Rábéi, majdányi helyzetkép
A Bánát északi részében élők hétköznapjait nagyon
megkeserítik a migránsok, az aprócska magyar falvak még maradt lakosságát
valósággal rettegésben tartják. Rábén és Majdányon a legaggasztóbb a helyzet,
de az oroszlámosi szerb lakosságnak is éppúgy van félnivalója, mit az ottani
magyaroknak vagy cigányoknak. Egyházaskéren is újra felbukkantak a migránsok,
ott is megesett már, hogy a lakatlanul álló házakat feltörték és beköltöztek. Ma
délelőtt is láttak egy kb. 50 fős csoportot a faluban.
A rábéi és majdányi helyzetet kiválóan ismeri Gyémánt Ella. Az 55 éves asszony Rábén
született, de már régóta Majdányon él, az ottani postahivatal alkalmazottja.
Vele beszélgettem.
–
Milyen volt az élet a faluban az Ön gyermekkorában?
– Összehasonlíthatatlanul más volt, mint a mostani
helyzet. Pontos számadatot nem tudok mondani, de akkor még több száz lakosa
volt a falunak. Az út menti két sor házon kívül volt egy úgynevezett alsó sor
is, amely 15-20 épületből állt. Mára csak kettő maradt meg, a többit vagy
lebontották, vagy magától összedőlt, és már csak az egyikben laknak.
–
Ha megkérem, gondolom, össze tudja számolni, hogy hány ház áll még a faluban.
– Persze, 64 házat számláltam meg: 34-ben laknak, 30
pedig már üres. Ahol maradtak még lakók, ott is csak egy vagy legfeljebb két
személy él a házban, és a túlnyomó többségük idős, 70 év feletti, talán már
inkább a 80-hoz vannak közelebb. A megboldogult férjem anyakönyvvezetőként
dolgozott, és emlékszem rá, hogy amikor 10 évvel ezelőtt egy kimutatást
készített, akkor az itteni lakosság átlagéletkora 65 év volt, azóta pedig még
inkább elöregedett a falu. Régen 100-nál több ház volt, az elmúlt egy évtizedben
talán egy-vagy két új épült. Tíz-tizenöt év múlva ezeket a falvakat már csak
tanyavilágként fogják emlegetni.
–
Olyan adatot találtam, hogy 1953-ban még 407 lakosa volt a falunak, 2011-ben, a
legutóbbi népszámláláskor pedig már csak 106.
– A 106-ból pedig mára 65 maradt. Nagyon elkeserítő.
–
Fiatalok már egyáltalán nincsenek?
– Négy család maradt.
–
Úgy értesültünk, hogy a napokban a migránsok elözönlötték Rábét és Majdányt.
– Most jöttek a legtöbben, tegnap kb. 300-an
lehettek. Amíg mostam a kocsit az udvaron, az a 10-15 perc alatt, 70 migráns
vonult el a házunk előtt. Ennyit számoltunk meg a fiammal. Rábéról, a
határátkelő irányából gyalogoltak visszafelé.
–
Most hol lehetnek?
– Nem tudjuk. Éjjelente hozzák őket az autóbuszok.
De milyen autóbusz jár errefelé? Hétvégén nincs is buszjárat. Bizonyára
behúzódtak a lakatlan házakba. Beköltöznek, ha üres, ha bútorozott az épület.
Az egyik ismerősöm is így járt: Törökkanizsán élnek, de a szülői házat is
megtartották, és mivel mezőgazdasági termeléssel is foglalkoznak, amikor megjön
a jó idő, akkor ide kiköltöznek. Most arra jöttek haza, hogy a migránsok
birtokukba vették a házat. Kitakarítottak utánuk, ami azzal járt, hogy el
kellett égetniük a bútorokat meg a szüleik emlékként őrzött ruháit. Nagyon
szomorú ez. A 75 éves nagynénémhez is éjjel bezörgettek, szegény felhúzta a
redőnyt, de abban a pillanatban le is eresztette, mert két-három migráns állt
az ablaka előtt. A határátkelőhöz közel él egy 60 év körüli magányos férfi,
hozzá szinte naponta bekopognak, bekéredzkednek a telefont tölteni. Most már az
előszobája ablakát is betörték.
–
Majdányon mi a helyzet? Kilencven évvel ezelőtt 758-an laktak a faluban, 2002-ben pedig már a
300-at sem érte el a lélekszám.
– Nagyon hasonló, annyi csak a különbség, hogy több
utcából áll a falu, de sajnos 60 ház már üres, és csak 56-nak van még lakója
Néhány már annyira lepusztult, talán 5-6, hogy már nem is lakható. Itt még 7-8
fiatal család él, és ezáltal talán nem
annyira kiszolgáltatott, mint Rábé.
–
Októberben megnyílt a határátkelő Kübekháza felé. Ez mit változtatott a helyzeten?
– Semmit. Pár évvel ezelőtt is jöttek a migránsok,
meg most is.
–
Hol tudnak átmenni az illegális határátkelők?
– Itt nem lehet magyar területre átjutni, ezért is
érthetetlen a számomra, hogy a migránsok miért nem tájékoztatják egymást erről.
Kijön a rendőrautó egy-két emberrel, kikergetik őket az elfoglalt házakból, és
ennél többet nem tehetnek. Amint az egyenruhások elvonulnak, a migránsok
visszatérnek a házakba, az udvarokba.
– Látjuk,
hogy ez az elkergetéses módszer nem sokat ér. Mit gondol, mi lehetne a
megoldás?
– Figyelünk egymásra, segítünk egymásnak, de ennél
többet nem tehetünk. Mi, kisemberek ezt képtelenek vagyunk megoldani, de úgy
látom, hogy a rendőrség is tehetetlen, meg van a keze kötve. Az elmúlt napokban aláírásgyűjtésbe kezdtünk, erős védelmet kértünk a falvaink
számára. Akiket otthon találtam, azok mindannyian aláírtak. A kérelmet átadtuk
a törökkanizsai önkormányzat vezetőjének. Félünk. Sötétedés után már ki sem
megyünk az utcára. Ha most, télen ilyen sokan jönnek, mi lesz majd tavaszra,
vagy a nyáron? Ki véd meg bennünket?
Szabó
Angéla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése