Mit aratunk, ha szelet vetünk?

Az elmúlt napokban egy óriási hírbomba csapódott be a langymeleg, posványos csantavéri állóvízbe: szélerőműpark épül a falu határában. Nem is akármilyen, a miénk lesz egész Európában a leghatalmasabb. Ejha, újfent felkerülünk a térképre, és a sok szép szélgenerátor hírünket viszi majd a nagyvilágba, mint egykoron a pezsgőgyáros Törley József, vagy a biatorbágyi vonatrobbantó, Matuska Szilveszter! Az óriási „szélfészek” szálláscsinálóinak tálalása szerint ennek az erőműnek sehol másutt jobb helye nem lenne Szerbiában, mint az észak-bácskai termőföldeken, ezért ehhez a 700 millió eurót kóstáló tekintélyes beruházáshoz éppen a mi évtizedeken át – alighanem szándékosan – elhanyagolt, kis magyar falucskánk környékét és a még megmaradt szabadkai tanyavilágot szemelték ki. No, most aztán nagyon bejön nekünk az élet, gondolhatnánk, ettől fog Csantavér virágba borulni!

Rossz emlékeket idéz…

Ámdeviszontellenben: a hűvös fejjel, józanul gondolkodónak rögtön az ötlik az eszébe, hogy miért is akar(ná)nak nekünk aranyéletet ezek a messziről jött, ismeretlen üzletemberek. Valahányszor szédületes terveket lobogtattak a paraszti munkába belerokkant, a földműves-sorsba belepusztult, jámbor csantavériek szeme előtt, valahogy mindig rosszul sült el a dolog, mi húztuk a rövidebbet. Elég csak felidézni azt, hogy a falunk közelébe, nem mellesleg éppen az igen jó minőségű termőföldekre telepítették a 80-as évek derekán a rossz emlékű, sokat szidott Nitrogénműveket is. Akkoriban persze buzgón fogadkozott – az azóta is a káderkörhintán ringlispílező Kern Imre termelési igazgató –, hogy nem füstölnek majd a gyáróriás kéményei, nem szennyezik a levegőt, se a termőtalajt, és sok falubelit juttatnak majd munkához, kenyérhez. (Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy csantavéri vállalatok bizony pénzzel is beszálltak – nyilván politikai nyomásra – ebbe a kényszerű munkahelyteremtésbe). A meséhez az is hozzátartozik, hogy a Nitrogénműveket eredetileg Apatinban kellett volna felépíteni hármas (jugoszláv–keletnémet–szovjet) testvéri összefogással még a 60-as években, mert arrafelé elegendő víz is, gáz is, áram is termett volna bőséggel a működéséhez, mégis Szabadkára „káderezték” az akkori elvtársak, és itt jött világra a halmozottan sérült óriáscsecsemő, a Zorka Műtrágyagyár kényszerű dajkasága mellett. Azóta eltelt bő 30 esztendő, és a sok millió dollárt elnyelt gyárból mostanra csak egy torokszorító, szánalmas roncstemető maradt.

Pár évvel ezelőtt a Regionális Hulladéktároló Kft-t költöztették a közelünkbe, Orom és Békova között épült fel az Európai Unió támogatásával, amelyben, ha rendesen beindul a „nagyüzemi termelés”, hét község összes szemetét kezelik majd. De pánikra semmi ok: környezetet, levegőt, talajt ez a cég sem szennyez, és kellemetlen szagot, bűzt sem áraszt… Nemsokára pedig egy csinos szélerőműfarmot kapunk a nyakunkba. Majdnem szó szerint a nyakunkba, ugyanis a felállításra kerülő tornyok mindössze egyetlen kilométer távolságra ágaskodnak majd a házaktól, a tanyáktól, a lakott területtől. Más országokban, például az Európai Unió tagállamaiban ez a védett övezet 15 kilométeres sávot jelent, Magyarországon 12 kilométert. Itt majd csak egyet. Nekünk annyi is elég lesz.

Szélgenerátor, ameddig a szemünk ellát!

A lényeg az, hogy szélerőműpark épül. Legalábbis ezt a hírt hozta a hegyes, hűvös decemberi szél. A gigantikus farm, a megálmodói szerint, Dušanovo, Csantavér, Višnjevac, Gabrić, Békova, Nagyfény és Új-Žednik határában terül el, és összesen 10.815 hektár termőföldet követel magának. (Természetesen ugyanabból a jó minőségűből, mint annak idején a zord Nitrogénművek.) Viszonyítani én ezt a látványos területfoglalást legfeljebb csak ahhoz tudom, amit a helyi földműves-szövetkezet virágkorában igen gyakran emlegettek: kevés földje van, nem egészen 700 hektár. Ez meg most egy gigantikus, 10 000 hektárnál is nagyobb, összefüggő parcella lesz. Elképzelni sem tudom, gyatra hozzá a képzeletem. De rá lehet majd csodálkozni, milyen szép lesz: csak turbina, csak torony, csak szélgenerátor, ameddig a szemünk ellát!

A kiszemelt földterületek birtokba vétele már javában zajlik. Hetekkel ezelőtt megkezdődött. Úgy, hogy a szabadkai képviselő-testület tagjainak nem is volt tudomása arról, hogy mi folyik, mi készül a község területén. A tanácsnokok véleményét nem kérték ki az ügyben, nem képezte vita tárgyát az, hogy egy ilyen beruházásra Szabadkának szüksége van-e egyáltalán. A városi honatyákat három nappal ezelőtt kész tények elé állították, csak el kellett fogadniuk azt, amiben mások már jó régen – az ő hátuk mögött – megállapodtak.

Hogy a cégtulajdonosoknak valamiért cudarul megéri ez az észak-bácskai beruházás, ez abból látszik, hogy nem fizetnek rossz bérleti díjat az útjukba eső parcellák tulajdonosainak.

A Pannon RTV helyszíni tudósítása szerint a megszólaltatott termelők, akik az ügyben érintettek, különösebben nem aggályoskodtak, nem emeltek kifogásokat a termőföldjükön várható építkezés ellen.

Nem veszik meg, csak bérlik a parcellákat

 „A csantavéri Kecsenovics fivérek nem sokáig haboztak, hogy elfogadják-e a szélerőműparkot létrehozni kívánó cég jogászának ajánlatát, hogy az ő földjeiken is épüljenek szélerőművek.

Kecsenovics János: Ötszáz eurót adnak évente, 30 évig, és amíg a kiépítést tart, azokra az évekre adnának ezer eurót.

Kecsenovics Ferenc: Azért döntöttem így, mert ha nem én, akkor a szomszéd teszi oda a szélerőművet. Szerintem ezzel a környezetet nem szennyezzük. Inkább szélerőmű legyen itt, mint egy vegyi üzem.”

Az ügy kapcsán azt mondhatnák, hogy elég gyorsan kiderült, honnan fúj a szél, ki is áll a nem mindennapi beruházás hátterében. Az olasz Fintel Energia Group több céget is alapított Szerbiában, az egyik ilyen a Fintel Energija, amelynek társtulajdonosa (részvényese) a Miodrag Kostić-féle MK Holding. Az a mezőgazdaságban, bankszektorban, idegenforgalomban utazó, 7.000 embert foglalkoztató, 36 éve fennálló MK Holding, amely évente állítólag 110 millió eurót vet – adók, járulékok címén – az államkasszába. (De Ana Brnabić kormányfő neve is felbukkant.) Ezek a Fintelek eddig már több szélerőműfarmot építettek az országban, az elsőt 2015-ben a Kula melletti Lipáron, két 10-10 MW teljesítményű telepről van szó, a következőt pedig a Versechez közeli Zagajica (Fürjes) falunál egy évvel később, 50 millió euróból, és egy újabb is készül, amelyet az év végéig kellett befejezni. Egyes információk szerint Vajdaságba még hét erőműparkot terveztek, és úgy hírlik, hogy az újabb projektumok már 100 százalékban a Fintel Energija tulajdonát fogják képezni. Köztük a Csantavér határában épülő lesz majd a legnagyobb: 599 MW teljesítményű és 500.000 lakosra méretezik.

Szabó Angéla