Nem „félreállni”, hanem az élre állni!

Gondolatok egy naplójegyzet fragmentumról

Olvasom az egyik, a szerb-magyar határ mindkét oldalán mindenféle díjban, társadalmi elismerésben részesült irodalmár naplójegyzetének „fragmentumát” az interneten.

– Az utóbbi időben kerülöm a nyilvánosságot, a naplómat csupán a honlapomon közlöm, de csak fragmentumokat, de a teljes napló maradjon kéziratban. Egyre kevésbé kötik le a figyelmemet a vajdmagyar ügyek és jelenségek. Úgy látom, hogy a sorsunkról többé nem a vajdmagyar politika dönt, hanem ismeretlen erők. Spontán folyamatok indultak be, névtelen erők uralják a sorsunkat. Lehet, hogy már nincs is sorsunk, csak egy nagy színjáték statisztái vagyunk – írja.

Érdemes lenne mondatról mondatra elemezni az írást, mivel jól tükrözi nem csak egy (el)fáradt szerző gondolatmenetét, de a vajdmagyar értelmiség nagy többségének viszonyulását is a közösség helyzete és jövője iránt, de a jegyzet túl terjedelmes lenne. Maradjunk ezért a lényegnél.     

– Úgy gondolom, hogy a fiatal írók és értelmiségiek dolga lenne szembeszállni az áldatlan állapotokkal, úgy látom, ők elégedettek. Moha (bizonyára: Soha – B.A.) még az irodalom nem volt ennyire szelíd. Nem vonom kétségbe, hogy minden nemzedéknek joga van elégedettnek lenni a hatalommal. Nem kívánom megzavarni az idillt, ezért inkább félreállok – írja szerzőnk.

Az egyik vajmagyar internetes honlap főszerkesztője, amikor a délvidéki sajtó helyzetéről, állapotáról kérdezték, egészségügyi okokra hivatkozva utasította el az interjút. „Óvom a nyugalmamat, s ezzel az egészségemet. A téma pedig a nyugalom megzavarására alkalmas” – közölte.

Vannak további példák is, amelyek ugyancsak arra utalnak, hogy az itteni értelmiségiek leginkább a saját apró-cseprő, publikálási és anyagi dolgaikkal, vagy éppen a múlt kérdéseivel/kutatásával vannak elfoglalva. A közösség mai ügyei és a jövője már kevésbé, vagy egyáltalán nem érdekli őket.

Szerzőnket is „egyedül a baljós demográfiai adatok ejtik gondba”. – Mélységesen sajnálná, ha a Vajdaságban kihalna a magyar mondat – írja.  Talán azért, mert akkor nem lesz, aki a „fragmentumait” olvasná? De mi van a jelenlegi társadalmi, gazdasági, politikai stb. problémákkal? Minden rendben lenne? Távolról sem! Sajnos. Pedig az értelmiséginek igenis állást kell foglalnia ezekben a kérdésekben is!

Az írás elején említett szerzőnk Arany János Epilógus[1] (Utószó) c. verséből idéz:

Ha egy úri lócsiszárral
Találkoztam s bevert sárral:
Nem pöröltem, -
Félreálltam, letöröltem.

Ezzel mintha azt mondaná, hogy elegánsan kivonul a küzdelemből, kívülről szemléli a történéseket, mert „az életet már megjárta” (Arany).

Vajon az írónak, költőnek újságírónak joga van-e a „félreállásra”, az érdektelen szemlélő szerepére? Aligha.

Az 1887 júliusában keletkezett (vers)idézetet azonban csak Arany teljes verse és a költő opusával összefüggésében lehet értelmezni. Már csak azért is, mivel (vers)gyűjteménye „utolsó darabjának szánta”. – Arany inkább elégedetlen a sorsával, hiszen rengeteg minden várt még rá az életben. Úgy érzi, hogy vágyai is beteljesületlenek maradtak – írja a vers elemzője.[2] Még ebben a versében is azt írja: „mily temérdek munka várt még!...”

Szerzőnk, mintha tévesen értelmezte volna Aranyt: A „félreállást” választja, ahelyett, hogy útmutató, „fáklya” lenne – mondaná a költő. Persze senkitől sem lehet elvitatni, hogy „félreálljon”, „ne zavarja az idillt”. Nem a l’art pour l’art[3] (ez esetben: irodalom az irodalomért) viszonyulás lenne ez? A megbékélés a környezetünkben való történésekkel?  Belegyezés/belenyugvás, hogy sorsunkról mások döntsenek? Egyenes út a semmibe!

Az igazi író, újságíró, értelmiségi sohasem áll/vonul „félre”, nyugalomba, hanem a végsőkig képviseli/kimondja/kiáll az általa képviselt értékekért, elvekért. A közösség jogainak érvényesítése érdekében. Nem mond le arról,  hogy a tömeg(ek) élére álljon, az „áldatlan állapotok” megváltoztatása” érdekében, a „spontán folyamatok” (?) és a „névtelen erők” (?) ellenében.  Példát mutatva ezzel is „a fiatal íróknak és értelmiségieknek”. Nem csoda, hogy most nincsen, akikre felnézzenek, akikről példát vegyenek.  

Mi haszon lesz évek múltán a „teljes naplóból”? 

Nem félre, hanem (a tömegek) él(é)re kell állni! Ehhez viszont már bátorság is szükséges.

Vagy a „félreállást” is díjazzák? 

BOZÓKI Antal

Újvidék, 2019. július 20.

---

[1] http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/arany/epilogus.htm
[2] Arany János: Epilógus elemzés. https://erettsegi.com/tetelek/irodalom/arany-janos-epilogus-elemzes/
[3] Ez a kifejezés a művészet öncélúságát vallja, vagyis hogy a létét önnön szépsége indokolja, s éppen ezért nem kell semmilyen társadalmi, politikai, vallási, erkölcsi vagy gazdasági célt szolgálnia, az igazi művész feladata az örök szépség ábrázolása. https://hu.wikipedia.org/wiki/L%E2%80%99art_pour_l%E2%80%99art