A hivatalos nyelv- és íráshasználattal nem foglalkozik senki!
A Szabad Magyar Szó közéleti portál december közepén megkereste a Szerbiai Posta közvállalat [ЈП Пошта Србије] sajtószolgálatát, annak, kapcsán, hogy „az elmúlt időszakban Vajdasági több településéről is jelezték az olvasói, a postahivatalokban körülbelül fél éve nem lehet latin betűs táviratot küldeni, vagyis a magyar, angol, és más nyelvű táviratokat is kizárólag cirill betűs írásmóddal lehet feladni”.[1]
Posta azt válaszolta, hogy „a latin betűs táviratküldést nem szüntették meg”.
– Minden postahivatalból, valamint a call-centeren keresztül is küldhető távirat, cirill- és latin betűkkel egyaránt. A feladónak lehetősége van, hogy jelezze, milyen írásmóddal óhajtja küldeni.
A külföldre címzett telegramok a rendelkezésre álló írásmódokkal küldhetők, a feladó választása szerint. Ez azt jelenti, hogy a táviratot bármely nyelven, az ábécé betűinek, az arab számoknak és bizonyos írásjeleknek a használatával, de a specifikus ékezetek nélkül. Idegen nyelvű telegram felvételére kizárólag a postai tolóablak-szolgálatnál van lehetőség. A külföldről érkező táviratok latin betűsek és kézbesítésük az eredeti forrás-szöveg alapján, illetve azon a nyelven történik, amelyen azokat feladták. Semmiféle probléma nincs a táviratküldő szolgáltatás működését illetően, sem a cirill, sem a latin betűk tekintetében – olvasható a posta válaszában, közli a Szabad Magyar Szó.
A közvállalattól kapott választ követően a Szabad Magyar Szó újságírója személyesen is felkeresett egy postafiókot, „ahol megerősítették, hogy valóban nincs gond a latin betűs táviratküldéssel. A folyamat során azonban egy több rubrikából álló táblázatot kell kitölteni, és ekkor szükséges minden egyes új mezőnél újra átváltani a számítógépet a kiválasztott nyelvre. Vélhetően ezt nem közölték az ügyintézőkkel, akik emiatt azt az információt adták tovább az ügyfeleknek, hogy csak cirill betűkkel lehet táviratot küldeni”.
Első olvasatra úgy tűnik, a postán látszólag rendben van a nyelv- és íráshasználat. Ha azonban figyelmesebben elolvassuk a választ, akkor kitűnik, hogy „az „idegen nyelvű telegram felvételére kizárólag a postai tolóablak-szolgálatnál van lehetőség”. A latin betűs táviratküldésnél „egy több rubrikából álló táblázatot kell kitölteni, és ekkor szükséges minden egyes új mezőnél újra átváltani a számítógépet a kiválasztott nyelvre”. Vélhetően ezek a nyelvek közé sorolják a magyar nyelvet is. Ez mellet gondok vannak az ékezetek használatával is. Amikor ma már minden valamire való számítógépben a világ minden nyelve és írásjele megtalálható!
A posta, tehát, még műszakilag se nincsen felkészülve a magyar nyelv- és írás egyenrangú hivatalos használatára. A személyzeti állapotokról pedig semmilyen adatot nem közöltek, de az elmondottakból következtetni lehet…
Szerbiában a kilencvenes évektől kezdve folyamatos a szerb nyelv és a cirill betűs írásmód egyedüli hivatalossá tétele a közéletben és a közügyekben. Az előző, kommunista időszakkal ellentétben, amikor a Délvidéken/Vajdaságban egyenrangú használatban volt nem csak a szerb nyelv mindkét írásmódja, vagyis a cirill és a latin írásmód, hanem a nemzeti közösségek nyelvei és írásmódjai is. Ez érzékenyen és hátrányosan érinti különösen a nemzeti közösségek tagjait. Abban az időben a munkájukban a nemzeti közösségi nyelveket alkalmazókat még anyagilag is jutalmazták!
Ezeknek a többségében sok esetben nem alkalmazzák, illetve különböző téves magyarázatokkal igyekeznek megkerülni a nemzeti kisebbségek nyelvének hivatalos használatára vonatkozó alkotmányos és törvényes rendelkezéseket, nemzetközi kötelezettségeket, valamint a községi alapszabályokba foglalt egyenrangú használatának alkalmazását is. Sok esetben „joghátrány lett/joghátrányt okoz a magyar nyelv- és írás hivatalos használata” az ügyfeleknek, és nyelvünket az „idegen nyelvek” közé sorolják![2] Ezért inkább sokan lemondanak az anyanyelvük használatáról.
A magyar nyelv hivatalos használatáról – ismereteim szerint – huzamosabb ideje nem készült semmilyen részletes felmérés. Hiába van a Magyar Nemzeti Tanácsnak (MNT) és annak a Nyelvhasználati Bizottsága, semmit nem hallani róluk. Akár nem is lennének. A nyelvhasználat területén létező civil szervezetek sem foglalkoznak ezekkel a problémákkal. Pedig kellene.
Végső ideje, hogy az MNT Nyelvhasználati Biztossága elemzést készítsen/megvizsgálja a magyar nyelv hivatalos használatának gyakorlatát a közszolgálatokban, közvállatokban, a közigazgatásban és az igazságügyben általában, Vajdaság egész területén. Ennek eredményét pedig nyilvánosságra illene hozni.
Ha már az MNT és a testülete képtelen – az egyébként a illetékességi körébe tartozó területen felgyülemlett problémák kezelésére –, miért nem lehet például pályázatot kiírni a hivatalos nyelvhasználat szakmai/tudományos felmérésére tartományi szinten, egy-egy községben, az igazságügyben, a közvállalatokban, stb? Erre nincsen pénz? Vagy akarat?
BOZÓKI Antal
Újvidék, 2020. december 26.
[1] Latin betűkkel is lehet táviratot küldeni, ha gondja van, tegyen panaszt!
https://szabadmagyarszo.com/2020/12/15/latin-es-cirill-betukkel-is-lehet-taviratot-irni-ha-gondja-van-a-postai-szolgaltatassal-tegyen-panaszt/
[2] Bővebben lásd a Joghátrány lett a magyar nyelv- és írás hivatalos használata! c. írásom. https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=12058, 2019. október 13.
Lásd még a Nem alkalmazzák a hatályos törvényeket! https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=12184, 2019. december 14.;
https://delhir.info/2019/12/15/idegen-masik-nyelv-lett-a-magyar/, 2019. december 15., és a Semmibe vett jogszabályok c. írásom. https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=itthon&hir=12915, 2020. szeptember 20.
[3] Szerbiában eddig még senkit nem voltak felelősségre a helységnévtáblák rongálásáért https://delhir.info/2018/09/08/szerbiaban-eddig-meg-senkit-nem-voltak-felelossegre-helysegnevtablak-rongalasaert/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése