Oldalak

2014. január 22., szerda

Péterrévei próbatétel



A nyugdíjbiztosítás ügyében törvénymódosítást követelnek a gazdák

Összefogásból és kitartásból vizsgáznak mostanában a súlyos adótartozásokkal megvert péterrévei mezőgazdasági termelők. A tét és a rájuk nehezedő nyomás egyaránt óriási, a kérdés pedig csak az, hogy lesz-e konok, szilárd hitük és elegendő elszántságuk, erejük kitartani a saját igaz(ság)uk mellett. Ugyanis a viaskodásuk az óbecsei adóhivatallal – amely nyakas ellenállás ismertté tette őket a bácskai gazdák körében –, lassan már olyanná válik, mint egy hosszúra nyúlt tévésorozat. Bevallásuk szerint roppant erős a szél, amellyel szemben kénytelenek haladni, és csak centiméterről centiméterre araszolgatnak előre. A pénzügyminisztérium kinyújtott csápjai ugyanis mindenhová elérnek, az alkalmazottai pedig félelmetesen felkészültek. A törvények dzsungelében és a rendeletek rengetegében rendre találnak fogódzót meg kibúvót, a legtöbb parasztember számára viszont ez ingoványos talaj és sehogy sem ismerik ki magukat a kacifántos jogi útvesztőben.
 – Nehéz őket sarokba szorítani – mondja az 54 éves termelő, Zórád Zoltán, aki már az első pillanatban élére állt a jogfosztott kis csapatnak. – Több alkalommal is jártam az adóhivatalban, sőt tíz nappal ezelőtt a tartományi parlamentbe is eljutottam, nyolc gazdatársammal. Végre sikerült „bebizonyítanunk”, hogy az évekkel ezelőtt kipostázott végzéseket (kevés kivétellel) a számunkra nem is kézbesítették, vagy ha mégis átvette azokat valaki, az nyilvánvalóan aláírást hamisított. Nekem mutattak olyan végzést, amelyen Zoltan Zorad név szerepel, márpedig én, magyar ember létemre, soha nem használom így a nevemet. Összesen 17 évi tartozást szeretnének rajtam behajtani (2006-óta nem fizetem a nyugdíjbiztosítási járulékot), ez idő alatt viszont mindössze 4 esetben kaptuk kézhez a végzést. Kettőn az én aláírásom szerepel, egyen-egyen pedig Angéla feleségemé és Léna lányomé. Ezzel kapcsolatban azt a felvilágosítást adták, hogy majd egy írásszakértő eldönti a kérdés, de tudnom kell, hogy az legalább 50 000 dináromba fog kerülni. Az ügyünket a nyelvi akadályok is visszavetik, mivel néhányan küszködnek a szerbbel, az ügyintézők viszont csak hajtják a magukét, belekapaszkodnak egy-egy olyan kitételbe, amelyet mi nem tudunk minden esetben megcáfolni.

-- Gondolom, ilyen az, amikor visszadobják a labdát, vagyis kérdőre vonnak benneteket, hogy tavaly miért nem éltetek a kamateltörlés lehetőségével.

– Erre nehéz mit mondani, nem könnyű értelmesen megcáfolni. Az igazság közben pofonegyszerű: nem is hallottunk, nem is értesültünk róla. Szerbiában az ilyesmit nem szokás úton-útfélen hirdetni, Péterrévén viszont egyetlen érdekképviseleti szervezete sincs a termelőknek. Mert ha tudjuk, akkor nyilván kihasználjuk a kedvező alkalmat, én is éltem volna a lehetőséggel, hiszen most mintegy másfél millió dináros tartozást akarnak a nyakamba varrni. Én meg kézzel-lábbal hadakozom ellene, mert ezt az összeget nem adósságnak tartom, hanem büntetésnek, ahogyan a kötelezőnek mondott nyugdíjbiztosítást sem adóként értelmezem, hanem egyfajta szolgáltatásként tekintek rá, amelyről szabadon dönthetek, hogy igénybe veszem-e vagy sem.  

– Talán jó is az, hogy ilyen dologra menetközben fény derül, mert ebből lemérhető, hogy a gazdák tájékoztatása terén még vannak jócskán hiányosságok. Ott is hasonló a helyzet, ahol több paraszt egyesület, gazdatársulás is működik – azokban a községekben is vannak adótartozásaik a termelőknek.

– Nemrég derült ki, hogy van a faluban olyan család, ahol a férjnek több mint 1 600 000 dinárt, a feleségnek pedig 300 000 dinárt kellene befizetnie. Meg olyan hajmeresztő esettel is találkoztunk, hogy egy lakóépülethez tartozó, az udvar végében lévő 3 kvadrátos kert miatt 800 000 dináros adósságos küldtek ki.

– A péterrévei gazdák most olyanok, mint a családban az elsőszülött gyerek, aki elől megy és tapossa az utat a többiek számára. Figyelnek rátok, lesik, hogy mi fog történni veletek. Meg merészelik-e lépni azt, hogy elárverezik a tartozás fejében lefoglalt földjeiteket vagy pedig képesek lesztek megóvni azokat…

– A sarkunkra álltunk, összefogtunk és próbálunk együttes erővel harcolni mindazért, amiért becsületesen megdolgoztunk, amiért az elődeink is küzdöttek. Időnként bátorítanom kell a társaimat, mert vannak, akik félnek, vagy szégyellik azt, hogy idáig jutottak, de olyanok is akadnak, akik inkább csak kényelmesen kivárnának. Közben az adóhivatal különféle „trükkökkel” próbálkozik. Néhány érintett esetében felajánlották, hogy csökkentik a 120 százalékos kamat összegét, ha orvosi leletekkel, egészségügyi dokumentációval igazolni tudják, hogy a tartozás felhalmozása idején kezelésen, műtéten estek át, huzamosabb ideig kórházban feküdtek. Egy-két évi tartozást így nagyvonalúan elenged(né)nek azoknak, akik hajlandóak belemenni ilyesféle alkuba. Így akarják megbontani az egységünket és szétforgácsolni az erőnket. Én mindvégig kitartok az mellett, hogy ha törvényes rendelet írja elő azt, hogy a termelők számára kötelező a nyugdíjbiztosítási járulék fizetése, akkor az nem csak miránk kell, hogy vonatkozzon, hanem minden mezőgazdasági termelésből élő gazdára. A leskovaci, a šabaci meg a Novi Pazar-i gazdára is. Akkor viszont nem lehetséges ügyeskedéssel különféle összegeket lefaragni a tartozásból. Az ilyen gyanús, kétes kimenetelű, egyenkénti egyezkedés is csak azt bizonyítja, hogy az állam törvénytelen módon próbál meg pénzhez jutni. Mivel üres az államkassza, szinte már mindegy, hogy mekkora összeget fizetsz be, csak az a fontos, hogy valamennyit kivegyenek a zsebedből.

– A ti példátok bátorítás lehet a más községbeliek számára is, sok múlhat a helytállásotokon. Ha a pecellósiak földje megmarad, akkor bizonyára a szabadkai, a zentai meg topolyai termelőkét sem fogják elárverezni. (Ha nem is kaptak fizetési felszólítást, az adósságaik ugyanúgy megvannak.)

– Ehhez a harcunkhoz szövetségeseket kell találnunk, magunk mellé kell állítanunk a politikusainkat is. Nem elég csak beszélni, tárgyalni erről a témáról, hanem azonnal le kell állítani ezt a folyamatot. Egy új esztendő kezdetén vagyunk, meg kell akadályozni, hogy továbbra is ezeket a hatályos (rossz, igazságtalan és tarthatatlan) jogszabályokat érvényesítsék. Sürgősen törvénymódosításra van szükség, az viszont politikusi támogatás nélkül elképzelhetetlen. A mi politikusaink kiválóan ismerik a mezőgazdasági termelők helyzetét, hiszen többen is rendelkeznek földterülettel. Nem kell nekik sokat mesélni a témáról, akkor sem, ha őket a nyugdíjbiztosításnak ez a formája nem érinti – csak a jó szándék meg az akarat hiányzik.   

Szabó Angéla         

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése