Oldalak

2013. január 10., csütörtök

Január 10.



150 éve, 1863. január 10-én Londonban felavatták a világ első földalatti vasútját.

A XIX. század elejére London lakossága és a város kiterjedése jelentősen megnövekedett. A külvárosokból naponta munkahelyükre utazó ingázók nagy része a vasútvonalakat használta. A kialakuló forgalmi dugók már-már elviselhetetlenné tették az életet a fővárosban, ugyanis a városba érkező és közlekedő 200 ezer dolgozó omnibuszokra, lovas kocsikba, taxikba szállt, hogy időben érkezzen munkahelyére, az ország kereskedelmi központjába, a City of Londonba. London 1850-re már hét vasútvonal-végállomással büszkélkedhetett: délen a London Bridge és a Waterloo, keleten a Shoreditch és a Fenchurch Street, északon az Euston és a King's Cross, nyugaton pedig a Paddington végállomással. A City of Londonban azonban csak egyetlen állomás volt a Fenchurch Streeten. Először újabb vasútvonalak építésével akarták megoldani a tarthatatlan helyzetet, amit újra és újra a parlament elé tártak, de mindhiába.
A City of London és a végállomások földalattival való összekötésének gondolata 1830-ban született meg. Charles Pearson ügyvéd, parlamenti képviselő először arra gondolt, hogy létesítsenek egy központi pályaudvart, amelyet a különböző vasúttársaságok közösen üzemeltethetnének, és amelyet egy alagúton keresztül lehetne megközelíteni. Pearson egyben a Cityben dolgozó munkások szociális körülményeit is javítani akarta azzal, hogy olcsó utazást biztosít számukra az otthonuktól a munkahelyükig. Sőt, azt remélte, hogy így a várost övező nyomornegyedek is felszámolhatók. Beterjesztését a parlament 1846-ban újra elutasította, de Pearson nem adta fel, lankadatlanul kilincselt ötletével. Közreműködött a City Terminus Company létrehozásában, melynek célja az volt, hogy a Farringdon Street és a King's Cross között kapcsolatot létesítsen. Bár a City of London teljes erőbedobással támogatta, a vasúttársaságok nem mutattak érdeklődést.

Nagyobb sikerrel járt egy másik cég a Bayswater, Paddington and Holborn Bridge Railway Company, amely az egyik legnagyobb vasúttársasággal, a Great Western Railway-jel (GWR) szövetkezett, és felvásárolta a City Terminus Companyt is. Az anyagi forrást a GWR biztosította, így az általuk épített Paddington pályaudvar is része lett a tervnek.
1854-ben a parlament végül elfogadta azt a törvényt, amely egy földalatti vasútvonal építését kezdeményezte a Paddington pályaudvar és a Farringdon Street között a King's Cross pályaudvar érintésével. A tervezett földalatti vasút a Metropolitan Railway nevet kapta. Innen származik a ma használt "metro" elnevezés is. Ezután azonban még évekig tartó huzavona és pénztelenség következett, míg végül Pearson lobbi tevékenységének köszönhetően 1860 májusában John Fowler főmérnök vezetésével megindulhatott az építkezés.
A félbevágott ellipszis alakú, lapos keresztmetszetű alagutakat szélesre tervezték, és az úgynevezett „cut-and-cover" módszerrel építették (a felszíni talaj kiásását követően a keletkezett vájatot befedték, mint a budapesti Millenniumi Földalatti esetén is). Ez a módszer azonban nagy felfordulást okozott, hiszen a vonal mentén álló felszíni épületeket le kellett bontani. Három vágány futott az alagutakban párhuzamosan, úgyhogy rajtuk mindkét irányban normál és széles nyomtávú vonatok is közlekedhettek. A sínpálya felépítménye falazott alapon feküdt, amelybe beágyazták a síneket. Az alagutakat szellőzőkéményekkel látták el, mert 1890-ig kizárólag gőzmozdonyok bonyolították le a Metropolitan forgalmát. A kialakított szellőzőnyílások lehetővé tették, hogy a nagy teljesítményű ventilátorok az alagútból a felszínre juttassák a füstöt, helyére pedig friss levegőt pumpáljanak. Egy ilyen szellőzőnyílás még ma is áll a Leinster Gardens 22-ben. Az alagút falait téglával bélelték ki, az alapot homorú falazattal erősítették meg.
A londoniak nagy lelkesedéssel vették birtokba 1863. január 10-én a világ első földalatti vasútját, amely néhány hónap leforgása alatt naponta 26 ezer főt szállított. Az állomásokat igényesen alakították ki, bár a kocsikon nem voltak ablakok, mert a tervezők meg akarták óvni az utasokat az alagút kopár falának látványától. Attól is féltek, hogy az utazók pánikba esnek, ha tudatára ébrednek, mekkora sebességgel közlekednek a szerelvények.
A londoni után, másodikként, de az öreg kontinensen először Budapesten indult el a földalatti vasút 1896. május 2-án.
Az angolok által Tube-nak, vagyis "csőnek" becézett londoni metróhálózat 11 vonalával, 207 megállójával és 402 kilométeres pályahosszával mára London egyik legismertebb jelképévé vált. A szigetország büszkeségét tavaly 1,2 milliárd utas vette igénybe.
(MTVA – Sajtó- és fotóarchívum)



Január 10., Melánia napja.
A görög eredetű Melasz névnek a női párja. Jelentése: fekete sötét.
1778 – Meghalt Carl von Linné svéd botanikus, egyetemi tanár, természetbúvár, a növények rendszerezésének kidolgozója.
1862 Meghalt a connecticut-i Hartfordban Samuel Colt, a forgótáras revolver feltalálója
1863 Megnyitotta kapuit az utazók előtt a londoni földalatti, a világ első földalatti vasútja.
1881 Medgyesi Ferenc szobrász születési éve.
1917 Meghalt Madarász Viktor festőművész.
1934 –Megszületett Dobsa Sándor zongoraművész.
1936 Megszületett Mécs Károly színész (A Noszty fiú esete Tóth Marival, Esős vasárnap, A kőszívű ember fiai I-II.).
1939 Először érkezett Indiából tea a Brit Szigetekre.
1945 Ebben az évben született Rod Stewart zenész.
1946 A budapesti Markó utcai fegyház udvarán háborús főbűnösként kivégezték az 55 éves Bárdossy László volt magyar miniszterelnököt.
1971 Meghalt Gabrielle „coco” Shanell, francia divattervezőnő.

Január 9., Marcell napja.
A latin Marcellus családnévből származik, ez pedig a Marcus (Márkus) becézőjéből. Más elmélet szerint latin eredetű, de jelentése: Mars hadistenhez tartozó, neki szentelt.
1475 Hunyadi Mátyás levelet küldött a pápának, melyben értesített, hogy megfelelő segítség mellett felveszi a harcot a törökökkel.
1620 A pozsonyi országgyűlés felajánlotta Bethlen Gábornak a királyi címet, de ő csak a „Magyarország fejedelme” címet fogadta el.
1843 – Meghalt Caroline Herschel, az első női csillagász.
1908 – Megszületett Simone de Beauvoir francia írónő, a feminizmus egyik úttörője.
1921 Ebben az évben született keleti Ágnes tornásznő, aki összesen 10 olimpiai érmet szerzett.
1944 – Megszületett Jimmy Page a Led Zeppelin együttes gitárosa.
1961 – Meghalt Emily Greene Balch Nobel-díjas amerikai háborúellenes aktivista, aki az I. világháború idején a nők békemozgalmának egyik vezetője volt.
1999 – Meghalt Juhász Jácint színész (Szegénylegények, Csutak a mikrofon előtt).

Január 8., Gyöngyvér napja.
Arany János névalkotása (Buda halála) a régi magyar Gyöngy névből. A költő magyarázata szerint a jelentése gyöngytestvér.
1324 Meghalt Marco Polo kereskedő és utazó, aki selyem és fűszer felkutatásának reményében indult útnak és valószínűleg egészen Kínáig eljutott.
1642 Meghalt Galileo Galilei olasz csillagász.
1867 – Megszületett Emily Greene Balch Nobel-díjas amerikai háborúellenes aktivista, aki az I. világháború idején a nők békemozgalmának egyek vezetője volt.
1935 – Megszületett Elvis Presley a rock and roll koronázatlan királya.
1947 – Megszületett David Bowie angol rockzenész.
1996 Meghalt Francois Maurice Adrien Marie Mitterrand francia politikus, akit 1981-ben Franciaország köztársasági elnökévé választottak. 


Január 8.

95 éve, 1918. január 8-án hozta nyilvánosságra Woodrow Wilson amerikai elnök 14 pontba foglalt javaslatait az első világháború utáni "békerend" kialakításának alapelveiről.

Az Egyesült Államok 28. elnökét, Thomas Woodrow Wilsont 1912-ben demokrata színekben választották meg első alkalommal. Az 1916-os választásokon azzal kampányolt, hogy ő tartotta távol Amerikát az 1914-ben kitört első világháborútól, de csak igen kis többséggel nyert (New Hampshire államban például csak 54 szavazattal). A hadba lépést mégsem kerülhette el: azt követően, hogy Németország korlátlan hadviselésbe kezdett, nem kímélve az amerikai hajókat, és tárgyalásokat ajánlott Mexikónak, az amerikai semlegesség értelmetlenné vált, az Egyesült Államok 1917. április 6-án „a nyugati civilizáció és a demokrácia védelmében” belépett a háborúba.
A háborút lezáró béketárgyalásokra az igazságos békét szorgalmazó Wilson elnök nevezetes 14 pontjával és a Népszövetség tervével érkezett, törekvéseit azonban nem koronázta túl nagy siker. Az 1918. január 6-án nyilvánosságra hozott pontok a népek önrendelkezésének jogát tekintették a határok kijelölése alapjául.
Az 1. pont amellett érvelt, hogy minden békeszerződés nyilvános legyen. A 2. pont a tengerhajózás szabadságát követelte, a 3. pont a kereskedelmi korlátok megszüntetését javasolta. A 4. pont a fegyverzet csökkentését javasolta addig a mértékig, ami még nem fenyegeti a belső biztonságot. Az 5. pont a gyarmati követelések szabad és pártatlan rendezése, azaz a gyarmatok és az anyaországok érdekeinek kölcsönös figyelembevétele mellett állt ki. A 6. pont javasolta, hogy Oroszország függetlenül dönthessen politikai fejlődéséről és nemzeti politikájáról. A 7-13. pont Belgium, Franciaország, Olaszország, a Balkán és Lengyelország területi kérdéseivel foglalkozott. A 10. pont kívánta szavatolni Ausztria-Magyarország népeinek az autonóm fejlődés legszabadabb lehetőségét, s a Monarchia hat szövetségi állammá (Ausztria, Csehország, Lengyelország, Erdély, Magyarország és Jugoszlávia) való átalakítását javasolta. A 14. pont szerint: meg kell szervezni a nemzetek általános szövetségét, amely kollektív garanciát adna az államok politikai és területi függetlenségének.
A dokumentum az 1919-es párizsi tárgyalások vezérfonala volt, de végül a békéket – mint ismert –, a wilsoni elvek mellőzésével kötötték meg. A meghátrálásra kényszerült Wilson látta, hogy a vesztesek a megalázó békét csak fogcsikorgatva fogadják el, és revánsra készülnek, ezért a háború után biztonságossá akarta tenni a világot. Azt remélte, hogy a Népszövetség orvosolja majd a sérelmeket, s el is érte a szervezet létrehozását, de az Egyesült Államok (mivel a Kongresszus leszavazta) nem lett tagja a Népszövetségnek. Wilsont csak az vigasztalhatta, hogy 1919-ben ő kapta meg a Nobel-békedíjat.
(MTVA – Sajtó- és fotóarchívum )


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése