Az MM (egyik) halála
Úgy tűnik, érdemes némi időutazással kezdenünk. Akkor, ha kísért a
múlt, ezt mindenképp meg kell tenni. Nem másról lesz szó, mint a Magyar
Mozgalom 2016. áprilisi „pecsétes” ügyéről. Mindössze annyi történt
akkoriban, hogy a Köztársasági Választási Bizottság elvetette a „Magyar
Mozgalom – Hogy változtassunk! – VMDK” listát, mivel tízezer aláírás
közül 1611 esetében egy olyan pecséttel történt a hitelesítés, „amelyet már nem használ az illetékes bíróság, illetve az aláírások hitelesítését nem is az a bíróság végzi”
– hangzik a VRTV korabeli híradása. Az esetről a rendőrség és az
ügyészség is tájékoztatást kapott, Pásztor István pedig a többi közt ezt
mondta akkor az MTI-nek: a lista „szemközt köpte mind a választások
tisztaságára vonatkozó elvet, mind azokat a támogatókat, akik
jóhiszeműen mentek el aláírni nekik, befeketítették, bemocskolták azt a
képet, ami a vajdasági magyar politikáról – joggal – ez idáig kialakult”.Nem az olvasó memóriájával van a hiba, ha nem emlékszik a rendőrségi vizsgálat világgá kürtölt eredményére – ilyen dolog ugyanis nem történt meg! Adja magát a kérdés: miért? Tán azért, mert az MM hibája korántsem volt egyoldalú, s az előkészített csapdában sokan mások is szerepet játszottak? Hátborzongató végiggondolni ezt a lehetőséget, amelyhez – ó egek! – bőven elegendő a külső jelek megvizsgálása…
Mindmáig nem tudjuk például, vajon igaz-e az a pletyka, hogy egy „minden lében kanál“ politikustól és hivatásos túlélőművésztől kapott-e tisztességtelen ajánlatot az MM?
Kéztördelve gondolkodik el ilyenkor a szerencsétlen választópolgár. Meglehet, politikailag egy egyszerű és érthető modellről lehet szó: a hátsó udvaron keresztül ajánltass fel az ellenségednek egy mélyen korrupt, de előnyösnek tűnő lehetőséget, amelyet, ha elfogad, s lebukik, olyannyira bemocskolódik, hogy jobbnak látja majd csöndben maradni. S csönd is lesz. Nagyon világosan kéne látnunk, hogy mi az istennyila történt 2016-ban. Nemcsak azért, mert Korhecz Tamás alkotmánybírói kinevezési „ügye“ mellett ez volt a másik ok, amiért a Magyar Mozgalom megtört, átadva a terepet a zavartalan VMSZ-es kényuralomnak. Az ok ennél drámaibb: ha az ügyben egyszerre lennének érintettek magyar és szerb pártok, illetve maga az államapparátus – amint azt a legsötétebb gyanúink sejtetik –, akkor pont annyira működnek velejéig romlott módon a dolgok körülöttünk, mint amennyire azt nap mint nap tudni véljük. A Magyar Mozgalom mindmáig (!) adós a válasszal az ügyben, s ez leginkább azért kérhető számon a szervezeten, mert a VMSZ-től aligha várhatunk épkézláb magyarázatot. Amelytől – ne legyenek illúzióink – jött is volna a magyarázat, ha csak az MM mesterkedéséről lett volna szó, s nem valami sokkal többről…
Direktíva? Félreértés!
Apropó: épkézláb magyarázatok! Ha ilyesmire szerettünk volna az
elmúlt napokban hallani a VMSZ részéről a „vranjei fiaskót“ illetően,
akkor meg is érdemeltük a csalatkozást. Pásztor Bálint, a VMSZ
köztársasági parlamenti listavezetője és szabadkai polgármesterjelöltje
június 26-án többek között kijelentette, hogy „a VMSZ kizárólag
Vajdaságban és Belgrádban kampányolt, a vajdaságiak támogatásának
köszönhetően érte el történelmi eredményeit a június 21-i háromszintű
választásokon“. Válasza nem is lehetett volna sterilebb és
ártalmatlanabb. Pásztor István aztán pár nappal később más irányba
terelte a pártmagyarázat hajóját, s cinizmusban alakított nagyot ekképp a
VRTV-nek: „Valaki megpróbálta befolyásolni az ottani választási
eredményeket, elsősorban lokális szinten, és úgy intézte a dolgot, hogy
nem adott elég világos utasítást, vagy pedig aki az utasítást kapta, nem
értette, hogy mit kell csinálnia, ezért fogta, és mind a két papíron
bekarikázta a 4-est. Ennek eredményeképpen kaptunk 1200 szavazatot.
Köszönjük szépen. Amikor lesz idő rá, akkor én szándékozom oda elmenni,
és szándékozok olyan lehetőséget teremteni, hogy az 1200 ember, aki ránk
szavazott – nem akartak, de ránk szavaztak –, azok lássák, hogy hogy
néznek ki a magyarok.“Láthatjuk, a VMSZ elnöke nem épp úgy beszélt, mint 4 éve… És noha más típusú választási visszaélésről van szó, a lényeget – vagyis a csalást – tekintve mégsem követelte asztalt csapdosva a rendőrségi vizsgálatot… Holott mondandója alapján úgy tűnik, nem VMSZ-es direktíva, hanem egy másik párt félreértett utasítása vezette az egyik vranjei választóhely voksolóinak „szívét”.
Bárhogyan is van, a következtetések ugyanoda futnak ki: az előbb emlegetett 2016-os esethez hasonlóan most is fennáll a gyanú, hogy az érintett politikai pártok és akár az állam szervek is nem nagyon tartják be a demokratikus politikai verseny alapvető szabályait és etikáját. Minden elképzelhető irányba terelik a dolgokat, csak arra nem hagyják folyni őket, amelynek segedelmével gennyes fekélyek fakadnának végre el, hogy ha végeredményben forradásokkal is, de gyógyulásnak induljon a szerbiai demokrácia évtizedek óta sokszorosan meggyalázott teste.
* * *
A baj méretének efféle megsejtésekor megesik, hogy visszahőkölünk, s,
mondjuk, rémülten kapkodunk valamilyen külföldi útlevél után. Ez nem is
csoda, hiszen ezek a tünetek roppant mélyen gyökereznek, s bárhol
felbukkanhatnak: a munkahelyünkön, szavazófülkében, „mesna
zajednicákban“, a „skupštinában“, de akár még tulajdon nappalink kellős
közepén is. Jó eséllyel nem lesz elég egy forradalmi nap a színtér
megváltoztatásához, ehhez több generációra s más egyébre is szükség
lesz. Csoda, hogy a már régen elvesztett reményt nap mint nap újra sokan
elveszítik?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése