Marinika a szerbiai Dritan?

 Szerbiai sajtószemle (2020. december 18-24.)

Marinika Tepić (Fotó: N1)

2020. 12. 25.

Lassan eljutunk oda, hogy választ kell adni arra a kérdésre, ki lesz a szerbiai ellenzék „vezető arca”. Azoknak, akik behatóbban követik az ország politikai történéseit, nem hat meglepetésként, hogy egyre többen látják Marinika Tepić személyében azt az embert, aki eddigi ténykedésével bebizonyította, hogy nem csak beszél, de cselekszik is. Milenko Vasović a nova.rs portálon írt jegyzetében elemezte Tepić munkásságát, párhuzamot vonva közötte és Dritan Abazović között, akinek nagy szerepe volt abban, hogy Montenegróban három évtized után nagy politikai változás történjen.

– Marinika Tepić volt 2020. meghatározó személyisége. Ő az a nő, akinek esze és bátorsága, célja és energiája is van, a tények és a báj birtokosa. A nő, aki előtt Szerbia nagy részének fejet kellene hajtania. Hagytuk, hogy ez a törékeny pancsovai nő szinte egyedül birkózzon azzal a korrupt rendszerrel, amely felemészti gyermekeink jövőjét.

Marinika hivatalosan Đilas pártjának a tagja, de túlnőtt azon. Túlnőtt az egész ellenzéken, azoknak a jelképé vált, akik nem törődnek bele a rablásba és a nép megsemmisítésébe.

Nem fér kétség ahhoz, hogy Marinika Zagorka Dolovac és még sok ügyész rémálma. A lehető legplasztikusabban mutatja be nekik azt az űrt, amelybe a haladó hatalom terelte be őket. Megmutatja nekik, milyen az a mély szakadék, amelybe ők a semmittevésükkel mindnyájunkat berántanak. Ő végzi helyettük a munkájukat, felfedi a bűntetteket, feljelentéseket tesz és egyben emlékezteti is őket arra, hogy nem dolgoztak meg a pénzükért.

Marinika bizonyosan minden haladópárti szemében a leggyűlöltebb személy. Nem Dragan Đilas, nem is Boško Obradović, az ő Zoranájuk és Vesićük sem, és nem is Žaklina Tatalović… Tőle retteg az egész SNS, a miniszterek, az arrogáns igazgatók, a „médiatulajdonosok”, a hatalom elemzői, mindegyik helyi serif. És természetesen Ana asszony is.

A miniszterelnök asszony még most sem tudja megbocsátani neki, hogy nyilvánoságra hozta a testvére vállalatához köthető állami megrendeléseket. Az üzlet akkor zuhant be, amikor Tepić asszony elővette a táskájából a Seka & Braco csokoládét. A tesóka lemondott, átmenetileg fel kellett függeszteni egy gyönyörű és virágzó családi vállalkozást.

A Telekom leváltott igazgatója is úgy érzi, Tepić fosztotta meg a posztjától. Láttunk már ilyet, a hírvivő a vétkes, nem a rablók, „az, ott fent”, a meghunyászkodó jellem vagy a személyes mohóság. A gond viszont az, hogy a Telekomot még mindig egy nagy kártevő vezeti.

Marinika nem ijedt meg a hatalmi jobbosok halálos fenyegetéseitől, a korrupt igazgatók támadásai sem vették el a kedvét. A mai szlogen, amely szerint kalapácsot kellene vágni Tepić fejébe és a mellette megjelenő, „Éljen, Vučić!” felkiáltás sem fogja elhallgattatni őt. Nem tudják kontrolálni. Elhallgattatni nem tudják, annak ellenére sem, hogy minden megnyilatkozására már megvan az előre elkészített közlemény és az ügyeletes kisdobosok.

Vučić pereputtya kész lenne arra is, hogy egy biankó csekket adjon neki, hozzá az egész Bánátot, csak hogy hallgasson már el. Bármelyik posztot odaadnák neki, a „nagy” vezér posztja kivételével – egy új Gordana Čomićot csinálnának belőle, egy új szoknyába bujtatott szakállast.

Szerbiában nem igazán fejlett az érzék, aminek köszönhetően felismerhető lenne a tehetség, és élni lehetne a lehetőséggel. Marinika viszont felismerhető. Valószínű, hogy neki sok meggyötört, kiábrándult, meglopott ember dolgozik. És olyan, akik fel akarják szabadítani az országot. Neki hinni lehet, mert a harca őszinte, tisztelettudó és méltóságteljes. Ő kérdőre von és vádaskodik, de nem sért és nem fenyeget – írja a szerző, aki ezek után felteszi a kérdést: Marinika a szerbiai Dritan Abazović, a régió legnépszerűbb politikusa?

– Vannak nyilvánvaló hasonlóságok. Mindkettejükkel lekicsinylően viselkedik a hatalom, hősiesen állják az ütéseket és mennek előre. Elég időt töltöttek már a politikában, hogy tudják, hogyan működnek a dolgok. Meggyőzőek és elővigyázatosak, Dritan a politikai tudományok doktora, Marinika bölcsész. Mindketten oktattak, Marinika általános iskolában, Dritan középiskolában.

És mindketten kapcsolódnak az újságíráshoz, Marinika 12 évig dolgozott hivatásos újságíróként, Dritan egy helyi tévé igazgatója volt. Emberjogi harcosként is ténykedtek. Egyikőjük sem az országának a többségi nemzetéhez tartozik, de bizalommal vannak feléjük.

Ez a reményhez elég, de a sikerhez kevés, ha nem állunk e bátor nő mögé – állapítja meg Vasović.

Eredetiben itt.  

 Mi vagy ők

Már lassan hozzászokunk ahhoz, hogy aki nem támogatja feltétel nélkül a regnáló hatalmat az az államfő beszédjeiben bekerül az „ők” csoportba – az „aki nincs velünk, az csakis ellenünk lehet” logikát követve. A Danas napilap szerkesztőségi kommentárjában írt erről a jelenségről, és annak veszélyeiről, külön kihangsúlyozva, hogy az „ők” időnként különféle megnevezést kapnak: ők a mágnások polipcsápjai, a Sorosféle médiumok, a semmirekellők, akik kizárólag azért akarnak újra hatalomra kerülni, hogy kirabolják az államkasszát, az egykoriak, akik visszafordíthatatlan károkat okoztak a szerb érdekképviseletnek Koszovóban, a rosszakarók, akik kárörvendenek az országunk minden egyes sikere alkalmával, és azok, akik minden pillanatban készek idegen érdekeket szolgálni…

A kritikusabb hangvitelű sajtó állandó jelleggel igyekszik megfejteni, hogy vannak-e olyan jelek az uralkodó beszédében, amelyekből „ki lehetne olvasni”, hogy mi történik valójában a környezetében és a fejében, írják a lapnál.

– Általában viszont, az egyedüli ok, amiért használja az „ők” kifejezést az, hogy megerősítse a „mi”-t, vagyis hogy az SNS-ben meggyőzzék saját magukat, hogy „mi” mindig legyőzzük „őket”. Vučić beszédjeit gyakran zárja az „ilyenek vagyunk mi” békítő mondattal, ami az egységet hivatott megmutatni, valamint az ő uralkodói kegyességét.

Csakhogy ez a látszólag békülékeny üzenet azt rejti magában, hogy előzőleg úgy hangzott, hogy voltunk „mi” és „ők”, amin az a fenyegetés alapul, ami a saját pártján belüli személyeknek és a támogatóiknak szól. És az jelenti – aki nem engedelmeskedik és nem fogadja el azt, amikor az elnök mondja, „ilyenek vagyunk mi”, az rá lesz hagyva „amazok” kénye-kedvére, és megtörténhet vele mindaz a rossz, amivel „őket” gyanúsítjuk.

Ebben az állandó „mi vagy ők” belső harcban teljesen logikus, hogy Biztonsági Információs Ügynökség (BIA) igazgatója, Bratislav Gašić az új kruševaci kórház átadójára az SNS helyi koordinátori szerepkörében várja Vučić elnököt.

Ezért logikus az is, hogy a BIA raktárát, ahol a lélegeztetőgépeket tárolják, egy olyan raktárként kezelik, mint ahol a párt szórólapjait tartják, amiket – jól kiérdemelt – érdem szerint osztanak szét a terepi bizottságoknak. Ezért logikus az is, hogy Vučić pártvezérként, jóindulattal állapítja meg, hogy mindenki egy meghatározott oxigénáramlással kéri a gépeket, darabszámra tudja, mennyi van belőlük. Azért, mert ezek vagyunk „mi”.

„Ők” pedig azok, akik problémát okoznak azzal, hogy többek között arra is rákérdeznek, hogy ti urak, Gašić ügynökei, bevizsgált gépeket szereztetek-e be, ha már „James Bondok” vagytok. Tudjátok ugyanis, hogy ekkora mennyiségű oxigén esetén egy kicsi szikra is robbanást idézhet elő – írják a napilap jegyzetében.

Az eredeti szöveget ezen a linken találják. 

Vígi Zoltán 

https://szabadmagyarszo.com/2020/12/25/marinika-a-szerbiai-dritan/