Oldalak

2016. április 15., péntek

MAGYAROK VAGYUNK (?)(!)

Igen. Teljesen. A szó minden sztereotíp értelmében. Nem kell nekünk ellenség, nem kell minket kívülról összeugrasztani, megcsináljuk mi magunknak is a bajt.
Remélem mindenki belegondolt az eseménysorba (hogy ne nevezzem a választások idővonalának), miszerint kezdődött minden Becsén. Ki lett hirdetve hat lista, melyből kettő a magyar. Mi történik? Természetesen az egyik magyar lista megtámadja a másik magyart (gondolom a többségi nemzet nevet a markába). No, tisztázzák. Beadják máshol, a második, harmadik, negyedik listát, és a támadások csak jönnek, jönnek és jönnek... Nem, még mindig nem szerb oldalról (a többségi nemzet itt már gondolom nem nevet, hanem röhög a markába). Egyik hiánypótlás, másik bíróság, az ügyek rendeződgetnek, míg el nem érünk a Szerb Köztársaság parlamentjébe. Szokásos. Lista, kiegészítés, buktatás... Az ember azt várná, hogy legalább ezen a "felsőbb szinten" más nemzet akadékoskodik, de... nem! Itt is magyar a magyar farkasa! Előbb rendben a dolgok, aztán egy varázsütésre már nincsenek is. Jók az űrlapok, aztán egy este leforgása alatt odakeverednek valamiféle nem jó űrlapok. De van ez így! Végülis létezik a manó is, aki a mosógépekből lopja a zoknik párját és mindig páratlanul vesszük ki őket, meg létezik a manó is, aki álmában pisilésre bíztatja a gyerekeket... Biztos van olyan is, aki papírokat cserél. Az előző manókban nem vagyok biztos mifélék, de hogy ez a papírmanipuláló, ez magyar, az fix!
Ilyen világban élünk mi itt a kis zsugorodó közösségünkben! Előre elmondja magáról a magát legnagyobbnak mondó délvidéki magyar párt (ne haragudjanak, de tegnap óta nem tudom se kimondani, se leírni a nevüket), meg persze a tudjuk ki, akiről nem beszélünk, hogy Ők az egyetlen magyar opció és Ők jelentik a magyar egységet.
Elmondom hát, hogy az erőszakkal kialakított egység nem egység, hanem kétség. Diktatúrának nevezzük ezt és nem egységnek! De tudják mit? EGYÁLTALÁN NEM FÉLEK ETTŐL, mert IGEN, MAGYAR VAGYOK, és egy nemzet se küzdött annyit és úgy a diktatúrák ellen, mint mi! Elment a török, elment az orosz, elmentek ti is... Amit önök csinálnak, kedves haladó-talpnyaló díszmagyarok, az nemzetárulás!
Addig akarják nyomorgatni a kis közösségünket, míg aki ellent akar mondani, el nem megy innen, és csak a bólogatók maradnak! Hát MI ITT MARADUNK! ÉS HARCOLUNK A SZÜLŐFÖLDÜNKÉRT, MERT EZ A FÖLD AMI FELNEVELT, SOKKAL DE SOKKAL JOBBAT ÉS TÖBBET ÉRDEMEL, MINT AMI MOST VAN!
Olvassák hát széééépen lassan, betűről betűre az alábbi verset... Gondolkodjanak!


Pósa Lajos:
Verje meg az Isten

Verje meg az Isten,
Veretlen ne hagyja,
Ki magyar létére
Magát megtagadja.

Szabadságunk fáját
Fosztja, – fosztogatja,
Leveleit, virágait
A viharnak adja.

Verje meg az Isten,
Nem egyszer, de százszor,
Ki magyar létére
Idegenhez pártol.

Ősi jussát önként
Idegennek dobja,
Kincseinket egy más fajnak
Kincstárába hordja.

Verje meg az Isten
Minden kis dolgába;
Ki magyar létére
Egy más faj szolgája,

Mást érez és mást mond
Talpnyaló nyelvével,
Háromszínű lobogónkat
Ronggyá tépi széjjel.

Verje meg az Isten
Ki a magyart bántja,
Ki magyar létére
Száz örvénybe rántja.

Verje meg, verje meg
Minden haragjával!
Júdásszeru két kezének
Tüzes ostorával!

Sörfőző Andor
https://www.facebook.com/sorfozo.andor.5?fref=ts, április 13., 15:46

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése