Oldalak

▼

2020. július 22., szerda

A vajdasági/délvidéki magyarok helyzetével nincs aki törődjön!


Szerbia „komoly késésben van”

Az Európai Bizottság nem hivatalos csatlakozási jelentéséről


Júniusban az Európai Bizottság (EB) nem hivatalos dokumentum (non-paper) formájában közzétette a Szerbiával folytatott csatlakozási tárgyalások 23. (Igazságszolgáltatás és alapvetőjogok) és 24. (Igazság, szabadság, biztonság) fejezetével kapcsolatos féléves jelentését.[1] A dokumentum valójában arról szól, hogyan érvényesül Szerbiában a jog uralma.
A non-paper  az emlékeztető (franciául aide-memoire, latinul pro memoria), a diplomáciai értekezés egyik sajátos írásos formája.  Általában a személyes tárgyalások során adja át a nagykövet vagy a beosztott diplomata a fogadó ország külügyminisztériumában, az általa elmondottak írásbeli, de formai kötöttségek nélküli rögzítése érdekében. A tárgyalópartnert mentesíti az alól, hogy jegyzetelje az elhangzott számokat, adatokat.[2]
A non-paper a kibocsátó (ez esetben az EB) álláspontjait tartalmazza, amelyek célja, hogy „megkönnyítsék az esetleg megrekedt tárgyalásokon az előrelépést, anélkül, hogy megfogalmazói teljes mértékben elköteleznék magukat a benne foglalt javaslatok mellett”.[3]
Az eredetiben húsz oldal terjedelmű jelentés most már a szerbiai Európai Integrációs Minisztérium honlapján is megtalálható.[4] A dokumentum célja, hogy áttekintést adjon Szerbia fejlődéséről többnyire a 23. és 24. csatlakozási fejezettel kapcsolatban a 2019 novemberében készített non paper óta.
A dokumentum a bevezetőjén/összefoglalójában megállapítja, hogy Szerbia az utóbbi hat hónap alatt „számos téren jelentős eredményeket ért el, míg más területeken komoly késésben van”. – Szerbiának fel kell gyorsítania a reformokat az igazságszolgáltatás kulcsfontosságú területein, a korrupció, a sajtószabadság, a háborús bűnösökkel való eljárás és a szervezett bűnözés területén – állapította meg az EB.   
– Szerbia 2016 júniusában, a 23. és 24. csatlakozási fejezetek megnyitása előtti cselekvési terveket alkalmazza. Szerbia még mindig tart a cselekvési terveknek a módosítási folyamata, azokkal az intézkedésekkel, amelyek az EU-nak e két fejezettel kapcsolatos közös álláspontjainak teljesítéséből erednek – mutatott rá az EB.
A nemzeti közösségi jogok érvényesüléséről az EB emlékeztetőjében ez a bekezdés található:
„A nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozó keretegyezményről szóló negyedik véleményében az Európa Tanács Tanácsadó Bizottsága jelentős eltérést mutatott a nemzeti kisebbségek védelme területén Vajdaság Autonóm Tartományban és Szerbia más területein, javasolva, hogy a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság Autonóm Tartományon kívül fejleszteni kell. A Tanácsadó Bizottság ugyancsak hangoztatta annak szükségességét, hogy létre kell hozni az etnikumok közötti viszonyokkal kapcsolatos adatok begyűjtését és a viszonyok felélénkítéséhez szükséges fenntartható keretet, figyelembe véve, hogy szükséges a többségnek a nemzeti kisebbségek integrációjában és bekapcsolódásában való részvétele is. A Nemzeti Kisebbségi Alapot utólag növelték. Elkészült a leggyakoribb albán nevek katalógusa, hogy ezeket a neveket pontosan be lehessen írni az anyakönyvekbe. Minden községben (73) megalakultak a helyi nemzeti kisebbségi tanácsok, amelyekben ezt a kötelességet a törvény előírta. A teljes mandátumuknak azonban még csak ezután kellene megvalósulni, mert a tanácstagokat nem mindenhol nevezték meg, vagy a tanácsok nem ülnek össze gyakran. A törvényes kötelezettséggel ellentétben, hogy vegyék tekintetbe a lakosság nemzeti összetételét, a nemzeti kisebbségek továbbra is elégtelenül vannak képviselve az állami szervekben. A nemzeti kisebbségi nyelven készülő tankönyvek előkészítése és nyomtatása folytatódott és kedvező eredményeket hozott. További kilenc albán nyelvű tankönyvet biztosítottak, de még sok munkára van szükség, hogy ez a feladat megvalósuljon. Elfogadták a szerb nyelvnek, mint nem anyanyelv tanításának az új programjait is. A középiskolai nemzeti kisebbségi nyelvű tankönyvek kiadása továbbra is korlátozott. A vallási szertartásokhoz való hozzáférést a nemzeti kisebbségi nyelveken még csak ezután kell lehetővé tenni Szerbia-szerte. A nemzeti kisebbségi nyelveken való műsorsugárzás még mindig nincsen eléggé elterjedve Vajdaság AT területén kívül. A médiaprivatizálás után a nemzeti kisebbségi nyelvű műsorok sugárzása továbbra is korlátozott.”

Az EB legújabb, a szerbiai joguralom állapotáról szóló jelentése csupán ezt a bekezdést tartalmazza a nemzeti közösségek jogainak érvényesítéséről. Ez nem csak, hogy kevés, de a megállapítások sem mondhatók teljeseknek, átfogóknak és pontosaknak.
A jelentés jobbára a Vajdaságon/Délvidéken kívüli kisebbségek helyzetéről, jogainak érvényesítéséről szól. Hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban minden éppen a legnagyobb rendben lenne!  
Ez az álláspont annak tulajdonítható, hogy a non-paper „Szerbiának a bővítési csomaghoz csatolt mellékletén”, továbbá „a 2019. évi statisztikai adatokon, valamint más forrásokon, mint például a szakértői küldöttségek, a nemzetközi és civil szervezetek, valamint az EU tagországainak mellékletein alapszik”.[5] 
Az idézett szövegből arra lehet következtetni, hogy a délvidéki/vajdasági szervezetek, de a nemzeti kisebbségi tanácsok, így a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) sem vett részt az észrevételeivel, megjegyzéseivel, javaslataival annak elkészítésében.
Ez (is) bizony arra utal, hogy az MNT nem tartja fontosnak, vagy képtelen kommunikálni az EU szerveivel és tájékoztatni azokat az itteni magyar közösség helyzetéről, jogállásáról, vagy éppen a nemzetközi kisebbségjogi egyezményekből és a belső jogszabályokból eredő jogainak érvényesítésével kapcsolatos gyakorlati problémáiról.
Amióta Becsey Zsolt, Tőkés László és Morvai Krisztina Európai Parlamenti képviselők és Gaudi-Nagy Tamás mandátuma az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésben lejárt, nem jelentkezett olyan képviselő, aki felvállalta volna a délvidéki/vajdasági magyarok prezentálását ezekben a nemzetközi szervezetekben. (Deli Andor Fideszes/véemeszes képviselőt nem lehet számítani, mivel ennek a két pártnak az érdekeit, amelyek szoros kapcsolatban állnak a Szerb Haladó Párttal,  és nem az itteni magyar közösségnek az érdekeit képviseli.)
Úgy látszik, a 2019-ben megválasztott magyar EP-képviselők nem mutatnak érdeklődést a Délvidék/Vajdaság iránt és a (véemeszen kívüli) egyik itteni magyar párt vagy szervezet sem épített ki kapcsolatot ezekkel a képviselőkkel. Azt is lehetne mondani, hogy közösségünk helyzetével, jogainak érvényesítésével nincs aki  törődjön!
Ezen a helyzeten sürgősen javítani kell, mivel félő hogy közösségünk megoldatlan kérdései teljesen elsikkadnak/elvésznek/eltűnnek Szerbia további EU-csatlakozási tárgyalásai folyamán. A gyakorlatból (lásd Románia és Szlovákia példáját) viszont tudjuk, hogy ezeknek a tárgyalásoknak a befejezése után az EU nem mutat majd érdeklődést a nemzeti kisebbségi jogok érvényesítése és számonkérése iránt.
Már most fel kellene venni – párthovatartozástól függetlenül – a kapcsolatot magyar EP-képviselőkkel, hogy az EB következő féléves jelentésében a magyar közösség kérdései is érdemlegesen helyet kapjanak! Kérdés azonban, hogy képesek vagyunk-e még erre? Vagy már ez sem fontos?
BOZÓKI Antal
Torda, 2020. július 22.
dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése