Emberi- és nemzeti kisebbségjogi napló (221.)
Október 13.Civilekre nincs szükség
Pásztor István, a VMSZ elnöke a Szabadkai Magyar Rádió Napindító című műsorában az SMA1-ben szenvedő Pál Gajódi Olivér megsegítésére szervezett összefogásról is beszélt.
– Kiemelte, az, ami eddig történt, jelentős mértékben köthető a Vajdasági Magyar Szövetséghez, hiszen a civil szervezetek egy részében a párt emberei tevékenykednek. Elmondta, hogy lesznek még olyan akciók, amelyek segítségével megpróbálják biztosítani a kisfiú gyógyulásához szükséges hiányzó pénzösszeget – közli a Pannon RTV.[1]
– Kiemelte, az, ami eddig történt, jelentős mértékben köthető a Vajdasági Magyar Szövetséghez, hiszen a civil szervezetek egy részében a párt emberei tevékenykednek. Elmondta, hogy lesznek még olyan akciók, amelyek segítségével megpróbálják biztosítani a kisfiú gyógyulásához szükséges hiányzó pénzösszeget – közli a Pannon RTV.[1]
Fotó: Pannon RTV
Pásztor nyilatkozata nem először és bizonyára nem utoljára váltott ki heves reagálásokat.
Vataščin Péter az Autonómia portálon így kommentálta: – Miután Pásztor István képes rezzenéstelen arccal egy beteg kisgyereknek szánt gyűjtés kapcsán mindenki mást lekönyökölve és félrelökve reklámozni a provinciális pártját, ott már nem nagyon van hova tovább fejlődni, még akkor is, ha az evolúció eredményétől kedvünk van laposkúszásban mennél messzebb mászni attól, amit VMSZ-nek nevezünk.[2]
Tómó Margaréta bocsánatkérésre szólította fel az elnököt mindazoktól, akik gyűjtöttek/gyűjtenek Olivér megsegítésére.[3]
Ezekkel a véleményekkel csak egyet tudok érteni.
Ezekkel a véleményekkel csak egyet tudok érteni.
Ami a Pannon RTV hírében feltűnő még, hogy Pásztor elismerte/elszólta magát: „a civil szervezetek egy részében a párt (értsd a Vajdasági Magyar Szövetség) emberei tevékenykednek”.
A szerbiai társadalom egyik sarkalatos problémája, hogy a pártok, ez esetben a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ), minden szervezetet, így a civil szervezeteket is a befolyása/irányítása alá igyekszik vonni.
A Vajdasági Magyar Jogász Egylet (VMJE)[4] elnöke például, Nyilas Mihály, a Vajdasági Magyar Szövetség Elnökségének tagja, a Tartományi Kormány alelnöke és tartományi oktatási, jogalkotási, közigazgatási és nemzeti kisebbségi – nemzeti közösségi titkár,[5] alelnöke Szilágyi Miklós, aki a véemeszes Magyar Összefogás listán lett a Magyar Nemzeti Tanács tagja (a 2014-18-as periódusban),[6] a szervezet titkára pedig Szakállas Zsolt, a VMSZ tartományi kádere (altitkár Nyilas Mihály titkárságában).[7]
Nem kell csodálkozni, tehát, hogy csak azok a civil szervezetek részesülnek a működésükhöz elengedhetetlenül szükséges anyaországi vagy szerbiai támogatásban, amelyiknek a vezetője a véemesz tisztségviselője, tagja, vagy éppen a párt álláspontjait képviseli.
Az ilyen politika oda vezetett, hogy jelenleg a délvidéken/a vajdaságban egyetlen olyan független civil szervezet sem létezik, „amely nonprofit módon, a kormányzattól függetlenül, önkéntes alapon a közjó javára, önszabályozó, intézményesült önszerveződésként működik”.[8] Esetünkben, amelyik a közösség helyzetével a nemzeti közösségi jogok érvényesülésével foglalkozna.
A magyarországi kisebbségpolitika nagy tévedése/hibája, hogy a szomszédos országokban nem fordít(ott) kellő figyelmet a civil jogvédő szervezetekre, azok működésére, különösképpen pedig Szerbiában nem. Ezért helytálló Végel László állítása, miszerint „a vajdasági magyar közösségben nem is születtek kritikus, a közvéleményt mozgósító, bíráló hangnemű (ebben az esetben jogvédő – B. A.) civil szervezetek”.[9]
Az aktuális magyar politika szerint ilyen szervezetekre nincs is szükség. Elegendő egy párt – nálunk konkrétan a VMSZ – létezése. Ez a párt viszont (néhány tisztség ellenében) lemondott a magyar érdekképviseletről. Ennek meg is lett/van az eredménye.
A szerbiai társadalom egyik sarkalatos problémája, hogy a pártok, ez esetben a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ), minden szervezetet, így a civil szervezeteket is a befolyása/irányítása alá igyekszik vonni.
A Vajdasági Magyar Jogász Egylet (VMJE)[4] elnöke például, Nyilas Mihály, a Vajdasági Magyar Szövetség Elnökségének tagja, a Tartományi Kormány alelnöke és tartományi oktatási, jogalkotási, közigazgatási és nemzeti kisebbségi – nemzeti közösségi titkár,[5] alelnöke Szilágyi Miklós, aki a véemeszes Magyar Összefogás listán lett a Magyar Nemzeti Tanács tagja (a 2014-18-as periódusban),[6] a szervezet titkára pedig Szakállas Zsolt, a VMSZ tartományi kádere (altitkár Nyilas Mihály titkárságában).[7]
Nem kell csodálkozni, tehát, hogy csak azok a civil szervezetek részesülnek a működésükhöz elengedhetetlenül szükséges anyaországi vagy szerbiai támogatásban, amelyiknek a vezetője a véemesz tisztségviselője, tagja, vagy éppen a párt álláspontjait képviseli.
Az ilyen politika oda vezetett, hogy jelenleg a délvidéken/a vajdaságban egyetlen olyan független civil szervezet sem létezik, „amely nonprofit módon, a kormányzattól függetlenül, önkéntes alapon a közjó javára, önszabályozó, intézményesült önszerveződésként működik”.[8] Esetünkben, amelyik a közösség helyzetével a nemzeti közösségi jogok érvényesülésével foglalkozna.
A magyarországi kisebbségpolitika nagy tévedése/hibája, hogy a szomszédos országokban nem fordít(ott) kellő figyelmet a civil jogvédő szervezetekre, azok működésére, különösképpen pedig Szerbiában nem. Ezért helytálló Végel László állítása, miszerint „a vajdasági magyar közösségben nem is születtek kritikus, a közvéleményt mozgósító, bíráló hangnemű (ebben az esetben jogvédő – B. A.) civil szervezetek”.[9]
Az aktuális magyar politika szerint ilyen szervezetekre nincs is szükség. Elegendő egy párt – nálunk konkrétan a VMSZ – létezése. Ez a párt viszont (néhány tisztség ellenében) lemondott a magyar érdekképviseletről. Ennek meg is lett/van az eredménye.
Október 14.
Létszámhiány
– Az elmúlt 21 évben albérletben működő Újvidéki Rádió magyar szerkesztősége ma kezdte meg a műsorsugárzást a Vajdasági Rádió és Televízió (RTV) új épületéből. Az Újvidéki Rádió magyar szerkesztősége reggel 9 óra 3 perckor sugározta az első műsort, a Hangadó szerdát. Ez azt jelenti, hogy mostantól folyamatosan az új épületből sugározza műsorát a szerkesztőség. Mint mondják, ez jelentős előrelépés mind a szerkesztőség, mind a műsor, valamint a hallgatók számára is – közli az RTV-nek az eseményről szóló magyar nyelvű írásban (fordításban?).[10]
Fotó: RTV
Az Újvidéki Rádió magyar szerkesztőségének az új tévéházba való költözése az anyanyelvű tájékoztatás mindenképpen fontos és örvendetes eseménye, újabb mérföldköve. Remélhetőleg a műsor és a vétel minősége is jobb lesz.
Az eseményről szóló eredeti, szerb nyelvű írás szerint Gusztony András, az Újvidéki Rádió magyar szerkesztőségének fő- és felelős szerkesztője az eseménnyel kapcsolatos nyilatkozatában azt is elmondta, hogy „a (magyar – B. A.) szerkesztőségben 35-en dolgoznak és napi 24 órás műsort készítenek”.[11]
Nem világos, ha már ez az adat megjelent a szerb nyelvű írásban, akkor miért nem lehetett azt a magyar nyelvű szövegben is közölni? Talán ezért: Nem kell ünneprontónak lenni, a magyar nyilvánosságot emlékeztetni, hogy „amíg az RTV dolgozóinak létszáma az utóbbi 10 évben folyamatosan növekszik, az Újvidéki Rádió magyar szerkesztőségében (de a többi kisebbségi szerkesztőségben is) a fogyatkozásból eredő létszámhiány tarthatatlanná vált, közben pedig a vezetőség által beígért munkahely-feltöltésekből nem lett semmi”.[12]
Az Újvidéki Rádió magyar szerkesztősége egykor 107 tagot számlált, de még 2005-ben is 65-öt – most „két irodában”[13] 35 munkatárssal kénytelen ellátni a feladatát.[14]
A szerb nyelvű írásban az nem szerepel, hogy az Újvidéki Rádió magyar szerkesztősége „az elmúlt 21 évben albérletben működött” volna. A magyar szöveg szerzője/szerkesztője talán összetévesztette a Vajdasági Rádió és Televízióval (RTV), amelyik – miután a NATO lebombázta az mišeluki épületét –, ideiglenes székhelyen működik. Ismereteim szerint az Újvidéki Rádió az 1949. évi megalakulása óta folyamatosan ugyanabban, az Ignjat Pavlas utcában lévő épületben funkcionál.
Az új épület önmagában természetesen nem oldja meg a szerkesztőség minden gondját. A jobb műszaki feltételek a megfelelő létszámú dolgozó nélkül pedig nem biztosít(hat)ják a minőséges magyar nyelvű tájékoztatást.
Az eseményről szóló eredeti, szerb nyelvű írás szerint Gusztony András, az Újvidéki Rádió magyar szerkesztőségének fő- és felelős szerkesztője az eseménnyel kapcsolatos nyilatkozatában azt is elmondta, hogy „a (magyar – B. A.) szerkesztőségben 35-en dolgoznak és napi 24 órás műsort készítenek”.[11]
Nem világos, ha már ez az adat megjelent a szerb nyelvű írásban, akkor miért nem lehetett azt a magyar nyelvű szövegben is közölni? Talán ezért: Nem kell ünneprontónak lenni, a magyar nyilvánosságot emlékeztetni, hogy „amíg az RTV dolgozóinak létszáma az utóbbi 10 évben folyamatosan növekszik, az Újvidéki Rádió magyar szerkesztőségében (de a többi kisebbségi szerkesztőségben is) a fogyatkozásból eredő létszámhiány tarthatatlanná vált, közben pedig a vezetőség által beígért munkahely-feltöltésekből nem lett semmi”.[12]
Az Újvidéki Rádió magyar szerkesztősége egykor 107 tagot számlált, de még 2005-ben is 65-öt – most „két irodában”[13] 35 munkatárssal kénytelen ellátni a feladatát.[14]
A szerb nyelvű írásban az nem szerepel, hogy az Újvidéki Rádió magyar szerkesztősége „az elmúlt 21 évben albérletben működött” volna. A magyar szöveg szerzője/szerkesztője talán összetévesztette a Vajdasági Rádió és Televízióval (RTV), amelyik – miután a NATO lebombázta az mišeluki épületét –, ideiglenes székhelyen működik. Ismereteim szerint az Újvidéki Rádió az 1949. évi megalakulása óta folyamatosan ugyanabban, az Ignjat Pavlas utcában lévő épületben funkcionál.
Az új épület önmagában természetesen nem oldja meg a szerkesztőség minden gondját. A jobb műszaki feltételek a megfelelő létszámú dolgozó nélkül pedig nem biztosít(hat)ják a minőséges magyar nyelvű tájékoztatást.
Október 14.
Mi lesz a Futaki úti temetőben lévő emlékhellyel?
– Ezen a héten letelik a tender és a kiválasztott kivitelezőnek el kell kezdeni az „1944/45-ös ártatlan áldozatok” emlékművének elkészítését, amely már néhány éve háborítja az újvidéki közvéleményt – írja a Danas c. belgrádi napilap.[15]
– A Szerb Radikális Párt (SRP) követeli a haladó városi hatalomtól, hogy álljon el a szégyenletes ötlettől, hogy Újvidéken emlékművet emeljen az állítólagos ártatlan áldozatoknak, akiket Újvidék felszabadulása után végeztek ki 1944-ben él 1945-ben. „Ezzel a határozattal a végsőkig perfid módon történik a történelmi tények revíziója és Újvidék második világháború alatti megszállása idején bizonyított és elítélt vérengzőkből és hóhérokból áldozatokat csinálnak, véli Đurađ Jakšić, Újvidék város képviselő-testülete radikális képviselői csoportjának elnöke” – írja a Danas.
Az „ártatlan” áldozatok listáján – az írás szerint –Tót János neve is szerepel, aki három másik honvéddal, öt Jovandić fivért, az édesanyjuk Jelena szeme előtt, brutálisan kivégeztek.
– A Szerb Radikális Párt (SRP) követeli a haladó városi hatalomtól, hogy álljon el a szégyenletes ötlettől, hogy Újvidéken emlékművet emeljen az állítólagos ártatlan áldozatoknak, akiket Újvidék felszabadulása után végeztek ki 1944-ben él 1945-ben. „Ezzel a határozattal a végsőkig perfid módon történik a történelmi tények revíziója és Újvidék második világháború alatti megszállása idején bizonyított és elítélt vérengzőkből és hóhérokból áldozatokat csinálnak, véli Đurađ Jakšić, Újvidék város képviselő-testülete radikális képviselői csoportjának elnöke” – írja a Danas.
Az „ártatlan” áldozatok listáján – az írás szerint –Tót János neve is szerepel, aki három másik honvéddal, öt Jovandić fivért, az édesanyjuk Jelena szeme előtt, brutálisan kivégeztek.
Újvidék felszabadulása után tömeges kivégzések voltak, amelyben „háborús bűnösöket és a megszállókkal együttműködőket” végeztek ki, de olyan embereket is, akik erre a sorsra az etnikai származásuk miatt kerültek – Magyarokat és Németeket, de olyanokat is, akiket „a néphatalom ellenségeinek” neveztek – olvasható az írásban.
Az áldozatok listáján 1300 név található. Kiss Gyula (VMSZ), a szoborállítással megbízott bizottság elnökének egy korábbi nyilatkozata szerint, a lista az emlékmű állításáról szóló határozat szerves része.
– A magyar és a szerb tudományos és művészeti akadémia meghatározta azoknak az ártatlan áldozatoknak a nevét, amelyeket 1944-ben és 1945-ben a felszabadító partizán katonaság megölt, kivégzett. Ezek hivatalos adatok, mondta akkor Kis – írja a napilap.
A városi képviselő-testület előző mandátumban az ellenzéki képviselők az 1300 áldozat között találtak több olyan személyt, akiket a második világháborúban Újvidéken elkövetett bűncselekményért ítéltek el, amelyeket a fasiszta erők tagjaiként, vagy mint quislingek követtek el.
– Elegendő hogy csak egyetlen személy is legyen azok között, akiknek az emlékmű készül, hogy értelmetlenné tegye az emlékművet, hogy más jelentőséget adjon neki és kitörölje a különbséget a bűnözök és az áldozatok között, a fasiszták és az antifasiszták között, az igazság és a történelem revíziója között… Ezt nem engedhetjük meg, figyelmeztetett Nebojša Novaković, a Demokrata Párt (DS) Tartományi Bizottságának elnöke még az év januárjában, követelve, hogy az emlékműről szóló határozatot vonják vissza, vagy vizsgálják felül az áldozatok névsorát.[16]
Milan Đurić, Újvidék polgármester-helyettese a Danasnak nyilatkozva elmondta: „a munkaügyi, foglalkoztatási, harcos- és szociálisügyi minisztérium jóváhagyta az emlékmű felállítását és minden a tervek szerint halad”. Az emlékmű elkészítésére „több mint 1,5 millió dinárt” láttak elő és a felállítására a Limán 4 nevű városrész és a Telep közötti területen kerülne sor.[17]
Makovecz Imrének az újvidéki Futaki úti temetőbe tervezett Emléktornya
Az újvidéki képviselő-testület 2016. augusztus 30-án fogadta el a VMSZ javaslatát a szóban forgó emlékmű elkészítésétől – tekintettel a Szerb haladó Párttal (SNS) való szövetségére – azzal, hogy a munkálatok „legkésőbb 2017 tavaszáig befejeződnek”.[18]
A határozathozatalra bizonyára abból a meggondolásból is került sor, hogy ezzel leveszik a napirendről az ún. elhallgatott újvidéki razzia áldozatai emlékművének sok éve húzódó problémáját.
Az 1944/45-ös ártatlan áldozatokról való megemlékezés formájáról és helyéről a magyar pártok és közéleti szereplők között nem alakult ki egységes elképzelés. A Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) és az újvidéki civil szervezetek ugyanis a Makovecz Imre által „a második világháború végén és az azt követő rezsim uralma alatt Újvidéken meggyilkolt ártatlan áldozatok emlékének tervezett emlékmű építését támogatták”.[19] Helyének pedig az Újvidéki Futaki úti temetőt jelölték meg, „ahonnan a hatóság rendre elszállította az emlékezést jelző kereszteket, így üzenve meg az elutasítást és a tragikus események tagadását”.[20]
Az „1944/45-ös ártatlan áldozatok” emlékművének elkészítése is azt mutatja, hogy a VMSZ képtelen egyetlen vitás kérdést is elfogadható módon rendezni! Az emlékművet most már a Szerb Radikális Párt és a Demokrata Párt Tartományi Bizottsága is vitatja. S mi lesz még, ha elkészül?
Az újvidéki magyarok, akik 1990 óta a Futaki úti temetőben emlékeztek meg az Újvidéken meggyilkolt ártatlan áldozatokról, köztük a hozzátartozóikról, elfogadják-e, a magukénak tartják-e majd a VMSZ által javasolt emlékművet? Mi lesz a Futaki úti temetőben lévő emlékhely sorsa?
A határozathozatalra bizonyára abból a meggondolásból is került sor, hogy ezzel leveszik a napirendről az ún. elhallgatott újvidéki razzia áldozatai emlékművének sok éve húzódó problémáját.
Az 1944/45-ös ártatlan áldozatokról való megemlékezés formájáról és helyéről a magyar pártok és közéleti szereplők között nem alakult ki egységes elképzelés. A Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) és az újvidéki civil szervezetek ugyanis a Makovecz Imre által „a második világháború végén és az azt követő rezsim uralma alatt Újvidéken meggyilkolt ártatlan áldozatok emlékének tervezett emlékmű építését támogatták”.[19] Helyének pedig az Újvidéki Futaki úti temetőt jelölték meg, „ahonnan a hatóság rendre elszállította az emlékezést jelző kereszteket, így üzenve meg az elutasítást és a tragikus események tagadását”.[20]
Az „1944/45-ös ártatlan áldozatok” emlékművének elkészítése is azt mutatja, hogy a VMSZ képtelen egyetlen vitás kérdést is elfogadható módon rendezni! Az emlékművet most már a Szerb Radikális Párt és a Demokrata Párt Tartományi Bizottsága is vitatja. S mi lesz még, ha elkészül?
Az újvidéki magyarok, akik 1990 óta a Futaki úti temetőben emlékeztek meg az Újvidéken meggyilkolt ártatlan áldozatokról, köztük a hozzátartozóikról, elfogadják-e, a magukénak tartják-e majd a VMSZ által javasolt emlékművet? Mi lesz a Futaki úti temetőben lévő emlékhely sorsa?
BOZÓKI Antal
Újvidék, 2020. október 18.
[1] Pásztor: Hosszabb időre kell úgy berendezkednünk, hogy a vírus az életünk része
https://pannonrtv.com/rovatok/tarsadalom/pasztor-hosszabb-idore-kell-ugy-berendezkednunk-hogy-virus-az-eletunk-resze, 2020. október 13 17:56 és 19:07
[2] Vataščin Péter: Szégyentelenül https://hu.autonomija.info/tomislav-markovic-a-dolyfos-uralkodo-es-a-szerbiai-lakossag-onkentes-szolgasaga/
[3] Tómó Margaréta: Elnök úr, kérjen bocsánatot! https://szabadmagyarszo.com/2020/10/13/elnok-ur-kerjen-bocsanatot/
[4] Vajdasági Magyar Jogász Egylet https://www.vmje.rs/onamalist.php
[5] Nyilas Mihály https://www.vmsz.org.rs/rolunk/szemely/nyilas-mihaly
[6] 2014-es magyar nemzeti tanácsi választás. Megválasztott képviselők. https://hu.wikipedia.org/wiki/2014-es_magyar_nemzeti_tan%C3%A1csi_v%C3%A1laszt%C3%A1s
[7] https://www.vmsz.org.rs/rolunk/szemely/szakallas-zsolt és Február 25-ig szünetel a tanítás https://pannonrtv.com/tag/szakallas-zsolt, 2019. február 15. 13:45 és 17:41
[8] Civil szervezet https://hu.wikipedia.org/wiki/Civil_szervezet
[9] Győzelemnek álcázott bukások sorozata. Célkeresztben a civilek. http://vegel.org/2017/05/gyozelemnek-alcazott-bukasok-sorozata-2017-majus-draga-halal-most-hallom-hogy-a-sirkertekben-milyen-draga-a-temetkezesi-hely-kivaltasa-ujvideken-kozel-50-000-dinar-ennyibe-kerul-a-sirhely-az-egye/
[10] Mától az új épületből sugározza műsorát az Újvidéki Rádió https://www.vajma.info/cikk/media/2560/Matol-az-uj-epuletbol-sugarozza-musorat-az-Ujvideki-Radio.html, 2020. október 14. 11:49
[11] Branimir Kozarov: Istorijski trenutak za Radio-televiziju Vojvodine, program na mađarskom jeziku Radio Novog Sada emituje se iz nove zgrade [Történelmi pillanat a Vajdasági Rádió és Televízió számára, az Újvidéki Rádió magyar műsorát az új épületből sugározza] https://www.rtv.rs/sr_lat/vojvodina/novi-sad/istorijski-trenutak-za-radio-televiziju-vojvodine-program-na-madjarskom-jeziku-radio-novog-sada-emituje-se-iz-nove-zgrade_1169662.html, 2020. október 14. 09,00 és 17,57
[12] A létszámleépítés ellen tiltakozik az Újvidéki Rádió magyar szerkesztősége
https://szabadmagyarszo.com/2020/08/19/a-letszamleepites-ellen-tiltakozik-az-ujvideki-radio-magyar-szerkesztosege/ és
https://www.vajma.info/cikk/vajdasag/25506/A-tervezett-elbocsajtasok-ellen-tiltakoznak-az-Ujvideki-Radio-magyar-szerkesztosegenek-tagjai.html, 2020. augusztus 19. 16:50
[13] kd: A rádió már a hegyről szól. Magyar Szó, 2020. októbert 15. 4.
[14] Kocsis Árpád: Szolidaritás a Vajdasági Rádió és Televízió dolgozóival
https://szabadmagyarszo.com/2020/08/21/szolidaritas-a-vajdasagi-radio-es-televizio-dolgozoival/
Lásd még „Az utolsó lyuk a furulyán” c. írásom. https://naplo.org/, 2020. augusztus 23.
[15] Radovan Balać: I zločinci među žrtvama [Bűnözők is az áldozatok között]. Danas, 2014. október 14. 5.
[16] Uo.
[17] Uo.
[18] Emlékművet állítanak Újvidéken az 1944/45-ös ártatlan áldozatok tiszteletére. http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/20533/Emlekmuvet-allitanak-Ujvideken-az-194445-os-artatlan-aldozatok-tiszteletere.html, 2016. augusztus 30. [17:38]; Szobrot állítanak az 1944/45-ös ártatlan áldozatoknak Újvidéken. http://pannonrtv.com/web2/?p=287773, 2016. augusztus 30.
[19] Friedrich Anna: Emlékmű is, magyar is... https://www.vajma.info/cikk/rozsautca/369/Emlekmu-is--magyar-is.html, 2016. szeptember 7. [21:04]
[20] Uo.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése