Vajdasági magyar tankönyvhelyzet

Gondok lesznek az elsős, másodikos, ötödikes és hatodikos magyar nyelvű tankönyvekkel az általános iskolákban – nyilatkozta Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke. Ismerőseim kérdéseiből és véleményéből arra kellett következtetnem, hogy sokan nem értik pontosan, hogy mit is jelent ez számunkra.
Szülői kérdés:
– Miért nem jók a régi tankönyvek? Minek minden évben újat venni?
A nyugdíjas:
– Lehetséges, hogy vannak olyan családok, amelyeknek ez a legfontosabb kérdés? Hogy van-e új tankönyve a gyereknek?
A kérdésekből arra kellett következtetnem, hogy az átlagember nem mindig tudja, hogy teljesen új kiadású, más tartalmakkal feltöltött tankönyvekről van szó, és nem csupán arról, hogy friss, ropogós és nyomdaszagú legyen az olvasókönyv meg a matematika.
Az ősztől első osztályt indító pedagógus kollégák közül legtöbben találtak átmeneti megoldást: a júniusi első szülői értekezleten bejelentették, hogy ők politikusígéretekkel nem foglalkoznak, a szülők vegyék meg a régi kiadású tankönyveket. A gyereknek most kell megtanulnia írni-olvasni, nem tud várni, amíg az illetékesek összeszedik magukat.

Oktatási reform Szerbiában – Miért kell(ene) új tankönyv?

A 2019/2020-as tanév a második olyan iskolaév, amikor az elsősök, ötödikesek és a középiskola első osztályai a megreformált tanulásszervezési stratégiák és módszerek szerint tanulnak Szerbiában. Terv szerint felmenő szervezésben, fokozatosan, négy év alatt fut végig a reform a teljes közoktatási rendszeren. Ez jelen pillanatban azt jelenti, hogy a tanulók 50 százaléka, az elsősök és másodikosok, ötödikesek és hatodikosok már a reform alapján haladnak majd, a harmadik, negyedik, hetedik és nyolcadik osztályosok pedig a régi rendszer szerint fogják befejezni tanulmányaikat.
A reform lényege, hogy a korábbi években elkezdett, fokozatosan, évek alatt bevezetett korszerűsítések egységbe foglalva, rendszerezve beépüljenek a közoktatási gyakorlatba. Ilyen változtatás volt az oktatási szabványok (standardok) kialakítása és alkalmazása, a kompetenciák meghatározása és leírása, valamint az inkluzív (befogadó) iskolarendszer törvénybe foglalása. Most, a tavalyi tanévtől bevezetve, a kimeneti eredményekre (szerbül: ishodi) alapozott tanulás- és tanításszervezés került bele az újítások sorába. Az elképzelés szerint az ilyen módon szervezett tanulással közelebb kerülhetünk például a valódi gyermekközpontú iskolához, ahol a gyerekek igényeihez és lehetőségeihez igazodik az oktatás. Itt most nem feladatunk a reform véleményezése. A nemzetközi szakirodalom szerint valóban hatékony, ám az elképzelés alkalmazása egyfajta kultúraváltást igényelne a pedagógiai gyakorlatban.
Ez a kultúraváltás – érthető módon – a tankönyveket is érinti, hiszen azok a legfőbb közvetítői a tanulók, a szülők és a pedagógusok felé is annak a szakmai és oktatáspolitikai gondolatnak, amelyet be szeretnének építeni a rendszerbe. Ez az elképzelés, ez a gondolat pedig megváltozott, most más, mint korábban volt.

