkel találkoztunk, de nem sok eredménnyel. Nem lebecsülésképpen mondom, de már a hozzáállásukból érezni lehetett a felszínes érdekeltséget mutatást. Tisztelet a legalább meghallgatási figyelmet tanúsító kevés személynek.

A hatalom is mintha azon lenne, hogy minél jobban „lelaposítsa”, elfektesse ügyeink intézését, és várná, hogy az örökösök meghaljanak vagy érdektelenné váljanak. Olyan esetekről is tudok, hogy 80-85 éves idős házaspároknak, akik jogosultak lennének a földjeik visszaszármaztatására, a családjaik, gyermekeik mégsem élnek ezzel a joggal, és miért nem járnak el szüleik ügyében? Nem tudom: mi késztette őket arra, hogy ne vegyenek tudomást erről a nagy anyagi vagyonról, ami több tízezer holdban mérhető… De a Vagyon-visszaszármaztatási Ügynökség részéről is van egy érthetetlen hozzáállás, amellyel csak lassítsák a folyamatot. Hallgatnak nagyokat, hiszen a visszaszármaztatási törvény meghozatalától eltelt jó pár év. A földterület is elfogy, amiből vissza lehetne adni…

Köztudott, hogy az oligarchák tulajdonába jutott jogtalanul több százezer hektár földterület. A földalapban is különböző „húzások” vannak, mert, ahova locsolórendszereket terveznek telepíteni, azokat a földterületeket nem lehet visszaadni a jogos tulajdonosuknak, vagy a leszármazottaiknak… A helyzet nagyon-nagyon siralmas. Nem tévedek, ha azt mondom: vészhelyzet van. Nem tapasztaljuk az ország vezetése részéről a hatékony intézkedést, sajnos. Ha utánanézünk, lépten-nyomon falakba ütközünk.

Belegondolni is rossz, hogy az jusson nekünk is, mint eleinknek az első és második világháborút követően, amikor az értékpapírok névértéke nem ért semmit. Ne történjen meg, hogy ne tudjunk mit kezdeni az esetleges kötvényekkel, és a végén, nem méltó a kifejezés, de azt tudjuk megcsinálni vele.., de az is lehet, hogy még arra sem lesz jó…

A sorstársaimmal együtt, akikkel társultunk és csoportosultunk, azt mondjuk: mi vagyunk a legnagyobb szocialista-kommunista építők, mert a földterületünk nekik hozta meg a jövedelmet hosszú évtizedeken keresztül.

Nemrégen kapcsolatba léptem a magyarországi Kisebbségi Jogvédő Intézettel (KJI). Egy-két levélváltás volt már. Nem kritikaként mondom, de bizakodóbbak voltunk, ezért is fordultam hozzájuk. Bár: tudom, a politika malmai lassan őrölnek. Csak hát most van itt az idő a cselekvésre, ha elmulasztjuk, meglehet soha többé nem lesz ilyen lehetőség. És most nagy a csönd részükről is. A KJI úgy tudta mindeddig, és az volt az álláspontja, hogy itt minden jól működik. Legalábbis így tudósították minderről a magyar kormányt az itteni partnereik.

Nem nehéz utánaszámolni, becsléseink szerint, testvérek között is, 23-24 ezer euró holdanként az értéke annak, amit minden földtulajdonos/leszármazott örökös elvesztett az elmúlt 75 év alatt.

Valójába, a háborút követő években, a jól ismert körülmények között, a szövetkezetek is az Önök földjeiből alakultak.

– Igen. Vannak szövetkezetek, amelyeknek még ma is van a tulajdonába föld. A szövetkezetek is és a nagy kombinátok is az egykori gazdák földjein jöhettek létre. Föltehetnénk a kérdést: Az országnak honnan van a földje? Az ország is, a szövetkezetek és a kombinátok is az elvett földből jutottak földhöz, amit most nem (vagy részben) hajlandóak visszaadni, vagy pedig más módon szeretnék ezt az ügyet elintézni.

Közismert a mondás: Akié a föld, azé az ország…

– Valóban, ha föld nélkül maradunk, akkor mi történik velünk? Akkor földönfutókká leszünk, és kihúzzák a földet a lábunk alól. Az a földterület, amit most a volt tulajdonosok követelnek vissza, az még ma is ott van, ahol volt, nem ment sehova, csak nem azoknak jár vissza, akiknek a joguk megvan rá.

Megtörtént már, hogy ha valaki visszakapta a földbirtokát, akkor ugyanazt a földterületet kapta vissza egy tagban, ami egykor az övé vagy felmenőié volt?

– Ez nagyon-nagyon ritkaságszámba menő. Azok az oligarchák, akik földet kaptak, azok kiválasztották a föld színe javát. Ha a törvény szerint a politikusaink úgy jártak el, ahogy mondják, hogy eljártak, akkor ennek nem így kellett volna megtörténnie. És a törvény meghozatalánál is valaki ott volt, és lelke rá, hogyha ott volt. Lelke rá, hogy tett-e valamit a vajdasági magyarságért, a nemzetünk érdekében vagy nem.

Ezt Önök érzik most legjobban, amikor a gyakorlatban próbáltak eddig is élni törvény szavatolta jogaikkal. Ha, miután meghozták a törvényt, ment volna minden úgy, ahogyan azt az ember egy jogállamban elvárná, vagyis, hogy az ország be is tartatja a törvénye megvalósítását, akkor nem ilyen érdek- és jogvédelmi szerveződésre került volna sor. A gazdák érdemi viszonyulása más lehetne, és már a gazdálkodáson gondolkodhatnának. Ehelyett kénytelenek először földjeik visszaszármaztatására összpontosítani.

– A föld elvétele egyszerűen megtörtént, egy határozattal és egy papírral vették el.         Ugyanezt a folyamatot, ha akarat lett volna, megcsinálhatták volna egy határozattal, és nem az embereknek a költségbe verésével. Még egy nagy terhet ránk tettek az ügyintézés folyamán. Bizonyítanunk kellett jogos tulajdonunkat. A peres folyamatban sem annak kell bizonyítani, akinek a tulajdonában van, aki a jogosult a földre, a vagyonra, hanem annak, aki támadja, kétségbe vonja azt. Mi csak a saját magunkét követeljük vissza.

A rehabilitáció kérdése is szorosan kötődik a restitúcióhoz. Ha előzetesen nem rehabilitáltak valakit, a vagyonát sem kaphatja vissza.

– Igen. A rehabilitáció kapcsán megszavazták, hogy kollektív bűnösség nincs. A magyarság pedig kollektív bűnössé lett nyilvánítva. A hátrányát még mindig érezzük. A rehabilitáció kapcsán is voltak visszaélések. Megtörtént már olyan eset is, hogy a szomszéd mondott az érdekeltre valamit, mert magyar volt, vagy német, vagy valami más… És a terhelő mondat következménye az lett, hogy nagyon sokan elestek a földvisszaszármaztatási-jogosultságtól. Ide tartozik az is, hogy a telekkönyvekhez olykor egyáltalán nem, vagy nagyon nehezen lehet hozzájutnia a tulajdonosnak.

Ilyen esetben mit lehet tenni?

– Semmi biztatót, mert az illető nem tudja igazolni a saját tulajdonát. Ezért szinte lehetetlen a jogászok igyekezete. De vannak más kirívó esetek is. A ’90-es években megtörtént a fölmérés. A hatalom tudja, hogy mennyien jogosultak a föld-visszaszármaztatásra. De, ha a hatalom elkótyavetyélte a földet a korábbi és az újabb évtizedek során: földet osztva a telepeseknek, az oligarcháknak, akkor „elveszett” a föld, vagy eltűnt az a föld, amit a visszaszármaztatásra szántak. Így megtörténhetett olyan eset is, hogy az első osztályú föld visszaszármaztatási értékéért, egy hatod osztályú földet ajánlottak. Az első osztályú, humuszban gazdag csernozjom, vagyis feketeföldek helyett legelőket, gyümölcsösöket adnak vissza, amelyek nem megfelelő értékűek és nem megfelelő tulajdonságúak.

Kilencedikén, vasárnap alakultunk meg hogy érvényt szerezzünk a követeléseinknek. Habár a saját csatáját mindenkinek továbbra is egyedül kell megvívnia, de egészen másként érzünk, ha egy szervezet jogi biztonságot szavatol. Ernyőszerű szerveződésünk, jelképesen szólva olyan, mint az édesanya, aki gondot visel a saját gyerekeiről. Mi ebben gondolkodtunk, és talán így együtt, nagyobb erő is van bennünk.

Teendőnk lesz bőven. A becsei Mozaik újság megjelentette a restitúciós ügynökség egyik munkatársának nyilatkozatát. Eszerint a 29 ezer kérelemből, 11500 van befejezve, ami 39,65 százalék. A többi mikor lesz megoldva és hogyan? Ettől félünk mi, és emiatt szeretnénk megsürgetni a kérvények elbírálását, és ezért fogunk különböző fórumokhoz fordulni ez ügyben. És a segítségüket várjuk! Az anyaországét is, és ennek az országnak a vezetőségét is jobb belátásra szeretnénk bírni, mert mi is ugyan olyan állampolgárai vagyunk, mint a többiek, és ugyan úgy fizessük az adót, mint a többiek, csak a jogainkat nem tudjuk érvényesíteni.

Ha jól értem, írásban tájékoztatják majd céljaikról mind a szerb és mind a magyar kormányt. Vannak más elképzeléseik is?

– Mindkét kormányt szeretnénk tájékoztatni a helyzetünkről. A magyar kormányt és a hozzá fűződő institúciókat. Bár a szerb kormány nem hiszem, hogy nem tud erről az égető kérdésről, csak nincs meg hozzá a megoldási szándéka, báris mi így érezzük. Hogy ezek után változik-e a fogadókészsége a mi problémánkra, az majd elválik.

Az írás azért kötelez. Az egy dolog, hogy tudnak róla, de, hogyha az ember fellép egy szervezet nevében, intézményesen, folyamodvánnyal, azt a papírt nem lehet csak úgy egyszerűen elsüllyeszteni a fiók aljába, legalább is egy normális jogállamban.

– Eddig úgy tapasztaltuk, hogy a kormány és a Restitúciós Ügynökség nagyon lassítja ügyeink intézését. Nem hiszem, hogy jó oka lenne rá.

Mit üzen az érdekelteknek, az olvasóknak?

– Föl szeretném hívni az olvasók, a leendő tagjaink figyelmét, hogy mielőbb jelentkezzenek, mert mások helyettük nem fogják megtenni, és érvényt szerezni a jogainknak. Az érintett ügyvédeket pedig arra kérjük, Egyesületünk nevében, hogy hozzáállásukon változtatva, lelkiismeretesebben végezzék fölvállalt kötelezettségeiket ügyfeleik jogainak érvényesítése érdekében.

Vannak ügyvédek, akik támogatják az RPE-et?

– Tanácsadónk van, de szeretnénk, ha ügyünket valaki felvállalná, és kihívást látna benne. Társulva Egyesületünkhöz, jogi segítséget nyújtana a tagságunk számára.

Azt szeretném még hozzátenni, hogy a mostani föld értéke annyi, amennyi, de ha Európai Uniós tagok leszünk, az fölbecsülhetetlen lesz. Öt-hatszor, vagy tízszer is megnövekszik az értéke. Akkor még azt is, hogy a visszaszármaztatási törvény meghozatalkor a zsidó közösség kiharcolta, hogy külön törvénybe foglalják, hogy leszármazott nélkül is a hitközségre szálljon a zsidó vagyon. Amit ők meg is valósítottak, és tudomásunk szerint, mintegy 1050 hektárt vissza is kaptak. Az oligarchák pedig olyan 170-200 ezer hektárt elvittek már. Ezért nincsen föld.

Várom a vállalkozó szellemű fiatalok és idősebbek jelentkezését, akik magukénak érzik ezt a feladatot, ezt a témát és nem félnek a kihívásoktól. Mert ez idáig nagyon egyszemélyes vállalkozás volt mindaz, amit tettem. Az Egyesület megalakulásával, remélhetőleg ez megváltozik, és megoszthatom a feladatokat és a terhet is.

Az örökösöknek, a kérelmüket az ügynökségnek átadott személyeknek erkölcsi feladatuk és kötelezettségük is van az ősök iránt, és ebből kifolyólag, pedig a következő nemzedék iránt. Amint már mondtuk, ha föld nem lesz, akkor pakolhatunk, s földönfutóvá válhatunk, és valakinek a szolgái lehetünk, ha már nem vagyunk azok.

A beszélgetésünk végén Péterrévéről hívta egy olvasónk Szögi elnököt, aki megígérte, hogy postázza számára a betagosodási lapot.

A Restitúció Polgárok Egyesület vezetősége: Szögi István, elnök (Szenttamás), Varga Attila, alelnök (Piros), Bicskei Zsolt (Doline/Völgyes), Kurilla Krisztina (Temerin) és Bercsényi Péter (Temerin) elnökségi tagok.

Az Egyesület elérhetősége: Szögi István, 069/4467304

e-mail cím: dr.vet.med.szogi.istvan@gmail.com

Lejegyezte Stanyó Tóth Gizella