„Irigylésre méltó állapotok”?

A Tartományi Ombudsman 2019. évi jelentése (3.)

 

 

A jelentés kisebbségjogi részének utolsó két oldala „példaként” három kisebbségjogi panaszt ismertet.

Az első egy roma egyetemi hallgatóé, aki elmondja, hogy a Természettudományi-matematikai Karra szerb nemzetiségűként iratkozott be, majd közvetlenül az után, hogy tudomás szerzett a roma nemzetiségűekre vonatkozó affirmatív intézkedésekről, roma nemzetiségűként próbált beiratkozni, de ezt nem fogadták el”. 

Az ombudsman megállapította, hogy „ebben az esetben nem sérültek az emberi jogok az affirmatív intézkedések alkalmazásában”.

A második panaszban egy alibunári apa kérelmezte, hogy a fia a román anyanyelvén folytassa a képzést, amit a középiskola első osztályában Nagybecskereken, szerb nyelven kezdett el, mivel hároméves román nyelvű képzés nincs. A fiúnak ugyanis csak egy pont hiányzott ahhoz, hogy tanulmányait négyéves anyanyelvű középiskolában folytassa.

Az ombudsman a nagybecskereki iskolaigazgatóságnál kérelmezte, vizsgálják meg a lehetőséget, hogy a diák a szerb nyelvű hároméves képzésről átiratkozhasson a négyéves alibunári román nyelvű oktatásra.  Az ombudsman azonban az illetékes minisztérium ezzel kapcsolatos álláspontjáról „nem kapott értesítést”.

A harmadik panasz a „nemzeti kisebbségek egyenrangú hivatalos használatára vonatkozott”, pontosabban arra, hogy a panasztevők „két nappal a kitűzött házasságkötés előtt az anyakönyvi hivataltól értesítést kaptak, hogy a házasságkötést magyar nyelven egészségügyi okokból nem lehet lefolytatni, hacsak az ifjú pár nem biztosít fordítót”.

A jelentésből azonban kiderül, az ombudsman úgy értesült, hogy az illetékes anyakönyvi hivatal „az ifjú pár ragaszkodására kielégítő módon oldotta meg a magyar nyelvű házasságkötést (valójában két nyelven), két anyakönyvvezető jelenlétének biztosításával és az eskü szövegének mindkét nyelven való párhuzamos olvasásával”.

A panasztevő írásban értesítette az jogvédőt, hogy „visszavonja a panaszt, mivel az illetékes szerv az eljárás folyamán elhárította a jogsérelmet”.  A pár kívánsága azonban, hogy magyar nyelven kössön házasságot, mégsem valósult meg.

A jelentés végén (69. oldalán) lévő statisztikai adatokból látszik, hogy a 2019-es év folyamán az ombudsmanhoz 352 panasz érkezett, amelyek közül 19 volt nemzeti kisebbségi vonatkozású, 3 esetben pedig az ombudsman a saját kezdeményezésére járt el (70. oldal). 

A 22 panaszból az ombudsman mindössze 8 esetben folytatott vizsgálatot, 3 esetben a saját kezdeményezésére járt el, 11 panaszt pedig elvetett. A vizsgálatok konkrét eredményeiről ugyan nincsen adat, de ezekre jól lehet következtetni a már ismertetett három példából is…

 

***

A tartományi polgári jogvédő kötelezettségeit a tartományi képviselőházi rendelet tartalmazza. Ezek közé tartozik az emberi jogok tiszteletben tartásának és a közigazgatási szervek munkájának törvényességének, célszerűségének, hatékonyságának és szabályszerűségének ellenőrzése is (15. szakasz).

Ez mellet, az ombudsmanak folyamatosan ellenőrizni és figyelemmel kell kíséri az emberi jogok területén a nemzetközi szerződések, szabványok és jogszabályok alkalmazását, és a begyűjtött információk alapján intézkedéseket javasolni az emberi jogok védelme és fejlesztése állapotának javítására (17. szakasz).

A rendelet 21. szakasza külön előírja, hogy az ombudsman évi jelentést tesz a közigazgatási szervek munkájában észlelt fogyatékosságokra vonatkozó adatokról, általános értékelést ad a közigazgatási szervek munkájáról a jogszabályok alkalmazásának szempontjából, valamint javaslatokat tesz a polgárok közigazgatási szervekhez viszonyított helyzetének a javítására (21. szakasz).

A nemzeti kisebbségi jogok védelmével megbízott ombudsman-helyettes, az mellett, hogy a nemzeti kisebbségek jogait védi, jogosult a közigazgatási szervek munkájának ellenőrzésére a nemzeti kisebbségek jogai érvényesítésének és fejlesztésének területein (29/1. szakasz).

 

A 2019. évi jelentést az ombudsman nem a képviselőházi rendeletnek megfelelően, a rendelettel összhangban készítette el.

A jelentésben nem találtam például „a nemzetközi szerződések, szabványok és jogszabályok alkalmazására”, vagyis arra vonatkozó részt, hogy Szerbia, illetve VAT hogyan teljesíti a vállalt kötelezettségeit.

A beszámolóból ugyancsak hiányzik a nemzeti kisebbségi jogok állapotára vonatkozó érdemi információ és az ezzel kapcsolatos ombudsmani értékelés, valamint kimaradtak „az intézkedési javaslatok az emberi jogok védelme és fejlesztése állapotának javítására”. 

Az eddig gyakorlat, sajnos, azt mutatja, hogy a Tartományi Képviselőház nem fordít kellő figyelmet az ombudsman jelentésére, leginkább nem folytat érdemi vitát arról. A Tisztelt Ház napirendjére tűzésekor, amire még majd csak ezután kerül sor, a jelenlegi összetételét szemlélve, amelyben gyakorlatilag alig van ellenzéki képviselő, más viszonyulás most még kevésbé várható. Ha erre fél év után kerül sor, az is kérdéses, hogy a jelentés egyáltalán mennyire időszerű?

A jelentés arra sem adott választ, hogy az ombudsman tevékenysége nyomán mivel lett jobb a közigazgatás és javult a nemzeti közösségek helyzete?

Amennyiben a tartományi ombudsman intézménye megszűnne, bizonyára csak kevesen vennék azt észre… Pedig a 2019. évi működése 38 793 865,20 dinárjába került (71. oldal) a vajdasági adófizetőknek! Van-e haszon ebből?

Azt a benyomást lehet szerezni, hogy az ombudsman nem gyakorolja a rendeletből eredő feladatait, és hogy a jelentés nem a határozat rendelkezéseivel összhangban készült el. Az ombudsman ellenőrzi, vagy támogatja a hatalmat?

Az említett a hiányosságok miatt az ombudsman 2019. évi jelentése nem fogadható el. Vissza kell utalni az intézménynek egy szabályos és időszerű beszámoló elkészítésére!

 

BOZÓKI Antal

Torda, 2020. augusztus 31.

Ma az RTV dolgozóinak elbocsátása ellen tüntetnek Újvidéken

 

2020. 08. 31.

A Függetlenség szakszervezet ma délben tiltakozó megmozdulást szervez a Vajdasági RTV-ben beharangozott leépítések miatt – írja a 021.rs

A szakszervezet szerint a Vajdasági RTV vezetősége nem szándékozik meghosszabbítani azon munkavállalók szerződését, akik munkaközvetítő cég közvetítésével dolgoznak a médiaházban.

A “Senki se maradjon munka nélkül! Mindenekelőtt a szolidaritás!” (Bez posla niko! Solidarnost ispred svega!) nevű tiltakozó megmozdulást jelképesen időzítették augusztus 31-ére, hiszen a munkaközvetítő cég által alkalmazott dolgozók többségének ekkor jár le a szerződése.

Az RTV vezetősége szerint vannak ugyan anyagi gondok a médiaházban, ennek ellenére mindent megtesznek azért, hogy ne legyenek elbocsátások.

https://szabadmagyarszo.com/2020/08/31/ma-az-rtv-dolgozoinak-elbocsatasa-ellen-tuntetnek-ujvideken/

Szerbiában soha nem volt ilyen alacsony a munkanélküliség, nemcsak a múlt század kilencvenes éveitől kezdve, hanem 1878 óta.
Aleksandar Vučić

https://szabadmagyarszo.com/2020/08/30/vucic-szerbiaban-1878-ota-nem-volt-ennyire-alacsony-a-munkanelkuliseg/

„Irigylésre méltó állapotok”?

A Tartományi Ombudsman 2019. évi jelentése (2.)

 

A beszámoló „kutatással” foglalkozó része két fejezetből áll. Az első „a nemzeti kisebbségi jogok intézményes keretei” alcímet viseli, mivel a tartományi jogvédő „2019 második felében kutatásokat folytatott a meglévő intézményes keret és az ezen a területen a kialakult helyzet minél teljesebb áttekintése céljából”.

A második rész a „gyűlöletbeszéddel” foglalkozik.

„A begyűjtött és bemutatott adatok alapján” nyolc pontban összefoglalt „záradékok következtek”. Ezek legfontosabb megállapításai a következők:

1.)    „A nemzeti tanácsok elégedettek a nemzeti közösségeik helyzetével, jogaival és szabadságaival és, az általános értékeléseik szerint, ennek a területnek a szintje irigylésre méltó.”

A szövegből azonban nem teljesen világos, hogy ezt az ombudsman állítja, vagy ez a kutatásban résztvevők véleménye?

2.)    „Vajdaság Autonóm Tartományra, mint általában a Szerb Köztársaságra is, jellemző a lakosság számának állandó csökkenése, ami a születések alacsony százalékának és az ország elhagyásának a következménye, elsősorban gazdasági okokból, de részben a családegyesítés miatt is”.

A záradék szerint, „2002 és 2011 között a lakosság száma valamivel több, mint 100 ezerrel csökkent”, amiből „a többségi szerb lakosság száma 32 ezerrel, a nemzeti kisebbségek száma pedig 68 ezerrel”.

Ez arra utal, hogy „a nemzeti kisebbségi lakosságot jobban és nagyobb mértékben érintik a negatív demográfiai mozgások. Mindez a maga közvetlen vagy közvetett módján hatással van az alkotmánnyal és a törvényekkel garantált közösségi és egyéni jogok megvalósítására a művelődés, az oktatás, a tájékoztatás, valamint a hivatalos nyelv- és írás használat területén, amely területeken az egyes jogok érvényesítése a nemzeti kisebbsége számától, vagy a lakosságban való részarányától függ.”

Ebből arra a megállapításra lehet jutni, hogy az ombudsman nem ismeri nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságainak védelméről szóló törvény 8. szakaszát, miszerint a szavatolt nemzeti kisebbségi jogok „nem csökkenhetnek”![1]

3.) „Csaknem miden komolyabb elemzés megállapítja, hogy a nemzeti kisebbségi jogok és szabadságok védelmének jogi keretei irigylésre méltó szinten vannak, és az alkotmányos és törvényes garanciák megfelelnek a legmagasabb európai mércéknek […] A normák azonban egy sor más törvényben is vannak, és ezeknek a kodifikálása kihat a jogszabályok hatékony alkalmazására, különösen, ha az eltérő jogi aktusokban a rendelkezések eltérőek”.

Szerbiában a nemzeti kisebbségi jogok, tehát – a kutatás vagy az ombudsman szerint –, „irigylésre méltók”, csak éppen a törvények nincsenek összehangolva. Vagyis, amit az egyik törvény biztosít, a másik megvon. Érthető?   

4.)    Az oktatás területén „a nehézségek a nemzeti kisebbségi szakkáderek, a megfelelő tankönyvek hiánya (különösen a szakközépiskolákban), de a mind kevesebb számú diák és a nemzeti kisebbségi nyelven való tanulás utáni kisebb érdeklődés miatt jelentkeznek”.

A törvényes keret, tehát, „irigylésre méltó”, csak éppen a gyakorlatban nincsenek tankönyvek, tanárok se tanulók!

5.)    „A több évtizedes hagyományú” nemzeti kisebbségi nyelvű tájékoztatás területén „említett problémák az esetleges a nem népszerű (talán műsori – B. A.) időszakra, a nem eléggé erős szignálra, illetve a nem teljes területi lefedettségre vonatkoznak”.

– A közönség rendelkezésére ma már a tájékozódás új lehetőségei is rendelkezésére állnak, az internet és a korszerű kommunikáció eszközei által – véli az ombudsman, miközben elfeledkezik az államnak az anyanyelven való tájékozódás feltételei biztosításának kötelezettségéről.

A tájékoztatásra vonatkozó záradékból is kiderül, hogy az ombudsman és a helyettese nem ismeri a nemzeti kisebbségi nyelvű tájékoztatás helyzetét sem. Folyamatban van ugyanis ezeknek a szerkesztőségeknek a tiltakozása a sokéves leépítés ellen, aminek most következhet be a csúcspontja.

6.)    „A művelődés állandó pénzhiánnyal néz szembe, amit a tartományi művelődéssel és a nemzeti közösségi ügyekkel megbízott titkársága a költségvetésből a rendes tevékenységre fordítható eszközöknek a rendszeres odaítélésével próbálnak enyhíteni. Az eszközöket pályázatok útján, átlátható módon és a nemzeti tanácsok véleménye alapján ítélik oda”.

Az ombudsman azonban nem vesz tudomást arról, hogy például  a magyar nemzeti közösség esetében ez a csaknem egypárti összetételű nemzeti tanács véleménye alapján történik…

7.)    „Nagy figyelmet fordítanak a nyelvi identitás megőrzésére. A tartomány 45 önkormányzata közül, a szerb nyelv mellett csupán öt községben nincsen hivatalos használatban valamelyik nemzeti kisebbség nyelve. […] A jelentkező problémák bizonyos mértékben összefüggésben vannak a szakkáder hiánnyal, a jogok nem ismerésével a nemzeti kisebbségek részéről, vagy ezeknek a jogoknak a megvalósításától való könnyű elállással, és csak kivételes esetekben az adminisztráció akadályozásával” – áll a záradékban. Arról azonban hogy ez a gyakorlatban hogyan is néz ki, a jelentés nem tartalmaz adatokat. Sőt, a jelentésből – véletlenül vagy szándékosan – kimaradtak a tartományi szervekben dolgozók nemzeti összetételének alakulására vonatkozó adatok is, amelyeket a korábbi éves jelentések tartalmaztak.  Így aztán nem tudjuk (azt sem), hogyan valósulnak meg, illetve hogyan nem valósulnak meg a „részarányos foglalkoztatásra” vonatkozó határozatok. Vagy talán éppen azért, hogy ne is tudjuk?

8.)    „Az Európai Uniós csatlakozási tárgyalások 23. fejezetével összefüggő cselekvési terv elfogadásával Szerbia megerősítette stratégiai elkötelezettségét az alapvető emberi és nemzeti kisebbségi jogok intézményes és törvényhozási kereteinek fejlesztése iránt”.

Szerbia stratégiai elkötelezettségeivel általában nincs is gond, annál több van viszont azoknak a gyakorlatba való ültetésével. Erről viszont nem esik szó a jelentésben.

 

A jelentés gyűlöletbeszédre vonatkozó része – ugyancsak begyűjtött adatokra hivatkozva – négy pontból álló szövegben van megfogalmazva. 

Az elsőben az ombudsman felhívja a figyelmet, hogy a grafittok útján terjesztett sértő üzenetek problémáját nem szabad elhanyagolni, se ezekhez, mint kizárólagos kommunális problémákhoz viszonyulni, hanem „gyűlöletkeltő cselekményként és nem ritkán az erőszakra való felhívásként kell rájuk tekintetni”.

A másodikban szorgalmazza a különböző illetékes szervek és intézmények együttműködését, amely „a gyűlölet és a gyűlöletbeszéd minden formáját elítélő előadásokban és egyéb manifesztációk szervezésében nyilvánulhat meg”.

A harmadikban felhívja a figyelmet „a gyűlöletkeltő grafittok minél rövidebb időn belüli kötelező eltávolítására a nyilvános felületekről és támogatja a helyi önkormányzatok álláspontját miszerint meg kell erősíteni az egyes létesítmények videó-ellenőrzést és rendezni az elhagyott létesítményeket”.

Az utolsó pontban „összehangolt akciót szorgalmaz a foglalkoztatottak képzésére az önkormányzatokban Vajdaság egész területén, hogy megismerkedjenek a gyűlöletbeszéd és a megkülönböztetés tilalmára vonatkozó mérvadó előírásokkal és intézkedésekkel, azok hatékony gyakorlati alkalmazása céljából”.

 

BOZÓKI Antal

Torda, 2020. augusztus 30.

---

[1] TÖRVÉNY A NEMZETI KISEBBSÉGEK JOGAINAK ÉS SZABADSÁGAINAK VÉDELMÉRŐL.  A JSZK Hivatalos Lapja, 11/02. szám, Szerbia és Montenegró Államközösség Hivatalos Lapja, 1/03. szám – Alkotmányos Alapokmány és a Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönye, 72/09. szám – másik törvény, 97/13. szám – AB és 47/2018. szám. https://www.google.com/search?client=firefox-b-d&q=%C4%86uti+i+plivaj+dalje

„Irigylésre méltó állapotok”?

A Tartományi Ombudsman 2019. évi jelentése (1.)

 

Az ombudsman folyamatosan ellenőrzi és figyelemmel kíséri az emberi jogok területén a nemzetközi szerződések, szabványok és jogszabályok alkalmazását, és a begyűjtött információk alapján intézkedéseket javasol az emberi jogok védelme és fejlesztése állapotának javítására.
A tartományi polgári jogvédőről – ombudsmanról szóló tartományi képviselőházi rendelet.[1]

 

A tartományi ombudsman (polgári jogvédő) 2019. évi jelentése az intézmény honlapján található, amelyre 2020. március 31-ei dátummal, vagyis az elkészítési határidő utolsó napján került fel.[2]

А jelentés csak szerb nyelven és cirill betűvel található meg az intézmény honlapján. Ez is jól illusztrálja, hogy a tartományi szervek mennyire tartják tiszteletben a statútum 24. szakasza rendelkezéseit, amelyek szerint

„Vajdaság AT szerveiben és szervezeteiben a szerb nyelv és a cirill betűs írásmód mellett, a magyar, a szlovák, a horvát, a román és a ruszin nyelv és írás is hivatalos használatban van, a törvénnyel összhangban.

Vajdaság AT szervei, hatáskörük keretében intézkedéseket foganatosítanak a nemzeti kisebbségek – nemzeti közösségek hivatalos nyelv- és íráshasználatának törvényben szabályozott következetes érvényesítése céljából.”

Az éves jelentés nemzeti kisebbségi jogok védelmével foglalkozó részének az „összeállítása”, a határozat szerint, a jogvédő nemzeti kisebbségi jogok védelmével megbízott – nem túl agilis és, az ombudsmanhoz hasonlóan, a nyilvánosan ritkán jelentkező – helyettesének a feladatkörébe tartozik.

 

A 2019. évi jelentés megtartotta az előző évi jelentés szerkezetét. Most is kilenc fejezetből áll, éspedig: 1. Bevezető (5-8 oldalak); 2. Tevékenységek (9-12); 3. A nemzeti kisebbségi jogok védelme (13-22); 4. Gyermekjogok (23-42); 5. Nemi egyrangúság (43-58); 6. Az ombudsman tevékenysége az emberi jogok egyéb területein (59-64); 7. Kapcsolattartás a nyilvánossággal (65-68); 8. Statisztika (69-70) és 9. A Tartományi ombudsman pénzelése (71-72).

Az előző (2018. évi 98 oldalas) jelentéshez viszonyítva az idei 26 oldallal rövidebb. Nem is ez a gond, hanem, hogy jelentésnek számos hiányossága van, amelyekről a továbbiakban lesz szó.

 

A nemzeti kisebbségi jogvédelemmel foglalkozó fejezet öt részre tagozódik: 1. Általános rész (13-14 oldalak); 2. Tevékenységek (15-17); 3. Kutatások (17-19); 4) Gyűlöletbeszéd (19-20) és 5. Panaszok (20-22).

Az előző évi jelentéshez viszonyítva, amelyben a nemzeti kisebbségi rész 11 oldal terjedelmű volt, az aktuális beszámolóban ez a téma most 8 oldalra szűkül. Nem is az oldalszám a lényeges, hanem az, hogy a jelentés mit tartalmaz, illetve mit nem.

 

A fejezet bevezető részben arról lehet olvasni, hogy a 2019-es év „az újonnan megválasztott nemzeti tanácsok megalakulásának és munkája kezdetének jegyében telt el”, hogy „változások történtek a kétnyelvű anyakönyvi kivonatok kiadásában”, és a polgári jogvédő kötelezettségnek magyarázásáról, hogy jelentéseket küldjön a szerb kormány Emberi- és Kisebbségjogi Hivatalának.

Ez a rész azzal a mondattal fejeződik be, hogy „a nemzeti kisebbségi jogok állapotának és megvalósítási fokának általános értékelése a jelentés folytatásában lévő, az erre a témára készült kutatás bemutatása keretében adott”. (Az említett kutatás „eredményeiről” a jelentés szerkezeti sorrendjében lesz szó.)

Ennek a résznek a „tevékenységek” című a legterjedelmesebb fejezete. Arról szól, hogy a tartományi ombudsman „rendszeresen ellenőrizte azokat a pályázati eljárásokat” – az oktatás, a hivatalos nyelv- és íráshasználat, a művelődés és a tájékoztatás területén –, amelyeket az egyes titkárságok lefolytattak, hogy „negyedéves jelentéseket küldött” az említett kormányhivatalnak, valamint, hogy a tartományi jogvédő és a nemzeti kisebbségi jogok védelmével megbízott helyettese milyen üléseken vettek részt és milyen intézményekkel működtek együtt. (?)

 

BOZÓKI Antal

Torda, 2020. augusztus 29.

---

[1] Vajdaság AT Hivatalos Lapja, 37/2014 szám

https://www.skupstinavojvodine.gov.rs/Strana.aspx?s=aktapv8&j=HU

[2] Godišnji izveštaj Pokrajinskog ombudsmana za 2019. godinu https://www.ombudsmanapv.org/riv/attachments/article/2273/Godisnji_izvestaj_PZG-ombudsmana_2019.pdf

Vučić érdeke az előrehozott választás Szerbiai sajtószemle (2020. augusztus 21-27.)

Fotó: N1/ Tanjug/Dragan Kujundžić

 

2020. 08. 28

Annak ellenére, hogy a június 21-i választásokon a köztársasági parlament 250 mandátumából a Szerb Haladó Párt (SNS) 188 képviselői helyet szerzett, Aleksandar Vučić köztársasági elnök, a párt vezetője bejelentette, hogy megtörténhet, két év múlva újra választunk. Nem csak köztársasági elnököt, aminek akkor menne az ideje, de minden szinten újra szavazhatunk. Hogy egy ennyire fölényes, ellenzék nélküli parlamenti többség ellenére miért tervez az elnök választást arra Nenad Kulačin az Al Jazeera honlapján megjelent kommentárjában kereste a választ.

– A június 21-i eredménnyel, ha akarná, királlyá, cárrá, törzsfőnökké nevezhetné ki saját magát. Átkeresztelhetné a hét egyik napját vagy az év egyik hónapját a saját nevére, a fehérből feketét csinálhatna. A hazugságokat már évek óta igazzá változtatja. Az a legvalószínűbb, hogy Koszovó miatt megváltoztatja az alkotmányt. De valami miatt kénytelen manipulálni, a saját embereivel és a néppel is.

Amíg a szolgálói izgatottan várják a számolgatások végét és a politikai karrierjük folytatását vagy befejezését, az egyszerű kisember joggal kérdezi, vajon miért jelenti be valaki, akinek ekkora fölénye van a parlamentben, hogy két év múlva újra választásokat tartanak. Vučić tetteit nem lehet azzal letudni, hogy vakon elfogadjuk azt, amit kimond. Mindenben is a manipulációt kell keresni, mert ez az egyik üzemanyag, amellyel működik – írja Kulačin, aki szerint nem arról van szó, hogy az elnök felkelt egy augusztusi reggelen és egy csapásra demokrata vált belőle.

– Az aktuális szerbiai parlamentnek nincs kellő potenciálja ahhoz, hogy túléljen egy teljes mandátumot. A demokrácia mércéi szerint Fehéroroszországhoz és Észak-Koreához áll legközelebb. De nem ez aggasztja Vučićot, kivéve, ha nem érzi lassan a nemzetközi közösség arra irányuló nyomását, hogy azért egy kicsit valóban túljátszotta a szerepét – véli a szerző, aki arra is emlékeztet, hogy Szerbiában az épp aktuális ellenzék szempontjából sikeres elnökválasztások után változtak meg a parlamenti erőviszonyok is.

– Szerbiában sohasem a parlamenti választásokon történt hatalomváltás. A hatalmat mindig az elnökválasztás segítségével sikerült leváltani. Vojislav Koštunica legyőzte Slobodan Miloševićet, majd 12 évvel később Tomislav Nikolić Boris Tadićot. Ezeket a győzelmeket követte a parlamenti győzelem. És éppen akkor, 2022-ben esedékes a következő elnökválasztásra – írja a publicista, aki azt az eshetőség sem tartja kizártnak, hogy ha Vučić reális veszélyt lát abban, hogy két év múlva veszíthetne, az alkotmánymódosítás során a köztársasági elnök megválasztására vonatkozó részt is megváltoztatná, nem közvetlen választáson történne az, hanem a parlament választaná meg az ország elnökét is, úgy ahogyan ezt számos más országban teszi.

2022-ben az ellenzéki sikerhez elengedhetetlen, hogy egy olyan jelöltet találjanak, aki nem csak a szavazók számára lesz elfogadható, de az ellenzéki pártok is kivétel nélkül mögé kell, hogy álljanak, véli Kulačin.

– Nagyfokú egységre lesz szükség, ami pillanatnyilag nem létezik. Valószínű, hogy sok pénzre is. Ezért kell most az ellenzéknek saját magával foglalkoznia, az „uáá, Vučić!“ nem elég.

Mindenki tisztában van Szerbiában azzal, hogy mi történik, milyen a helyzet. Annak ellenére, hogy a hétköznapok olyanok, amilyenek, Vučićot és hatalmát nem lehet leváltani azzal, hogy körülírjuk a pillanatnyi állapotokat. Tény, hogy senki normális nem gondolkodna új választás megtartásán egy olyan választás után két hónappal, amelyen kétharmados többséget szerzett, de a népnek az ilyen megállapításokból semmi haszna nincs. Harcolni kell a szabadságért. Bármilyen nehéz is legyen ez, de kiváltság harcolni érte. Már rég megállapítottuk, hogy Szerbia a haladók alatt az abszurd, az igazságtalanság, a legnagyobb lopások és a rabság országa lett. Mindaddig, amíg az ellenzék nem komolyodik meg, nem szedi össze magát és már nem biztosít alibit egy ilyen hatalomnak, Vučić azt tehet, amit és amikor akar – fogalmaz Kulačin, majd hozzáteszi, szerinte most Vučićnak az a legfontosabb, hogy pontot tegyen a Koszovóról szóló történt végére, amire már lassan megpróbálja felkészíteni a népet.

A teljes szöveget eredetiben itt találják.

 

Uroš Stambolić: Ilyen ellenzék mellett Vučić nem bukik meg

Húsz éve gyilkolták meg Ivan Stambolićot, a Szerb Szocialista Köztársaság elnökségének volt elnökét, akit sokan Slobodan Milošević mentorának tartottak, majd a legnagyobb politikai vetélytársa lett. Stambolićot 2000. augusztus 25-én rabolták el a rendőrség különleges alakulatának (JSO), az azóta feloszlatott vörössapkás alakulatnak a tagjai Košutnjakon. Állítólag kihallgatásra indultak vele. Megbilincselték, lábait megkötözték, a Tarcal (Fruška gora) hegységbe vitték. Letérdeltették, agyonlőtték. Holttestét egy gödörbe vetették, leöntötték mésszel, betemették. Stambolić földi maradványait 2003. március 28-án találták meg. Gyilkosait letartóztatták, jogerősen elítélte őket a bíróság – az Állambiztonság és a JSO magas rangú vezetői vannak az elítéltek között: Radomir Marković (15 év börtön), Milorad Ulemek Legija (40), Branko Berček (40), Nenad Bujošević (35), Leonid Milivojević (30), Duško Maričić (30), Nenad Ilić (15), Milorad Bracanović pedig év börtönbüntetést kapott.

A Danas napilap újságírója, Jelena Diković Ivan Stambolić unokájával, Uroš Stambolićtyal beszélgetett.

– Nem tartom számon, hány év telt el azóta. Vannak pillanatok, amikor megpróbálom felidézni a nagyapámat, de nem, mint politikust, hanem a nagyapát, akinek mindig volt ideje rám, akitől ajándékba kaptam egy indián ruhát, és aki nem volt hajlandó feladni, amikor kilátástalan helyzetbe került. Gyerek fejjel így néztem rá. Például volt olyan időszak, amikor úgy játszottam, hogy bedobáltam a játékaimat egy műanyag fotelbe, aminek az alján egy lyuk volt. Ő mindig, nagyon türelmesen kiszedegette a játékokat, míg a család többi tagja általában feladta, nem vett részt a játékomban – mesélte Uroš.

Arra a kérdésre, hogy milyennek látta az akkori Szerbiát Slobodan Miloševićtyel és a mait Aleksandar Vučićtyal az élen azt válaszolta, hogy a 90-es években gyerek volt, az akkori politikára úgy emlékszik, ahogyan az kihatott a családjára és az ország egészére a következő években.

– Nem lenne szerencsés azt az időszakot összehasonlítani a maival. Annak ellenére sem, hogy mindkét időszakban az emberek rosszul éltek, valamint annak érdekében, hogy eltereljék a figyelmet erről a tényről, gerjesztették a nemzetek közötti feszültséget, úgy ahogy ez ma is történik Montenegróval, ahol a nemzetre és a vallásra fektetik a hangsúlyt, és nem arra, hogyan élnek ezek a népek. Mindezt azért, hogy ne kelljen a montenegrói tengerpart privatizációjáról beszélni. Természetesen mindkét rendszernél létezett, létezik elnyomás, de ez Vučićnál másként működik, sokkal inkább a lakosságra mért gazdasági nyomáson alapul, ami arra a szintre ért, hogy alig lehet megélniük az embereknek a bevételükből, ha egyáltalán megtudnak. Mindkét rendszer rossz, de nem kell őket összehasonlítani, mert azzal tompítanánk mindkét rendszer kritikáját – emelte ki Uroš Stambolić.

Véleménye szerint a jelenlegi szerbiai ellenzék politizálása nem sokban különbözik Vučić politikájától, „mindkét tábor egyre inkább bulvárosodik, politikájuk befolyásos személyeket szolgál és nem az egyszerű, dolgozó embert, aki alig tud megélni”, véli Ivan Stambolić unokája, aki 2016-ban az LDP listáján indult a választáson. Akkor a nacionalizmus elleni harcot tartotta a legfontosabbnak, mára, mint mondta, radikálisan balra tolódtak a politikai nézetei.

Jelenleg a Tető a Fejünk Felett polgári csoportosulásban tevékenykedik. Ez a szervezet Szerbia-szerte szervez akciókat a kényszerű kilakoltatások ellen, de elképzelhetőnek tartja, hogy aktívan részt vesz majd a Radikális Baloldal Pártjának munkájában, amit a Szociáldemokrata Unió tagjainak egy része alapít jelenleg.

Bővebben ezen a linken. 

https://szabadmagyarszo.com/2020/08/28/vucic-erdeke-az-elorehozott-valasztas/