Tankönyvkérdés a vajdasági magyar tannyelvű oktatásban

A tankönyv fontos! Aki ennek ellenkezőjét próbálja belesulykolni a köztudatba, az vagy felelőtlen, vagy laikus, vagy olyan érdekeket képvisel, amelyek nem szolgálják a gyerekeink jólétét. A kisebbségi oktatás számára pedig létfontosságú a minőségi tankönyv. Kisebbségi helyzetben a tankönyv többletfunkciókat is betölt: anyanyelvű információforrás, a gondolkodás, értékrend, önkép, identitás, önértékelés és önbizalom formálásában segít. A mi iskoláink csak úgy tarthatják meg tanulóikat, ha a lehető legmagasabb színvonalú és korszerű oktatást biztosítják nekik. Amikor nem tudunk a gyerekeink kezébe ugyanolyan modern és aktuális tankönyveket, illetve elektronikus vagy internetes kiegészítőkkel ellátott tankönyvcsomagokat adni, amilyeneket a többségi nemzet tanulói használnak, hátrányos helyzetbe taszítjuk a magyar (és más kisebbségi) diákokat és tanáraikat is. Márpedig nekünk pillanatnyilag nincs lehetőségünk új kiadású tankönyveket használni. A mi gyerekeink nem ugyanazokból a tankönyvekből (és egyéb, modernebb taneszközökből) tanulnak, mint a szerb tannyelven tanulók. Ez pedig nem csupán a szerbiai oktatási rendszer vagy oktatáspolitika hibája. Az igaz ugyan, hogy a pedagógusok megpróbálják behozni a hátrányt, de a siker esetleges. Olyan teher, amely egy egész közösséget érint, rendszerszintű, és amelyet tiszta lelkiismerettel nem szabad teljes egészében egyének vállára rakni.

Az MNT oktatási stratégiai terve

Aki az elmúlt, közel egy évtizedben foglalkozott a szerbiai és azon belül a vajdasági magyar tankönyvhelyzettel, láthatta, ahogyan egyre távolabb kerültünk az elfogadható megoldásoktól. A Magyar Nemzeti Tanács oktatási stratégiájának már 2010 folyamán is sarkalatos pontja volt a magyar tannyelvű oktatás minőségének javítása. A kitűzött fejlesztési célok között szerepelt a felsőoktatásban részt vevő magyar tanulók számának növelése, a magyar tannyelvű középiskolák megtartása és a magyar tannyelvű általános iskolákban tanuló diákok számának növelése. Később a célok közé bekerült a magyarul oktató intézmények hálózata kataszterének létrehozása, az egyéni oktatási terv szerint tanuló diákok szakszerű fejlesztésének megszervezése (sajnos sikertelenül), és olyan, minőségi magyar nyelvű tankönyvek biztosítása, amelyek a lehető legnagyobb mértékben megfelelnek a közösség, a tanulók, a tanárok és a szülők elvárásainak.
2015-ben még magam is azt írtam egyik tanulmányomban, hogy a szerbiai tankönyvreform keretében lehetőség mutatkozik a magyar nyelvű tankönyvek minőségének javítására is. Most, a magyar tanítási nyelvű osztályoknak felkínált, egyelőre „problémás” tankönyvek szinte kivétel nélkül szerbből fordított munkák – lennének. Nincs saját tankönyvünk, nincs saját tankönyvírónk, aki megírná azokat a könyveket, amelyek a mi gyerekeink és pedagógusaink igényei, elképzelései szerint lennének kialakítva. Az MNT elnöke is hangsúlyozta, hogy a megoldást ekörül látja. Sajnos – mivel Vajdaságban a pedagógusszakmában szinte mindenki mindenkit ismer – pontosan tudjuk, hogy kik voltak azok a fiatal, képzett szakemberek, akik tudtak volna és akartak is tankönyvet írni, és akiknek az elmúlt években nem maradt helye itthon, „nem volt itt rájuk szükség” (szó szerint idézem egyiküket). Helyükre, most már tagadhatatlanul, nem állt be senki. Ennek az eredményét láthatjuk most a tankönyvhelyzetben (is).

A mi tankönyveink

Hogy milyenek lennének a mi tankönyveink? A jó tankönyvek, amelyeket szeretünk? A tankönyvvel kapcsolatos minőségi paramétereket csak egy adott kor társadalmi-kulturális közegében lehet meghatározni, nem léteznek önmagukban – írják a tankönyvkutatással foglalkozó szakemberek. A tankönyvhelyzet rendezésében a minőség biztosításához az intézményes tankönyvbírálati rendszer kialakítása (ott, ahol van, aki tankönyvet írjon) az egyik első lépés. Vajdaságban, magyarul, azonban nincs ilyen, s úgy tűnik, olyan szakemberek sincsenek, akik létrehozhatnának egy ilyen bírálati szempontrendszert. Az MNT által megbízott bírálók többsége gyakorló pedagógus. A legritkább esetben találkozunk olyan revizorral, aki veszi a fáradságot, és legalább hibajegyzéket készít, javaslatokat tesz, vagy valódi véleményt fogalmaz meg a rábízott tankönyvről. Minden tisztelet az övék. Legtöbbször azonban formális, elnagyolt, pár sorban megfogalmazott „véleményezések” kerülnek bele a jóváhagyási folyamat anyagába. Az „elősegíti a tananyag elsajátítását”, a „felkelti a tanulók érdeklődését”, valamint az ezekhez hasonló megjegyzések gyakorlatilag nem jelentenek semmit, ugyanis – jó esetben – a bíráló egyéni feltételezésén alapulnak. Ez az egyszerűbb út, hiszen átíratni úgysem lehet a szerzővel a könyvet, legfeljebb nyelvi, nyelvhelyességi kérdésekben szólhatnak bele a fordításba az MNT-ben.
Egy oktatási (al)rendszer szervezése is komoly szaktudást igényel. Nem szabad szem elől téveszteni, hogy ez a szaktudás igenis megvan a szerbiai oktatáskutatás és -politika irányítói között. Ezért amikor kiadjuk a tankönyvírás lehetőségét a kezünkből, akkor tisztában kell lennünk azokkal a tényekkel is, amelyeket a tankönyvkutatás az elmúlt évtizedekben megfigyelt és dokumentált. Azokkal a hatásokkal, amelyeket most majd a saját bőrünkön érezhetünk.

Mit mond a tudomány?

„A tankönyvek a modern társadalmak nagy értéket képviselő szellemi és gazdasági beruházásai” – írta Fischerné Dárdai 2002-ben. A felnőtt társadalom tudásának közvetítői, legfontosabb hordozói, a nemzeti oktatáspolitikák közügyei. Az intézményes nevelés kialakulása óta a tankönyv a nevelést hatalmi alapon kontrolláló állam ideológiai manifesztációja is. Nemcsak a korszellem tükröződéseként, hanem egy adott társadalmi – hatalmi – politikai rend legitimációs eszközeként is vizsgálható. Az adott kor szellemi életének tükre, kordokumentum. Általában elmondható, hogy a nagy társadalmi változások idején a tankönyvek is „paradigmaváltást” éltek át. Sőt, a bekövetkezett paradigmaváltásnak egyik jellegzetes tünete, hogy gyors tempóban lecserélik a tankönyveket és jegyzeteket.
Valószínű, hogy a tankönyv funkciójában még sokáig nem fog változni, ám formájában, hordozójában igen. Az átmeneti időszakban a hagyományos és a technikailag újabb eszközök együttélésére számíthatunk. Ezt már most megfigyelhetjük a szerbiai, újonnan kiadott „csomagoknál”. Törvényben előírt kötelezettsége a kiadóknak, hogy biztosítsák a tankönyv mellé az elektronikusan elérhető mellékleteket. Kiadótól függ, hogy mennyi munkát, tudást és anyagi eszközöket fektetnek bele a fejlesztésekbe. A tankönyvhöz tartozó, interneten elérhető tartalmak azonban nem véletlenszerűen összeszedett anyagok, hanem tervezett, szerkesztett, a tantervvel, tantervi tartalmakkal, kimeneti eredményekkel, standardokkal és kompetenciákkal összhangban lévő plusz információk vagy gyakorlóanyagok és feladatok.
A tankönyveket tehát nagy valószínűséggel leváltják majd az újabb eszközök. Ez azonban nagyon távoli lehetőség a vajdasági magyar oktatásban, és semmiképpen nem képezheti magyarázat vagy kifogások alapját politikai közleményekben, hiszen – ahogyan fentebb kifejtettem – ezek az internetes anyagok szerves részei a szerkesztett, jóváhagyott, engedélyezett tankönyvnek. Annak, hogy egy magyar nyelven tanító pedagógus is tud számtalan, interneten megtalálható oktatóanyagot keresni, semmi köze nincs a tankönyvprobléma megoldásához.
A pedagógusaink ma még nem tananyagfejlesztők. Nem ez a dolguk, és nem erre van képesítésük. Az internetes böngészéssel talált tananyag pedig vagy megfelel – vagy nem. Semmilyen garancia nincs arra, hogy a pedagógus ilyen módon biztosítani tudja a minőségi és versenyképes magyar nyelvű oktatást Vajdaságban. A minőség és a versenyképesség pedig nem politikai szlogen vagy szalagátvágós átadóünnepségek buzdító beszédeinek kérdése, hanem mérhető és értékelhető eredményeké.

Berze Gizella

https://szabadmagyarszo.com/2019/09/07/vajdasagi-magyar-tankonyvhelyzet-2/

2019. szeptember 7. [13:54]