Emberi- és nemzeti kisebbségjogi napló (227.)
November 18.
Milyen szinten működik, és melyiken nem?
Ivica Dačić, a szerb köztársasági parlament elnöke fogadta Pintér Attilát, Magyarország szerbiai nagykövetét.
A két tisztségviselő egyetértett, hogy „a két ország között igen magas szintű a kapcsolat”, amiről „a magas szintű találkozók, valamint a kereskedelmi kapcsolatok tanúskodnak”. [1]
A magyar nagykövet átadta Dačićnak, a Magyar Országgyűlés elnökének üdvözletét és „együttműködési készségéről biztosította őt abban, hogy a parlamenti együttműködés révén tovább kívánják erősíteni a kétoldalú kapcsolatokat”.[2]
Dačić tájékoztatta Pintért, hogy „a szerb parlamentben megalakították a Magyarország baráti csoportot, amivel megnyitották a lehetőséget az együttműködés előtt”.[3]
A két tisztségviselő egyetértett, hogy „a két ország között igen magas szintű a kapcsolat”, amiről „a magas szintű találkozók, valamint a kereskedelmi kapcsolatok tanúskodnak”. [1]
A magyar nagykövet átadta Dačićnak, a Magyar Országgyűlés elnökének üdvözletét és „együttműködési készségéről biztosította őt abban, hogy a parlamenti együttműködés révén tovább kívánják erősíteni a kétoldalú kapcsolatokat”.[2]
Dačić tájékoztatta Pintért, hogy „a szerb parlamentben megalakították a Magyarország baráti csoportot, amivel megnyitották a lehetőséget az együttműködés előtt”.[3]
Pintér Attila és Ivica Dačić
Valójában szokványos, protokolláris diplomáciai eseményről van szó, amelyen semmi érdemleges nem történt, szót sem érdemelne, ha nem lenne feltűnő, hogy egyik fél sem említette meg a szerbiai magyar és a magyarországi szerb közösséget. Hivatalos találkozókon – a Szerbiában második mandátumát töltő – Pintér Attilával ez már nem először történik meg. A kisebbségek már nem fontosak a két ország kapcsolatában?
A másik, ugyancsak feltűnő dolog, hogy „a szerb parlamentben megalakították a Magyarország baráti csoportot, amivel megnyitották a lehetőséget az együttműködés előtt”.
A szerb parlament web oldalán a világ 114 országával „kapcsolatokat és együttműködést fejlesztő baráti csoportot” lehet találni, amelyekbe a képviselők „az önkéntesség elve alapján társulnak”.[4] El lehet képzelni, hogy milyen illetékessége van ezeknek! Köztük a Magyarországgal együttműködő 49 tagú csoportnak is.
A képviselőcsoport megalakulásában nincsen éppen semmi pláne. Ilyen csoport bizonyára létezett a képviselőház előző összetételében is. Csak éppen nem lehetett hallani a tevékenységéről.
Ugyancsak ide kívánkozik, ha már ilyen „magas szintűek a kapcsolatok” a két ország között, hogyan történhet meg az, hogy a Magyar-Szerb Kormányközi Kisebbségi Vegyes Bizottság 2016. április 4-e óta nem ülésezett?
A Magyar Köztársaság és a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság között a Magyar Köztársaságban élő szerb kisebbség és a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságban élő magyar kisebbség jogainak védelméről szóló 2004. június 15-én – az akkor még szerb-montenegrói parlament által is – ratifikált egyezmény16. cikke szerint[5] ugyanis a kormányközi (nemzeti) kisebbségi Vegyes Bizottság, amely figyelemmel kíséri az egyezmény rendelkezéseinek megvalósítását, „szükség szerint, de évente legalább egyszer ülésezik”.
Lehet ugyan újabbnál újabb testületeket alakítani, parlamenti szinten is, de előbb nem inkább a már meglévő egyezményeket kellene tiszteletben tartani, beszámolni, hogy a vállalt kötelezettségekből mi is valósult meg, mi pedig nem? Ilyen szinten a kapcsolatok már nem működnek?
A másik, ugyancsak feltűnő dolog, hogy „a szerb parlamentben megalakították a Magyarország baráti csoportot, amivel megnyitották a lehetőséget az együttműködés előtt”.
A szerb parlament web oldalán a világ 114 országával „kapcsolatokat és együttműködést fejlesztő baráti csoportot” lehet találni, amelyekbe a képviselők „az önkéntesség elve alapján társulnak”.[4] El lehet képzelni, hogy milyen illetékessége van ezeknek! Köztük a Magyarországgal együttműködő 49 tagú csoportnak is.
A képviselőcsoport megalakulásában nincsen éppen semmi pláne. Ilyen csoport bizonyára létezett a képviselőház előző összetételében is. Csak éppen nem lehetett hallani a tevékenységéről.
Ugyancsak ide kívánkozik, ha már ilyen „magas szintűek a kapcsolatok” a két ország között, hogyan történhet meg az, hogy a Magyar-Szerb Kormányközi Kisebbségi Vegyes Bizottság 2016. április 4-e óta nem ülésezett?
A Magyar Köztársaság és a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság között a Magyar Köztársaságban élő szerb kisebbség és a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságban élő magyar kisebbség jogainak védelméről szóló 2004. június 15-én – az akkor még szerb-montenegrói parlament által is – ratifikált egyezmény16. cikke szerint[5] ugyanis a kormányközi (nemzeti) kisebbségi Vegyes Bizottság, amely figyelemmel kíséri az egyezmény rendelkezéseinek megvalósítását, „szükség szerint, de évente legalább egyszer ülésezik”.
Lehet ugyan újabbnál újabb testületeket alakítani, parlamenti szinten is, de előbb nem inkább a már meglévő egyezményeket kellene tiszteletben tartani, beszámolni, hogy a vállalt kötelezettségekből mi is valósult meg, mi pedig nem? Ilyen szinten a kapcsolatok már nem működnek?
November 25.
A gyász napja!
Közleményben határolódott el a Magyar Mozgalom (MM) a Tartományi Képviselőháznak attól a döntéstől, hogy november 25-ét „tartományi jelentőségű ünnepnek” kell tekinteni.
– Aki magyar, és november 25-ét ünnepnek tartja – lelke rajta. Mi a magunk részéről semmilyen ünnepelni valót nem találunk ebben a dátumban, ezért felszólítunk minden jóérzésű magyar embert, hogy ezen a napon semmilyen nyilvános rendezvényen és ünnepségen ne vegyen részt, ehelyett csendben, otthon és méltóságteljesen, egy mécses gyújtásával emlékezzen november 25-ére – a gyász napjára – olvasható a kommünikében, amelyet a Magyar Mozgalom elnöksége jegyez.[6]
2018. június 19-én a vajdasági képviselőház megszavazta, hogy november 25-e ezentúl „tartományi jelentőségű ünnep” legyen. A javaslatra szavaztak a VMSZ képviselői is. A hat ellenzéki párt nemmel voksolt. Az Alternatíva Vajdaságért – Magyar Mozgalom (MM)-Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének (VMDK) két képviselője (Csonka Áron és Elvegyi Ákos) elfogadhatatlannak nevezte a javaslatot és nemmel voksolt.[7]
– Aki magyar, és november 25-ét ünnepnek tartja – lelke rajta. Mi a magunk részéről semmilyen ünnepelni valót nem találunk ebben a dátumban, ezért felszólítunk minden jóérzésű magyar embert, hogy ezen a napon semmilyen nyilvános rendezvényen és ünnepségen ne vegyen részt, ehelyett csendben, otthon és méltóságteljesen, egy mécses gyújtásával emlékezzen november 25-ére – a gyász napjára – olvasható a kommünikében, amelyet a Magyar Mozgalom elnöksége jegyez.[6]
2018. június 19-én a vajdasági képviselőház megszavazta, hogy november 25-e ezentúl „tartományi jelentőségű ünnep” legyen. A javaslatra szavaztak a VMSZ képviselői is. A hat ellenzéki párt nemmel voksolt. Az Alternatíva Vajdaságért – Magyar Mozgalom (MM)-Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének (VMDK) két képviselője (Csonka Áron és Elvegyi Ákos) elfogadhatatlannak nevezte a javaslatot és nemmel voksolt.[7]
https://delhir.info/2018/11/24/november25-nem-a-mi-unnepunk/
A Magyar Szó nevű vémeszes lap „Régen is tisztán látták régiónk jövőjét” címmel számol be a székvárosi megemlékezésről: „Miloš Vučević, Újvidék polgármestere és Jelena Marinković Radomirović, a képviselő-testület elnöke megkoszorúzta a Szabadság téren elhelyezett emléktáblát, amelyet az 1918. november 25-én megtartott Népgyűlés emlékére helyeztek el. Azon a napon döntöttek úgy, hogy Délvidéket a Szerb Királysághoz csatolják.”[8]
Az évforduló kapcsán „a tartományi kormány közleményben gratulált Vajdaság polgárainak”, amelyben az áll, hogy „ezen a napon beteljesült a szerbségnek, de nem kizárólag a szerbségnek az évszázados álma az egyesülésről és a szabadság kivívásáról, s irányt változtatott a történelem” – áll a közleményben, írja a lap.[9]
Az évforduló kapcsán „a tartományi kormány közleményben gratulált Vajdaság polgárainak”, amelyben az áll, hogy „ezen a napon beteljesült a szerbségnek, de nem kizárólag a szerbségnek az évszázados álma az egyesülésről és a szabadság kivívásáról, s irányt változtatott a történelem” – áll a közleményben, írja a lap.[9]
A Magyar Szóra lap politikai irányvételét jól mutatja az is, hogy a megemlékezésről szóló két írásban egy szó kommentár nem található a történésekről, csak a megjegyzés, hogy „a koronavírus-járvány miatt az idén nem tartották meg az egyesülés évfordulója alkalmából rendszeresen megszervezett díszülést a tartományi képviselő-házban”, és hogy az évfordulóhoz kapcsolódó elismerések a későbbi időpontban kerülnek kiosztásra.
Romániában is folyik a magyar közösség megalázása.
A képviselőház november 2-án „ügydöntő házként, másodszor is megszavazta változatlan formában az államfő által megfontolásra visszaküldött Trianon-törvényt, amely ünnepnappá nyilvánítja június 4-ét, a trianoni szerződés aláírásának napját”.[10] A hatályba lépéséhez pedig már csak az államfő aláírására van szükség.
Az RMDSZ-frakció nevében Benedek Zakariás képviselő elmondta, hogy „ezzel a törvénnyel a román pártok éket vernek a román és a magyar közösség közé”. A képviselő „arra kérte kollégáit, hogy ne fogadják el a jogszabályt”.[11]
A képviselőházi vita során „Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke úgy értékelte: teljesen haszontalan törvényről van szó, napirendre tűzése pedig része a magyarellenes versengésnek, amelyet három hete indított az államfő”.[12]
– Egy erős, magabiztos, bűntudat nélküli többség soha nem fitogtatja hatalmát, nem hoz létre szándékosan olyan helyzeteket, amelyben a másik megalázottnak érzi magát, ahol őt kigúnyolják, megbélyegzik – mutatott rá a magyar érdekképviselet vezetője.
– Ami száz évvel ezelőtt történt, az a román nemzetnek érthetően nagy örömet szerez, a magyar nemzet és a romániai magyarok számára óriási veszteség, és ezt a tényt a román parlament elé terjesztett törvényjavaslat sem tudja megváltoztatni – fejtette ki Kelemen. Leszögezte: a magyarok a magyar nemzet részei, függetlenül attól, hogy hol élnek, a nemzeti szolidaritás és a felelősség pedig nem irányul senki ellen.[13]
A VMSZ tartományi képviselői is „megtehették volna, hogy legalább nem szavazzák meg a megalázó javaslatot. De még csak ezt sem tették meg.”[14]
A Magyar Mozgalom „mélységesen sajnálja és elítéli a döntést, amivel újabb sebet ejtettek a délvidéki magyarság önbecsülésén, ráadásul a Vajdasági Magyar Szövetség támogatása révén, magyar emberek szavazataival legitimizálta ezt”.[15]
A képviselőházi vita során „Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke úgy értékelte: teljesen haszontalan törvényről van szó, napirendre tűzése pedig része a magyarellenes versengésnek, amelyet három hete indított az államfő”.[12]
– Egy erős, magabiztos, bűntudat nélküli többség soha nem fitogtatja hatalmát, nem hoz létre szándékosan olyan helyzeteket, amelyben a másik megalázottnak érzi magát, ahol őt kigúnyolják, megbélyegzik – mutatott rá a magyar érdekképviselet vezetője.
– Ami száz évvel ezelőtt történt, az a román nemzetnek érthetően nagy örömet szerez, a magyar nemzet és a romániai magyarok számára óriási veszteség, és ezt a tényt a román parlament elé terjesztett törvényjavaslat sem tudja megváltoztatni – fejtette ki Kelemen. Leszögezte: a magyarok a magyar nemzet részei, függetlenül attól, hogy hol élnek, a nemzeti szolidaritás és a felelősség pedig nem irányul senki ellen.[13]
A VMSZ tartományi képviselői is „megtehették volna, hogy legalább nem szavazzák meg a megalázó javaslatot. De még csak ezt sem tették meg.”[14]
A Magyar Mozgalom „mélységesen sajnálja és elítéli a döntést, amivel újabb sebet ejtettek a délvidéki magyarság önbecsülésén, ráadásul a Vajdasági Magyar Szövetség támogatása révén, magyar emberek szavazataival legitimizálta ezt”.[15]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése