Oldalak

2012. október 3., szerda

Beázott a szabadkai üvegpalota...

„Kedden a nap folyamán várhatóan az Adria felől több hullámban érnek majd el minket felhőszakadással kísért zivatarok. Akár 50 mm csapadék is hullhat helyenként.”

Ezt adta hírül október 2-án, kedden reggel a szabadkai székhelyű Pannon RTV. És ördöge volt. Az időjárás-előrejelzés helytállósága – ha korábban nem is -- délutánra beigazolódott. Öt óra tájban ugyanis (mintegy varázsütésre) fenyegetően megnyíltak az ég csatornái, és özönvízszerű eső zúdult Szabadkára. Megbénítva a városban a közlekedést. És még sok mást is. Mintegy 20 percen át csak úgy folyt, ömlött, szakadt…
Ez az idő pedig éppen elégségesnek bizonyult arra, hogy a rengeteg vízmennyiség kárt tegyen a város egyik (a kártya úgy mutatja: „törékeny és sebezhető”) üvegépítményében, az ötszintes Magyar Házban. (Én szentül hittem, hogy az bizony bombabiztos, így aztán álmélkodtam is rendesen beázása hírének hallatán…)

A felszínes társalgásban általában csak „üvegpalotának” mondott épület jó hét esztendővel ezelőtt készült el. Akkoriban arról számolt be a sajtó, hogy szigorúan célirányos anyaországi pénzekből, kimondottan e célra elkülönített költségvetési forrásokból emeltették az észak-bácskai üvegház-remekművet. Tehát a magyarországi adófizetők forintjaiból. Akkoriban olyan 1,2 euró milliárdos summát emlegettek. (A Magyar Távirati Iroda naprakész közleménye szerint nem az ötszáz milliárd forintos délvidéki pénzalapból dotálták.)  
Igaz, hogy egy jelentéktelen, szűk kis utcácskába nyomorították be „őfelségét” – nem biztos, hogy ezt a megálmodói is így gondolják --, de mentségére legyen mondva (kissé giccsesen): verőfényes napsütésben igen szépen csillog a mi Magyar Házunk… Ez fix. Mint a Maxi kutya micsodája.
Átadása és megnyitása elég nagy festékkel járt az idő tájt.  Úgy is mondhatnánk: az impozáns építményhez méltó, látványos csinnadrattával zajlott maga a „felavatási” szertartás. Megadták a módját. (Gonoszkodva úgy lehetne ezt megfogalmazni, hogy: átadták a forgalomnak.) Két igencsak megosztó személyiségű politikai kulcsfigura, két akkori hatalmasság szentesítette a cél után az eszközt. Az anyaország miniszterelnöke, Gyurcsány Ferenc és a Vajdasági Magyar Szövetség első embere, Kasza József parolázott akkor egymással.
Az 1250 négyzetméternyi alapterületű, multifunkciós irodaházban lelt otthonra a délvidéki magyarság legerőteljesebb politikai pártja, a Vajdasági Magyar Szövetség.  Benne rendezte be székhelyét a szerbiai magyarok hangzatos, „mini parlament” nevet viselő Magyar Nemzeti Tanácsa is. Ahogyan ott található a kiváltságos, a tűz közeli (a tűz körüli) délvidéki magyar civil szervezetek, a „liblingek” egyike-másika is.  És persze a füstüveg ablakok mögött „fejlesztették fel” az itteni magyarság mondvacsinált elit médiumát, a Pannon Rádió- és Televíziót is.
Tegnap pedig ennek az üvegmonstrumnak egy része – aszály ide, szárazság oda -- beázott. Méghozzá egy erkélyen át. A főbejárat felől. Be bizony. Nem, nem egy unalmas, három napos birkaáztató esőben, hanem abban a jó húsz perces tömény zuhancsban. Esővízrengeteget kapott az épület harmadik emeletén székelő Pannon Televízió két helyisége. A plafonon keresztül csak úgy ömlött befelé a víz, aminek a következtében pedig a mennyezeti belső szigetelés pillanatok alatt le is vált. Vízben állt a teljes bútorzat és a felszerelés. Ugyancsak beázott a Magyar Nemzeti Tanács második emeleti irodája is. Mert az a vízmennyiség, amelyet nem volt képes elnyelni a szerkesztőségi szobában a padló meg a szőnyeg, az mind utat talált magának az alsó emeletre. Ezért aztán gyorsan kellett cselekedni az áramtalanított helyiségekben.
Érthető, hogy a Pannon RTV műsorszórásában is rövid kényszerszünet állt be. A rádióműsor nem volt hallható mintegy 45 percen át, a televízió adása viszont közel két órán keresztül szünetelt. Ennél persze sokkalta nagyobb baj az, hogy az ott dolgozókat teljesen felkészületlenül érték a tegnap délutáni zűrzavaros események. Noha a szabadkai Magyar Ház történetében nem a mostani volt az egyetlen ilyen beázásos eset. Régebben is előfordult ilyesmi. (Na, nem pancserek építették, jókora túlszámlázással! Á, dehogy!) Már levonhatták volna a tanulságot… Így viszont a Pannon RTV-sek most a saját bőrükön voltak kénytelenek megtapasztalni, hogy milyen az, amikor a közhely szerinti téma nem az utcán hever, hanem történetesen az égből hullik.
Az egyik igencsak csavaros észjárású ismerősöm szerint: könnyen meglehet, hogy a szabadkai üvegpalotára tegnap nem is „felhő szakadt”, és nem is közönséges eső hullott, hanem valódi, hamisítatlan szenteltvíz. Persze szigorúan megtisztulási, na meg némi ördögűzési célzattal… Ki tudja…?

Szabó Angéla  


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése