Magyar
nemzeti közösségi oktatási problémák
Kínai
mondás
A
vajdasági magyar közösségnek „1360 elsőse”
volt az új tanév kezdetén. Ez azt jelenti, hogy „14,3 százalékkal van most
kevesebb elsős, mint öt évvel ezelőtt”.[1]
(2014-ben a „délvidéki magyar tannyelvű iskolákba még 1587 diák ült be az első
napon az iskolapadba”[2]
vagyis 227-el több mint 2019-ben.)
Magyar
vonatkozásban azonban az iskolai oktatást nem csak a tanulók évről évre
csökkenő száma nehezíti.
Az
elvétve megjelenő elemző írásokból kiszűrhető, hogy nem csak a diákok, de a
tanárok is „elfogynak”. Beretka Ferenc
erről a problémáról írja:
–
A pedagógusok elvándorlása – különösen a kisebbségi nyelven oktató szaktanároké
– súlyos és nehezen áthidalható helyzetet teremt a vajdasági iskolákban. Már
most ott tartunk, hogy a fölsőben tanító szaktanárok jelentős hányada nem
rendelkezik megfelelő szakképzettséggel. Ez nem csak az oktatás minőségére hat
kedvezőtlenül, de lehetetlené teszi az intézmények számára még a rövidtávra
szóló tervezést is. Erre „rásegít” az évtizede tartó létszámstop. Határozott
idejű munkaszervezésekkel lehetetlenség megbízható fejlesztési koncepciót,
intézményi jövőképet kidolgozni – mutatott a problémákra Beretka.[3]
A
legutóbbi jogszabály-módosítás „Danmoklész kardjaként lebeg a tanítók státusa
felett”, mivel „a törvény – bizonyos értelmezések szerint – (akár visszamenő
hatállyal is) kötelezővé tette minden pedagógus számára, aki közép- és
felsőfokú tanulmányait magyar nyelven végezte, hogy szerb nyelvvizsgát tegyen,
ami komoly kihívást jelent mind Szabadkán vagy a Magyar Tanszéken, mind pedig a
Magyarországon végzett tanítók, tanárok számára – tette hozzá Beretka.[4]
A
tanárképzés hiánya, a közalkalmazotti létszámstop, a leépítések, a nem minden
esetben megfelelő szakképesítés, stb. mellett, gondot okoz az is, hogy
„nincsenek magyar tannyelvű felügyelők, iskolapedagógusok és pszichológusok”.[5]
Hogyan lehet ezek a szakemberek nélkül egyáltalán oktatni?
Nem
kell csodálkozni, tehát, hogy – a gazdasági és egyéb szerbiai körülmények miatt
– „lassan elfogynak a pedagógusok”[6] (is).
Olyan, több mint húsz éves oktatási gyakorlattal rendelkező tanárról is van tudomásom,
aki külföldön takarítói munkát kényszerült vállalni, mivel a csekély
fizetéséből képtelen volt biztosítani gyermekeinek az egyetemi képzést!
Az
utóbbi években nem emlékszem olyan tanévkezdésre, amikor nem hiányoztak volna a
magyar nyelvű tankönyvek, ne lett volna ezekkel valami probléma.
A Petkovics Mártával, az MNT
„tankönyvekkel megbízott tagjával” (az előző felállításban az MNT VB tagja
volt), készül interjúból megtudjuk, hogy „a tanterv változása miatt az első, a
második, az ötödik és a hatodik osztályos tankönyvek közül nem készült el
mindegyik (sic !!) az iskolakezdésre”.[7]
Pedig vannak jó
néhányan, akik azért kapják – egyebek között – a havi fizetést, hogy a magyar
nyelvű oktatás feltételeit biztosítsák: Vicsek
Annamária, oktatási államtitkár, Nyilas
Mihály, tartományi oktatási titkár (is) és Jerasz Anikó, Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának (MNT
VB) elnöke (2014-től), aki az oktatással kapcsolatban leginkább nyilatkozik.
(Érdekes, hogy De Negri Ibolya, az
MNT VB tagja, aki 2007 óta elnöke az Észak-bácskai Magyar Pedagógusok
Egyesületének, eddig nem nagyon hallatta a hangját.) Ezeknek a véemeszes
tisztségviselőknek nem az lenne a feladatuk, hogy a tanévkezdésre meglegyen
minden feltétel, köztük a tankönyvek is?
Petkovics
nyilatkozatából azt is megtudjuk, hogy a vajdasági magyar tanulók „szerbiai
tankönyveket használnak”.[8]
Ezek „többségét fordítják, kivételt képeznek a magyar nyelv és irodalom,
valamint a zenekultúra tantárgyak tankönyvei”.[9]
–
A magyar nyelvű könyvek az állami tankönyvkiadó és öt magánkiadó gondozásában
jelennek meg. Az állami kiadóban van egyedül magyar nyelvű szerkesztő […]
Gyakran megtörténik, hogy a tördelés során hibák keletkeznek az eredetileg
tökéletesen letisztult szövegben, amit a szerkesztők, tekintettel arra, hogy
nem beszélik a nyelvet, nem vesznek észre. […] Másik komoly gond, amely
felmerült a fordítások során, az, hogy bizonyos tartalmak nem vagy csak
többszöri közbenjárás után helyettesíthetők megfelelő magyar tartalommal.
Probléma egy-egy irodalmi mű, történelmi forrás magyar nyelvre fordítása is.
[…] A legnagyobb gondot az jelenti, hogy nagyon rövid idő alatt kell elvégezni
a fordítást, ami bizony a minőség rovására mehet – magyarázta Petkovics.
Az
interjúból kiderül az is, hogy hiányoznak a megfelelő fordítók és a lektorok,
de a szakvéleményezők is.
Hajnal Jenő, az
MNT elnöke a Szabadkai Magyar Rádióban elmondta, hogy „a fordítások ezért nem
tudtak időben elkészülni, mert az illetékes minisztérium (ahol Vicsek Annamária az államtitkár – B. A.) késve hagyta
jóvá a használható tankönyvek listáját és a tanterv is változott.”[10]
–
Az lenne az ideális, hogy szerzői tankönyveket írjunk, mert annak az
engedélyezése már tőlünk függne – fogalmazott Hajnal.[11]
Akkor meg miért nem tesz ennek érdekében?
Itt
aztán be is záródik a kör: A felelősök egymásra hárítják a tankönyvkiadási
problémák megoldatlanságát. Mindannyian egyetlen párt, a haladó Vajdasági
Magyar Szövetség (VMSZ/CBM) káderei. Mindaddig, amíg az oktatást, ideértve a
délvidéki/vajdasági magyar oktatást is, nem szakemberek, hanem pártkáderek
irányítják, nem is várható javulás!
A
vajdasági magyar oktatással kapcsolatos – most már évente ismétlődő – oktatási
problémák többnyire ismeretesek. A Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete
(VMPE) 2018. december 1-jén megtartott közgyűlésén részletesen is megfogalmazta
az ezekkel kapcsolatos álláspontjait.[12]
Nincsen tudomásom azonban arról, hogy ezek megoldásával kapcsolatosan bármi is
történt volna.
Miért
nem foglal az MNT állás és készít határidős cselekvési tervet a tanügyi
problémák mielőbbi megoldására? Miért veszi kitartóan semmibe a szakmai
szervezetek javaslatait, álláspontjait? A következő iskolaév kezdetén is ugyanezekkel
az emberekkel és problémákkal találkozunk?
BOZÓKI Antal
Újvidék, 2019. szeptember 8.
[1]
Németh Ernő: „Gyökeret és szárnyat ad gyermekeinknek az anyanyelvű oktatás!” https://www.vajma.info/cikk/vajdasag/24074/Gyokeret-es-szarnyat-ad-gyermekeinknek-az-anyanyelvu-oktatas.html,
2019. augusztus 30. [19:14]
[3] Beretka Ferenc: Elfogynak a
tanárok? Családi Kör, 2019. június 6. 10.
[4] Uo.
[5] A
délvidéki magyar oktatás 2018-as helyzetképe, 20. pont. https://delhir.info/2018/12/07/a-delvideki-magyar-oktatas-2018-as-helyzetkepe/
[6] Lásd a 3-as alatti írást.
[7] SzaB: Harmincöt új tankönyv. Magyar
Szó, 20119. augusztus 22. 1. és 9.
Lásd
még Berze
Gizella: Vajdasági
magyar tankönyvhelyzet
c. írását is. https://szabadmagyarszo.com/2019/09/07/vajdasagi-magyar-tankonyvhelyzet-2/, 2019.
szeptember 7. [13:54]
[8] Uo.
[9] Uo.
[10] A szerzői tankönyvekre kell
nagyobb hangsúlyt fektetni. Magyar Szó, 2019. július 15. 9.
[11] Uo.
[12] Lásd az 5-os jegyzetben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése