Restitúció Polgárok Egyesülete alakult Temerinben
– Beszélgetés Szögi István elnökkel
Őseik, eleik iránti erkölcsi kötelességérzet késztette az egykori
földtulajdonosok leszármazottait, hogy tömörülve, egységesen álljanak ki jogaik
érvényesítéséért. Ezért döntöttek úgy: létrehozzák a Restitúció Polgárok
Egyesülete (RPE) civil szervezetüket, amelyet Pünkösd vasárnapján, június 9-én
tartottak meg Temerinben.
Jóllehet Szerbia Képviselőháza még 2011. szeptember 26-án elfogadta a restitúciós,
vagyis vagyon-visszaszármaztatási törvényt, mégsem történt jelentős előrelépés
ez ügyben. Főleg a gazdák érzik úgy, hogy labirintusba kerültek, illetve, hogy
szélmalomküzdelmet folytatnak a földjeik visszaszármaztatása vagy kárpótlása
ügyében.
A törvény szerint, ahol nem lehetséges a természetbeni visszaszármaztatás,
az egykori tulajdonosokat, azok leszármazottait pénzben és kötvényekben
kárpótolja az állam – az egykori vagyon mai piaci értéke szerint. A vagyon
visszaszármaztatását, kárpótlását minden olyan esetben rendezni kell, amit 1945.
március 9-e után hajtottak végre Szerbia egész területén – tehát Vajdaságban is
– az agrárreform, a nacionalizálás, a kisajátítás szerint az állami hatóságok,
vagyis fizikai és jogi személyek részéről.
A RPE célkitűzései – Alapszabályuk
2. szakasza szerint: Az emberi jogok védelme és fejlesztése a vagyonjog
területén; A polgárok tájékoztatása a rehabilitációval és restitúcióval, valamint az elkobzott
vagyon kárpótlásával kapcsolatos törvényes rendelkezésekről; A vélemény- és
adatcsere serkentése, úgyszintén a törvényes keretek fejlesztéséért való nyilvános kiállásé a rehabilitációs, a restitúciós,
valamint a kárpótlási folyamatokban; A polgárok edukációja/továbbképzése a
felsorolt eljárásokban; Jogi segélynyújtás biztosítása az Egyesület tagságának,
a rehabilitálásra és restitúcióra vonatkozó alkotmányos és törvényes jogaik
megvalósítása érdekében.
Szögi István, diplomázott állatorvossal, szenttamási gazdával, az Egyesület
alapító tagjával, első elnökével az előzményekről beszélgettem:
Mi késztette Önöket, hogy
szervezetté tömörüljenek, és hogy egységesen lépjenek föl a vagyonuk, a földjeik
visszaszármaztatása, kárpótlása érdekében?
– Először is üdvözölni szeretném a honlap látogatóit, tagságunkat, a
leendőket és mindazokat, akik elolvassák majd e sorokat. Onnan kezdeném, hogy a
világégések sorozata, de főleg az első és a második óriási tragédiát,
szenvedést hozott magyar nemzetünkre. A témánál, a második világháború után
elkobzott földjeinknél maradva, még a fellelhető telekkönyvek is minket
igazolnak, vagyis, hogy mi vagyunk a jogos tulajdonosai a földnek, amiről most
szó van, és amihez mi nem tudunk hozzájutni.
Tehát, majdnem egy évszázadra visszamenőleg
van betekintésük az egész vajdasági helyzetbe?
– Igen. Visszaszármaztatási kérelmünkben kötelesek voltunk a földnek a
származását bizonyítani, jórészt ez sikerült is. A felkutatott telekkönyvekben kizárólag
magyarul voltak beírva a tulajdonosok, majd az örökösök is. Ezeket a
dokumentumokat fénymásoltattuk hivatalosan mi valamennyien örökösök,
hozzátartozók, akik jogosultak vagyunk a föld visszakapására, a kárpótlásra. Csakhogy
mindeddig kevés eredménnyel. Ebből kifolyólag nagyon sokan jelentkeztek már
eddig is, támogatva az Egyesületünk megalakulását. Az alakuló közgyűlésünkön a
szándéknyilatkozatot 57-en írták alá, de azóta már többen érdeklődtek
telefonon, e-mailben a betagosodás módjáról. Beiratkozott tagjaink
visszaigénylési földterülete 2200 hold eddig. De nagyon sok még az „alvó”
sorstársunk, aki még nem csatlakozott hozzánk. Mi, akik most létrehoztuk a
szervezetünket, előtte sokat gondolkodtunk: mit tehetnénk, azért, hogy
hozzájuthassunk a jogtalanul elvett, most már a törvény is szavatolta jogos
vagyonunk, földjeink visszaszármaztatása érdekében. Bátorított bennünket a
közös cél és, hogy „egyedül nem megy”. Megpróbáljuk az érdekeinket a jövőben
közösen érvényesíteni. E, gondolom figyelemre méltó szándékunk szülte ezt a
csoportosulást.
Ha Vajdaság térképét nézzük, mely
településekről jöttek a tagjaik az alakuló közgyűlésükre?
– Szabadkáról, Zombor környékéről, Temerinből, Szentamásról, Zsablyáról,
Csúrogról, Kupuszináról/Bácskertesről, Orompartról, Becséről, Zentáról, Moholról,
Oromhegyesről, Dolineről/Völgyesről, Adáról, Topolya, Feketicsről/Bácsfeketehegyről,
Kishegyesről, Bácsföldvárról, Pecesorról, Pirosról, Utrineről/Törökfaluból,
Vajszkáról, Csantavérről, Doroszlóról, Gunarasról és Bajsáról. Azt hiszem
minden települést felsoroltam.
Egyesületük létrehozása előtt
fordultak-e és mely intézményekhez, kértek-e segítséget itt Szerbiában,
Vajdaságban és Magyarországon?
– Számos beszélgetést folytattunk. Úgymond „sokszínű” érdekeltségbe tartozó
egyénekkel, személyekkel találkoztunk, de nem sok eredménnyel. Nem
lebecsülésképpen mondom, de már a hozzáállásukból érezni lehetett a felszínes
érdekeltséget mutatást. Tisztelet a legalább meghallgatási figyelmet tanúsító
kevés személynek.
A hatalom is mintha azon lenne, hogy minél jobban „lelaposítsa”, elfektesse
ügyeink intézését, és várná, hogy az örökösök meghaljanak vagy érdektelenné
váljanak. Olyan esetekről is tudok, hogy 80-85 éves idős házaspároknak, akik
jogosultak lennének a földjeik visszaszármaztatására, a családjaik, gyermekeik mégsem
élnek ezzel a joggal, és miért nem járnak el szüleik ügyében? Nem tudom: mi
késztette őket arra, hogy ne vegyenek tudomást erről a nagy anyagi vagyonról,
ami több tízezer holdban mérhető… De a Vagyon-visszaszármaztatási Ügynökség
részéről is van egy érthetetlen hozzáállás, amellyel csak lassítsák a folyamatot.
Hallgatnak nagyokat, hiszen a visszaszármaztatási törvény meghozatalától eltelt
jó pár év. A földterület is elfogy, amiből vissza lehetne adni…
Köztudott, hogy az oligarchák tulajdonába jutott jogtalanul több százezer
hektár földterület. A földalapban is különböző „húzások” vannak, mert, ahova
locsolórendszereket terveznek telepíteni, azokat a földterületeket nem lehet
visszaadni a jogos tulajdonosuknak, vagy a leszármazottaiknak… A helyzet
nagyon-nagyon siralmas. Nem tévedek, ha azt mondom: vészhelyzet van. Nem
tapasztaljuk az ország vezetése részéről a hatékony intézkedést, sajnos. Ha utánanézünk,
lépten-nyomon falakba ütközünk.
Belegondolni is rossz, hogy az jusson nekünk is, mint eleinknek az első és
második világháborút követően, amikor az értékpapírok névértéke nem ért semmit.
Ne történjen meg, hogy ne tudjunk mit kezdeni az esetleges kötvényekkel, és a
végén, nem méltó a kifejezés, de azt tudjuk megcsinálni vele.., de az is lehet,
hogy még arra sem lesz jó…
A sorstársaimmal együtt, akikkel társultunk és csoportosultunk, azt
mondjuk: mi vagyunk a legnagyobb szocialista-kommunista építők, mert a
földterületünk nekik hozta meg a jövedelmet hosszú évtizedeken keresztül.
Nemrégen kapcsolatba léptem a magyarországi Kisebbségi Jogvédő Intézettel
(KJI). Egy-két levélváltás volt már. Nem kritikaként mondom, de bizakodóbbak
voltunk, ezért is fordultam hozzájuk. Bár: tudom, a politika malmai lassan
őrölnek. Csak hát most van itt az idő a cselekvésre, ha elmulasztjuk, meglehet soha
többé nem lesz ilyen lehetőség. És most nagy a csönd részükről is. A KJI úgy
tudta mindeddig, és az volt az álláspontja, hogy itt minden jól működik. Legalábbis
így tudósították minderről a magyar kormányt az itteni partnereik.
Nem nehéz utánaszámolni, becsléseink szerint, testvérek között is, 23-24
ezer euró holdanként az értéke annak, amit minden földtulajdonos/leszármazott
örökös elvesztett az elmúlt 75 év alatt.
Valójába, a háborút követő években,
a jól ismert körülmények között, a szövetkezetek is az Önök földjeiből alakultak.
– Igen. Vannak szövetkezetek, amelyeknek még ma is van a tulajdonába föld.
A szövetkezetek is és a nagy kombinátok is az egykori gazdák földjein jöhettek
létre. Föltehetnénk a kérdést: Az országnak honnan van a földje? Az ország is,
a szövetkezetek és a kombinátok is az elvett földből jutottak földhöz, amit
most nem (vagy részben) hajlandóak visszaadni, vagy pedig más módon szeretnék
ezt az ügyet elintézni.
Közismert a mondás: Akié a föld, azé
az ország…
– Valóban, ha föld nélkül maradunk, akkor mi történik velünk? Akkor
földönfutókká leszünk, és kihúzzák a földet a lábunk alól. Az a földterület,
amit most a volt tulajdonosok követelnek vissza, az még ma is ott van, ahol
volt, nem ment sehova, csak nem azoknak jár vissza, akiknek a joguk megvan rá.
Megtörtént már, hogy ha valaki
visszakapta a földbirtokát, akkor ugyanazt a földterületet kapta vissza egy
tagban, ami egykor az övé vagy felmenőié volt?
– Ez nagyon-nagyon ritkaságszámba menő. Azok az oligarchák, akik földet
kaptak, azok kiválasztották a föld színe javát. Ha a törvény szerint a politikusaink
úgy jártak el, ahogy mondják, hogy eljártak, akkor ennek nem így kellett volna
megtörténnie. És a törvény meghozatalánál is valaki ott volt, és lelke rá,
hogyha ott volt. Lelke rá, hogy tett-e valamit a vajdasági magyarságért, a
nemzetünk érdekében vagy nem.
Ezt Önök érzik most legjobban,
amikor a gyakorlatban próbáltak eddig is élni törvény szavatolta jogaikkal. Ha,
miután meghozták a törvényt, ment volna minden úgy, ahogyan azt az ember egy
jogállamban elvárná, vagyis, hogy az ország be is tartatja a törvénye
megvalósítását, akkor nem ilyen érdek- és jogvédelmi szerveződésre került volna
sor. A gazdák érdemi viszonyulása más lehetne, és már a gazdálkodáson
gondolkodhatnának. Ehelyett kénytelenek először földjeik visszaszármaztatására
összpontosítani.
– A föld elvétele egyszerűen megtörtént, egy határozattal és egy papírral vették
el. Ugyanezt a folyamatot, ha
akarat lett volna, megcsinálhatták volna egy határozattal, és nem az embereknek
a költségbe verésével. Még egy nagy terhet ránk tettek az ügyintézés folyamán. Bizonyítanunk
kellett jogos tulajdonunkat. A peres folyamatban sem annak kell bizonyítani,
akinek a tulajdonában van, aki a jogosult a földre, a vagyonra, hanem annak, aki
támadja, kétségbe vonja azt. Mi csak a saját magunkét követeljük vissza.
A rehabilitáció kérdése is szorosan
kötődik a restitúcióhoz. Ha előzetesen nem rehabilitáltak valakit, a vagyonát sem
kaphatja vissza.
– Igen. A rehabilitáció kapcsán megszavazták, hogy kollektív bűnösség nincs.
A magyarság pedig kollektív bűnössé lett nyilvánítva. A hátrányát még mindig
érezzük. A rehabilitáció kapcsán is voltak visszaélések. Megtörtént már olyan
eset is, hogy a szomszéd mondott az érdekeltre valamit, mert magyar volt, vagy
német, vagy valami más… És a terhelő mondat következménye az lett, hogy nagyon
sokan elestek a földvisszaszármaztatási-jogosultságtól. Ide tartozik az is,
hogy a telekkönyvekhez olykor egyáltalán nem, vagy nagyon nehezen lehet
hozzájutnia a tulajdonosnak.
Ilyen esetben mit lehet tenni?
– Semmi biztatót, mert az illető nem tudja igazolni a saját tulajdonát. Ezért
szinte lehetetlen a jogászok igyekezete. De vannak más kirívó esetek is. A ’90-es
években megtörtént a fölmérés. A hatalom tudja, hogy mennyien jogosultak a
föld-visszaszármaztatásra. De, ha a hatalom elkótyavetyélte a földet a korábbi
és az újabb évtizedek során: földet osztva a telepeseknek, az oligarcháknak, akkor
„elveszett” a föld, vagy eltűnt az a föld, amit a visszaszármaztatásra szántak.
Így megtörténhetett olyan eset is, hogy az első osztályú föld
visszaszármaztatási értékéért, egy hatod osztályú földet ajánlottak. Az első
osztályú, humuszban gazdag csernozjom, vagyis feketeföldek helyett legelőket,
gyümölcsösöket adnak vissza, amelyek nem megfelelő értékűek és nem megfelelő
tulajdonságúak.
Kilencedikén, vasárnap alakultunk meg hogy érvényt szerezzünk a
követeléseinknek. Habár a saját csatáját mindenkinek továbbra is egyedül kell
megvívnia, de egészen másként érzünk, ha egy szervezet jogi biztonságot
szavatol. Ernyőszerű szerveződésünk, jelképesen szólva olyan, mint az édesanya,
aki gondot visel a saját gyerekeiről. Mi ebben gondolkodtunk, és talán így
együtt, nagyobb erő is van bennünk.
Teendőnk lesz bőven. A becsei Mozaik újság megjelentette a restitúciós
ügynökség egyik munkatársának nyilatkozatát. Eszerint a 29 ezer kérelemből,
11500 van befejezve, ami 39,65 százalék. A többi mikor lesz megoldva és hogyan?
Ettől félünk mi, és emiatt szeretnénk megsürgetni a kérvények elbírálását, és
ezért fogunk különböző fórumokhoz fordulni ez ügyben. És a segítségüket várjuk!
Az anyaországét is, és ennek az országnak a vezetőségét is jobb belátásra
szeretnénk bírni, mert mi is ugyan olyan állampolgárai vagyunk, mint a többiek,
és ugyan úgy fizessük az adót, mint a többiek, csak a jogainkat nem tudjuk érvényesíteni.
Ha jól értem, írásban tájékoztatják
majd céljaikról mind a szerb és mind a magyar kormányt. Vannak más
elképzeléseik is?
– Mindkét kormányt szeretnénk tájékoztatni a helyzetünkről. A magyar kormányt
és a hozzá fűződő institúciókat. Bár a szerb kormány nem hiszem, hogy nem tud
erről az égető kérdésről, csak nincs meg hozzá a megoldási szándéka, báris mi
így érezzük. Hogy ezek után változik-e a fogadókészsége a mi problémánkra, az
majd elválik.
Az írás azért kötelez. Az egy dolog,
hogy tudnak róla, de, hogyha az ember fellép egy szervezet nevében,
intézményesen, folyamodvánnyal, azt a papírt nem lehet csak úgy egyszerűen elsüllyeszteni
a fiók aljába, legalább is egy normális jogállamban.
– Eddig úgy tapasztaltuk, hogy a kormány és a Restitúciós Ügynökség nagyon
lassítja ügyeink intézését. Nem hiszem, hogy jó oka lenne rá.
Mit üzen az érdekelteknek, az
olvasóknak?
– Föl szeretném hívni az olvasók, a leendő tagjaink figyelmét, hogy mielőbb jelentkezzenek,
mert mások helyettük nem fogják megtenni, és érvényt szerezni a jogainknak. Az érintett
ügyvédeket pedig arra kérjük, Egyesületünk nevében, hogy hozzáállásukon
változtatva, lelkiismeretesebben végezzék fölvállalt kötelezettségeiket ügyfeleik
jogainak érvényesítése érdekében.
Vannak ügyvédek, akik támogatják az
RPE-et?
– Tanácsadónk van, de szeretnénk, ha ügyünket valaki felvállalná, és kihívást
látna benne. Társulva Egyesületünkhöz, jogi segítséget nyújtana a tagságunk
számára.
Azt szeretném még hozzátenni, hogy a mostani föld értéke annyi, amennyi, de
ha Európai Uniós tagok leszünk, az fölbecsülhetetlen lesz. Öt-hatszor, vagy
tízszer is megnövekszik az értéke. Akkor még azt is, hogy a visszaszármaztatási
törvény meghozatalkor a zsidó közösség kiharcolta, hogy külön törvénybe
foglalják, hogy leszármazott nélkül is a hitközségre szálljon a zsidó vagyon.
Amit ők meg is valósítottak, és tudomásunk szerint, mintegy 1050 hektárt vissza
is kaptak. Az oligarchák pedig olyan 170-200 ezer hektárt elvittek már. Ezért
nincsen föld.
Várom a vállalkozó szellemű fiatalok és idősebbek jelentkezését, akik magukénak
érzik ezt a feladatot, ezt a témát és nem félnek a kihívásoktól. Mert ez idáig
nagyon egyszemélyes vállalkozás volt mindaz, amit tettem. Az Egyesület
megalakulásával, remélhetőleg ez megváltozik, és megoszthatom a feladatokat és
a terhet is.
Az örökösöknek, a kérelmüket az ügynökségnek átadott személyeknek erkölcsi
feladatuk és kötelezettségük is van az ősök iránt, és ebből kifolyólag, pedig a
következő nemzedék iránt. Amint már mondtuk, ha föld nem lesz, akkor
pakolhatunk, s földönfutóvá válhatunk, és valakinek a szolgái lehetünk, ha már
nem vagyunk azok.
A beszélgetésünk végén Péterrévéről hívta egy olvasónk Szögi elnököt, aki
megígérte, hogy postázza számára a betagosodási lapot.
A Restitúció Polgárok Egyesület
vezetősége: Szögi István, elnök (Szenttamás), Varga Attila, alelnök (Piros), Bicskei
Zsolt (Doline/Völgyes), Kurilla Krisztina (Temerin) és Bercsényi Péter
(Temerin) elnökségi tagok.
Az Egyesület elérhetősége: Szögi István, 069/4467304
e-mail cím: dr.vet.med.szogi.istvan@gmail.com
Lejegyezte Stanyó Tóth
Gizella
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése