Oldalak

2016. december 12., hétfő

EU-CSATLAKOZÁS



ÁRNYÉKJELENTÉSRE VAN SZÜKSÉG!
A kisebbségi jogok számonkérése

Az Európai Bizottság (EB) november 9-én Brüsszelben közzétette a Szerbiáról szóló 2016. évi országjelentést.[1]
A dokumentum két helyen foglalkozik a nemzeti kisebbségi jogok érvényesülésével: A 2.4-es számú, az emberi jogok és a kisebbségek védelem c. fejezetben (az angol nyelvű szöveg: 19-21 o., a szerb szöveg: 21-24 o.), valamint az 5.23-as, az igazságszolgáltatásról és alapjogokról szóló fejezetben (az angol nyelvű szöveg: 54-65. o., szerb szöveg: 63-76 o.)

A dokumentum az emberi jogok és a kisebbségek védelme c. fejezetben (2.4.) megállapítja, hogy Szerbiában „adottak az emberi és nemzeti kisebbségi jogok tiszteletben tartásának törvényhozási és intézményi keretei”. Általában szemlélve, úgyszintén létezik a törvényi keret, „amely támogatja és védi a nemzeti kisebbségi jogokat és kultúrát.” Szükséges azonban – állapítja meg (nagy általánosságban) a jelentés – ezek „következetes megvalósítása az ország egész területén”.
A jelentésnek ez a része rámutat, hogy Szerbiában különösen a következő négy területen figyelhetők meg hiányosságok:
– Továbbra se nincsenek meg a feltételek a szólásszabadság teljes megvalósítására. Ezen a téren a tavalyi évben nem történt semmilyen előrelépés és a teljes környezet sem felel meg e jog megvalósításának. Aggodalomra ad okot az újságírók fenyegetése, az irántuk való erőszak és a félelemkeltésük.
            Úgyszintén állandó erőfeszítésekre van szükség a sajtótörvények teljes alkalmazására. A 2014 óta hatályban lévő törvények még mindig nincsenek teljes egészükben alkalmazva. Az állami médiák magánosítása nincsen teljes egészében befejezve és nem biztosított a tulajdon, valamint a nyilvánosságra hozott különböző információk száma növekedésének átláthatósága.
            A nemzeti kisebbségi nyelvű közmédiákat erősíteni kell, különösen a Szerbiai Rádió Televízióban (RTS). A Vajdasági Rádió Televízióban (RTV) a foglalkoztatottak között májusban történt nagyszámú személyi változás aggodalmat váltott ki a független szerkesztés iránti elkötelezettség biztosítása miatt.
– Erős és látható politikai támogatásra van szükség a leginkább megkülönböztetett csoportok (LGBT, fogyatékkal élő személyek, HIV/AIDS, stb.) védelme tekintetében.
– A nemzeti kisebbségek integrációjához való átfogó viszonyulásra van szükség a nemzeti kisebbségi cselekvési program országszerte való teljes megvalósítása által. 
 Szükséges az új roma felzárkózási stratégia teljes megvalósításának biztosítása és az ezzel kapcsolatos cselekvési terv mielőbbi elfogadása is – írja a jelentés.

Az igazságszolgáltatásról és alapjogokról szóló (5.23.) fejezet megállapítja, hogy „Szerbia becikkelyezte az emberi jogok nemzetközi védelmére vonatkozó legfontosabb nemzetközi okiratokat”, de „azok alkalmazása jobb és következetesebb kell, hogy legyen”. 
            Az emberi jogok fejlesztése és megvalósítása tekintetében, a mérvadó állami szervek, a Polgári Jogvédő és a civil szervezetek folytatták az emberi jogokkal, a toleranciával, a megkülönböztetés tilalmával és a jogérvényesítési mechanizmusokkal kapcsolatos tudat szintjének növelését. 
             Létezik a nemzeti kisebbségi és kulturális jogok védelemének jogi kerete, ami általános megerősítést nyert, az Európa Tanács nemzeti kisebbségi keretegyezményével összhangban, amit Szerbia is aláírt. Lehetőség van, azonban az egyezmény alkalmazásában való fejlődésre egész Szerbiában, mégpedig a térségi különbségek elleni küzdelemben való következetes alkalmazásával, különösen az oktatás, a nemzeti kisebbségi nyelvhasználat, a sajtóhoz, a vallási szertartásokhoz való hozzáférés területén – írja a jelentésben.  
            Az EU-dokumentum emlékeztet, hogy a nemzeti kisebbségi akcióterv elfogadására 2016 márciusában került sor, „ami a 23. fejezettel kapcsolatos cselekvési programnak a része és számos területen jelentős kérdésekkel foglalkozik a nemzeti kisebbségi jogok fejlesztése, valamint védelme szempontjából. Befogadó módon kell alkalmazni. A nemzeti kisebbségi alapot létrehozó rendelet 2016 márciusában került elfogadásra. Azzal a céllal, hogy támogassa a terveket a nemzeti kisebbségi kultúra, oktatás, tájékoztatás és hivatalos nyelvhasználat területén”.
            A jelentés kiemeli, hogy még mindig várat magára a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsaira vonatkozó törvény megváltoztatása, illetve az alkotmánybírósági határozattal való összehangolása, amit gyorsan be kellene fejezni és elfogadni, a jogbizonytalanság elkerülése és az ágazati törvényekkel való összehangolása érdekében, a tájékoztatás, a művelődés és az oktatás területén.
            Az újból felállított Köztársasági Nemzeti Kisebbségügyi Tanács és a helyi etnikai viszonyügyi tanácsok aktívabb részesei kell, hogy legyenek a politika alkalmazásának és figyelemmel kísérésének. Az integrációhoz és a nemzeti viszonyok elősegítéséhez való átfogó hozzáállás szükséges – olvasható a jelentésben.
            A dokumentum kiemeli továbbá, hogy megegyezés születet nyolc (az albán, a bosnyák, bolgár, horvát, magyar, román, ruszin és a szlovák) nemzeti kisebbség képviselőivel a tankönyvek nyomtatásáról.  A nemzeti kisebbségek nyelvén készül tankönyvek jóváhagyását meg kell könnyíteni, a szerb, mint nem anyanyelv tanulását pedig jobban fejleszteni. A nemzeti kisebbségek nyelvén készült média tartalmak pénzügyi megvalósítása biztosított, a közmédia szerepét ezen a területen pedig növelni kell.
            Az Európai Bizottság „a nemzeti kisebbségek részvételének további növelését” is szorgalmazza az államigazgatási szervekben.
            Végezetül az EB megállapítja, hogy „Vajdaság Autonóm Tartomány megtartotta a nemzeti kisebbségek védelmének magas szintjét, az etnikai viszonyok pedig továbbra is jók”. A tartományi szervek képviselői részt vettek a nemzeti kisebbi cselekvési tervnek a 23. fejezet szerinti elkészítésében. Az időszaki tartományi választásokat „békében tartották meg”. 

Az Európai Bizottság szerbiai jelentése többnyire rámutat azokra a területekre, amelyeken az ország továbbra is lemaradást mutat az emberi és a nemzeti kisebbségi jogok alkalmazása, illetve érvényesülése terén. A készítői azonban nem minden esetben és területen ismerik teljesen a nemzeti kisebbségek helyzetét az országban. Még kevésbé pedig a nemzeti közösségek elvárásait a csatlakozási folyamat alatt.
Ez mellet a jelentés előkészítésében – legalábbis a magyar közösség részéről – a civil szervezetek nem vettek részt. Meglátásaik számos esetben eltérőek a hivatalos állami szervektől. Sonja Biserko, a szerbiai helsinki-bizottság elnöke pld. úgy értékeli, hogy „a politikai klíma és a politikai akarat hiánya miatt Szerbiában az emberi jogok eléggé alacsony szinten vannak”.[2]
A vajdasági magyar közösség szempontjából különösen fontos lenne egy, a magyar közösség jogainak gyakorlati érvényesítéséről szóló árnyékjelentés tudományos alapossággal való elkészítése és az EB meglátásaival való összehasonlítása. Csak akkor tudnánk meg valójában, hogy hol is tartunk most.
Egy ilyen dokumentum kidolgozása azonban (a jelenlegi körülmények között) azonban inkább a megvalósíthatatlan kívánságok közé tartozik. Annak ellenére, hogy három tudományos társaságunk is van – a Vajdasági Magyar Akadémia Tanács, a Vajdasági Magyar Tudományos Társaság és a Magyarságkutató Tudományos Társaság. Ennek a feladatnak az elvégzésére eddig még – ismereteim szerint – egyik sem mutatott készséget. Pedig közösségünknek most éppen erre lenne szüksége, ez volna számára az igazi segítség!  A Magyar Nemzeti Tanács vezetésének eszébe nem jutott, hogy erre felkérje valamelyiket. Pedig az idő sürget… 

BOZÓKI Antal
Újvidék, 2016. december 12.


[1] ЕВРОПСКА КОМИСИЈА [Európai Bizottság], Извештај о напретку 2016. [2016. évi felszárkózás], НЕЗВАНИЧАН ПРЕВОД [Nem hivatalos fordíatás]. Брисел, 9 новембар 2016. године
[2] M.M.S.: Vreme za ljudska prava tek dolazi [Az emberi jogok ideje még csak eztán jön el]. Ljudska prava [Emberi Jogok]. A Danas c. belgrádi napilap 2016. december 10-i melléklete, IID. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése