Hatvannégy házból harminc üres

Rábéi, majdányi helyzetkép

A Bánát északi részében élők hétköznapjait nagyon megkeserítik a migránsok, az aprócska magyar falvak még maradt lakosságát valósággal rettegésben tartják. Rábén és Majdányon a legaggasztóbb a helyzet, de az oroszlámosi szerb lakosságnak is éppúgy van félnivalója, mit az ottani magyaroknak vagy cigányoknak. Egyházaskéren is újra felbukkantak a migránsok, ott is megesett már, hogy a lakatlanul álló házakat feltörték és beköltöztek. Ma délelőtt is láttak egy kb. 50 fős csoportot a faluban.

A rábéi és majdányi helyzetet kiválóan ismeri Gyémánt Ella. Az 55 éves asszony Rábén született, de már régóta Majdányon él, az ottani postahivatal alkalmazottja. Vele beszélgettem.

– Milyen volt az élet a faluban az Ön gyermekkorában?

– Összehasonlíthatatlanul más volt, mint a mostani helyzet. Pontos számadatot nem tudok mondani, de akkor még több száz lakosa volt a falunak. Az út menti két sor házon kívül volt egy úgynevezett alsó sor is, amely 15-20 épületből állt. Mára csak kettő maradt meg, a többit vagy lebontották, vagy magától összedőlt, és már csak az egyikben laknak.

– Ha megkérem, gondolom, össze tudja számolni, hogy hány ház áll még a faluban.

– Persze, 64 házat számláltam meg: 34-ben laknak, 30 pedig már üres. Ahol maradtak még lakók, ott is csak egy vagy legfeljebb két személy él a házban, és a túlnyomó többségük idős, 70 év feletti, talán már inkább a 80-hoz vannak közelebb. A megboldogult férjem anyakönyvvezetőként dolgozott, és emlékszem rá, hogy amikor 10 évvel ezelőtt egy kimutatást készített, akkor az itteni lakosság átlagéletkora 65 év volt, azóta pedig még inkább elöregedett a falu. Régen 100-nál több ház volt, az elmúlt egy évtizedben talán egy-vagy két új épült. Tíz-tizenöt év múlva ezeket a falvakat már csak tanyavilágként fogják emlegetni.

– Olyan adatot találtam, hogy 1953-ban még 407 lakosa volt a falunak, 2011-ben, a legutóbbi népszámláláskor pedig már csak 106.

– A 106-ból pedig mára 65 maradt. Nagyon elkeserítő.

– Fiatalok már egyáltalán nincsenek?

– Négy család maradt.

– Úgy értesültünk, hogy a napokban a migránsok elözönlötték Rábét és Majdányt.

– Most jöttek a legtöbben, tegnap kb. 300-an lehettek. Amíg mostam a kocsit az udvaron, az a 10-15 perc alatt, 70 migráns vonult el a házunk előtt. Ennyit számoltunk meg a fiammal. Rábéról, a határátkelő irányából gyalogoltak visszafelé.

– Most hol lehetnek?

– Nem tudjuk. Éjjelente hozzák őket az autóbuszok. De milyen autóbusz jár errefelé? Hétvégén nincs is buszjárat. Bizonyára behúzódtak a lakatlan házakba. Beköltöznek, ha üres, ha bútorozott az épület. Az egyik ismerősöm is így járt: Törökkanizsán élnek, de a szülői házat is megtartották, és mivel mezőgazdasági termeléssel is foglalkoznak, amikor megjön a jó idő, akkor ide kiköltöznek. Most arra jöttek haza, hogy a migránsok birtokukba vették a házat. Kitakarítottak utánuk, ami azzal járt, hogy el kellett égetniük a bútorokat meg a szüleik emlékként őrzött ruháit. Nagyon szomorú ez. A 75 éves nagynénémhez is éjjel bezörgettek, szegény felhúzta a redőnyt, de abban a pillanatban le is eresztette, mert két-három migráns állt az ablaka előtt. A határátkelőhöz közel él egy 60 év körüli magányos férfi, hozzá szinte naponta bekopognak, bekéredzkednek a telefont tölteni. Most már az előszobája ablakát is betörték.

– Majdányon mi a helyzet? Kilencven évvel ezelőtt 758-an laktak a faluban, 2002-ben pedig már a 300-at sem érte el a lélekszám.

– Nagyon hasonló, annyi csak a különbség, hogy több utcából áll a falu, de sajnos 60 ház már üres, és csak 56-nak van még lakója Néhány már annyira lepusztult, talán 5-6, hogy már nem is lakható. Itt még 7-8 fiatal család él, és    ezáltal talán nem annyira kiszolgáltatott, mint Rábé.

– Októberben megnyílt a határátkelő Kübekháza felé. Ez mit változtatott a helyzeten?

– Semmit. Pár évvel ezelőtt is jöttek a migránsok, meg most is.

– Hol tudnak átmenni az illegális határátkelők?

– Itt nem lehet magyar területre átjutni, ezért is érthetetlen a számomra, hogy a migránsok miért nem tájékoztatják egymást erről. Kijön a rendőrautó egy-két emberrel, kikergetik őket az elfoglalt házakból, és ennél többet nem tehetnek. Amint az egyenruhások elvonulnak, a migránsok visszatérnek a házakba, az udvarokba.

– Látjuk, hogy ez az elkergetéses módszer nem sokat ér. Mit gondol, mi lehetne a megoldás?

– Figyelünk egymásra, segítünk egymásnak, de ennél többet nem tehetünk. Mi, kisemberek ezt képtelenek vagyunk megoldani, de úgy látom, hogy a rendőrség is tehetetlen, meg van a keze kötve. Az elmúlt napokban aláírásgyűjtésbe kezdtünk, erős védelmet kértünk a falvaink számára. Akiket otthon találtam, azok mindannyian aláírtak. A kérelmet átadtuk a törökkanizsai önkormányzat vezetőjének. Félünk. Sötétedés után már ki sem megyünk az utcára. Ha most, télen ilyen sokan jönnek, mi lesz majd tavaszra, vagy a nyáron? Ki véd meg bennünket?

Szabó Angéla